Sírjunk vagy nevessünk? Czomba Sándor tájékoztatója a munkaerőpiacról és a szakképzésről

A magyar gazdaság fejlődésének legnagyobb lehetősége a megfelelő számú és minőségű munkaerő megléte, hiánya azonban gátolhatja a fejlődést a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiaci és képzési államtitkára szerint.

Czomba Sándor csütörtökön Nagykanizsán, a Zala Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja által szervezett pályaválasztási kiállításon és szakmabemutatón elmondta, a Magyarország iránt érdeklődő külföldi befektetőknek ma már mindig az az első kérdésük, hogy van-e elég és jól képzett munkaerő.
Hozzátette: a tervek szerint 2015 szeptemberétől azért kerülne az NGM-hez a szakképzés, mert meg kell akadályozni a munkanélküliség újratermelődését, aminek egyik legfontosabb záloga a szakképzés.

Az államtitkár kifejtette: egyszerre jellemzők Magyarországon az osztrák vagy a görög foglalkoztatottsági adatok, vagyis az ország nyugati felén egyes térségekben alig néhány százalék, míg a keleti országrészben akár 20 százalékot is meghaladja a munkanélküliek aránya. A 400 ezernél kevesebb regisztrált álláskeresőből 260 ezren nem rendelkeznek szakképzettséggel, de ma már egy érettségi is kevésnek bizonyul a munkaerőpiacon – tette hozzá.
Kitért arra is, hogy 1990-ben még 174 ezren végeztek az általános iskolákban, tavaly azonban már csak 120 ezren. A tanulói létszám tehát harmadával csökkent, de ez a hiány 90 százalékban a szakiskolákat érintette, a létszám azokban csökkent leginkább.

Elmondta: a hazai munkaerőpiacon egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Több szakmunkásra és technikusra lenne szükség, hiányzik a jól képezett és megbízható, széles körű ismeretekkel rendelkező munkavállaló, ugyanis a gazdálkodók ma már nem az olcsó betanított munkásokat keresik.
Előnytelen a képzési struktúra, bizonytalan a szakmai tudás, gyenge a képzettség – sorolta a bajokat. Ennek megoldásaként növelni kell a szakképzési rendszer vonzerejét, vissza kell adni a kétkezi munka becsületét, biztosítani kell a képzési rendszeren belül az átjárhatóságot, hogy többen válasszák a szakképzést.

Úgy vélte, szükség van a duális képzés erősítésére a képzőhelyek és a képzési lehetőségek bővítésével, illetve a résztvevők arányának növelésével, a középfokú oktatás sikeressége azonban az alapfokú oktatás minőségén múlik.
„Ha funkcionális analfabéták kerülnek a szakiskolákba”, akkor sikertelen lesz a szakmák oktatása, az általános iskolából érkezőknél a kettes osztályzatnak „valóban elégséges tudást kellene tükröznie” – fogalmazott Czomba Sándor.

Az államtitkár szólt arról is, hogy a tervek szerint az iskolai rendszerű nappali szakképzésben kitolnák a jelenlegi 21 éves korhatárt, az ösztöndíjrendszer finomhangolásával pedig szeretnék a hiányszakmát választókat jobban támogatni. A felnőttoktatásban a gyakorlatorientált szakmákra is kiterjesztenék az ösztöndíjat, és lehetővé tennék a kisebb óraszámú szakmaoktatást is.
A jelenlegi 48 ezerről 2018-ra 70 ezerre kívánják növelni a tanulószerződéses fiatalok számát, s a szakközépiskolákban is szeretnék bővíteni az így tanuló diákok arányát. A kamarák közreműködésével több gyakorlati képzőhelyet kívánnak bekapcsolni a duális képzési rendszerbe, a jelenlegi 8 ezerről 20 ezerre növelnék a résztvevő gazdálkodó szervezetek számát.
Az NGM 2015 szeptemberétől homogén szakképzési intézményrendszert képzel el, vagyis a gimnáziumok elkülönülnének a szakképző iskoláktól. Tervezik a szakképzőkben dolgozó pedagógusoknak is életpálya modell kialakítását, és már a tanárképzésbe beépítenék a szakképzésre és felnőttképzésre vonatkozó ismereteket – fejtette ki Czomba Sándor. – írja az MTI.

