Versírói pályázatot hirdet a Kanizsai Kulturális Központ

Versírásban jártas vagy? Esetleg még csak a szárnyaidat próbálgatod?

Itt a vissza nem térő lehetőség:

Küldjed el nekünk saját alkotásaidat a Magyar Kultúra Napja (január 22.) alkalmából a hsmk@kanizsaikultura.hu e-mail címre!

Beérkezési határidő: 2021. január 21.

Az általunk legjobbnak ítélt verset közzétesszük az online felületeinken, a helyi sajtóban és a későbbiekben megjelenő kanizsai programfüzetben.

Ezen kívül pedig még egy páros színházbelépővel is megajándékozunk – amint újra megnyithatunk a látogatók előtt és remek előadások közül lehet választani.

Talán most kerül rivaldafénybe Nagykanizsa legjobb karantén költője?

Kedves Költőjelöltek, alkotásra, versírásra fel! – olvasható a Kanizsai Kulturális Központ Facebook oldalán.

Befúvó, légkezelőt vesz a kanizsai HSMK

„Tisztelt Látogatóink!

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy a Kanizsai Kulturális Központ – a „Zenei produkciók létrehozásának és infrastrukturális fejlesztésének támogatása” című konstrukcióra benyújtott, és ZPT-B-2020-0021 azonosító számon nyilvántartásba vett – pályázatát az Emberi Erőforrások Minisztériuma 8 400 000 Ft vissza nem térítendő támogatásban részesítette.

A támogatási konstrukció lebonyolító szerve az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.
A pályázati támogatás révén a Kanizsai Kulturális Központ székhelyintézményében – a Hevesi Sándor Művelődési Központ színházterme légterének biztonságos fertőtlenítése céljából – egyedi UV-C nézőtér befúvó légkezelő egységet kívánunk beépíttetni, valamint kiváló minőségű Lux Aerogard S típusú, mobil levegőtisztító berendezéseket beszerezni a kisebb közösségi termek, helyiségek levegőjének hatékony megtisztításához.

Ezek a berendezések nem csupán a jelenlegi, járvánnyal terhelt időszakban, hanem a későbbi működésünk során is hasznosak lesznek, hiszen – reményeink szerint – a jövőben számos, nagyobb létszámú közösségi eseménynek adhatunk otthont”. – írta Facebook oldalán a KKK.

Amúgy meg mindenféle hülye fesztiválok nélkül is működik a világ. Most, ebben a pandémiás időszakban kiderült, nélkülük is megy tovább az élet.

Persze, fontos a kultúra, de csak akkor, ha el tudja tartani önmagát és igazi, valódi minőséget képvisel.

Megjelent a Kanizsai Antológia 2020

A 2020. év mindannyiunk számára különleges. A pandémia átalakította életrendjeinket, munkafolyamatainkat, de talán egy csendesebb világot, alkotásra alkalmas időt is magával hozott.

Az éves Kanizsai Antológia pályázatra a korábbi évekhez hasonlóan szép számmal érkeztek alkotások, s ez azért is örömteli, mert nem a bezárkózás, nem a félelem, hanem az alkotás tüze és a reményteli várakozás tölthette el az alkotókat.
A Kanizsai Antológia 2020 évi kötete végül is nyomdába került, s nemsokára – ugyan nem a szokott időben és módon – az olvasók kezébe kerül. Terveink szerint a szerzői példányok a rendkívüli állapot (január 11-e) után vehetők át a Halis István Városi Könyvtárban, és szeretnénk ugyanitt bemutatni is a nagyközönségnek, ha a járványhelyzet engedi, a Magyar Kultúra Napján.

A 21. antológiánk 54 szerzőt és 98 művet számlál. 57 pályázó nyújtott be 337 alkotást, s a legtöbben megfelelő számút és minőségűt ahhoz, hogy a szerkesztők válogatni tudjanak. 62 vers, 16 novella, 2 esszé, 2 történeti tanulmány és 5 kanizsatörténeti portré, emlékezés olvasható majd 250 oldalon, melyeket 2 alkotó 11 grafikája gazdagít.

