Egy vállalat fejfájára – Vers a DKG-ról

Már több alkalommal foglalkoztunk azzal, miszerint száznál is több embert küldenek el a nagykanizsai DKG-ból. Ezzel kapcsolatban és a múltra emlékezve írt egy verset Cziráki Vilmos a cég nyugdíjas dolgozója.

“Háború volt negyvennégyben, sokan hitték, itt a vég.
Páran mégis azt gondolták, ne adjuk fel, tegyünk még!
Gyár épült a mocsárban, mert ember sorsa a munka.
Eleitől ezer évig mindenki ezt tanulta.

Akkoriban a verejték nem számított károsnak,
Így hát hamar büszkesége lett a gyár a városnak.
Növekedtünk bizony szépen, akár nyáron a virág,
Együtt voltunk jóban, rosszban, s tudott rólunk a világ.

Fúrónkkal nem egymást fúrtuk, földet túrták olajért,
Mely kitört a szorításból, ha a fúró odaért.
Az árbócunk tetején meg úszhattál a mámorban,
Tisztán láttad a magasból, hogy mi van a távolban.

Vehettél itt gömbcsapokat – ha az kellett – szelepet,
Tekerhettél bizony nálunk mindenféle kereket.
A műhelyek tele voltak tartályokkal, szűrővel,
Sorolhatnám napestig még, de nem bírnám tüdővel.

Ötezer jó termékünkkel jártunk mi a piacra,
Majd kétezer dolgozónk így nem is szorult vigaszra.
Aztán jött a rendszerváltás, tele voltunk reménnyel,
S találkoztunk a falakkal, ráadásul keménnyel.

Karcsúsítás lett a sláger, mondták ez a fejlődés,
Aztán láttuk, ez nem egyéb, ez maga a vergődés.
Váratlanul segítség jött, messzi fagyos keletről.
S jutott némi anyagi is a pénzügyi keretből.

A nemzeti büszkeséget nem is hagyta hidegen,
Ha egy cégnek ugye jól megy és a tulaj idegen.
Az ész helyett hamarosan megjelent a tudomány:
Szakértelem nem érdekel, mert én jobban tudom ám!

Zászlóerdő meg a roadshow, mint a cirkusz Rómában,
Amint tudjuk, ez tartotta a köznépet kómában.
Frissen kapott köcsögünkkel vigyorogtunk kínunkban,
Sok pecsenyét kisütöttek sajnos a mi zsírunkban.

Közben eltűnt a brigádház, aztán meg az üdülő,
Ami persze logikus is, mert nem ebben üdül Ő.
Szekeret is szerkesztettünk tudományos alapon,
Nem látszott át az üres fej azon az új kalapon.

Persze azért, hogy ne tűnjünk mi teljesen baleknak,
Kancellárt is kineveltünk a művészi balettnak.
Nem tudom, hogy helyén mi lesz, stadion, vagy áruház,
Ez a kettő, amelybe most a hatalom beruház.

Halotti tort megülik majd az ártatlan ördögök,
Mit tehetek, szomorúan magam elé dörmögök:
Ha úgy vesszük, szép kort megért, nyugodjék hát békében!
De mi, akik ott dolgoztunk, nyugodhatunk békében?”

Ezért küldenek el 105 embert a kanizsai DKG-ból

Korábban írtunk arról, hogy 105 ember elbocsátását jelentette be a nagykanizsai DKG. A cég anyavállalata az OT Industries a napokban írásban indokolta meg a létszámleépítés okait a Kanizsa Újságnak. Úgy fogalmaztak: „A DKG működése több mint 5 éve veszteséges, emellett a megrendelések mértéke is radikálisan lecsökkent, jelenleg alig van elnyert munkája a vállalatnak.

 
 
loading...