Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművészek raktárban tartott alkotásaiból készült tárlat és egy 1956-ban vétlen áldozatként Nagykanizsán elhunyt 15 éves diáknak szentelt emlékkonferencia is szerepel a nagykanizsai Thúry György Múzeum őszi programjai között.
Az eseményeket ismertető keddi sajtótájékoztatón Száraz Csilla, a múzeum igazgatója elmondta: az intézmény idén először csatlakozik a magyar festészet napjának programsorozatához kisdiákoknak szól festménypályázattal, illetve egy különleges, rejtett értékeket bemutató tárlattal.
A nagykanizsai Thúry György Múzeum
A múzeum képzőművészeti gyűjteményének 1948 és 1998 között készült, de raktárban tartott darabjaiból nyílik kiállítás október 18-án a Magyar Plakát Házban. Mások mellett Barcsay Jenő vagy Kmetty János eddig ritkán látott alkotásai kerülnek a látogatók elé a november 16-ig látogatható tárlaton.
A Thúry György Múzeum az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján történelmi konferenciát szervez, amelyet Balázs Lászlónak, a nagykanizsai események legfiatalabb áldozatának emlékére rendeznek. A története csak nemrég került napvilágra. A mindössze 15 éves, Nagykanizsán tanuló szombathelyi diák 1956. október 23-án késő este egy lövést kapott az utcán, majd hosszú kórházi ápolás után három hónappal később meghalt.
A szombathelyi és a nagykanizsai szálakat korabeli fotók és mentős jegyzőkönyvek alapján is bemutatják a konferencia előadói. A rendezvény végén emléktáblát is avatnak a forradalom legifjabb nagykanizsai áldozata előtt tisztelegve – jelezte Száraz Csilla. MTI
A Kanizsai Kulturális Központ Ősze András galériájában szeptember 17-én, 17 órakor megnyílt Móricz István Béla ÉLETMŰ című kiállítása. A megjelenteket köszöntötte Horváthné Gerencsér Edit, a HSMK intézményegység vezetője, aki röviden elmondta a kiállítás létrejöttének történetét. Őt követte a Honvéd Kaszinó Diákszínpadának műsora, melyet Nikolics Zsanna rendező állított össze, Móricz István Béla verseinek felhasználásával. A kiállítást Lengyák István, a Magyar Kultúra Lovagja a következő gondolatokkal nyitotta meg: „Életmű kiállítás”. Ez a két szó oly tág teret ölel át, melybe beletartozik minden a születéstől a mai napig, a munkától a pihenésig, a természet-szeretettől az építésig, a zenétől a táncig, a fényektől az árnyékokig, a beszédtől a csendig, a kapcsolatoktól a magányig, a fájdalomtól az örömig, a féltéstől a szeretetig, és folytathatnám tovább.
Amikor azt mondjuk, hogy valakinek az életmű kiállítása, akkor nem másról beszélünk, mint egy ember életének az alkotásain keresztül meg-állított és megörökített pillanatairól. Ám az alkotások nem csak a megállított pillanatokról vallanak, hanem a művésznek a pillanatokhoz kapcsolt, rögzített, így örök időkig megőrzött érzéseiről. A művész munkáiban ez a nagyszerű. Lehet, hogy alkotójuk már nem is lesz jelen, de a lelke és a lelkében megfogalmazódott gondolatok, vélemények, egy adott kor morálja és mentalitása, s az alkotó erről szóló szép-szavú meséi láthatóan itt maradnak közöttünk.
A mai kiállítás képei, szobrai, faragásai, rajzai, kisplasztikái, érmei, plakettjei is beszélnek hozzánk. Mondataik egy életről szólnak, mert annak dokumentumai. Vagy talán mégsem azok, mert többek annál. Többek, mert ezeket a szép tárgyakat olyan ember hozta létre, akinek szívében, a napjainak minden percében két világ lakozott. Egyfelől saját maga és családja élete, másfelől a külvilágnak, a környezetének, ha úgy tetszik művészi modelljének az élete. Mindkettő a maga megismételhetetlen egyszeri pillanatában, valójában. Abban a kettős valóságban, amelyben a művész a modelljével, a környezetével – tehát életünk különböző rezzenéseivel – rokonszenvező, sorsában érdeklődésével is osztozó érzékeny ember, aki magával hordozta kapcsolatteremtő szándékának minden szeretetét. Így már az a kétirányú lélekvándorlás jött létre, melyben az alkotó lelke ráérez a világból a környezetének szóló üzenetekre, hogy azokat magához ölelje, s alkotásaiban már a világ lelkét, belső tartalmát jelenítse meg a maga felülmúlhatatlan, hazugságok nélküli valóságában.