A kanizsai portrék, emlékek fejezetben Berecz Imréről, egy 19. századi kanizsai muzsikusról, Pichler József rézművesről és Buda Ernőről olvasható szép írás. A várostörténeti részben a középkori európai városok jogáról szóló tanulmánysorozat folytatódik, melyben az európai és magyar büntetőjogi gyakorlatokat veti össze a szerző, és egy eddig nem ismert, Nagykanizsa 1601-es visszavívását megörökítő metszetről olvasható bő ismertető. Érdekessége idei antológiánknak, hogy a járvány és a karantén sok alkotásnak témája, közülük három (egy napló, egy levél és egy vers) alkotja az antológia különös fejezetét (karantén 2020).

Mivel nem tudjuk most, karácsony előtt, személyesen köszönteni a szerzőket, a szerkesztők – Kardos Ferenc és Lehota M. János – és az antológiát finanszírozó nagykanizsai önkormányzat nevében hadd mondjunk köszönetet az alkotóknak: Balassa Viktória, Bicsák Erzsébet, Blank Judit, Büki Pálné, Czinki László, Csepella Horváth Anna, Csere Andrea, Csicsek Anna, Dél Tamás, Dobosi György, Dobosi Györgyné, Dr. Papp Attila, Erdős Attila, Fa Ede, Gerencsér Rózsa, Gréczi Richárd Gordon, Gréczi Richárd Gordonné, Héra-Tokorcsy Ilona, Horváth Zita, Józsa László, Kanász Viktor, Kanizsa József, Kanizsai K. József, Király Lajos, Kiss Tamás, Kocsis Katalin, Lancsák Zsófia, M. Kovács Ildikó, Melegáné Csóti Ágnes, Nagy Imre, Nagy János, Nemes Lajos, Németh Virág, Orosz István, Pelesz Alexandra, Pusztafi Attila, Riersch Zoltán, Rontó Attila, Rulek Zoltán, Schwartz Nikole, Selekffy Selek Máté, Skolik Ágnes, Soós József, Szántó Gábor, T. Tamás Ferenc, Tarrósi Éva, Tóth Katinka, Tóthné Kantó Katalin, Törő Zsóka, Varga Anita, Vercz Dávid, Vízvári József, Úr Zoltán.

Boldog, békés, újabb alkotásokra indító karácsonyi ünnepeket és új esztendőt kívánunk az alkotóknak, és sok jó olvasnivalót az olvasóknak, melyek között, januárban már e kötet is talán helyet kaphat! – írta Facebook oldalán Balogh László nagykanizsai polgármester.

Karácsonyi muzsika kanizsai zenetanároktól

Pénteken került feltöltésre a YouTube-ra egy videó, amelyen nagykanizsai zenetanárok a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalra készítettek egy variációt. A betlehemes pásztordalról tudni kell, hogy annak eredetijét a Nógrád megyei Palotáson gyűjtötte Kodály Zoltán 1922-ben. (A kiskarácsony újév napját jelenti.)

A Variációk kisKarácsonyra című felvétel a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés AMI nagytermében készült a napokban. Az előadók mindhárman az iskola tanárai: Fekete Melinda Zsófia (fúvós hangszerek), Simó Márta (zongora) és Jakobovics Árpád (vonós hangszerek).

Egy szép Mikulásos dal a kanizsai Napsugár együttestől

Reméljük már minden jó gyerek és minden jól viselkedő felnőtt is megkapta a Mikulás ajándékát. Most mi is egy virtuális ajándékot nyújtunk át olvasóinknak, amelyet a nagykanizsai Napsugár együttes készített.

Az együttesről. „Zenekarunk interaktív, kizárólag élő zenés, gyermekeknek szóló koncertjei fesztiválok, városi rendezvények, falunapok, céges családi napok, óvodai, kisiskolás programok állandó produkciójaként rengeteg gyermek arcára varázsolt már mosolyt!

(A Napsugár együttes. Fotó: Facebook)


A tagok: Macsekné Sipos Anita: ének, zeneszerző, dalszövegíró – Macsek Zsolt: billentyű – Basszusgitár, vokál, zeneszerző, stúdió munka: Pusztai László- Gitár: Sipos Barnabás – Dob: Pálosi Róbert.” – írják többek között honlapjukon.

