nagykanizsa anno Archives - Oldal 3 a 5-ből

A Resti

2016-10-20 Anno

Folytatva a könyvből kimaradt nagykanizsai vendéglátóhelyekről való megemlékezést, a Resti étteremről írok. A vasútállomás épületében működött. Az Utasellátó Vállalat üzemeltette a két részből, talponállóból, valamint étteremből álló egységet. Akkori üzletvezető Gömöri Jánosné volt, (Kanizsai Sörgyár igazgatójának a felesége) míg helyettese Molnár Emilné, régi vendéglátós.
Emlékeimben egy középkorú pincér arca villan elő mindenkivel kedves Nándié. Kopaszodó magas ember volt. Kiváló konyhája tette népszerűvé e helyet Egy fiatal csinos szakácsnőre emlékszem Erzsinek hívták.

A cégnek ahol akkor dolgoztam, karbantartási szerződése volt az Utasellátóval, ezért jártunk oda is hűtőgépeket javítani. A barna falburkolat, és tükrök adták meg ennek az étteremnek a hangulatot.
Sokan jártak ide ebédelni, vacsorázni. Ebben az időben a kanizsai vasútállomáson nagy élet volt. A vasút menti településekről jártak be munkába az emberek.
Nyáron pedig a Balatonra utazók miatt volt nagy forgalom.
Ne felejtsük el megemlíteni, a horvát ajkú településekről Budapesten dolgozó embereket sem, akik ingáztak a főváros és Kanizsa között. Volt egy nemzetközi járat is a Mistral, aminek végállomása Olaszországban volt. Ezen okok miatt is számított nagy forgalmú étteremnek a Resti.
A talponálló rész tele volt vonatra várakozó emberekkel akik eközben elfogyasztottak egypár italt, szendvicset, fasírtot vagy éppen kocsonyát.
A kilencvenes évek elején ezt is privatizálták, mint annyi mást Nagykanizsán. Egy darabig üzemeltette Vadász Feri is. (Édesapja volt a Monostorapáti Borozó vezetője). Borda Balázs is vitte (jelenleg csak a talponálló részt).
Egy idő után az étterem bezárt vendéghiány miatt és most arra vár, hogy egyszer még jobb világ lesz városunkban, országunkban. Újra megtelnek a szórakozóhelyek.
A végére Martin Luther King híres mondatát idézném.” Van egy álmom”. Nekem is, mégpedig az, hogy egyszer lesz még élet ebben a szép városban, Kanizsán.
(Írta: Pusztafi Attila)

Pusztafi Attila Kanizsai emlékek című könyve megrendelhető a 06/30/526-4202- es telefonszámon.

Az Ady Vendéglő

2016-10-10 Anno

Elérkeztem a nagykanizsai éttermeket bemutató sorozat egyik fontos étterméhez, és ez nem más, mint az Ady Vendéglő. A nem kanizsaiaknak írom, hogy helyileg a Nagypostával átellenben volt az étterem.
Az Ady úton volt ez a nem túl nagy étterem, híres volt kiváló konyhájáról, és hatalmas forgalma volt. Nagyon finom ételeket lehetett enni házias ízekkel, mint pl. szalontüdő zsemlye gombóccal vagy vese-velővel.

Az üzletet nagyon hosszú ideig Kremzner Géza vezette. Kemény ember volt, de a dolgozóit megfizette, és volt, hogy közös kirándulást szervezett a számukra autóbusszal. Ő már reggel korán a piacon volt a nagy táskákkal, és szedte össze a konyhára valót. Néhány nevet említenék meg az ott dolgozók közül a teljesség igénye nélkül. Úgy, mint Husz Elemér, Lukácsi Pisti, Kis Feri, (úgy tudom, már ő sem él) Bonc Sanyi, Németh Gyuri (becenevén merev Gyuri) aki sajnos már nincs az élők sorában. Aztán a szakácsok közül emlékezem Margit nénire, aztán Gizi nénire (Kondákorné).

Akkoriban még városunkban NB 1 B-s focicsapat működött az Olajbányász csapata. Vasárnapi meccs előtt az Ady dugig volt szurkolókkal, akik ott alapoztak be a meccsre. köztük voltam én is, mint B közép tag, én vertem a meccseken a piros kékre festett egykori úttörő dobot Volt olyan, hogy Elemér a meccs idejére, egyszerűen bezárt, és lejött megnézni a meccset.
Barátaimmal esténként ott is sűrűn előfordultunk. Egy időben a karbantartó műhelyünk ott működött az Ady vendéglő udvarában. Számtalan esetben előfordult, hogy Géza meglepett bennünket egy-egy láda sörrel. Az étteremben rengetegen ebédeltek, helyet déltájt nem lehetett találni. Az éthordós elvitel is sok volt.
Úgy tudom, Géza azért adta vissza, mert nem tudott a bérleti díjban megegyezni az épület tulajdonosaival. Ma kínai étteremként működik, de az már nem az Ady. (Közben kaptam a hírt, hogy már az is bezárt.)
Az akkor egy más világ volt, az emberek megtehették, hogy eljárjanak ilyen helyekre, és meg is tették. Elmondható, hogy ez az étterem Nagykanizsa leglátogatottabb étterme volt. Nemrég kaptam a hírt, hogy közben Kremzner Géza is eltávozott az élők sorából. Nyugodjon békében. (Írta Pusztafi Atila)

