Kedves Kanizsaiak!
1968. áprilisában egy gyönyörű, új épületben, a Zrínyi utcában megnyitott az ország egyik legmodernebb úttörőháza. Elsősorban a gyerekek, de a pedagógusok és a szülők is nagyon örültek az új gyermekintézménynek.
Azok, akik itt dolgoztak, akik működtették a házat, mind elkötelezett pedagógusok és civilek voltak. Egymás után szerveződtek a különböző szakkörök, klubok.
A város lakói közül – akik ma még élnek – kevés olyan 60-90 éves ember van, aki valamilyen módon nem került volna kapcsolatba ezzel a házzal. Ha most félretesszük a 70-es éveknek azt az időszakát, amikor az úttörőház a már nem működő, illetve a még nem működő épülő, új városi művelődési ház szerepét is betöltötte, s csak a gyermekprogramokra koncentrálunk – akkor emlékeinkben valami csodálatos évek tűnnek elő.
(Az egykori nagykanizsai úttörőház egy felvarrón)
Nem politika „sasfészek” alakult ki abban a házban. Olyan szakkörök, amelyek országosan is különlegesek voltak, például go-kart, kerámia (égető kemencével), csillagász, volt itt haditechnikai park, nagyszerű tánccsoport, de az igazi hírét-nevét a háznak a Fabik Kupa Vívóverseny alapozta meg. A 70-es évek közepén, végén szinte valamennyi olimpiai és világbajnok megfordult Nagykanizsán.
Ez nemcsak a vívósport sikere volt, hanem a városé is. Persze azok a gyerekek, akik csak a „hétköznapi” szakköri tevékenységbe akartak bekapcsolódni, azok is megtalálták a helyüket : rádiós,- kézimunka,-repülő,- és hajómodellező szakkörben töltötték el a szabadidejüket.
(Az úttörőházból lett a Pannon Egyetem kanizsai kampusza)
Az országból gyakran jöttek ide – Esztergomtól Gyuláig- , hogy ellessék a „kanizsai példát”. Pedig nem volt itt semmi különlegesség, csak gyermekszeretet, csak kreativitás. A városi tanács odafigyelt az úttörőház tevékenységére, a lehetőségekhez mérten mindig biztosította az anyagi fedezetet.
Jómagam elég idős vagyok, s eléggé közéleti ember, hogy mindig meghallhassam a véleményeket. Az elmúlt 50 évben soha, de soha nem hallottam egyetlen becsmérlő szót, egyetlen lesajnálást, egyetlen „politikai pofont” nem kaptam az úttörőházi munkám miatt. Csak dicséretet, szeretetteljes visszaigazolást.
A rendszerváltozás elsöpörte az úttörőházat. Kár volt érte! Viszont minden jóérzésű városlakót megnyugtathat az a tény, hogy a házból — mint sok más városban — nem lett raktárépület, pláza, hanem igazi oktatási intézménnyé vált. A Pannon Egyetem jó gazdája nemcsak az épületnek, de a szellemét sem taposta sárba.
Büki Pálné
igazgató 1970-75.