A csapat Gazdag Erzsi Hull a hó című versét dolgozta fel, és a dalt Facebook oldalukon ma tették közzé. Fogadják szeretettel!

A Vasemberház 1980-ban lerobbantott szomszédjai 100 évvel korábban című emléktáblát leplezték le Kanizsán

A Vasemberház utcai homlokzatán november 6-án, szép őszi napsütésben, „A Vasemberház 1980-ban lerobbantott szomszédjai 100 évvel korábban” című táblát avatták fel. Az avatás előtt Czupi Gyula, a Halis István Könyvtár igazgatója a következő gondolatait osztotta meg velünk:

Tarnóczky Attila mindig is ajándékokat készített. Mindannyiunknak. Az egész városnak. Az utcán megjelenő munkái teszik Kanizsává a városunkat. Az ajándékokat elfogadók, akik elolvassák, megnézik, használják munkáit, ezek segítségével lesznek kanizsaiak.
Először, még országgyűlési képviselőként segítette a Cigány holokauszt emlékmű megvalósulását. Erre is emlékezve Fenyvesi Attila kollégám énekel el egy cigány dalt.”
A dal elhangzása után beszédét így folytatta:

„Most egy felsorolás következik. Remélem sikerül személyessé tenni:
A vasúti pályaudvarunk peronjának megvalósulását is ő segítette.
Önkormányzati vezetőként sok szervezéssel segítette létrejönni a kórház kerítésének rekonstrukcióját (1999).
2001 Szinte harangonként nyert meg önkénteseket az Ady utcai harangjáték megvalósulásához
Táblák a város régi, nevezetes épületein, 2003-tól két három év alatt 100 tábla készült, mára már 126 db van. (Mindez 2020-ban 3 db-bal bővült.)
Erről így nyilatkozott Attila: „A 2003-as év elején érlelődött bennem meggyőződéssé az ötlet, hogy hasznos és egyben – akár civil erővel is – megvalósítható lenne a várostörténeti szempontból érdekes, még létező épületeink történetét megörökítő emléktáblák állítása.”
Ma ezek a táblák nemcsak a város történetére emlékeztetnek Nagykanizsán, hanem Tarnóczky Attilára is.
További látható alkotásai városszerte, és a könyvtárban, az interneten:

2006 – Pallosjog jelvény (Ady 1.)
2008 – Görögkeleti temető emlékkereszt.
2009-től holmi.nagykar.hu, amit az utolsó otthon töltött napjáig folyamatosan gondozott.
Ma ez a felület, ez a honlap (holmi.nagykar.hu) nemcsak a város, Nagykanizsa történetét teszi az egész világon megismerhetővé, hanem Tarnóczky Attila viszonyát is szeretett városához.
2009 – Az Eötvös téren a Tarnóczky Attila által készített olajlámpa emlékeztet a régmúlt technikájára, az 1800-as évek utcai világítására. Ekkor készült a játékos emléktábla, amit hazavihetnek a mostani avatás résztvevői.
2010 – Kutyaszorító tábla a Kölcsey utcában.
2011- Tarnóczky Attila helytörténész által rekonstruált látóhegyi kápolna oltára (ez az oltár hosszabb ideig volt látható könyvtárunkban).
2012 – Patkófal és a Gyuri bíró.
2014 – Sáska kofa.
2016 – Hajó emlékcégér, Ady utca.
2016 – Deák tér régi téglaburkolata egy részlet gólyalábasok említésével. Ennek a képét viheti magával a mai avatás résztvevője.
2016 – Városháza dombormű.
2017 – Gólyalábas figura.
2019 – Barakk kórház.
2020 – A vasemberház 1980-ban lerobbantott szomszédjai 100 évvel korábban.

