Bezárt a valaha szebb napokat látott nagykanizsai DKG

Sajtóhírek szerint pénteken volt az utolsó munkanapjuk a nagykanizsai DKG még megmaradt dolgozóinak, az egykoron szebb napokat látott gyár bezárta kapuit.

Az OT Industries DKG Gépgyártó Zrt.-nél 2014 december 31-én még 351 alkalmazott dolgozott, majd az orosz piacról érkező megrendelések visszaesése miatt 2016-ban 170 dolgozótól váltak meg. Ezt követően 2017-ben is volt egy kisebb leépítés.

Tavaly decemberben 105 ember elbocsátását jelentette be a cég, a munkáltató a döntését a nyomástartó gyártás megszűnésével indokolta dolgozóinak.

“A cég sikeres időszakában termékpaletták sokaságát gyártotta, többek között: görgősfúrókat, tolózárakat, olajipari szerszámokat, gömbcsapokat, acélszerkezeteket (pl fúrótorony), nyomástartó edényeket, stb. Ehhez technológiai háttérként gumiüzemet, kovácsüzemet, hőkezelő üzemet, hatalmas forgácsoló és hegesztő kapacitást, hatalmas anyagraktárat, stb. működtetett. Kiegészítésként olajipari járműveket épített, alakított át, nagyjavított, stb…

Az utóbbi időszak tulajdonosai tulajdonképpen csak a nyomástartó edény vonalat tartották meg. Könyörgöm, nyomástartó edényt ma már a büdös bogár is tud gyártani (tudjuk milyen képességek kellenek hozzá). Egyáltalán nem szeretném lebecsülni, de nem kellenek hozzá a mai szinten különleges képességek, specialitások, kisebb üzemek is versenyképesen tudnak tartályokat, hőcserélőket, stb.. gyártani.

A DKG mára semmilyen speciális (amit csak ő tud) ismeretet nem tud felmutatni. Egy viszonylag nagy szervezet önköltsége viszont tetemes, a piaci elvárásokra lassan reagál, rugalmatlan. Így nem lehet versenyezni. Nyugodjál békében DKG !!!” – írta többek honlapunknak tavaly december elején Vass Tibor a kanizsai cég volt fejlesztőmérnöke, aki levelét elküldte a tulajdonos OT Industries Management-nek is. Azt nem tudjuk, hogy a kanizsai DKG tulajdonosa azóta válaszolt-e a cégért aggódó mérnök soraira. A teljes levél ITT OLVASHATÓ.

Cziráki Vilmos, a cég nyugdíjas dolgozójának Egy vállalat fejfájára – Vers a DKG-ról című költeményét is közreadtuk tavaly, amely így szól. (Fotók: S. Varga György. A pénteki utolsó munkanap a kanizsai gyárban.)

“Háború volt negyvennégyben, sokan hitték, itt a vég.
Páran mégis azt gondolták, ne adjuk fel, tegyünk még!
Gyár épült a mocsárban, mert ember sorsa a munka.
Eleitől ezer évig mindenki ezt tanulta.

Akkoriban a verejték nem számított károsnak,
Így hát hamar büszkesége lett a gyár a városnak.
Növekedtünk bizony szépen, akár nyáron a virág,
Együtt voltunk jóban, rosszban, s tudott rólunk a világ.

Fúrónkkal nem egymást fúrtuk, földet túrták olajért,
Mely kitört a szorításból, ha a fúró odaért.
Az árbócunk tetején meg úszhattál a mámorban,
Tisztán láttad a magasból, hogy mi van a távolban.

Vehettél itt gömbcsapokat – ha az kellett – szelepet,
Tekerhettél bizony nálunk mindenféle kereket.
A műhelyek tele voltak tartályokkal, szűrővel,
Sorolhatnám napestig még, de nem bírnám tüdővel.

Ötezer jó termékünkkel jártunk mi a piacra,
Majd kétezer dolgozónk így nem is szorult vigaszra.
Aztán jött a rendszerváltás, tele voltunk reménnyel,
S találkoztunk a falakkal, ráadásul keménnyel.

Karcsúsítás lett a sláger, mondták ez a fejlődés,
Aztán láttuk, ez nem egyéb, ez maga a vergődés.
Váratlanul segítség jött, messzi fagyos keletről.
S jutott némi anyagi is a pénzügyi keretből.

A nemzeti büszkeséget nem is hagyta hidegen,
Ha egy cégnek ugye jól megy és a tulaj idegen.
Az ész helyett hamarosan megjelent a tudomány:
Szakértelem nem érdekel, mert én jobban tudom ám!

