Lubics Szilvia nagykanizsai ultramaratonista volt a Sándor-palota programsorozatának vendége

Lubics Szilvia ultramaratonista volt a Sándor-palota – SP Talks elnevezésű programjának vendége, akivel Novák Katalin köztársasági elnök beszélgetett.

A köztársasági elnök a beszélgetésben Lubics Szilvia emberfeletti és rendkívüli teljesítményére hívta fel a figyelmet, amely véleménye szerint sokakat motiválhat. Azt mondta, nagyon ösztönző, hogy Lubics Szilvia nemcsak kivételes sportember, hanem kivételes ember is.

Lubics Szilvia ultramaratonista az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese. A beszélgetés során elhangzott: civilben fogorvos, három gyermek édesanyja.

Novák Katalin egyebek mellett arról kérdezte a sportolót, hogy mi motiválta a legelső futásában, mik voltak a sivatagi és antarktiszi futásának legnagyobb nehézségei, mi ösztönzi elindulásra a különböző versenyeken.

Lubics Szilvia felidézte, hogy 2003-ban kezdett el futni, első alkalommal 4 kilométert tett meg, s ezt egyre hosszabb távok követték. Kiemelte, hogy a futásban gyorsan lehet fejlődni, de „ne legyenek nagy elvárásaink magunkkal szemben”, csak szép lassan neki kell indulni. Hozzátette: ritkán motiválta az, hogy dobogón álljon, a lényeg mindig az volt számára, hogy végigcsinálja a távot, az embernek mindig saját magához kell viszonyítania.

A tavaly antarktiszi futását felidézve azt mondta, hogy nagyon fárasztó és nehéz volt, de vannak új céljai, egyre több versenyre vágyik elmenni. Úgy fogalmazott: alapvető az, hogy egy versenyben legyen valami félelmetes, mert ez arra ösztönzi, hogy pluszenergiákat tegyen bele, ez ad emocionális töltetet. A sivatagi futásban is sok kihívást látott – közölte.

Arról is szólt, hogy mindig szerelmes abba a versenybe, amelyre készül, ez a szerelem sarkallja arra, hogy alaposan készüljön fejben és fizikálisan is. Jövendő céljai között egy novemberi jordániai sivatagi futást is említett.

Lubics Szilvia kitért arra is, hogy alkalmaz mentális technikákat, ilyen például a fókuszálás gyakorlása vagy önmaga biztatása sport közben. Az ultrafutónak kitartónak és céltudatosnak kell lennie – mutatott rá.

Novák Katalin a beszélgetésben felidézte azt is, hogy Lubics Szilviának 2017-ben jelent meg férjével közösen írt Másfél nap az élet című könyve, majd 2020-ban második műve A homokdűnén túl címmel – közölte honlapján a Sándor-palota. (Fotók: Novák Katalin – Facebook)

A nagykanizsai Lubics Szilvia újból nekivágna a világ legextrémebb futóversenyének

Lubics Szilvia újból nekivágna, s az idei negyedik helyénél előrébb szeretne végezni a világ egyik legmegerőltetőbb ultrafutóversenyén, az amerikai Badwateren.
A nagykanizsai sportoló csütörtökön Lentiben tartott sajtótájékoztatóján felidézte, hogy a 217 kilométeres viadal – amelyet 36:09:12 órás időeredménnyel teljesített – nem a hossza, hanem a rendkívüli körülmények miatt számít a világ egyik legextrémebb futóversenyének.

Az indulók a kaliforniai Halál-völgyből rajtoltak, az Egyesült Államok legmélyebb pontjáról, a tengerszint alatti 85 méteres magasságon elterülő Badwater-medencéből, és a 2530 méter magas Whitney-hegy lábánál értek célba. Az útvonal összesen 4450 méter szintemelkedést tartalmaz, s a versenyzőknek 48 óra alatt kell teljesíteniük a távot. A Halál-völgyben éjszaka is 40 Celsius-fokos hőmérsékletben, nappal pedig néha 50 fok felettiben kellett teljesíteni a távot.