A sors megadta nekem a kegyet, hogy ezt az alkotót, ezt az embert már 1970-ben megismerhettem, amikor bevonultattak a Gábor Áron laktanyában állomásozó kórház alakulatomhoz (akkor úgy mondtuk, hogy egészségügyi, katonai zsargonnal dögész alakulatomhoz). Mert az 1927. március 8-án született Móricz István Béla, mint hivatásos katonatiszt, 1964-től, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése után ott szolgált a tüzéreknél, mint a laktanya parancsnokhelyettese. Társaimmal hamar megkedveltük a MÓRICZ-ot (így csupa nagybetűvel), akiben a mi sorkatonai megítélésünk alapján két ember lakozott. Az egyik katonatiszt volt, a másik művész. Mint katonatiszt, a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy tüzérezrede szoros kapcsolatot teremtsen Nagykanizsa város lakóival és vezetésével, hogy minél jobban segíthesse katonáival a számára és családja számára is lakóhelyet jelentő város fejlődését. Szervezésével (és nagyon gyakran irányításával) jelentős részt vállaltak például a Csónakázó-tó kialakításában, játszóterek, sportpályák építésénél. De – mivel abban az időben sokszor szükség volt rá – közreműködtek a mezőgazdasági munkáknál, és mint kiváló terepjárókkal és más gépekkel rendelkezők, az időjárás okozta vészhelyzetekben mentéseknél is.
Móricz Istvánnak, a művésznek számomra első alkotásával, egy nagyon míves tüzér plakettel, szintén a laktanyában találkoztam. Mint az egészségügyi alakulat írnokának, az irodám a tüzérekkel egy szinten volt, az első emeleten, és az egyik napon az akkori parancsnokuk Domján Gyula (bocsánat a hasonlatért) mint a véres kardot, úgy hordta körbe mutogatni az elkészült alkotást, hogy „nézzétek milyen szépet csinált a Móricz!” Akinek egyébként aktív szolgálati korában később is nagyon sok ilyen jellegű alkotása született, pl. 1970-ben, az alakulat fennállásának 20. évfordulójára, jeles jubileumokra, más alakulatok vagy polgári szervezetek ünnepeire. Ezekből egy szép csokorra valót láthatunk itt a kiállításon is.
Móricz István nemcsak a művészeteket, a kultúrát kedvelő, olvasott tiszt volt, de sorállományú katonáit is arra ösztönözte, hogy minél gyakrabban járjanak könyvtárba, színházba, moziba, alakítsanak ének-, tánc-, és színjátszó csoportokat, melyek rendre meg is születtek. Aztán, ha ezek felkérést kaptak városi rendezvényekre, iskolákba, akkor ennek nagyon szívesen tettek eleget. Az iskolákat, óvodákat amúgy is nagy szeretettel segítették. Az ő általános iskolai partner intézményük az egykori Hunyadi volt, mellyel az „Egy iskola – egy laktanya” program során kiváló együtt-működést hoztak létre. Játékos, un. honvédelmi szakaszokat alakítottak a diákokból, ahol a gyerekeket a haza szeretetére nevelték, a honvédelmi ismeretek alapjait mutatták, tanították meg nekik.
Pista bácsival leszerelésem után sem szűnt meg a kapcsolatom, így mindig figyelemmel tudtam kísérni művészi és lokálpatrióta munkásságát. (Csak egy kis kitérő: amikor a művelődési központhoz kerültem művészeti előadónak, és megalakítottam a város pedagógus bábcsoportját, Panni, a lánya, aki óvónő volt, szintén a csoportunk tagja lett, és évekig dolgoztunk együtt.)
Amikor Móricz István nyugállományba vonult, és talán több lett a szabadideje, (amiből egyébként soha nem hagyott magnak egy percet sem) közel tíz évig vezette a Nagykanizsai Honvéd Klubot, részt vállalva a Honvéd Kaszinó kulturális életében. Ebben az időben kezdett még többet foglalkozni városunk múltjával, s felhívni a közösség figyelmét azokra az emberekre, akik egykor sokat tettek Nagykanizsa fejlődésért. Mint kiváló szobrász, dombormű és érem készítő, mindig nagy szeretettel állította a környezete szolgálatába művészi tehetségét, ha a nevezetes emberek valamelyikéről emléktáblát, plakettet kellett készíteni.
