Túlzottdeficit eljárás?
A legújabb coming-out, hogy Magyarország jóllehet: ismét túlzottdeficit eljárás alá kerül. Vagy nem? De lehet, hogy mégis. Legalábbis Varga Mihály gazdasági miniszter biztosítani próbálja a közvéleményt arról, hogy ez nem reális az elért eredmények tükrében. Részben igaz az állítás.
Van egy alapvető „probléma” a nemzetgazdasági közösségekkel, a szándékkal, és a férfias játékokkal: egyik sem zárja ki egymást. Mint az EU tagja, Magyarország is része a rendszernek az által, hogy kap is valamit a rendszerből, és ad is bele valamit (ennek aránya szubjektív, ha engem kérdeznek, ez kb. 7:1). Elvárások vannak, ugyanis az egyensúly és a játékszabályok betartása kéz a kézben járnak, és elemi érdeke a közösségnek ezt fenntartani. Amennyiben Varga Mihálynak igaza van – az MNB adatait és NGM statisztikákat figyelembe véve -, akkor Magyarország elvben stabil, de nem bizonyított a hosszútávú fenntarthatósága. Emlékezzünk a MANYUP megtakarítások integrálására: rövid ideig volt látható eredménye rendszer szinten. A túlzottdeficit eljárás pedig hosszú távú kilátásokat figyelembe véve, a korábbi gazdasági eseményeket alapul használva kerül elindításra.
A férfias játékok sem véletlenül kerültek megemlítésre. Nehéz belátni, de ahogy gazdaságokat tud egy gombnyomás tönkretenni, vagy kiemelni, úgy az ilyen jellegű döntések is gyakran szubjektív töltettel rendelkeznek. Jelenleg hazánknak nem éppen szerencsés az alkupozíciója: van egy vitatható, de legalábbis bizonytalan gazdasági fenntarthatósága, valamint egy külföldről sokat támadott diplomáciai oldala. A jelenlegi EU-elnökválasztás kimenetele sem mondható kedvezőnek, az árral szembemenve. Akárhogy is, a külpolitikai és belpolitikai döntéseknek és törekvéseknek közvetlen hatása van a gazdaságra. Nem kell túlkomplikálni ezt, egész egyszerűen be kell látni, hogy gyakran szimpátia és kapcsolatrendszer határoz meg egy-egy komoly döntést. (Példaként had említsem meg, hogy az igazán nagy üzletek golf pályán, yachton, és/vagy egy üveg bor mellett dőlnek el.) Ha egy közösség azt érzi, hogy egyik tagja renitens magatartásba kezd – erre többször kapott hazánk figyelmeztetést -, közvetetten igyekszik arra hatást gyakorolni. Ez persze csak konspiráció ezen a szinten, de nem szabad áltatni magunkat: szándék és vonzalom ide-oda, ha nincs meg a kölcsönös szimpátia, nem lesz randevú sem.
A túlzottdeficit eljárás ennek alapján valós veszély lehet, ami az elkövetkező hetekben dől el. Ez kiváltképp kellemetlen lehet egy fejlődését nagyban Uniós javak felhasználására alapozó stratégia esetében, tekintettel a jelenleg érvényes kohéziós alapok körüli botrányokra és a nyár közepén. Ennek egyenes következménye lehet a devizaárfolyamok emelkedése, ami meglehetősen kényesen érintené első sorban a turisztikai iparágat, ugyanakkor előnyös az export cégeknek.
Ha Varga Mihály állításai valóban megalapozottak, úgy az eljárás feltételezhetően nem fog életbe lépni.