A sportoló úgy fogalmazott: Európában már teljesítette a legnehezebb ultrafutóversenyeket, ezért keresett olyan kihívást, ami ezeken túlmutat. Európai versenyzőként pedig azért is nehéz volt a felkészülés, mert a Badwater a sivatagi körülmények miatt „valamilyen szinten ugrás az ismeretlenbe”.

Lubics Szilvia hozzátette, hogy családja, három fia és fogorvosi praxisa mellett tudott csak felkészülni kemény edzésekkel, például szaunában végzett futóedzésekkel. Nem volt konkrét eredményelvárása, de hogy jól sikerült a felkészülés, azt az is bizonyítja, hogy ő volt a legjobb európai, az őt megelőző futók mind amerikaiak voltak.
A sportember elmondása szerint újból szívesen teljesítené a viadalt, s úgy véli, a mostaninál mindenképpen jobb eredményt tudna elérni.

A versenyzőt támogató Zala Megyei Közgyűlés elnöke, Pál Attila a sajtótájékoztatón elmondta: az átlagember csak csodálattal tudja nézni, hogy a folyamatosan az emberi teljesítőképesség határait feszegető sportoló milyen eredményekre képes. A zalai önkormányzat ezért is állt a Magyar Becsületrenddel és Zala Megye díszpolgári címével kitüntetett futónő mellé és nyújtott anyagi támogatást ahhoz, hogy a Badwaterről egy 25 perces film készüljön, amelyet várhatóan ősszel mutatnak be – fogalmazott.

Lubics Szilvia a második magyar nő, aki a Badwateren célba ért, az első Pallos Judit volt 2006-ban. MTI (Fotók. Lubics Szilvia – Facebook)

 

A kanizsai Lubics Szilvia negyedik lett a 40-50 fokban tartott 217 kilométeres sivatagi versenyen

Ismét büszkék lehetünk!
Lubics Szilvi nagyszerű teljesítménnyel, a negyedik helyen, 36:09:12-es időeredménnyel végzett az egyik legkeményebb versenyen, a Badwateren.
217 km + hőség + sivatag = ✔️
Bravó! Szívből gratulálunk!

„Sziasztok! Nemrég értem vissza a versenyről a szállásunkra, és a telefonomat bekapcsolva teljesen meghatódtam. Köszönöm a szurkolást, a sok kedves üzenetet!
A versenyről írok majd bővebben. Most csak annyit, hogy csodás helyszínen egy meglehetősen extrém kihívás volt a Badwater számomra, amire nem hiába volt a felkészülés is szokatlanul nehéz, még így is csak nagy küzdelmek után tudtam végigérni a pályán.

Az meglepetésként ért, hogy 4. lettem, a verseny alatt a sorrendről semmilyen információnk nem volt. Egy „kicsit” elfáradtam, de pár órával a verseny után már azt tudom mondani: megérte. ?
Köszönöm a csapatom fáradhatatlan segítségét, nélkülük valószínűleg már az első órában felperzselt volna a hőség. ?

(Idézet és fotók: Lubics Szilvia Facebook oldala)

Ezen a videón a Kanizsai Futóklubos Lubics Szilvia 1,13-nál látható 🙂

A kanizsai Lubics Szilvia nyerte a L’Ultramarine 177km távját!

lubics szilvia ultrafutó 1

Míg sokan a Dolomitokban versenyeztek, Lubics Szilvia a francia partok felé vette az irányt és rajthoz állt, sőt, győztesként ért célba, a L’Ultramarine elnevezésű viadal Grand Raid nevű leghosszabb távján.

Hivatalos Facebook oldalán így ír a versenyről:

„Igaz, hogy már elkezdtem az edzéseket a következő célversenyemre, de még adós vagyok egy élménybeszámolóval, így be is pótlom azt – hátha valaki kedvet kap egy kis Bretagne-i terepezéshez. 🙂

Egy hete indultam a L’Ultra Marin nevű, Franciaországban rendezett 177 kilométeres terepfutó versenyen, erről írok most.
Miért pont ez a verseny?