Devizahit-el?

Korábban már beszámoltunk a DélZalaPress Ekonóm rovatában a kormány forintosítási és bankokat érintő terveiről, amiből mostanra végül mindkettő meg is valósult. Természetesen ez a legkevésbé sem meglepő kimenetel, de azért nem eszik olyan forrón a kását…

A változás illúziója

A devizahitelesek problémája megoldódott, a terheket ezentúl forint alapon tudják fizetni.
Ezt a mondatot kimondva lehet csak kétféleképpen kihangsúlyozni, így olvasva, vagy leírva csak egyet jelent, kedves devizahiteles: neked most nagyon jó lesz. Ha csak a közmédiára hagyatkozunk ez így helytálló is, de nem árt egy kicsit a bűvész  palástjába nézni.
A fenti mondat ugyanis félig igaz. A devizahitelesek problémája nem oldódik meg, ez merő félrevezetés. Kapásból két dolgot lehetne ezzel szembeállítani, amik közül a leginkább szembeötlő maga a forintosítás fogalma. Ha van valutád még nyaralás után, és elmész átváltani – forintosítani – akkor a bankban az aktuális vételi árfolyamon tudod ezt megtenni. Ilyenkor rendszerint kevesebb pénzt kínál a bank, mint kereskedő azért a pénzért, amit te áruként bocsájtasz rendelkezésére.

Erre a tranzakcióra elképesztően sok makrogazdasági hatás rakódik, a nemzetgazdasági mutatóktól, a tőzsdei alkuszok kedvén át, a valós teljesítőképességeken keresztül, a spekulációkig minden.

Legutóbb az őszödi beszéd, a válság kirobbanása  után, az IMF hitel felvételét megelőzően majd annak kifizetését követően, vagy egy-egy rosszul sikerült politikusi megszólaláskor lehetett ezeket a hatásokat megfigyelni.

images (1)Amikor forintosítani akarod a hiteled, akkor bemész a bankba, ahol a devizahátralék (mert deviza alapon vetted fel a hitelt) mértékét kiszorozzák az aktuális árfolyammal, és te azt fizeted utána fixen. A jó ebben az, hogy kisebb kilengésekkel, valamivel biztosabban tudod hónapról hónapra törleszteni a tartozásodat. De belegondoltál abba, hogy a hiteled ettől nem lett kevesebb? Ami 1.000.000 Ft volt 8 éve (~4500 € akkor), és kifizettél belőle már 1.200.000-et (hiszen közben 20%-ot nőtt 250-ről 300-ra minden egyes felvett euród), de még mindig hátravan 500 €. Akkor azt az 500-at felszorozzák neked most 305-tel, és még ~160 ezret fizethetsz be a szokásos ütemben. A végén visszanézel, és felteszed a kérdést, hogy ha 1 milliót kértél, és 8+X év alatt majdnem a másfélszeresét fizetted vissza, akkor most mitől jobb? Milyen problémát is oldottak meg, amikor ugyanúgy sok pénzt kell visszafizetned, csak immáron forint alapon? Elmondom:

valójában semmilyent.

Nem lett kevesebb

Nem lett kevesebb

A probléma, ami most „megoldódott”, az a további lecsúszás elkerülése. Így most már elmondhatod, hogy ennél legalább nem lesz rosszabb. De attól még ugyanúgy fizetned kell. Az más kérdés persze, hogy az egyoldalú szerződésmódosításból kifolyólag arra tudták kötelezni a bankokat, hogy adjanak vissza abból a pénzből, amit anno csak úgy elkértek extrában, de ezt ne keverjük össze a forintosítással. Előbbi esetben egy kvázi jogtalan tranzakciót büntet az utólagos rendelet – és elviekben elszámoltatásnak tekinthető -, utóbbi esetben pedig egész egyszerűen biztosítják a banknak, hogy a hiteles ha nehezen is, de ki fogja fizetni a hitelét, neked meg azt biztosítják, hogy jövőre is csak annyit kell fizetned, mint most.