Dombormű- és plakett készítő művészi tevékenysége ebben az időben teljesedett ki a város önkormányzata, és más intézmények felkérésére alkotott kisplasztikáival. Ezek közé tartozik a II. Rákóczi Ferenc dombormű, mely a Rákóczi u. 1.számú ház falán látható, a Sabján Gyula utca elején elhelyezett Dr. Sabján Gyula portré, a könyvtárban látható Halis István emléktábla, a MAORT lakótelep, és a híres nagykanizsai olajipari szakemberek emlékét őrző plakettek a sétakert végén, az „Elhunyt katonák kopjafáján” látható katonaportré a temetőben, vagy az egykori Gábor Áron Laktanyában található, a valamikor ott szolgálatot teljesítő katonák és közalkalmazottak emléktáblája, melyet teljesen a saját költségén készített el, s amelyről az akkori városi főépítész is dicsérően nyilatkozott. (Engem szomorúsággal tölt el, hogy ezt szép emléktáblát később egyetlen ember véleménye miatt a parancsnoki épületről egy eldugottabb helyre áthelyeztették, szintén az alkotó költségére. Remélem, eljön az idő, amikor visszakerül méltó helyére.)
Nem lenne teljes Móricz István életmű kiállításának plasztikai sorozata, ha külön nem említenék meg három olyan alkotást, amely számomra a legszebb munkái közé tartozik. Ezek a következők: a Dózsa György Laktanya emlékére készült nagyszerű Dózsa portrét ábrázoló kis plakett, a Thúry Györgyöt is ábrázoló csodálatos Nagykanizsa plakett, és talán a legszebb, a honfoglalás ezredéves évfordulójára készült, „…a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket…” feliratú, nyilazó lovas vitézt ábrázoló alkotása.
Pista bácsi művészi életútján a plasztikai munkái mellett jelentős értéket képviselnek fafaragásai. Közülük csak néhányat sorolok fel. Például a faragott sétabotot, a Golfozót, a Pingvint, a Hófehérke mese törpéit, a Juhászt és a Delfint.
Az életmű kiállításon néhány festménnyel, grafikával is találkozhatunk. Az teljesen természetes, hogy a kisplasztikai munkák megtervezéséhez a jó rajztudásra is szükség volt. Meglepetés lenne, ha Ő ezt az adottságát a festés és rajzolás világában nem kamatoztatta volna. Ami viszont meglepetésként ért, amikor annak idején először olvastam, hogy Móricz István novellákat, verseket is írt, amelyek a Kanizsai Antológiában napvilágot láttak. Közöttük megemlíthetem a „Gondolatok egy laktanyáról”, a „Volt egyszer egy katonaváros”, a „Szeretem Kanizsát”, „ A múlt őrzője”, az „Október idején”, „A mi Fő utcánk”, az „Erzsébethez”, és más, főleg Nagykanizsához kötődő verseket, írásokat.
Amikor Pista bácsi látása az idő előrehaladtával megromlott, és az alkotó munkát abba kellett hagynia, ő akkor sem lett hűtlen a művészetekhez. Szinte nem volt és ma is alig van városunkban olyan kiállítás, ahol kedves, érdeklődő személyével ne találkoznánk. A kultúra és művészet iránti szeretete, a közösséghez tartozás igénye ma is lángol lelkében.
Móricz István, a nagyon sokunk által tisztelt nyugállományú alezredes, a verseket és fát faragó ember, a szeretett szobrászművész 92 éves. Amikor reá nézek, egyik kedves kisplasztikája jut eszembe, ahol sétapálcájával megy, és teszi a dolgát a világ jobbá válásáért a kis figurája, melyet 90. születésnapjára bronzba öntettek gyermekei. Ő a Chaplin szobrocska. Az a híres színész és rendező, aki idős korában is vallotta, miként a mi Pista bácsink is vallja, amit Várnai Zseni is lejegyzett. Ezzel a gyönyörű gondolattal zárom Móricz István életmű kiállításának megnyitóját:
Úgy tégy, mintha örökig élnél, Úgy folytasd minden dolgodat, Mintha már semmitől se félnél, Az elmúlás se riogat… Úgy tégy, mintha örökig élnél! Hinned is kell, hogy így igaz. Megérik majd munkád gyümölcse, Kertedből kipusztul a gaz… Teremtő zápor hull a földre,Mindig – jogod van fényre És örömre….”