A TransGranCanaria után szerettem volna ebben az évben még egy hosszú terepversenyen indulni. Az eredeti terv a „Mozart 100” volt, de egy családi esemény (Boti fiam ballagása pont előtte napra esett) miatt valami mást kellett keresnem. Ezt a versenyt Lőrincz Olivér ajánlotta: a tizenkettedik szervezés-, jó rendezés-, van mezőny-, nem túl szintes-, és a gyönyörű pálya voltak az indokok, ami miatt nem is gondolkodtam sokat, beneveztem.

lubics szilvia ultrafutó 2

Felkészülés:

7 hete kezdtem el új edzésmunkát, új edzővel. Az új útnak még csak az elején járok, de azt éreztem már a verseny előtt is, hogy jó felé haladunk. Speciálisan erre a versenyre nem készültem – olyannyira nem, hogy a szintrajzra, időjárási körülményekre is csak a verseny hetében néztem rá, annyira el voltam foglalva egész más dolgokkal. Csináltam az edzéseket, Gyuri (a férjem) pedig elintézett minden egyebet a versennyel kapcsolatban (utazás, szállás, stb.).

Verseny előtt:

A francia tartózkodásunkat is minimalizálni kellett az otthoni teendők és a srácaink miatt. Szerdán utaztunk, péntek-szombaton volt a verseny, hétfőn reggel pedig már utaztunk is haza.
Csütörtökön felvettem a rajtszámot – meglepett, hogy „készültek rám” és azt mondták, hogy esélyesként tartanak számon. Ez jól esett, de innentől meg kellett mutatnom, hogy nem volt alaptalan a sejtésük 🙂

Pénteken csak este 6-kor volt a rajt, így nyugodtan lehetett pihenni, enni napközben. Nagyon vártam a versenyt, úgy éreztem jó formában vagyok, persze a terep nem az én világom, de gondoltam: csinálom szépen és meglátjuk mi lesz…
A pálya gyönyörű volt. Vannes kikötőjében volt a rajt, egy kört tettünk még a belvárosban, aztán indultunk a „körre”. Zömében az óceánparton haladtunk a Morbihan-öblöt futottunk körbe. Rajt után még közel 5 órán át világos volt, lehetett gyönyörködni a tájban. Sok hangulatos rész volt: balról az óceán sok fiatallal – gitároztak, énekeltek, én pedig nem messze futottam kicsit beljebb az erdőben. Sokáig emlékezni fogok rá…

Nagy szintemelkedés nem volt a versenyen, összesen kb. 1000 méter, de sík szakasz szinte semmi. Vagy föl, vagy le futottunk. Maga a terep elég változatos volt, néhol köves, néhol (amikor lementünk egész a vízpartig) homokos, sokszor pedig gyökeres, murvás. Ezek váltakoztak, nem volt unalmas. Lehetett futni, csak kevés combtámasztós – mászós rész volt benne. A lejtők miatt izgultam inkább, mert azok annyira be tudnak tenni a combomnak, hogy sokszor normálisan lépni sem tudok lefelé. Most – bár 100 km után azért fájt már – futni is tudtam…

A frissítőállomások nagyon ritkán voltak, általában 15-17 km telt el két pont között. Ezeken nagyon sok minden volt: kóla, víz, gyümölcsök, kenyér, sajt talán még szalámifélék is, de nem nagyon néztem szét az asztalokon, inkább csak „tankoltam” egy adag vizet, néha banánt. Hátizsákkal futottam. Gyurival 3 alkalommal találkozhattunk: 39, 92 és 120 km-nél, ami nem valami sok, de legalább nem volt ki sajnáljon, ha épp gödörben voltam.