Senki sem veszített, de senki sem nyert

A bankok bizonyosan széles mosollyal csapták össze tenyereiket, mert ez nekik is jobb, mintha bizonytalan kintlevőségeiket forgatnák, és gyakorlatilag egy fillért sem buknak. Ez nem tűnik elszámoltatásnak, de nem is egy win-win helyzetnek. Inkább „not lose-not lose”…

A másik dolog a fenti mondattal szemben, az a rejtett fizetési potenciál. A kifizetések attól függenek, hogy az adós rendelkezik-e jövedelemmel. Amennyiben nincs versenyképes keresetre lehetősége egy adósnak, akkor a forintosított hitelt sem fogja tudni részleteiben fizetni, hiába a kisebb rizikó. A terep valamivel tisztább a törlesztéshez, de valahol ez a pedál nélküli bicikli esete: ha nincs mivel tekerni, a bicikli magától nem gurul. Lejtőt viszont sem az állam, sem a bank nem fog tudni adni soha…

Nagy még a csend a Széchenyi Hitelszövetkezet körül

Az elmúlt héten bejelentésre került, hogy a főként Zala megyében működő hitelszövetkezet engedélyét az MNB felfüggesztette, és ideiglenesen felügyeleti biztosok végzik az irányítást. A pénzintézet oldalán található hivatalos értesítés szerint

A Magyar Nemzeti Bank határozatában teljes körű betét, és más visszafizetendő forrás kifizetési tilalmat rendelt el. Az MNB egyúttal megtiltotta a Hitelszövetkezetnek újabb kockázatvállalással járó ügyletek megkötését, vagy hitel és kölcsönszerződésben foglalt határidők meghosszabbítását.

Ennek apropóján több ügyfél is felkereste a fiókokat, valamint telefonon is igyekeztek érdeklődni, ám egyik esetben sem jártak sikerrel.

Az érintettek részére mind Hitelszövetkezetünk, és az Országos Betétbiztosítási Alap a későbbiekben minden szükséges tájékoztatást meg fog adni.

Azonban az ügyfelek mind a mai napig nem kaptak egyértelmű tájékoztatást arról a pénzintézettől, hogy felvett hitelösszegük törlesztését folytathatják-e, vagy ideiglenesen leállíthatják-e befizetéseiket az ügy rendeződéséig, sőt arról sem kaptak információt, hogy vezetett számlájuk elérésére mikor lesz lehetőség. A hitelintézet hallgatása több ezer családot – beleértve a dolgozóikat is – és vállalkozót is érint, akiknek a napi működése válik mindinkább bizonytalanná. A bizonytalanságot az is mélyíti, hogy a Széchenyi Hitelszövetkezet vezetőin kívül más, az esetben érintett vagy kompetens szervek sem adtak ki eddig tájékoztatást.

Az RTL Klub nemrég közvetített híradójából annyi derült ki, hogy a pénzintézet Töröcskei Istvánnak – aki egyébként az AKK vezetője is – érdekeltsége alá tartozik az egyébként nemrégiben több milliárd forintnyi tőkeinjekciót kapott, mégis folyamatosan veszteséges hitelszövetkezet.
Mindeközben a klienseket folyamatosan csábítják át más bankok is, tudtuk meg néhány érintettől.

 

Nagy bajban a Széchenyi Hitelszövetkezet!

Pénzügyi válsághelyzetet tárt fel az integrációs törvény alapján indított szakértői vizsgálat a Széchenyi István Hitelszövetkezetnél, a súlyos tőkehiány és likviditási problémák miatt megvolt a kockázata annak, hogy az intézmény nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek – tájékoztatta Pulay Kristóf, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) szóvivője az MTI-t csütörtökön.

szhsz-logo

A SZHISZ  igazgatósága a pénzügyi összeomlás elkerülése és a betétesek védelme érdekében azonnali hatállyal kizárta a hitelszövetkezetet az integrációs szervezetből és döntéséről tájékoztatta a Magyar Nemzeti Bankot, a jegybank ezt követően vonta vissza a szövetkezet működési engedélyét.