Kisebb társaságokba verődött kamaszok és az idősebb korosztály képviselői gyülekeztek augusztus 28-án este a kanizsai moziban, ahol a nagykanizsai Lendvai Kristóf új filmjét, a Félúton című filmet mutatták be a nagyérdeműnek, akinek ez a második filmje, a tavaly bemutatott Majdnem eltoltam cíművel különdíjat nyert a 25. Országos Diákfilmszemlén és a 63. Országos Függetlenfilm Fesztiválon. A 35 perces dráma egy a szülei válása miatt összezavarodott kamasz meneküléséről és útkereséséről szól.
„Van egy naiv fiatal kamasz, hangsúlyozom hogy gyerek, aki kikerül a felnőttek világába, és sajnos pofára kell esnie ahhoz hogy átmenjen olyan folyamatokon, amik a nagyobb jót szolgálják, és a végén a jó döntés felé terelik őt.Csupa olyan emberekkel találkozik, amilyenekkel mi is nap mint nap találkozunk… Mivel ez egy ifjúsági dráma, én a fiatalokat szeretném megszólítani..Időnként az egy kihívás, hogy lehet „elrángatni a fiatalokat” egy ilyen eseményre, ezért szoktam rendhagyó irodalomórákra menni, és idén is sokkal több helyre szeretnék eljutni, azokhoz a fiatalokhoz akik nem biztos hogy eljönnek.” – mondta Kristóf.
A rendező elmondta hogy olyan történetet szeretett volna feldolgozni ami ma is nagyon aktuális. A film alapötletét egy osztálytársával folytatott beszélgetés adta, ahol arról volt szó hogy egy iskolai órán megkérdezték a fiatalokat, hány gyereknél váltak el a szülők, és a társaság több mint fele jelentkezett.
(Lendvai Béla újságíró és fia Lendvai Kristóf a nagykanizsai filmbemutatón)
A film karakterei valóban a mindennapokból kiragadott figurák, a nyelvezet abszolút fiatalos, ugyanakkor fontos üzeneteket tartalmaz. A jelenetek mindegyike nyitva hagy egy kérdést, minden találkozásban, benne van a fordulópont lehetősége a „Mi lett volna ha”- ugyanakkor a téma ellenére mégsem nyomasztóak, sőt, üdítő poénokkal tarkítottak.
A bemutatót követően az ifjú rendező és a film szereplői gárdájának néhány tagja kötetlen beszélgetésre invitálta a nézőket, melyben megvitatták a film egyes részleteit illetve értékelték a közös munkát.
Lendvai Kristóf elmondta, a fiatalokról de nem csak fiataloknak készíti filmjeit, mely akárcsak az előző, a kamaszok aktuális problémáit feszegeti, tükröt mutat és megoldást keres-nyújt nézői számára.
(A fiatal, tehetséges nagykanizsai rendező, Lendvai Kristóf
A szereplőgárdából elsőként Czegő Teréz a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze nyilatkozott. Mint mondta, a forgatásra „önként jelentkezett”, Kristóf előző filmjének bemutatóján, ahol a látottak óriási hatással voltak rá. Elismerően beszélt a fiatal tehetségről, további munkájához pedig sok sikert kívánt.
Az apát alakító Hertelendy Attila zalaegerszegi színművész is pozitív élményekről számolt be, az anyát megformázó Lőrincz Nikol pedig arról mesélt, hogy az eddig „megszokott” színpadi körülmények helyett milyen kihívásokat jelentett számára a kamera előtti munka, hiszen más viszonyokhoz kellett alkalmazkodnia, mégis a közös munkát nagyon élvezte és reméli a jövőben még találkozni fog Lendvai Kristóf munkáival és nevével.
A főszereplő Hajdú Lórit alakító Herold Levente köszönetét fejezte ki a stábnak és a szereplőtársaknak , valamint a rendezőnek, hogy egy nagyon jó hangulatú forgatáson vehetett részt immáron második alkalommal.