lubics szilvia ultrafutó 3

Ami a problémát okozta szokás szerint, az a gyomrom volt. Sajnos kezdettől nem volt jó a hasam, a verseny alatt néhány órán keresztül megint többször hánytam, hasmenésem is volt – ekkor alig volt bennem valami energia. Ezt azért éreztem rendesen, de egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy emiatt nem csinálnám végig.
Gyuri úgy 20 km-nél megállt fényképezni, és ekkor bekiabálta, hogy első vagyok. „Frankó: már csak 157 km-en át kell tartani a pozíciót.”-gondoltam. 🙂 Ez azért elég nagy motiváció volt. Olcsi fiam otthon tudta követni a kontrollpontokon való áthaladásunkat, így tudtam kb. mennyi előnyöm van a második lányhoz képest és igyekeztem a kezdeti 10 percet egyre növelni. Ez sikerült is, elég sokat matekoztam útközben, lazítani pedig egyáltalán nem lehetett.

lubics szilvia ultrafutó 4

90 km-nél értük el az öböl bejáratát, ahol motorcsónakokkal vittek át bennünket a túloldalra, hogy folytatni tudjuk az öböl kerülést. Mire a csónakhoz értem, már nagyon fáradt voltam. Az átkelési idő természetesen nem számított a versenybe. Kaptam egy nagy nylonkabátot, mentőmellényt és beszálltam a csónakba. Mivel várni kellett még pár embert az indulásig, rögtön elkezdtem remegni a hidegben, így felvettem még egy jókora kabátot, ami már melegen tartott. Mondták, hogy kb. 10 perc lesz az út, azt szerettem volna pihenésre fordítani. Sikerült is elég gyorsan ellazulnom. A 10 perc túl gyorsan elszállt, de meglepetésemre ahelyett, hogy beállt volna mindenem, egész frissen szálltam ki a hajóból.

A verseny útvonala amúgy nagyon jól ki volt jelölve, talán éjszaka még egyszerűbb volt a tájékozódás a világító táblácskák miatt. A verseny második felében is sikerült végig futnom. Közben a második helyen haladó lány visszaesett a 3. pozícióba és tudtam, hogy az utolsó 20 km előtt közel másfél óra előnyöm van, így itt már eléggé visszavettem a tempót, a nagyobb emelkedőkön inkább csak gyalogoltam. 10 km-el a cél előtt már a rajt-cél városában Vannes-ban voltunk, csak a cél nem akart sehogy sem feltűnni. Na, itt már elég nyűgös voltam. Fájt a talpam a kövektől, nem akartam mást, csak meglátni a célkaput.

lubics szilvia ultrafutó 5
Kb. 1 km-el a cél előtt már elém jött a verseny speakere és kézen fogva futott be velem a célegyenesbe, miközben tapsoltak, kiabáltak az emberek az út szélén. A kapu előtt nem sokkal kaptam 2 fáklyát a kezembe és azokkal kellett befutnom. Csodálatos érzés volt! A versenyre nem vittem magyar zászlót, hiszen nem is gondoltam, hogy én itt dobogós lehetek, de a befutóm után pár perccel a nézők soraiból egy srác kezembe adott egyet, amiért nagyon hálás voltam. (Kiderült, hogy a barátnője magyar, így volt zászlójuk és kihozta.) Sikerült győznöm, nagyon boldog voltam!

94 női induló volt, 54-nek sikerült befejezni a versenyt. Az én időm 20 óra 29 perc lett.
Az eredményhirdetés másnap délben volt, nyertem egy jövő évi nevezést. Ki tudja – lehet, hogy visszatérek?”

13 Beszédtéma a Karácsonyi asztal mellé a DélZalaPress-től

Karácsonykor egy kicsit nyitottabbak vagyunk. Karácsonykor egy kicsit kíváncsiabbak vagyunk. Karácsonykor jobban vágyunk a jó dolgokra.
Ilyenkor rendszerint összegyűlnek családok, barátok, rokonok, és bensőséges hangulatban elemzik az évet, a jó és rossz dolgokat. Ennek többnyire alapeleme a politika is, bár e téma ugyanakkor lohasztó hatással van a társaságra, ehhez még csak brit kutatónak sem kell lenni, hiszen valamennyien tapasztaljuk ezt.