A Bazár udvar – nem egyetlen volt korábban a városban, amely saját nevet kapott. A 19. század második felében a Vasember-ház udvarát csak Nagy udvarként emlegették, az Eötvös tér 30. szám alatt pedig a Vas udvar várta a vásárlókat.
Ennek is része volt abban, hogy a város önkormányzata 2002-ben a lakosság javaslatainak begyűjtése után néhány belvárosi udvarnak nevet adott:

Ady utca 1.: Harang udvar,
Erzsébet tér 1.: Aradi udvar,
Erzsébet tér 14-15.: Kiskastély udvar,
Erzsébet tér 18.: Szever udvar,
Erzsébet tér 20.: Szerb udvar,
Fő út 4.: Mester udvar,
Fő út 5.: Vár udvar,
Fő út 6.: Zsinagóga udvar,
Fő út 7.: Korona udvar,
Fő út 8.: Bazár udvar,
Fő út 10-12.: Belus udvar.
Valamivel később az építési vállalkozók kérésére még két elnevezés született:
Ady utca 35.: Zerkowitz udvar,
Kinizsi utca 2.c: Kinizsi udvar.

Ezek bejárata elé, a járdába ágyazva alumínium-öntvény névtáblák kerültek. A belváros rekonstrukciója során az öntvények szinte mindegyikét elpusztították. Ma ezek nem találhatók meg. Vissza kellene őket állítani.
Emlékét azzal is ápolnánk, ha munkáját egyszerűen csak megőriznénk – mondta a kanizsai könyvtárvezető.
Czupi Gyula avató beszéde után Tarnóczkyné Tajti Zsuzsanna és Károlyi Attila leleplezték a táblát, mely emléket állít a város egykori, patinás épületeinek. (Kép és szöveg: Móritz István)

Karácsonyi ajándékozáshoz tipp

A mai instant világban, számomra egyre nagyobb érték az olvasás és imádom a könyvek illatát. Már-már rituálé, hogy mielőtt belekezdek egy új könyv olvasásába, beszívom az illatát. Számomra ez az illat, összekapcsolódik az ünnepek hangulatával, hisz gyermekkoromban mindig ünnepi ajándék volt egy-egy vágyott könyv.

Volt olyan írónő melynek könyveit gyűjtöttem és alig vártam, hogy a megspórolt pénzemből megvehessem az következő könyvét. Az olvasás, megmozgatja az ember szellemét, fantáziáját és gondolkodtat. Én úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy gyermekeink is meg tanuljanak és meg is szeressenek olvasni.

A TH. Post kultúra oldalán, felnőtteknek és gyermekeknek is ajánlanak jó kis olvasmányokat. Most úgy is jönnek az ünnepek, lassan nyakunkon a karácsony. Mi lenne, ha idén, mint a régi időkben, könyvet ajándékoznánk szeretteinknek? Te tudod, hogy milyen témájú könyvet olvasnának szívesen családtagjaid?

Én nagyon örülnék neki, ha egy jó regénnyel, egy utazós vagy egy elgondolkodtató pénzügyi kötettel lepne meg a családom.

Hollywoodban is versenyzett a 19 éves nagykanizsai gimnazista filmje

Középdöntős lett Hollywoodban, egy brit fesztiválon pedig versenyfilmként szerepelt a napokban Lendvai Kristóf Félúton című kisjátékfilmje. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészeivel készült film gimnazista alkotója a Nemzeti Tehetség Program pályázatán támogatást is nyert további terveihez.

A napokban Hollywoodban tartották a Student Los Angeles Film Awards – a koronavírus miatt ezúttal – online zajló nemzetközi versenyét, amelyen Kristóf filmje több száz alkotás közül a középdöntőig jutott.

(Lendvai Kristóf rendezés közben)

Szintén szép eredménynek számít, hogy az elmúlt hét végén a Félúton – angolul Halfway – Nagy-Britanniában, ugyancsak kiterjedt mezőnyben a diákok versenyfilmjei közé került az Out Of The Can elnevezésű nemzetközi filmfesztiválon.

A fiatal filmkészítő eddigi eredményeinek elismerése az is, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett Nemzeti Tehetség Programban nemrég 500 ezer forintot nyert filmes eszközök vásárlására, illetve fesztiválokon való részvételre, továbbá a filmjével rendhagyó irodalomórák megtartására.