A filmet felnőtteknek és fiataloknak egyaránt ajánljuk, a rendezőnek pedig további szép sikereket kívánunk! (Kép és szöveg: Dani Mónika – Dél-Zala Press – KanizsaPress -)
Új kisjátékfilmet készít Lendvai Kristóf, akinek Majdnem eltoltam című tavalyi alkotása – ami mostantól nyilvánosan is elérhető – több hazai és nemzetközi filmfesztiválra is eljutott. Az új, Félúton című kisjátékfilm forgatása június 10-én kezdődik és öt napon át tart több zalai településen, a szereplők ezúttal is a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészei.
Marozsyné Guba Rózsa babakészítő népi iparművész saját alkotásai költöznek augusztus 17-től Deák Ferenc, a „HAZA BÖLCSE” otthonába. Az alkotások „különlegessége”, hogy Guba Rózsa a babáit sík textilből kiindulva készíti el, nem használ sem sablonokat sem pedig porcelánt vagy műanyagot.
Minden általa készített darab egyedi tervezésű és kivitelezésű. A kiállított jelenetek közül számos baba lehet majd ismerős a nemrég nagy sikert aratott „Babakiállítás az Őrségben” című rendezvényről. Ezen kollekció egészül most ki többek közt a reformkort és a kiegyezés korszakát megidéző babákkal Kehidakustányban, a Deák Ferenc Kúriában.
További érdekesség, hogy a kiállítás időtartama alatt a kiállított babák sora némileg, de folyamatosan változik, új darabokkal fog frissülni, valamint, hogy a készítőjük, Guba Rózsa néhány hétvégi alkalommal személyes tárlatvezetést is tart a kiállításon. Ez utóbbiról az alkotó Facebook oldalán meghirdetett eseményekből lehet majd tájékozódni. Guba Rózsa babakiállítása 2019. augusztus 17-től négy hónapon át lesz látogatható, keddtől szombatig 10.00 – 18.00 óra és vasárnap 10.00 – 14.00 óra közt.
A babakiállítás a Deák Ferenc Kúria és Múzeum belépőjével látogatható, mellyel szintén megtekinthető a Deák Ferenc életét bemutató „A haza bölcse, Zala büszkesége” című állandó tárlat is.
Kehidakustány nem csak kiemelt történelmi emlékhellyel büszkélkedhet, hanem a méltán híres, 2016-ban gyógyhellyé minősített fürdőkomplexumáról is. A hazai gyógyfürdők között kimagasló kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos minősítésű gyógyvizük igazi rekreációt nyújt vendégeiknek.
A népi kultúra rajongóinak pedig szinte kötelező látogatási cél a helyi tájház és a vele szemben elhelyezkedő Hagyományőrző Mariska udvar, az ott található Pajtaszínházzal, Gyógy- és fűszernövény tanösvénnyel. De a természetben túrázva is felfedezhetünk számos érdekességet, mint a híres Deák-kutat vagy az Árpád-kori település romtemplomát.
A három Sass címmel Sass Brunner Ferenc, Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet munkáiból nyílik kiállítás kedden Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban.
A tárlat különlegessége, hogy a művészcsalád tagjainak alkotásai első alkalommal szerepelnek közös tárlaton, az eredeti dokumentumokon, családi leveleken, korabeli fényképeken keresztül pedig a művészek életútját is bemutatják – mondta el az MTI-nek Tugya Beáta, a kiállítás kurátora.
Brunner Ferenc 1908-ban nyitotta meg festőiskoláját Nagykanizsán, egy évvel később feleségül vette első tanítványát, Farkas Erzsébetet. Közös gyermekük, Brunner Erzsébet (1910-2001) Kisfaludi Strobl Zsigmondnál tanult szobrászatot, majd 1929-ben édesanyjával, Sass Brunner Erzsébettel ((1889-1950) útnak indult Indiába. Kalandos utazásuk során szinte az egész világot bejárták. Brunner Erzsébet édesanyja halála után felvette az indiai állampolgárságot és Delhiben telepedett le – idézte fel a család történetét Tugya Beáta.
Sass Brunner Ferenc (1882-1963) családja távozása után Sümegen élt és alkotott, festményei 2001-ben kerültek a nagykanizsai Thúry György Múzeumba. Indiából több mint 900 Brunner-kép érkezett a dél-zalai városba, a képzőművészeti gyűjtemény így a művészcsalád csaknem ezer munkáját őrzi – tette hozzá a kurátor, megjegyezve, hogy a művek restaurálása már elkezdődött, de a képek jelentős része sérült, repedezett.