Már elérhető Pusztafi Attila barátom könyve, a Kanizsai emlékek. Ebben a könyvben több száz olyan ember nevével is megismerkedhetünk, akik Nagykanizsa vendéglátásában ismert, és híres emberek voltak. A 60-as, 70-es és 80-as évek közismert szereplőinek: felszolgálóknak, pincéreknek, étteremvezetőknek és ebben a vendéglátóiparban dolgozó sok érdekes ember és kanizsai iparos életébe, munkájába engednek most bepillantást. Nosztalgikus érzés visszaemlékezni a város akkori irigyelt közösségi életére, szereplőire, ami akkor Nagykanizsát az itt élők számára az ország legszebb várossá tette. Azt a Nagykanizsát, ahol jó volt lakni, élni, pihenni és szórakozni is. Hiánypótló ez a könyv. Pusztafi Attila révén az akkori embereknek állított emléket. Köszönet neki ezért a munkáért. A könyv kedvező fogadtatása adott neki kedvet és lendületet a könyv folytatásának a megírására is, mert városunkban élt még bőven olyan kvalitású és érdekes ember, akikről illik megemlékezni. Pusztafi Attila ezt a hálás feladatot vállalta magára! (Vízvári József)

A Napsugár Bisztró

2016-10-08 Anno

A Teleki utca elején épült tízemeletes ház aljában hozta létre ezt az egységét a ZMSZVV. Ez volt a Napsugár Bisztró. Gondolom az elnevezésében szerepet játszott, hogy még az építkezések megkezdése előtt a sarkon volt Napsugár Presszó a fenti okok miatt szűnt meg, vagyis elkezdődtek az építkezések. Kezdetben a bejárattól balra volt egy fagylaltozó, amit későbbiekben talponállóvá alakítottak át. Aztán volt az éttermi rész, ahová annak idején sokan jártak ebédelni, vacsorázni.

Akkori üzletvezetőket sorolnám fel, elnézést kérek érte, ha valakit kihagynék, már elég régen volt. Tehát: Laknerné Éva,
Szügyiné, Joósné Éva. Helyettes: Molnárné Gizella. Remek konyhája volt, egy szakácsnőre emlékszem, Podmanszkiné Annus nénire.
Sokszor megfordultam itt, úgy is, mint karbantartó, és úgy is, mint vendég. A kezdetektől fogva ott volt szakácsnő Perneczki Ferencné, Ica néni, aki remek ételeket tett az asztalra.

Ez az üzlet sem volt mentes a balhéktól, egy eset jut most eszembe, ami egy volt üzembeállító kollégámmal esett meg T. Gyurival. Egy este az üzembeállításról páran itt szórakoztak. Összeszólalkozott Gyuri egy cigánygyerekkel, aki kést rántott, és megszúrta. Csak a szerencsén múlt, hogy Gyuri életben maradt.
Mondjuk a vele levő kolléga O. Lajos akkora pofont adott a szurkálónak, hogy a feje előbb ért a padlóra, minta feneke.
Érdekességként megemlítenék egy vicces figurát. Akkoriban wc –s néniket alkalmaztak, akik szigorúan elkérték a használati díjat a kuncsaftoktól, és takarították az illemhelyet. No, egy ilyen a Napsugárban is volt. Kövér, termetes asszonyság, (beceneve Tonna Mici volt) nagy tokával és szemüveggel. Különös ismertető jegye az volt, hogy állandóan a wc előtt ülve kis székén pörköltet evett galuskával. Ilyenkor, ahogy rágott viccesen mozgott a szemüvege, le és fel.
Úgy emlékszem az üzletet valamikor a nyolcvanas években adták ki jövedelem érdekeltségbe, majd a cég megszűnése után Jerausek István üzemeltette az üzlet bezárásáig. Kérném, hogy aki hozzá tud tenni, emlékezik rá kik voltak ott pincérek, az szóljon hozzá. Köszönöm.
(Írta: Pusztafi Attila)

Próbaháború Nagykanizsán

2016-09-19 Anno

A monarchia hadseregének 1908-as nagy királygyakorlata (a próbaháború, ahogy a helyi lap nevezte) százezernél több katona mozgatásával járt.
A hadgyakorlat vonulásai érintették a várost is. Érkezett mintegy 10000 katona, tisztek és lovak százai, rengeteg felszerelés (hetvenhat helyi fuvarost alkalmaztak ennek kanizsai mozgatására). Érkezett továbbá hölgyek százas nagyságrendű, a megszokott vendégektől elszakadni nem akaró csapata is.