A DélZalaPress azzal a céllal jött létre, hogy a környéken élőknek ennél értékesebb témát biztosítson, felhívva figyelmet a környezetünben élő sikeres, ambicióval teli emberekre, akik alkotnak, alkotni próbálnak, és tetteiktől úgy érezhetjük: jó zalainak lenni. Az ünnepekre – és annak békességére – való tekintettel összeválogattunk az elmúlt fél évben megjelent csaknem 600 bejegyzésünkből azokat, melyeket jó szívvel ajánlunk beszédtémának a halászlé és bejgli mellé.

Wakeboard pálya Gyékényesen

10502182_541495799295586_7502184030061662708_n

Horváth Gábor és társai valami újat hoztak a környékre, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend az extrém- és vizisportok kedvelőinek.

A célunk az, hogy egyrészt minél több emberrel megismertessük ezt a sportágat, másrészt pedig egy jó sport-közösséget szervezzünk. Nem véletlenül említettem az előbb „törekvést” vállalkozás helyett. A létesítmény ugyanis helyi sportegyesületünk révén üzemel, igyekszünk minden bevételünket a fejlesztésre fókuszálni, visszaforgatni. Szeretnénk egy erős sportcsapatot összeállítani, akikkel akár versenyekre is eljárhatunk, de a fő csapásirány jelenleg az oktatás, és a wakeboard megszerettetése a környékbeliekkel.

Az „Üzletapa”, aki nem fél szerény maradni a teljesítmény mellett sem

IMG_4710bx

Szabadics Zoltán magával ragadó őszintesége és jó szívűsége, családja példamutató társadalmi felelősségvállalása előtt le a kalappal. 

Nagyon sok minden át is értékelődött bennem magánéleti és üzleti szempontból. Igyekeztem mindig is a családot előtérbe helyezni a munkához képest, de ez a tragédia rádöbbentett arra, hogy a kettő közti súlypont főleg a család irányába kell tolódjon. Azóta főleg emocionális alapokra helyeződött a munkavégzés nálam, hiszen az üzleti döntéseket óhatatlanul is érzelmi alapokon kezelem gyakran.

FitPoint „Best formája”

10754869_981609465189682_788104807_n

Több tucat ember találta meg a boldogságot a Pintér Andrea és csapata által kijelölt útnak köszönhetően, melynek köszönhetően az egészséges életmód végre divatba jött Kanizsán is.

Ami a többségnél beválik, de egy embernél nem, az nem lehet tökéletes, de tudjuk ezt is kezelni. Mi a magunk módján mindent megteszünk, hogy aki elkezdi, az sikerrel be is fejezze. Ezt viszont alátámasztja minden csoportban a végeredmény! Az biztos, hogy nagyon komoly munka van mögötte a „bestformosok” és az edzők részéről is…

Nick Bounce, azaz Dóra Bence dj. útja a kis szobából az élvonalig

Dóra Bence aka. Nick Bounce

A fiatal kamasz, hobbi dj-ből elismert lemezlovas lett, mindössze két év alatt bármilyen komolyabb mecénás nélkül. Az igazi támaszt a családja, és saját tehetsége adta.

Úgy kezdődött, hogy letöltöttem egy válogatáslemezt tele elektronikus zenékkel. Annyit hallgattam azt a lemezt, hogy úgy gondoltam nem is lehet olyan nehéz csinálni sem. Aztán szép lassan megtanultam kezelni a keverőprogramot, magamat tanítva elsajátítani a zeneelméletet is.

 

Az irodalom újra felfedezése Mészáros Mátyással

DAN_0586

A könyvrajongó fiatal kanizsai író idén jelentette meg a nagy sikerrel értékesített „Az éjszaka színei” c. művét. Azóta már a második regényén dolgozik. 

Az eddigi villoni életutam alatt rengeteg emberrel, karakterrel, élettel találkoztam; mindenkiből merítek egy mozdulatot, pillantást, szóhasználatot. De ez csak a könyv igaz-szagát adhatja meg, abban nem segít, hogy miképpen lesz elmondva valami, ez csak a karakterek megrajzolásához eszköz. Csak a ,,mi” kérdésre felel, de nem a ,,hogyan”-ra.