A tárlaton a művészcsalád 65 festményét mutatják be, köztük Sass Brunner Ferenc olyan műveit, amelyeket még soha nem állítottak ki. Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet munkái közül számos csendélet, portré, keresztény és Buddha-ábrázolás lesz látható.
A vitrinekben az Indiából írt leveleket, papírlapokra skiccelt rajzokat, a Brunner-képekkel illusztrált, 1935-ben japán nyelven kiadott, Petőfi Sándor verseit tartalmazó kötetet és a fotóalbumokat helyezik el. Anya és leánya kalandos utazását amatőr fotókon is megörökítették, a korabeli fotók egy részét retusálták és felnagyították.
A kiállításon lesz olyan fénykép is, amely Indira Gandhi 1972-es magyarországi látogatásán készült, amikor átadta azokat a képeket, amelyeket Brunner Erzsébet küldött szülővárosába.
A „három Sass” sokoldalú művész volt – fogalmazott a kiállítás kurátora. Brunner Ferenc szívesen játszott hegedűn, emlékére a kiállításmegnyitón brácsa- és hegedűjáték is elhangzik majd. A kiállítást Lázár Imre, a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ egykori igazgatója nyitja meg, aki személyesen is találkozott Brunner Erzsébettel – fűzte hozzá.
A tárlat szeptember 28-ig tekinthető meg a Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban.
Új kisjátékfilmet készít Lendvai Kristóf, akinek Majdnem eltoltam című tavalyi alkotása – ami mostantól nyilvánosan is elérhető – több hazai és nemzetközi filmfesztiválra is eljutott. Az új, Félúton című kisjátékfilm forgatása június 10-én kezdődik és öt napon át tart több zalai településen, a szereplők ezúttal is a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészei.
A jelenleg 17 éves nagykanizsai gimnazista most készülő filmje komoly társadalmi problémával, a válással és az azt elszenvedő gyerekekkel foglalkozik, de szól a felnőtté válásról, az útkeresésről, a magunkra utaltságról, az önállóságról. A nagyjából 35 perces film középpontjában egy kamasz áll, akinek a szülei hangos veszekedések közepette válni készülnek, a fiú ezért megszökik otthonról. Útközben különféle emberekkel találkozik, mire a végén rádöbben, hogy neki mégis haza kell mennie.
(Lendvai Kristóf rendezés közben. Fotó: Facebook)
A Félúton című film szereplői: Bellus Attila, Besenczi Árpád (Jászai Mari-díjas), Czegő Teréz (Gobbi Hilda-díjas) Ecsedi Erzsébet (Aase-díjas), Hertelendy Attila, Lőrincz Nikol (Máriáss- és Soós Imre-díjas), Magyar Cecília és Szakály Aurél, a főszerepet Herold Levente alakítja. A forgatókönyvet Lendvai Kristóf ötlete alapján Mészáros Gyula írta. A filmforgatás június 10-én kezdődik, a helyszínek között van Zalaegerszeg, Letenye, Kiskutas és Lakhegy.
A vágás, az utómunkák és az angol fordítás után a film várhatóan augusztus végére készül el. A megvalósítását a nagykanizsai és a zalaegerszegi önkormányzat mellett többen is segítik, köztük a Szabadics Zrt., a Hévízi TV, a Zalakarosi Fürdő, a Bíbor-Fa Bt., a Mutsch Ungarn Reisen, továbbá a Spirit Auto Kft., a Srágli Team, a Héliosz-N Bt. és a zalaegerszegi Új Nemzedék Közösségi Tér.
(Az új film olvasópróbáján. Fotó: Seres Péter)
Kristóf tavalyi filmje, a szintén zalaegerszegi színművészekkel forgatott Majdnem eltoltam különdíjat nyert a 25. Országos Diákfilmszemlén és a 63. Országos Függetlenfilm Fesztiválon, a XIV. Göcsej Filmszemlén versenyen kívül, díszvendégként mutatták be, illetve szerepelt a 6. Savaria Filmszemle és a 15. Vas-Film versenyprogramjában.