Lendvai Kristóf 2019-ben készült kisjátékfilmje már több díjat nyert nemzetközi és hazai filmfesztiválokon. Augusztusban 120 benevezett alkotás közül fődíjat kapott a 27. Országos Diákfilmszemlén, mégpedig egy véletlen besorolás miatt nem is a középiskolások, hanem az egyetemisták mezőnyében. Márciusban, az Egyesült Államokbeli Stillwaterben a legjobb film díját nyerte el a középiskolások kategóriájában. A Red Dirt Film Festivalon több mint száz alkotás versenyzett, köztük egyedüli magyarként szerepelt és nyert. Februárban Olaszországban, a római Prisma Independent Film Awards válogatásába ugyancsak bekerült a Félúton.

(Lendvai Béla – fiának menedzsere és az MTI zalai tudósítója – és fia Kristóf egy nagykanizsai filmbemutatón)

A kisjátékfilm első és rögtön nemzetközi díját még tavaly novemberben az olaszországi Bariban nyerte el az Under The Stars International Film Festival keretében, ahol a legjobb férfi mellékszereplő díjával jutalmazták Bellus Attilát a kisjátékfilmben nyújtott alakításáért.

A 19 éves nagykanizsai gimnazista filmje komoly társadalmi problémával, a válással és az azt elszenvedő gyerekekkel foglalkozik, de szól a felnőtté válásról, az útkeresésről, a magunkra utaltságról, az önállóságról. A 38 perces film középpontjában egy kamasz áll, akinek a szülei hangos veszekedések közepette válni készülnek, a fiú ezért megszökik otthonról. Útközben különféle emberekkel találkozik, mire a végén rádöbben, hogy neki mégis haza kell mennie.

A szereplők a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészei: Bellus Attila, Besenczi Árpád (Jászai Mari-díjas), Czegő Teréz (Gobbi Hilda-díjas) Ecsedi Erzsébet (Aase-díjas), Hertelendy Attila, Lőrincz Nikol (Máriáss- és Soós Imre-díjas), Magyar Cecília és Szakály Aurél, a főszerepet Herold Levente alakítja. A forgatókönyvet Lendvai Kristóf ötlete alapján Mészáros Gyula írta. Az angol fordítást Gelencsér Gábor és Márkus Ádám készítette.

A film 2019. augusztusi zalaegerszegi és nagykanizsai díszbemutatója óta Szombathelytől Barcsig számos általános és középiskolába kapott meghívást, hogy rendhagyó irodalomórák keretében tekintsék meg és beszélgessen róla a diákok.

Mindenszentekre – Horváth Piroska: Másik világban…

Horváth Piroska: Másik világban…

Viasz-vér csurran megcsonkolt gyertyán,
mécs-pilla pislog szerte ezerszám,
komótos léptek Kőország csendjén,
feszül a bánat sorsnak keresztjén,

őszutó szele fűzlombot fésül,
csillag-tekintet semmibe révül,
porhüvely szunnyad föld-ölelésben…
…szilánkon ballag szív-törmeléken,

tegnap még veled volt, ma már máshol,
elérhetetlen – valahol távol,
megfoghatatlan másik világban,
bibécske lesz egy örök-virágban,

mikor szíved hullik szét cafatra,
pilleként reppen selymes hajadra,
napsugár lesz – szárítja könnyeid,
dobozba gyűjti lelked gyöngyeit,

ott lesz mindenütt minden dallamban,
soha nem mondott, áldott szavakban,
repedt tükörnek ezüstfoncsorán,
csikorgó kapu rozsdás sodronyán,

eggyé vált rég az univerzummal,
befejezetlen, fájó passzussal,
szívet hasító szomorúsággal,
márványba vésett arany rúnákkal…

Úrhida, 2020. október 31. Forrás: poet.hu

Elhunyt Schmidt István

Szomorú szívvel értesültünk róla, hogy a magyar versmondó társadalom nagy alakja, Schmidt István (1934 – 2020) Radnóti-díjas rendező, a nagykanizsai Hevesi Sándor Színjátszó és Versmondó Kör alapítója, vezetője, a tehetséges vers- és prózamondó fiatalok Bonis Bona-díjas felkarolója és felkészítője, örökre elhagyott bennünket.

