A divathetek 1. állomása: New York

Vége a nyárnak és a fesztiváloknak is, úgyhogy a divatra fogékScreen Shot 2014-09-10 at 10.54.01onyak tekintete a szeptemberben elstartolt divathetekre irányulhat!

Ahogy már azt korábban is írtam: a divat sohasem áll meg A szakma talán legfontosabb eseménye a már most is zajló New York-i Divathét, mely az eseménysorozat első állomása. Ilyenkor a divat fővárosa óriási lázban ég. Manhattant ellepik a divatőrültek, újságírók, modellek, celebek, fotósok, bloggerek, trend előrejelzők és még sokan mások, akik a divat bolondjai és/vagy szakemberei.

Az divathét honlapján követheted az eseményeket:
http://mbfashionweek.com

 …az utcai laza viselet keveredése az elegáns, egyszerű szabásvonalú ruhákkal a jellemző.

 

Screen Shot 2014-09-10 at 10.32.27

Amiről szeretnék nektek írni, az az utcai divat a fashionweek ideje alatt. Nem meglepő, hogy ilyenkor számos divatblog és újság is foglalkozik az úgynevezett streetfashion-nel. Igen gyakran a tömegtermékek gyártói is merítenek a későbbi kollekciójuk kialakításához ezekből a tapasztalatokból.

A képek is azt bizonyítják, hogy jobbnál jobb stílusok jelennek meg az utcákon. (Egy kicsit próbáljuk nem a szemüknek megszokott nézőpontból szemlélni…) Megfigyelhető, hogy a divatrajongók szinte még a be sem mutatott tervezői ruhadarabokban pózolnak.

Screen Shot 2014-09-10 at 10.48.10

Óriási presztízs ez a divatházak számára, hiszen így jóval könnyebben beépül a divatszeretők tudatába a termék, mintha csak divatbemutatókon vagy a backstage bulikon jelennének meg,  főleg a celebek jelenlétével. Ilyenkor nemcsak szervezett eseményeken lehet jó fotókat készíteni, hanem élesben is, ami sokkal jobban elősegíti a köztudatba kerülést!

Screen Shot 2014-09-10 at 10.35.29

 

Screen Shot 2014-09-10 at 10.37.52

A képeken már látható, hogy nagyon bátran keverednek a stílusok. Nincsenek korlátok sem színekben, sem fazonokban. Nehezen határolhatóak be a fő irányvonalak, jobbára csak körülírni lehet: az utcai laza viselet keveredése az elegáns, egyszerű szabásvonalú ruhákkal a jellemző.

-GM-

Romelise design: mágikus gyöngyök

A gyöngyök szépségégéből áradó varázslat örök marad.

 

Az ékszerkészítés egyidős az emberiséggel. Az első nyakláncok növényi magvakból, kagylókból készültek. A világ közben folyamatosan fejlődött, változott, de a szép iránti igény, és a gyöngyök szépségégéből áradó varázslat örök maradt. Mindig éltek köztünk olyanok, akik ezt a varázslatot közvetítették, a látszólag élettelen tárgyakat lélekkel töltötték meg.

—Igazából a Romelise design úgy jött, hogy az egyik nagy szerelmem és hobbim a hastánc, és ahhoz hozzátartoznak az ékszerek, a csillogás, a pompa. Ráadásul elvárás, hogy minél egyedibb, különlegesebb legyen egy táncosnő kinézete, hogy minél autentikusabb legyen. Ebbe valahogy nem igazán férnek bele a tömegesen kapható, tucat ékszerek. Én is azt szerettem volna, hogy minél egyedibb legyen a megjelenésem, hogy minél jobban tükrözze az én stílusomat, és természetesen ne jöjjön velem szembe az utcán. Sokat kerestem a kész dolgok között, de valami mindig hiányzott, nem adta meg a teljességet. Így kezdődött az ékszerek iránti szenvedélyem — meséli a kezdetekről Bogdán Erzsébet.

Minden nő álma a csillogás

—Hol tanultad a technikákat?

—A városnak voltak rendezvényei ahová a gyerekeket lehetett elvinni, és mi mindig úgy ültünk oda, hogy a gyerek majd csinálja. De hát, ahogy a többi, úgy az enyém is sokszor bizonyult türelmetlennek, és az lett a vége, hogy anyuka fejezte be az elkezdett munkát. Ez történt az elkezdett ékszerekkel is. Hála az égnek különböző technikákat sikerült megismernem az ilyen foglalkozások során, és egyre jobban érdekeltek ezek a dolgok. Az ékszerkészítés mindig elbűvölt: kézzel fogható hozadéka van, lehet változtatni, és az ékszerekben megtestesül minden nő álma, a csillogás, a különlegesség, az egyediség. Ezeket az ékszereket ráadásul mindig lehet változtatni, mindig lehet színesíteni.