„Csúcshalmozó” zalakarosi futótűz: Lubics Szilvia

1378035_493299394099381_909155278_n

A két gyermekes anyuka az ország távfutó élvonalában is emberfeletti teljesítményt hoz ki magából időről időre, csúcsokat dönt versenyről versenyre.

Az idei versenyen  26 óra 53 perc alatt sikerült lefutnom a távot, ami női pályacsúcs a 32 éves verseny történetében, még nőnek nem sikerült 27 órán belül teljesíteni a 246 km-t. Ez a sikerélmény és az a bíztatás, amit a helyiektől tapasztaltam, egyértelműen hajt előre. Nem beszélve arról a környezetről, ahol futhatok…

Start-upper srácok a legmenőbb hazai ligában

IMG_0060

Varga Tamás + Simán Kristóf + foci + applikáció + MLSZ + Telekom = StatzUp siker. A kanizsai srácok inspiráló története a startup cégek világában.

Az elején, majdnem fél évig csak kapaszkodókat próbáltunk keresni. Akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz ennek a vége, vagy azt, hogy mi lesz a következő hónapban, egyszerűen csak mentünk előre… Az igazi nagy lökést az adta, amikor az MLSZ-szel szóban megállapodtunk.

Joghurt/kultúra igazán Míves darabjai

Például egy Míves joghurtot!

Burján Emese gondolt egyet Eszteregnyén és nagy örömünkre elkezdte prémium minőségben megismertetni velünk a valódi joghurt kultúrát.

Nagyon finom tehéntej az alapanyag, egy legeltetett és szeretgetett állattól, nem pedig istállóba zárt, zöld füvet sosem látott „nagyüzemi” tehenektől. Ez az alap. A joghurt alatt levő gyümölcsszószok is frissen készülnek, így mindig az idény-gyümölcsökből van a legtöbbféle íz.

A PEN és a HIDROFILT nagy durranása régiós érdek

20141007_111922_Android

Dr. Birkner Zoltán, a PEN igazgatója felvázolta azt a lehetséges jövőképet, amit a víztechnológia nyújthat a környéknek. Végre elkezdhetünk örülni valaminek?

A képzés nemcsak magyarul, hanem angol nyelven is elvégezhető – gondolva más országokból érkező hallgatóinkra is – és meglepő módon már 21 fő jelentkezett rá! Ennek két oka is lehet: egyrészt a képzés hátterében álló aktualitás, másrészt a képzési űr, amit betölt. Előbbi vitathatatlan, hiszen a vízügyi problémák kiküszöbölése világszerte szükséges, a hiány megoldása úgyszintén aktuális, vagy épp a technológiai fejlesztés a fontos. Utóbbi pedig okozat. A munkát valakinek el is kell végeznie, és ahhoz pedig speciális tudás is kell már. Na, ebben igyekszünk partnere lenni a Hidrofiltnek.

A titkárnők gyöngye

A legjobb a szakmában

Sneff-Németh Gabriella viccből jelentkezett, majd komolyan meg is nyerte az ország legjobb titkárnőjének kijáró díjat.

A „Dallas” című filmsorozat óta meglehetősen beszűkültek az elképzelések arról, mi is egy titkárnő feladata. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy sok cégvezető számára az egyik legnagyobb nehézség, hogy megfelelő asszisztenst találjon maga mellé. A verseny szervezőinek éppen az volt a célja, hogy újra megbecsülést, elismerést szerezzenek ennek a szakmának, és megtalálják a legjelesebb képviselőit.

Társadalmi felelősségvállalásból Jeles

Kalocsai Norbert és a beküldött rajzok egy része

A Nilfisk-Advance kanizsai gyára nem először és nem is utoljára mutat példát a környék közvetett támogatásáról és közös értékek kialakításáról. Menedzsment kérdés vagy szándék?