Schmidt István 1962-től foglalkozott Nagykanizsán a vers- és prózamondók felkutatásával, képességeik fejlesztésével. Munkálkodásának is köszönhető Balázsovits Lajos és Zala Márk (Márkus László), a két kiváló magyar színész pályára irányítása. Nagykanizsán nevéhez fűződik a Hevesi Sándor Versmondó kör 52 évvel ezelőtti megalapítása, irányítása, s a körön belül kiváló vers- és prózamondók nevelése, felkészítése a pódiumművészetre. Az elmúlt több mint fél évszázad során keze alól számtalan regionális, hazai és nemzetközi fesztivál díjazottja, győztese, és 5 Radnóti-díjas, valamint 3 Radnóti Diplomás versmondó került ki.

Megalapítója – és egyik fő szervezője volt – a kétévenként megrendezett (sajnos 20 év után megszüntetett) Csengey Dénes Kárpát-medencei Nemzeti Vers- és Prózamondó Versenyeknek. Tanítványaival állandó résztvevője a vajdasági Dudás Kálmán Nemzeti Versmondó Versenyeknek, a Szatmárnémetiben rendezett Gellért Sándor Versmondó Versenyeknek, a győri Radnóti Miklós Nemzeti Versmondó Versenyeknek, valamint a Szabó Lőrinc-, Nagy Gáspár-, Ötágú síp-, József Attila-, Arany János, Mensáros László-, és más országos és regionális előadói megmérettetéseknek, ahol tanítványai számtalan fődíjat és helyezést értek el.

Kiemelkedő, már több mint két évtizedes munkásságának is köszönhető a szlovéniai magyar versmondás nagyszerű felemelkedése, a szlovéniai magyar versmondók országos és nemzetközi versenyekbe való bekapcsolódása, és az ott elért számtalan sikere. A lendvai versmondó stúdió és a kétnyelvű iskolák versmondóinak sikeres szerepléseiben nagy szerepet vállalt a diákok felkészítésével. Hogy ezt elérhesse, és a versek, a magyar nyelv és költészet iránt az érdeklődést segítse fenntartani, idős kora ellenére hetente utazott ki Szlovéniába, hogy az ottani magyar versmondókkal foglalkozzon.
Munkássága, önzetlensége és kitartása, a fiatal tehetségekbe vetett hite, az irányukba megnyilvánuló szeretete és áldozatkészsége kiemelkedő példa a versmondással foglalkozó teljes magyar közösség számára.
Emlékét szívünkben őrizzük.

Horváth István Radnóti-díjas versmondó, Lengyák István a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület soros elnöke.

A nagykanizsai (kiskanizsai) Baj Bianka így emlékezett meg egykori mentoráról.

„Pista bácsi. Elmentél, és nem vagy többé. Nem tudtam elbúcsúzni… Ez fáj a legjobban. Talán nem is akartam. Pedig már éreztem, hogy kellene… mégsem ment. Nem ment, mert az már túl hivatalos, túl igazi lett volna.

Soha vissza nem vonható. És nem akartam, hogy az legyen. Már bánom, hogy nem tettem. El akartam mondani, hogy köszönöm. Köszönöm azt a rengeteg tapasztalatot, bölcsességet, humort, azt a fáradhatatlan nyugalmat, ami mindig áradt belőled, azt az élni akarást, amit nap, mint nap láthattam, amikor találkoztunk. Köszönöm, hogy megismertelek, köszönöm, hogy példát mutattál, hogy az életem szerves része voltál.

Nem akarok erre emlékezni. El akarom felejteni a pillanatot, amikor megtudtam, meghaltál. Ez olyan végleges, tragikus és komor, ami nem illik az emlékedhez. Ezért inkább így tekintek „költözésedre”: Pista bácsi felöltözött, cipőbe bújt, kezébe kapta versekkel telt táskáját, majd elindult egy olyan helyre, amit mi nem ismerhetünk még. Ő már többet tud nálunk. Elment és nincs többé. És mégis itt maradt… Bennünk.”

1 4 5 6 7 8 26