—Ezek időigényes dolgok…

—Úgy adódott, hogy több munkám során is előtérbe került az ékszerkészítés, egy évadot dolgoztam a Halis István Városi Könyvtárban, aztán négy évet a HSMK-ban, Ifjúsági Klub vezetőként, ahol az odalátogatóknak szerettem volna színesebb programot kínálni azáltal, hogy bevittem sokszor a gyöngyeimet is. Ezek után az intézmény több rendezvényein már gyöngyékszer foglalkozásokat tartottam.

—Önképzés, kutatás vezet oda, hogy a kígyózó horgászzsinórból és a kisebb-nagyobb átszúrt, szabályos és szabálytalan golyóbisokból végül egyedi, csak rád jellemző formájú, anyagú, színű ékszer szülessen?

Minden ékszerem egyedi

-Mindig egy alap után kutatok. Az alap közös, mert hát nincs új a nap alatt, a gyöngyök és a zsinórok ékszerré alakítása egyidős az emberiséggel. Az alapokat legfeljebb új elnevezésekkel látom el, mindig attól függ, kit tanítok a gyöngyfűzésre. A gyerekekkel például cicatechnikának hívjuk az egyik fűzési eljárást, de felnőtt körben nyilván más a név, a mozdulatsor azonos. Az, hogy stílusban, színben, technikában mi illik, mi nem, hogy mi a menő, a trend, én nem kutatom, inkább azt szeretném, ha az az ékszer, amelyet abban a pillanatban készítek, azt fejezné ki, amit érzek, amit gondolok, és arra az igényre „adna” választ, amelyet majdani viselője velem szemben megfogalmaz. Ezek az ékszerek az én gondolatvilágomban, ízlésvilágomban erednek, ott gyökereznek, de igazán akkor vagyok boldog, ha annak az embernek az érzéseivel, elképzeléseivel találkozik, akinek készül. Ettől lesz egy ékszer egyedi, különleges, ez a Romelise design titka. Minden darabban benne vagyok én, a származásom, az érzésvilágom, a múltam, és minden darab különleges, egyedi. Különböző méretben készülnek az ékszerek, mind más és más. Én azt szeretem, ha az ékszer és a gazdája egymásra talál, ha valami láthatatlan kapocs jön létre közöttük.

—Miből dolgozol?

—Különféle alapanyagokkal dolgozom, előfordul, hogy drágább köveket használok, máskor meg a műanyaghoz van kedvem. Az ékszer értékébe nyilván belejátszik, hogy miből készülnek, de a gazdája számára a fő értékét nem ez adja. Sokszor nevet adok az ékszereimnek, egyediségüknek ez is a része. A kanizsai hobbiboltokból szereztem be korábban a gyöngyöket, most már az internet is a segítségemre van. Ami igazán különleges élmény, ahogy a gyöngyök –mint egy varázslat-megtalálnak engem. Gyöngyök kerülnek hozzám ismerősöktől és ismeretlenektől, olyan gyöngyök, amelyekből egészen különleges ékszereket készíthetek. Szütyőkben, bugyrokban elhozzák az emberek a rég elszakadt láncokat, karkötőket, és nem azt kérik, hogy javítsam meg, hanem, hogy alkossak, vagy a gyerekekkel készítsünk belőlük valami újat, valami mást, valami szépet. Jó érzés, amikor ezekkel a gyöngyökkel dolgozom. Közben el-elgondolkodik a gyöngyök múltján az ember.

—Egyedül dolgozol?

—Nem mindig. A barátaim, az ismerőseim is olykor beszállnak az ékszerkészítésbe. Sokszor leülünk a gyöngyeinkkel, és együtt alkotunk. Sokan megcsodálják a munkáinkat, ha meglátják egyik vagy másik vendéglő teraszán.

—Megvásárolhatók ezek az ékszerek?

—Természetesen, valahol ez is cél, és levédetni a márkanevet. De sokszor érzem az a gyöngyfűzés közben, hogy nem eladó tárgy, hanem éppen ajándék készül, és azt is tudom, kinek. Az ilyen ékszerek aztán oda kerülnek, ahová sorsuk szánta azokat.