A közlemény szerint az évek óta veszteséges Széchenyi István Hitelszövetkezetet a felügyeleti szervek korábban több ízben is határozatban kötelezték tőkehelyzetének rendezésére, aminek az intézmény a mai napig nem tudott eleget tenni. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a tulajdonosok nem képesek a hitelszövetkezet tőkehelyzetének és jogszabályoknak megfelelő működésének helyreállítására.
A világ egyik vezető könyvvizsgáló és adótanácsadó társasága által végzett független szakértői vizsgálat megállapította: az intézmény saját tőkéje 2013. december 31-én negatívba fordult, hiánya megközelítette az egymilliárd forintot. A szabályozói tőkemegfelelés tekintetében a vizsgálat több mint ötmilliárd forint tőkehiányt állapított meg. Az intézmény hitelezési mutatója rossz, ráadásul folyamatosan romlik: a 90 napon túli késedelmes hitelek aránya 2014. június 30-án 43,56 százalék, a törvényben meghatározott plafon közel négyszerese volt. A hitelszövetkezet nem képezte meg a szükséges értékvesztéseket és tartalékokat, az akuttá vált tőke- és likviditási problémák veszélyeztették fizetőképességét, ezért azonnali intézkedésre volt szükség.
A közlemény szerint az eset a szövetkezeti hitelintézeti szektor többi szereplőjére nincs hatással: a Széchenyi István Hitelszövetkezet mérlegfőösszege nem éri el a teljes hitelintézeti szektor mérlegfőösszegének 0,3 ezrelékét sem, tevékenysége elsősorban Zala megye egyes részeire terjed ki.
Az eset újra felhívja a figyelmet az integráción belüli ellenőrzési-felügyeleti rendszer létrehozásának, továbbá a szövetkezeti hitelintézeti szektor átvizsgálásának szükségességére – áll a közleményben. Az átvizsgálás célja, hogy kiszűrje a korábban – megfelelő ellenőrzési rendszer híján – átláthatatlanul működő szövetkezeti szektorból a felelőtlenül gazdálkodó, a betétesek pénzét kockáztató intézményeket. A szektor megtisztulása és megújulása az előzetes terveknek megfelelően, jó ütemben halad, mára már 51 tagja van a szövetkezeti hitelintézetek garanciaközösségének.

A legkésőbb 2014. december 10-ig létrejövő, a szektor egészét magába foglaló garanciaközösségnek csak az válhat tagjává, aki megfelel a szigorú, mindenekelőtt a betétesek érdekeit, megtakarításait védő követelményeknek. Ezek révén a takarékok betétesei kettős védelmet élveznek majd: az OBA keretén felül az integráció teljes vagyona nyújt majd fedezetet követeléseikért. Így még az idén a legbiztonságosabb és legátláthatóbb hitelintézeti szövetség jön létre Magyarországon – fogalmaz Pulay Kristóf.

(MTI)

A dolgozók jövőjéről, és az ügyfelek hiteleiről, lekötéseiről egyenlőre nincs további hír.

Vasárnap zárva?

Rendszerint minden ötlet, ami a megszokott életvitelét azonnal érintené a lakosságnak, heves ellenállást vált ki, igaz nem ok nélkül. Az elmúlt héten napvilágra került a kormányzat részéről a vasárnapi nyitvatartás eltörlése a kereskedelemben. Rosszabbnál rosszabb magyarázatok jöttek elő, ám a lehetőség maga megérdemel egy mélyebb elemzést.

Szokások rabsága

11744274_l-1024x682Először is a vásárlói szokásokat kell alapul venni. Magyarországon a hivatalos mérések szerint rendkívül sok pénzt költenek az emberek hétvégén, ami egyértelműen összefüggésben van a szabadidővel. (Magam is közel 20 ezer Ft-ot költötem összesen két boltban az elmúlt vasárnap) Budapesten valójában ez az arány nem annyira szembetűnő, mint vidéken, mivel a fővárosban a legtöbb üzlet és bevásárlóközpont a hétköznapokon is hosszabb ideig tart nyitva, és a választék is jóval nagyobb. Ha tehát valaki este hatkor végez a munkával, akkor este nyolcig bőven be tud vásárolni élelmiszerből, vagy egy klasszikus shoppingba is belevághat. A nagyobb láncok esetében persze vidéken is marad lehetőség a munka utáni bevásárlásra, elég csak a Tescora, Intersparra, LIDL-re, vagy akár az OBI-ra gondolni. Azonban azok az üzletek, amelyek belvárosban találhatóak, már 17.00-kor bezárnak, hétvégén pedig egyáltalán nincsenek nyitva, elterelve ezzel a vásárlókat a bevásárló központokba.