Mint gyártó cég valójában ez az egyetlen módja, hogy a környék lakosságával megismertessük magunkat, és minél szélesebb körben hívhassuk fel a figyelmet a vállalat missziójára: „fenntartható tisztaság világszerte, javítva az életminőséget”. Ezúttal nem puszta felajánlással szerettünk volna folytatni e szokásunkat, hanem némi társadalmi bevonással.

Dr. Music – amikor egy gyógyszerész javítja fel Manoya albumát

unnamed (1)

Zalai Richárd tehetséges gyógyszerész, és mint kiderült, tehetséges zenész is. Egyből magasan kezdett, innen hova tovább?

Ha rossz kedvem van, csak leülök a zongorához és egyből csak arra tudok koncentrálni, hogy játszom. Megszűnik minden, a problémával együtt…
Amúgy régóta nem voltam már beteg hál’isten, gyógyszert csak a legritkább esetben veszek be, amikor nincs már más megoldás. Egy egyszerű fejfájást pihenéssel, relaxációval is orvosolni lehet, nem kell mindig gyógyszerhez nyúlni…

Kanizsai szakember az ország turisztikai fellegvárában

Horváth Orsolya

Horváth Orsolya konstans pályája a PEN turizmus szakáról, a balatoni turizmuson át a hívízi egyesület élére.

Turizmus területén elsősorban a gyógy turizmusban látok potenciált (mivel én ebbe látok bele jobban), amiben Hévíz, Zalakaros és Lenti is komoly szerepet játszhat a jövőben is. Ahhoz, hogy nemzetközi színtéren is nagyobb ismertségre tegyünk szert, mindenképpen közösen kell gondolkodnunk és együtt megjelennünk.

Futótűz – Lubics Szilviával beszélgettünk

Már nem először hallani Szilvia teljesítményéről, amit nekünk, átlag zalaiaknak még felfogni is nehéz. Most viszont a DélZalaPress megragadta az alkalmat, és egy latte mellett megpróbáltam megérteni, mi is teszi Szilvia eredményét régiónk – és hazánk – sporttörténetének kiemelkedő színfoltjává. Az ultra maraton világában az egyik legkeményebb verseny a Spartathlon a maga 246 kilométerével, a hőmérséklettel, és a terepével. Lubics Szilvia nem először indult el ezen a verseny, de még nagyobb öröm, hogy nem is először nyeri meg. Ezúttal viszont női pályacsúcsot futott!

Épp a minap számolt be az RTL Klub is az eredményről, és büszkeséggel töltött el közben a tudat, hogy ma én is beszélgethetek veled. Abból a riportból viszont nem kapunk megfelelő képet arról, hogy egy háromgyerekes anyukát mi is hajt egy ilyen versenyen való részvétel előtt, közben és utána?

10540350_762395730474011_4067516233732962256_n

Úton a győzelem felé, fotó: Chris Boukoros, Adventure

Először a versenyszellem és a kihívás volt az alapmotiváció. Régóta futok, és fontos, hogy időről időre megmérettessem magam komolyabb versenyeken. Rendszerint versenyek után döntöm el, hogy részt veszek-e a következőn vagy sem. Ha jó a teljesítményem akkor azért, ha rosszabb, akkor pedig azért. Ezen a távon már 5. Alkalommal indultam, és harmadszorra nyertem meg. Először nagyon nehezen viseltem, szinte alig bírtam beérni a célba. Még az is megfogalmazódott bennem utána, hogy hagyom az egészet, végül egy hosszabb kihagyás után mégis elindultam, akkor már sokkal jobb teljesítményt nyújtva. Utána már természetesen a győzelem hajtott és a minél jobb teljesítmény elérése.

A lelkierőt az a bíztatás adja, amit a fiaimtól és a páromtól kapok.