A közös hadsereg horvátországi egységei (az eszéki 13. és péterváradi 14. hadtest teljes egészében, valamint a fiumei 33. és a zágrábi 34. dandárokból kombinált vegyes hadtest) és más kisebb csapatok egy része csak átvonult, de túlnyomó többségük csak több napnyi gyakorlatozás után, szeptember 9-én és 10-én távozott. A gyakorlatok a városnak a lakott területeitől keletre és északra eső részein zajlottak. A rengeteg jövevény mindegyikét a város elszállásolni persze nem tudta, lettek sátortáborokba kényszerülők is. Egyikük a Katonaréten volt.
Adalék a városba érkezők számának érzékeltetésére, egy a gyakorlat végét követő esemény.
Rein Andor mészáros elismerő oklevelet kapott a hadsereg vezetésétől teljesítményéért. Előzőleg – legelőnyösebb ajánlattevőként – négy ezred ellátását bízták rá. Nem volt kis feladat, rövid idő alatt 700 marhát kellett levágnia.

A szokatlan tömeg mellett is igazi szenzációt jelentett három katonai léghajó megjelenése. Ráadásul levegőben, repülve jöttek; Kiskanizsa, Palin és Sánc irányából közeledtek a városhoz. Volt, amelyik a kedvező szél hiányában négy keréken tette meg az utolsó kilométereket. A léggömbök felkeltették Gyenes Sándor törvényszéki bíró érdeklődését, aki fényképekkel örökítette meg a történéseket.
A fotók mára elvesztek, de kettő megjelent közülük az „Uj Idők” című hetilapban. Ezeket − a városi könyvtár révén megszerzett felvételeket − most itt láthatják.
(A léghajó előkészítése a Katonaréten történhetett. A másik kép készítésekor Kiskanizsán, a Hunyadi téren, kelet felé fordulva állt Gyenes.)
(Forrás: Kanizsa – vár vissza Facebook)

10 varázslatos régi képeslap Nagykanizsáról

2016-09-04 Anno

Még 1890-es régi képeslap is szerepel azon csodálatos régi nagykanizsai levelezőlapok között, amit nemrég kaptunk.

A képeslapokon az egykori fotósok a város egy-egy varázslatos pillanatát örökítették meg, ami már Nagykanizsa történetéhez tartozik.

A képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

Volt egyszer egy kanizsai fagyizó

2016-08-29 Anno

A hetvenes években Nagykanizsa főutcáján működött egy kis fagylaltozó. Bent a kapu alatt egy kis „bódé” volt felépítve. Ebben üzemelt.

Két aranyos, idős ember üzemeltette a ZMSZVV tulajdonában levő üzletet. Bráder Karcsi bácsi és felesége.
Mindketten cukrászok voltak és a Kisfaludy utcában laktak.
A városban az emberek csak így mondták: – „Ettem egy fagyit a kapu alatt”.
Nagyon finom fagyit árultak, amit akkor még főzött alap anyagból készítettek el.
Sokszor javítottam ezt a fagylaltgépet is és téliesítettem le szezon vége előtt.
Úgy emlékszem akkor szűnt meg amikor a helyére a mostani húsáruház épületét kezdték felépíteni.
(Írta Pusztafi Attila)

Régi képek a kanizsai Erzsébet térről

2016-08-28 Anno

Ismét fantasztikusan szép régi képeslapokhoz, fotókhoz jutottunk hozzá.

A képeken ezúttal a nagykanizsai Erzsébet tér, régi nevén az Erzsébet királyné tér látható.

A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Kanizsa szocreálban

2016-08-25 Anno

Sokan mondják, hogy régen jobb volt. Van benne valami.

Megengedhettünk magunknak egy-egy éttermi ebédet, (a többség azért akkor is menüzött) megvoltak a családi nyaralások, bár fékek voltak a rendszerben, volt egyfajta szabadságunk is. Legalábbis így éreztük.

Kanizsán sok gyár működött, rengeteg embert foglalkoztatott, a fizetésekből viszonylag tisztességesen meg lehetett élni. Talán akkor élte egyik virágkorát a dél-zalai város.

Bár a most is hónapról-hónapra éldegélő többségnek tényleg jobb volt akkor mint most, a „szocializmus” mégiscsak egy illúzió volt és a bűvészmutatvány annyira balul sikerült, hogy a gengszterváltás után a felgyülemlett adósságba majdnem belerokkant az ország.