Zászlóerdő meg a roadshow, mint a cirkusz Rómában,
Amint tudjuk, ez tartotta a köznépet kómában.
Frissen kapott köcsögünkkel vigyorogtunk kínunkban,
Sok pecsenyét kisütöttek sajnos a mi zsírunkban.

Közben eltűnt a brigádház, aztán meg az üdülő,
Ami persze logikus is, mert nem ebben üdül Ő.
Szekeret is szerkesztettünk tudományos alapon,
Nem látszott át az üres fej azon az új kalapon.

Persze azért, hogy ne tűnjünk mi teljesen baleknak,
Kancellárt is kineveltünk a művészi balettnak.
Nem tudom, hogy helyén mi lesz, stadion, vagy áruház,
Ez a kettő, amelybe most a hatalom beruház.

Halotti tort megülik majd az ártatlan ördögök,
Mit tehetek, szomorúan magam elé dörmögök:
Ha úgy vesszük, szép kort megért, nyugodjék hát békében!
De mi, akik ott dolgoztunk, nyugodhatunk békében?”

Mi lesz veled kanizsai DKG? Levelet írt a gépgyár volt fejlesztőmérnöke

Tisztelt Szerkesztőség !
A levelet írtam (mint a DKG jövőjéért aggódó kanizsai polgár) az Önök cikke nyomán a DKG anyavállalatának az OT Industries-nek. Hozzájárulok a leközléséhez (amennyiben érdemesnek találják arra), de csak a teljes szöveg közlése esetén (“szemezgetésekhez”: nem !). – írta honlapunknak Vass Tibor. Íme a DKG anyavállalatának írt teljes levele.

“Tisztelt OT Industries Management !
Rácsodálkoztam a honlapjukra, most láttam először, amikor elérhetőséget kerestem Önökhöz. Tényleg nagyon igényes, bármelyik nyugati cég megnyalná mind a tíz ujját… Engedjék meg, hogy mint a DKG egykori fejlesztőmérnöke megszólítsam Önöket a DKG-vel kapcsolatos legújabb hír kapcsán, amely további létszámleépítésről szól. Aggódva figyelem egykori munkaadóm agóniáját: hogyan válik egy sikeres, a gyárban 1500 főt foglalkoztató és részükre, valamint a bedolgozók/beszállítók részére munkát, családjuk számára megélhetést biztosító nagyvállalat a semmivé. Gyakran hivatkoztak Önök az újabb és újabb leépítések során azokra a bizonyos “piaci körülményekre”: valószínűleg van is benne sok igazság, de hadd hozzam ide egy másik volt munkaadómat Nagykanizsáról: a KÖGÁZ szintén kb. 1500 embernek adott közvetlenül munkát, családjának megélhetést. Ezt nagyrészt az olcsó orosz gáz szolgáltatásának köszönhette. Ma (a privatizálások után) az E.on csupán néhány embernek ad Nagykanizsán munkát és az orosz gázból eredő minden hasznot a német cég zsebel be. Vajon miért? Miért jó a magyar politikának, hogy a német embereket gazdagítja? Vannak felsőbb érdekek annál, mint hogy az emberek megéljenek a tisztes munkájukból ezen a tájon is ? Mert ugye itt sem szólhatott bele senki a saját sorsa alakításába. Nem akarom a két cég sorsát összekeverni, de azért látok némi hasonlóságot is. Mit fog kezdeni a politika a kirabolt, sivataggá változtatott országgal? Lehet folytatni Ady sorait: “Még magasról nézvést megvolna az ország…”, de meddig ?Hogyan lehet ugyanaz az aggódás tárgya Ady után 100 évvel is? Két, általam írt hozzászólást tennék még ide befejezésül, melyeket a Facebook-on létrejött diszkurzusban írtam:

ad.1.