Áprilisban – egyedüli magyarként ebben a kategóriában – bejutott az Egyesült Államokbeli West Chester International Film Festival 18 év alatti filmkészítők számára meghirdetett szekciójába, illetve beválogatták a londoni Lift-Off Film Festival First-Time Filmmaker versenyébe is– értesültünk Lendvai Béla újságírótól, Kristóf édesapjától, egyben menedzserétől.
Húsz éve indult el a Nagykanizsához közeli Kisrécsén a Ludvig Nemzetközi Művésztelep, ahol vasárnaptól 13 ország 34 képzőművésze alkot két héten át – közölte a szervező Ludvig Klára keddi sajtótájékoztatóján. Mint kifejtette: a férje, Ludvig Zoltán festőművész által indított művésztelep sorrendben a 27. lesz, mert egy időben télen is tartottak alkotótáborokat az egykori parasztudvarból kialakított képzőművészeti centrumban. A húszéves jubileum apropóján idén arra is választ keresnek, hogy mi is a húsz év lenyomata.
Fotó: archív: Ludvig Zoltán festőművész és „tanítványai” egy becsehelyi alkotótáborban
Az 1999 óta eltelt két évtizedben a kezdeti alkotótábor és baráti összejövetel 2006-tól művészeti szabadiskolaként, továbbá kora tavasztól késő őszig tartó programok helyszíneként is egyre ismertebb lett. Testvérvárosi, illetve roma művésztelepek, kreatív táborok gyerekeknek és művészeti szabadiskola felnőtteknek, ének mesterkurzusok és zenei táborok is helyet kaptak a Kendlimajorban kialakított centrumban.
Ludvig Zoltán és fia, Ludvig Dániel képzőművészek mellett Kuvaittól Kubáig 13 ország – többségében visszajáró – művészei kaptak meghívást a mostani, a nagyközönség számára is mindvégig nyitott művésztelepre. A tábor nyitott, vagyis az érdeklődők a két hét során bármikor bepillanthatnak az alkotások születésének folyamatába.
A vasárnap esti megnyitót követően június 4-én Dialógus címmel nyílik tárlat a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban Ralf Klement szobrászművész és a Türingiai Művészeti Egyesület tagjainak alkotásaiból.
A résztvevők és az idelátogatók a Nagy-Britanniában élő Merksz Andor audiovizuális performanszát is láthatják június 8-án, de ezen a hétvégén az Egri Pinceszínház művészei ugyancsak jelen lesznek előadásukkal. A művésztelepet június 15-én este ezúttal is a két hét terméséből összeállított kiállítással zárják. MTI
Kedves meglepetés várta Schmidt Istvánt, a Nagykanizsa Város Közművelődéséért és BONIS BONA A NEMZET TEHETSÉGEIÉRT elismerésekkel is kitüntetett Radnóti-díjas rendezőt a Hevesi Sándor Versmondó Kör próbáján a piarista iskolában (Nagykanizsán). 85. születésnapja alkalmából köszöntötték őt mai versmondó tanítványai.
Schmidt István 1962-től foglalkozik Nagykanizsán a tehetséges vers és prózamondók felkutatásával, képességeik fejlesztésével. Munkálkodásának is köszönhető Balázsovits Lajos, és Zala Márk (Márkus László), a két kiváló magyar színész pályára irányítása. Nagykanizsán nevéhez fűződik a Hevesi Sándor Versmondó Kör 52 évvel ezelőtti megalapítása, irányítása, s a körön belül kiváló vers és prózamondók nevelése, felkészítése a pódiumművészetre. Az elmúlt több mint fél évszázad során, keze alól számtalan regionális, hazai és nemzetközi vers-fesztivál díjazottja, győztese, és 5 Radnóti Díjas, valamint 3 Radnóti Diplomás versmondó került ki.
Megalapítója volt – és egyik fő szervezője – a kétévenként megrendezett (az idén sajnos 20 év után megszüntetett) Csengey Dénes Kárpát-medencei Nemzeti Vers és Prózamondó Versenyeknek. Tanítványaival állandó résztvevője a vajdasági Dudás Kálmán Nemzeti Versmondó Versenyeknek, a Szatmárnémetiben rendezett Gellért Sándor Versmondó Versenyeknek, a győri Radnóti Miklós Nemzeti Versmondó Versenyeknek, valamint a Szabó Lőrinc-, Nagy Gáspár-, Ötágú síp-, József Attila-, Arany János-, Mensáros László-, és más országos, regionális, illetve nemzetközi előadói megmérettetéseknek, ahol tanítványai számtalan fődíjat és helyezéseket értek el, és érnek el a mai napig.