Új férfitípus születik

Valamikor a ’90-es évek elején fogalmazták meg először azt a kezdetben sokak által homoszexuális attitűdnek vélt férfinormát, melyben az erősebbik nem sok időt szentelt a külcsínre, és élvezetet talált a vásárlásban heteróként. Mármint nem a fúró, kazán, motor és a szükséges használati tárgyak  vásárlásában, hanem a „shopping”-ban. Ezt hívta Mark Simpson angol író akkoriban metroszexuálisnak, ami mára már nemcsak elterjedt, hanem egy generáció már ebben nevelkedett. Az igazán nagy áttörés valamikor a 2000-es évek környékére datálható, amikor az első metroszex-ikonok is megszülettek. Ez nem csupán abban testesült meg, hogy adnak a férfiak a megjelenésükre, hanem gyakran női magasságokba emelték ennek fontosságát. Talán hívhatjuk ezt a megjelenési igényességet túl nyálasnak, kétségkívül egy világ férfitársadalmát fertőzte meg. Ezt a témát azóta számtalanszor feldolgozták, kifigurázták a tv-ben is.68___Selected

Az első, nevesített – azóta már brand – metroikonnak David Backham számít, aki olyan szinten segített egy lépést tenni a férfiaknak az igényességben való fejlődésre, mint senki más előtte. Felnőttől a gyerekig határozta meg a lányos férfi-gondolkodásmódot: megfelelően belőtt haj, egymáshoz passzoló ruhanemű, az igényesség egy másik szintje. Ezek már túlmutatnak valamelyest az Elvis-frizurákon, az egyen bőrdzsekiken, és a James Dean tekinteten. Az csak “követés”, de nem volt azelőtt életforma. Korábban nehezen lehetett manikűröshöz és szoláriumba járó, rózsaszín inget világoskék nadrággal viselő, tökéletes sérójú férfiakról hallani, akik nagyjából minden mozgástípushoz más lábbelit vettek fel, mint manapság. Itt már kameraérzékenységről, márka hajhászásról, esetleg túlzottnak tartott figyelemről (a divat iránt) van szó, ami valljuk be a huszonéves generációnak teljesen természetes függetlenül a státusztól, stílustól. Azóta a médián keresztül már számtalan példával találkozhattunk C.Ronaldon, Sebestyén Balázson, Berki Krisztiánon keresztül is akár.

Férfi evolúció: spornoszexualitás

A metroszexualitást kimondó író ezúttal más dolgot is megfigyelt. A metrók következő szintje a spornoszexuálisok. Eltekintve a divattól, a férfiak körében az elmúlt években kiemelt szerepet kapott a sportosan jó megjelenés is, főszerepet adva – a ruhák mellett – saját testüknek. Gyakran hallani az „egészség” és „életmód” szavakat is magyarázkodásképpen, de ezek vélhetően a férfi ego beburkolásai is, hiszen már sportot űznek abból – ugyancsak kortól és státusztól függetlenül -, hogy mennyire van kigyúrva, kisportolva, felvéve a versenyt a női ideállal. don_jons_addiction_joseph_gordon_levitt.jpg.720x378_q85_crop
Egy másik érdekes része ennek a pornóipar – tetszik vagy nem: átlépte a korlátait, és az átlag médiába is beszivárgott -, aminek szubjektív megítélés és statisztikák szerint túlnyomóan férfiak a kedvelői, és mára elég szerves részét képezi a mindennapoknak (ez pszichológusok és szociológusok szerint sem túl egészséges a jellem torzítását illetően).  Ennek elegye a spornoszexualitás Simpson szerint. Az új „megfelelési kényszert” a temérdek kidolgozott testű férfiakból álló reklámok, a szexualitás, és az exhibicionizmus váltja ki, aminek csupán egy gyorsítója – többek között a tükör és/vagy előlapi kamerák a telefonon –  a férfi versenyszellem: „én is így akarok kinézni”, „én is tudok ilyen testet faragni magamból”. Különben meg erre buknak a nők is. Demonstráló anyagnak itt a Don Jon című film is.

Hogy ez jó-e, döntse el mindenki magában, aztán az élet majd vagy igazolja, vagy nem. De uraim, ne legyintsenek egyből, hanem tegyék a szívükre a kezüket: nemcsak azért bringáznak, futnak, úsznak, gyúrnak stb., mert egészségesen akarnak élni…

1 21 22 23