Nagykanizsán az üzleteknek csupán elenyésző része nincs plázákban; gyakorlatilag a Fő út nyújt csak lehetőséget erre. A többi bolt a Stop Shop, Park Center, Tesco, Kanizsa Centrum, Kanizsa Pláza épületeiben kap helyet azok kedvező bérleti díjai és infrastruktúrája miatt. Amennyiben vasárnap nem lennének elérhetőek, nyilvánvaló érvágást jelentene a vállalkozók számára, hiszen – visszatérve a szokásokhoz – bevételeik igen jelentős részét a hétvégeken tudják realizálni, amikor a nem helyben dolgozók is itthon vannak, és jobban megoldható a családi logisztika is.

Arról nem beszélve, hogy egy vasárnap kevesebb rohanással, kvázi stressz mentesen lehet vásárolgatni, szemben a hétköznapi őrülettel, amikor a bank, a posta, az orvos, a hivatalok, stb. viszi el az időnk és energiánk jó részét.

A GKI legújabb kutatásai alapján az elmúlt vasárnap is több milliárd forintnyi forgalom keletkezett a boltokban országszerte, pedig nincs ünnep, sőt hosszú hétvége sem volt. Az árucserén, illetve annak elérésén kívül nem szabad elfelejtkezni egy másik lényeges oldaláról sem: a kereskedelmi dolgozókról.

Boltosok csúcsideje

Idehaza családi program a hétvégi shopping

Idehaza családi program a hétvégi shopping

Ritkán gondolnak bele, de ettől még tény: a már említett hivatalok dolgozói is hétvégén tudnak jobban időt szakítani a bevásárlásra, hiszen hét közben ők szolgáltatnak. Hétvégén viszont a boltok dolgozói adnak lehetőséget arra, hogy valamennyi ember nyugodtan tudjon ruhát venni a gyereknek (aki másik városban tanul, és csak hétvégén van itthon), nagy bevásárlást csinálni a következő hétre (mert végre itthon van apa, és addig a gyerekek a nagyszülőknél lehetnek), és még millió más szituációban.

Ezek az eladók a hétvégi műszakért rendszerint magasabb órabérért is dolgoznak, vagyis egy vasárnap felér  két hétfővel a napi béreket illetően.

Aki pedig havi 80-120 ezer forint körül keres (a pótlékokkal együtt), annak igenis számít néhány ezer forint plusz. Nem mellesleg munkáltatói is a hétvégi forgalomban tudják kitermelni a legtöbb költségüket. Ebből jól látható, hogy dolgozók százezreit és vállalkozók ezreit érintené hátrányosan, miközben igazából semmilyen hasznos gazdasági fejlődést nem eredményezne.

Bezzeg külföldön

Külföldi ismerőseim mindig meglepetéssel fogadják, hogy nálunk vasárnap is dömping van. Ausztriában ugyanis teljesen természetes, hogy vasárnap szinte leáll az élet. Ez ugyanúgy nekünk is furcsa, de a jelek szerint ragyogóan működik az ottani körülmények és életszínvonal mellett. Nem lehet összehasonlítani az almát a körtével…

Míg a munkavállalók jövedelme – és bizonyos országokban a munkaideje is – kedvezőbb a magyarnál, több lehetőség van annak elköltésére. Nem szabad elfelejteni, hogy nyugati szomszédunknál annyi elkölthető extra pénz marad a családoknál a költségeket követően, hogy van mit, és hogy elkölteni a programok szervezését tekintve. Ezzel szemben idehaza a legtöbb embernek az a kikapcsolódás, hogy hétvégén elmegy akciós termékeket venni a családtagjának, és nem fér bele tízezrek „elpihenése”. Ausztriában bevett szokás a 13., és 14. havi pénz (Urlaubsgeld, Weihnachtsgeld). Idehaza pedig épp a cafeteria adóját szándékoznak megemelni  – érzékeltetve a különbséget.