Azért a MOL felelőtlen gazdálkodását se felejtsük. Tegnap vittek egy külföldi gyártótól Tiszaújvárosba egy óriási kolonnát (tiszta nyomástartó edény technológia). Ezt (feltételezem) a DKG is le tudta volna gyártani. Ugyanakkor a DKG is és a tiszaújvárosi gyár is a MOL-é !!! Akkor most mit lehet mondani? Tényleg, aki tudja, magyarázza meg ! Nagyon kíváncsi vagyok, miért csináljuk ezt mi, magyarok. ’89-ben is odadobtuk az egész magyar gazdaságot az úgynevezett demokráciáért cserébe. De az a demokrácia, amit kaptunk, már nem ugyanaz a demokrácia volt amire évtizedekig vártunk. Pont azért nem, mert rendszerváltás volt itt is és a SZU-ban is. A tőkének már nem kellett tartania attól, hogy a SZU támogatja (részben pénzzel is!) a nyugati munkásságot a tőkével szemben. Most a nemzetközi tőke (főleg a finánctőke) azt csinál a világban, amit csak akar. Senki nem korlátozza. Itt tartunk most. Szóval az a “végső harc”, ami az Internacionáléban van, még hátravan. És remélem egyszer eljön és én még meg is érem. Nem mintha valaha is nagy “komcsi” lettem volna, de látni kell, hogy a 70-es 80-as évek vezetői úriemberek voltak a tőke mai képviselőivel szemben. Emberségben, felelősségvállalásban, az adott körülmények közötti gazdálkodásban és sok minden másban. Lehetne akár az írásom címe az is: Requiem az egyszervolt DKG-ért.

ad.2.

Csak még egy kis adalék (morgás) a DKG működésének legutóbbi időszakához, aztán csendben maradok: a cég sikeres időszakában termékpaletták sokaságát gyártotta, többek között: görgősfúrókat, tolózárakat, olajipari szerszámokat, gömbcsapokat, acélszerkezeteket (pl fúrótorony), nyomástartó edényeket, stb. Ehhez technológiai háttérként gumiüzemet, kovácsüzemet, hőkezelő üzemet, hatalmas forgácsoló és hegesztő kapacitást, hatalmas anyagraktárat, stb működtetett. Kiegészítésként olajipari járműveket épített, alakított át, nagyjavított, stb. Az utóbbi időszak tulajdonosai tulajdonképpen csak a nyomástartó edény vonalat tartották meg. Könyörgöm, nyomástartó edényt ma már a büdös bogár is tud gyártani (tudjuk milyen képességek kellenek hozzá). Egyáltalán nem szeretném lebecsülni, de nem kellenek hozzá a mai szinten különleges képességek, specialitások, kisebb üzemek is versenyképesen tudnak tartályokat, hőcserélőket, stb gyártani. A DKG mára semmilyen speciális (amit csak ő tud) ismeretet nem tud felmutatni. Egy viszonylag nagy szervezet önköltsége viszont tetemes, a piaci elvárásokra lassan reagál, rugalmatlan. Így nem lehet versenyezni. Nyugodjál békében DKG !!!

Azt szeretném, ha Önök minden szavamat megcáfolnák: hogy egyik sem igaz, hogy nincs igazam, hogy rosszul látok, hogy vannak bizony magasabb érdekek amiket én nem tudok, hogy ez az egész nem tartozik se rám se semelyik alkalmazottra, hogy csak az a dolgunk, hogy elviseljük/elszenvedjük a ránk mért döntéseket/csapásokat.

Szeretném, ha levelemet megismerné legalább a helyi média. Ezzel az igényemmel meg fogom keresni őket.

Kérem, ha van mondanivalójuk a fentiekkel kapcsolatban, azt tudassák velem. Köszönöm, ha legalább elolvassák!

Nagykanizsa, 2019.12.08. Advent második vasárnapja. Vass Tibor”

A nagykanizsai DKG történetének legnagyobb berendezését gyártották le

A gyártó, az OT-Industries DKG Zrt. történetének legnagyobb méretű vegyipari berendezése, úgynevezett kolonnareaktor indult útnak csütörtök este a dél-zalai városból kazincbarcikai megrendelőjéhez – írta a Zalai Hírlap.

(Fotó: Olvasónk)

A ZH azt írta, a Kanizsán elkészített termék 32 méter magas és 160 tonna.

A túlméretes szállítmányt egy 50 méter hosszú, 25 tengelyes szerelvény juttatja célba 6 nap alatt, melynek valamennyi tengelye egymástól függetlenül is kormányozható.

Honlapunk úgy értesült, a kolonnareaktor már korábban kész volt, de valamilyen gond volt a súlyával, ezért indították kis késéssel az észak-magyarországi városba.

Nézegessen 1975-ös kanizsai DKG-s május 1-i felvonulást

nagykanizsa dkg

Olvasóink közül talán többen még meg sem születtek, amikor ez a videó készült.

Az egykoron szebb napokat látott kanizsai DKG, azaz a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói is részt vettek a városi május 1-i felvonuláson.

Az akkori filmes technika még nagyon gyerekcipőben járt, ezért ilyen a videó minősége, de talán nem is ez a lényeg.