Az idei versenyen  26 óra 53 perc alatt sikerült lefutnom a távot, ami női pályacsúcs a 32 éves verseny történetében, még nőnek nem sikerült 27 órán belül teljesíteni a 246 km-t. Ez a sikerélmény és az a bíztatás, amit a helyiektől tapasztaltam, egyértelműen hajt előre. Nem beszélve arról a környezetről, ahol futhatok… Más versenyeken is elindulok, közülük a legbüszkébb egy 12 órás osztrák versenyemre  vagyok, ahol az idén korosztályos világcsúcsot futottam! Ezekhez a teljesítményekhez maximumot kell kihozni magamból mind fizikailag, mind lelkileg. Előbbi magától értetődő, utóbbi pedig azért kell, hogy ne adjam fel menet közben. Sokan nem tudják elképzelni milyen poklot él át az ember egy ilyen verseny közben. Ebben a legtöbbet viszont a családom tud segíteni.

A legnagyobb motivátorok

A legnagyobb motivátorok

Három dolog nagyon fontos az életemben: első helyen a családom, gyermekeim állnak, aztán fogászat és a futás – ezek nagyjából azonos szinten állnak a preferenciámban.
A lelkierőt az a bíztatás adja, amit a fiaimtól és a páromtól kapok. Jó tudni, hogy büszkék rám, elismernek, és kifelé is felvállalják ezt, pedig kamasz fiúk általában nem az anyjuk sportteljesítményét szokták ajnározni. Látom rajtuk, hogy az amit csinálok, őket is motiválja és sokat tanulnak is belőle. Na ez a hatás az, ami viszont engem erősít lélekben.

El fogsz indulni a következőn is? Meddig tudod/akarod a határaidat feszegetni?

Amúgy nem ritka az idősebb futó sem, nekem például egy 74 éves hölgy a példaképem, aki még most is komoly távokon indul el.

Ha fel tudok készülni rá megfelelően, akkor elképzelhető az indulásom. Azt szokták mondani futó-körökben, hogy az ultra maraton 40 felett kezdődik. Én nemrég léptem át a 40-et, szóval mondhatni, jó kezdet az eddigi… Amúgy nem ritka az idősebb futó sem, nekem például egy 74 éves hölgy a példaképem, aki még most is komoly távokon indul el. Az, hogy meddig feszegetem a határaimat attól függ, hogy hogyan bírom. Bizonyosan elérkezek majd ahhoz a ponthoz, amikor már nem tudom ugyanazt a teljesítményt kihozni magamból, azután inkább egy edzői, mentor jellegű pályára állnék rá.

Hogyan készülsz a versenyekre?

Rendszeresen edzek, lehetőség szerint minden nap. Akkor is ha hideg van, akkor is ha meleg van, akkor is ha esik, ha fúj. Van egy szakmai edzőm a futáshoz, 5 éve Lőrincz Olivér tanítványa vagyok, ez mellett pedig sok figyelmet és időt szentelek a nyújtásnak, erősítésnek is, ebben a nagykanizsai Kiss Gyula segít lassan 2 éve.  Ilyen hosszú távokon ugyanis kulcsfontosságú, hogy a törzs izmai is elég erősek legyenek. Emellett ugyanúgy sütök-főzök a három fiamra, és dolgozok, mint bárki más.

Van még valami célod a futásban, amit úgy érzel, nem hagyhatsz ki az életedből?

580222_424734910925533_472144671_nAz USA-ban van egy 100 mérföldes verseny, ami nagyon érdekel, és szeretnék egyszer kijutni oda bizonyítani azon a terepen is. Ugyanakkor az már egy másfajta edzést- és futótechnikát is igényel, amit éppúgy meg kell hozzá tanulnom, mint bármi más újat. Nemrég meghívást kaptam a terep-ultra maraton válogatottba is, de egyenlőre még nem döntöttem felőle. Ez bizonyára sokat segítene az amerikai versenyre való felkészülésben.
Mindezeken kívül jövőre szeretnék elindulni a 24 órás VB-n, amit Olaszországban rendeznek meg. Annak a versenynek az a különlegessége, hogy körpályán kell körbe-körbe futni, ami rendkívüli szellemi és lelki erőt igényel. Bevallom nem is szeretem annyira az ilyen versenyeket, de ebben van még fejlődni valóm.