Kiemelkedő, már több mint két évtizedes munkásságának is köszönhető a szlovéniai magyar versmondás nagyszerű felemelkedése, a szlovéniai magyar versmondók országos és nemzetközi versenyekbe való bekapcsolódása, és az ott elért számtalan sikere. Negyed százada óta a szlovéniai lendvai versmondó stúdió és a kétnyelvű iskolák versmondóinak a sikeres szerepléseiben nagy szerepet vállal a diákok felkészítésével is. Hogy ezt elérhesse, és a versek, a magyar nyelv és költészet iránt az érdeklődést fenntarthassa, idős kora ellenére hetente legalább egy alkalommal utazik ki Szlovéniába, hogy az ottani magyar versmondókkal foglalkozzon.
Munkássága, önzetlensége és kitartása, a fiatal tehetségekbe vetett hite, az irányukba megnyilvánuló szeretete és áldozatkészsége kiemelkedő példa a versmondással foglalkozó teljes magyar közösség számára.
Schmidt Istvánt a kis ünnepségen az egyik jó barát – Kardos Ferenc költő – saját versével lepte meg. Íme a vers:
Ellent-mondások a 85 éves Schmidt Pistának
1.
nincs idő csak mi benned nő s benned fut el a föld szíve felé s benned lángol föl hogy megkapjon még száradó lelkeket hogy azok lángoló szárnyakkal majd égre röppenjenek hullajtva naptollaikból örömöt bánatot
2.
van idő mit már verssé vegyített költő mit lelked üstjében készítesz s porciózol fűszerezel indulatos vagy hűs szeretettel mi benned lesz s belőled egy másik vers hogy szülessen meg a harmadik a századik is veszendő nagy kincs
3.
van mód hogy elszámolj az idővel is csak ne mérd – figyeld csak ne kérd – várd csak ne ítéld – jó? rossz? hanem mint felhőkben fürdő hópehely – ki egyszerre születni s halni készül a földre – sorsát fogadd örökbe
4.
nincs mód hogy elszámolj az idővel mert az benned forog s örvényében ott forognak gyémánttá merevedve azok a régi felrázó ríkató ölelő szép mondatok
2019
Kedves Pista Bácsi! Az Isten éltessen még nagyon sokáig! (Forrás és fotó: Lengyák István – Facebook)
A nagykanizsai képviselő-testületi március 28-i ülésén 13 igen és 1 tartózkodás mellett arról született döntés, hogy új pályázatot írnak ki a Halis István Városi Könyvtár vezetői álláshelyére.
Az új pályázat benyújtási határideje május 15. és a közgyűlés tagjai a júniusi ülésen hoznak döntést a határidőig beérkezett pályázatok ügyében.
Ugyanakkor Czupi Gyula határozatlan időre szóló, könyvtárosi közalkalmazotti munkaköre melletti vezetői megbízatása március 31. napjával megszűnt.
Ezért a folyamatos munka érdekében a március végi közgyűlésen olyan döntés született, hogy az eredményes pályázati eljárás lefolytatásáig, de legfeljebb 2019.április 1-től 2020. március 31-ig a Halis István Városi Könyvtár igazgatói beosztásának betöltésével újra Czupi Gyulát bízzák meg.
A közgyűlés 14 igen (egyhangú) szavazattal a javaslatot elfogadta.
Április 26-tól 28-ig kerül megrendezésre Nagykanizsán a Város Napja és Utca Tánc Fesztivál.
26-án (pénteken) a P-napon lesz többek között Gyerekegyetem, Filmmaraton, Útkereső és Raklapfestő verseny. Délután a színpadon zenekarok szórakoztatják a nagyérdeműt.
27-én (szombaton) Thúry Apród Futam, századelőt idéző polgári jelmezes felvonulás lesz, majd fellép a Seedback, a Stolen Beat, Fenyő Miklós. 21.45-kor lesz a látványos tűzijáték, majd B. Tóth László diszkózik az Erzsébet téren.
28-án (vasárnap) karneváli felvonulás lesz a belvárosban, majd fellép Cseke Katinka és lesz lézer show is. Íme itt a háromnapos rendezvény részletes programja.
