Karnevál, koronavírus idején
A Takács László Irodalmi Kör tagja, Melegáné Csóti Ágnes a Halis-könyvtárban mutatta be legújabb, Karnevál, koronavírus idején című regényét a napokban.
„…amivé mára lettünk, ami körülvesz bennünket, elődeink évezredek óta tartó erőfeszítéseinek, kreativitásának köszönhető.”
Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológus, a flow-elmélet atyjának József Attila Dunájával összecsengő szavai szerint minden, ami vagyunk, amivé lenni tudunk, az a minket megelőző korok és világok szellemi kemencéjében megedzett akaratok, cselekvések és alkotások összegzése, a mi és elődeink tapasztalatainak teremtő találkozása.
Arthur Koestler, a kreativitás elméletének magyar származású tudósa szerint a kreativitás „a korábban össze nem függő struktúrák kombinációja, melyek leginkább a fa ágaihoz hasonlíthatóak, amik szabadon terjeszkednek, mégis fenntartva a fa alapmintázatát.”
Csóti Ágnes Karnevál, koronavírus idején című regénye ehhez a mélyen a termékeny földben gyökerező, mégis ágaival sok irányba szabadon terjeszkedő fához hasonlítható. Mely regény törzsét, a kultúra tradicionális mintázatát hordozó gerincét Bulgakov Mester és Margarita című művének motívumai, játékos figurái, misztikus vonalvezetése adja, ám egyéni, „csótiágneses” sajátosságát azok a személyes emlékek, élmények és megélt tapasztalatok, melyek őt Kanizsához, a saját olvasmányaihoz, a mindennapok híreihez, tudásához és gazdag életútjához kötik.
És amely élményeket, tudást és tapasztalatot a koronavírus bezártsága a szellem és a szív mélységéből a felszínre hozott, hogy a képzelete segítségével eggyé gyúrja azt.
Így mi, olvasók, egy rendkívüli, Bulgakov-ihlette utazáson repülhetünk végig a Kanizsa vár törökkori világától, pasáitól és Egri csillagosan szerelmes, de tragikus ifjúitól a középkor ételeinek ízein át a Vasemberház árkádjainál megálló Mesterhez és Margaritához, kik évődő-civódó kapcsolatukon keresztül láttatják velünk a Dödölle Fesztivál Karnevállá változó metamorfózisát, ahol boszorkánytánc-szerűen keverednek migránsok és sárga nadrágos, cilinderes pénzosztó imposztorok.
Egy olyan impresszív, színeket és érzéseket szintézissé olvasztó szövegvilágba csöppenhetünk, ahol a képzelet által felelevenített életélmények évszázadokat fognak át szárnyaikkal, felmutatva, hogy milyen mélyen gyökerezik személyiségünk és kultúránk e kanizsai epicentrummal rendelkező világunkban.
És ahol az ördög mindig felbukkan, hogy emberi kapcsolatokat, szerelmeket, barátságokat, családi kötelékeket bomlasszon fel halálos ölelésével, melyekkel szemben a lélekvándorló szerzői szellem, a kultúránkat és generációinkat összekötő motívumok vehetik csak fel a küzdelmet.
Csóti Ágnes alakja és arcképe bizonyosan fel-felbukkan e szemelvényekből összeálló, évszázadokat átívelő regényfolyamban, de a döntő szervező erő a városát szerető és tisztelő író lelkében megbújó gazdag élet- és érzetanyag.
Nem tudhatom, hogy mindez a pandémia zártságában megnyíló fantázia eredménye-e, de azt biztosan állíthatom, hogy ez a mű légneművé teszi a negatív energiák átformálásával a lét nyomasztó terhét, megmutatva, hogy miként is lehet felhasználni életünk tapasztalatait, felénk áramló érzeteit és benyomásait.
Örülök, polgármesterként, kultúra szerető és támogató emberként, hogy születnek művek, kötetek és vallomások e városban, bizonyítva, hogy sokszínű és élettel teli közösség vagyunk, és megtámasztva Kanizsa számomra oly fontos eposzi jelzőjét, hogy mi: iskolaváros, mi a könyvek városa vagyunk.
Bízom benne, hogy e regény szövegvilágához hűen maga is bejárja a saját útját, élményt és érzéseket adva annak, aki elmélyülve kézbe veszi.
Gratulálok az alkotónak, Csóti M. Ágnesnek mindannyiunk nevében, és kívánom, hogy e személyes képzeletjáték sok alkotást foganjon még a jövőben! – írta Facebook oldalán Balogh László nagykanizsai polgármester. (Fotók: Balogh László – Facebook)