Most viszont sajnos csak a kiváltságosok élnek jól és kényelmesen és csak akkor kellünk nekik, ha szavazni kell, pedig az adófizetők, a mi pénzünkből röhögnek a pofánkba 1990 óta.

A 70-es, 80-as években készült úgynevezett szocreál fotókon így nézett ki Nagykanizsa.

A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Páncélos vitézek csontvázaival, rabláncra fűzött nőkkel és női ékszerekkel telt földalatti termet találtak a városháza pincéjében

2016-08-16 Anno

Nagykanizsa, 1932. március 31.

Csütörtök dél óta váratlan felfedezés tartja izgalomban a nagykanizsai városházát.
A déli órákban a városháza házfelügyelője izgalomtól kipirult arccal jelentette Krátky István dr. polgármesternek, hogy rejtélyes felfedezést tett a városháza pincéjében. Amikor ugyanis lement, hogy ellenőrizze a szénkészletet, nagy repedést fedezett fel az egyik falon, amely valószínűleg az éjszaka folyamán a tavaszi olvadás következtében támadhatott. Amint jobban megtekintette a repedést, arra a megállapodásra jutott, hogy a falon túl még egy hatalmas üreg van. A résen keresztül bevilágított egy kézi lámpával és majd hanyatt vágódott a rémülettől, amikor odabenn egy csomó páncélba öltözött csontvázat pillantott meg. Azonnal felsietett a polgármesterhez, hogy jelentést tegyen a különös felfedezésről.

Krátky polgármester és Király Sándor műszaki tanácsos nyomban intézkedtek, hogy kőművesek jöjjenek a válaszfal kibontása végett. Félóra alatt sikerült olyan nyílást vágni a falon, hogy át lehetett bújni rajta. Nem valami barátságos látvány fogadta a belépőket.
A falon túl földalatti terembe léptek az érdeklődők, amelyben mintegy 32 páncélos vitéz csontváza hevert szanaszét, a legnagyobb rendetlenségben. A terem egyik sarkában óriási, szúette tölgyfaasztal áll, rajta ezüst tálakon még valami 400-500 év előtti vacsora maradványaival. Az asztal közelében, a fal mellett vastag vasláncokkal odaláncolva 8 nőiruhás csontvázat találtak. Az asztalon megtalálták a rabul ejtett nők ékszereit is. Valamennyi drágamívű ötvösmunka. Értékük egyelőre felbecsülhetetlen. Borzalmas látványt nyújtottak a vigyorgó koponyák.

Széttekintve a nagyteremben, felfedeztek egy keskeny vasajtót is, amelyet nagy nehezen sikerült kiemelni a sarkából. A vasajtón keresztül egy kis labirintusba jutott a bizottság, amelyről kiderült, hogy az egész város alatt végighúzódik, szinte behálózza a föld alatt. A labirintusban szintén több csontvázat és egy rejtélyes szavakkal televésett követ találtak, melynek feliratát a nagy titkolódzás ellenére is sikerült megszereznünk. A felírás a következő:

takaiaszinak a küjlözövdÜ .abdézsmozs
a knüygem men tréákom isilirpá sik ygE

Krátky polgármester elhatározta , hogy a rejtélyes feliratot elküldi a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának megfejtés végett.
A váratlan felfedezés természetesen nagy izgalmat keltett a városházán, de meg az egész városban is mindenütt, ahol csak értesültek róla.
A torony alatt azonnal megindultak a rózsaszínű tervezgetések, hogy mihez is kezdjen a város a felfedezéssel. Értesülésünk szerint az a terv alakult ki, hogy az asztalon talált női ékszereket értékesíteni fogják és a befolyó pénzből hozzák egyensúlyba a városi háztartás megbillent mérlegét. A fennmaradó összegből viszont kiutalják a városi tisztviselőknek az elmaradt karácsonyi segélyüket.
A különös leletet egyelőre egypengős beléptidíj mellett mutogatják.

A Zalai Közlöny cikke az év (1932) szenzációs felfedezéséről: Nagykanizsa, március 31. (Forrás: Kanizsa vár vissza – Facebook)

A titokzatos felírás megfejtése: olvasd el visszafelé.

Régen is tudtak poénkodni 🙂

Nagykanizsa az 1900-as évek elején

2016-08-14 Anno

Olyan régi nagykanizsai képeslapokhoz jutottunk hozzá, melyeknek egy részét biztosan nem látta a nagyközönség. Hetenként több ezer régi kanizsai fotóból válogatunk és osztjuk meg azokat a Dél-Zala Press olvasóival.

A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

A régi kanizsai fotókat bemutató első cikkünket ITT a második részt pedig ITT nézhetik meg Olvasóink.