Ezen kívül két minimálbéres kereset közel 700 ezer forintnak felel meg odakint, míg itthon ez 150 ezer. Az árak, mint például üzemanyag, közel azonos mértékű. Azért tartom fontosnak a benzinárat említeni, mert a szabadidős tevékenységet ez is jelentősen befolyásolja. Vagyis,

…ha nincs nyitva bolt vasárnap, attól még nem fognak többen sem templomba járni, sem egynapos barangolásokat szervezni.

A vasárnapi nyitvatartás beszüntetése tehát egy hazánkban nemcsak felesleges, semmit meg nem oldó ötlet, de még rosszabb helyzetet is teremt a kereskedelemben és a lakossági komforton belül. Ami végképp érthetetlen, hogy a kormány ezt a javaslatot 2011-ben egyszer elvetette, akkor miért kell előhozni újra? 

Update:
Időközben kiderült, hogy a kis boltokat nem érintené a rendelet, ám továbbra is nyugtalanító a javaslat, tekintettel a vásárlói szokások és a rendelkezésre álló kis boltok számának viszonyára. Hétvégente, mintegy 1,5-2 millió vásárló van idehaza, és maga Varga Mihály NGM sem tartja maradéktalanul jó ötletnek. – a szerk.

Az internetadó, mint Achilles sarok – (update)

Achilles sarka mind a kormánynak, mind a modern, haladó szellemben élő lakosságnak. Az vitathatatlan, hogy kulturális, gazdasági, sőt politikai szempontból is igen káros felvetésről van szó. Kulturális szempontból óriási visszalépést jelentene, hiszen a modern társadalom információ áramlása és tudásbeli fejlődését, döntő mértékben befolyásoló eszközről van szó az internet használatával. Nemcsak munkahelyek százezrének stabil működése, az oktatást könnyítő és elősegítő alapeszköz stabilitása kerül veszélybe, hanem magának a kommunikációs formák korlátozásáról is szó van. 2014-ben korlátozni egy olyan szegmenst, ami – akár tetszik, akár nem – lételemmé vált, olyan orbitális politikai baklövés, amit csak olyan nemzetek kormányai engedhetnek meg maguknak, melyek a modern, nyugati kultúra közelében sincsenek. Legalább olyan véteknek tűnik adóval sújtani – kvázi büntetni – az internethasználatot, mintha emelnék a víz ÁFÁját. Arról nem is beszélve, hogy a kormány saját törekvéseit teszi egyrészt ezzel mind hiteltelenné, mind pedig okafogyottá. És itt jön a dolgok gazdasági háttere…

Minimum az egyiket használja minden ember...

Minimum az egyiket használja minden ember…

Ha egyszer jobban teljesítünk…

Mi indokolja egy nyúlfarknyinak számító adó bevezetését, amikor néhány héttel ezelőtt maga Lázár János emelte ki az internet fontosságát, és annak szükségszerű eljuttatását valamennyi faluba, ha egyszer jobban teljesít az ország? Olyan elvi problémákkal kerülnek szembe, ami legfőképpen szolgáltatók, tehát munkaadók, és fejlesztők működését lehetetlenítené el, ugyanakkor megzavarhatja a lakosság többségét is, joggal.

Amennyiben sportberuházásokra (melyek bizonyítottan veszteségesek már rövidtávon is) illetve MNB „extraprofit” nem közszolgálati célú elköltésére jut forrás, mi szükség ezen összegek töredékét jelentő, nyilvánvaló közfelháborodást generáló adónem bevezetésének?

Az kizárt dolog, hogy ne legyen kiterhelve felhasználói szinten. Ez még egy nagy vállalat számára – mint a UPC, vagy a Telekom – is vállalhatatlan lenne. A bevétel alapú adóztatással több probléma is felmerül. A nagy vállalatok rendszerint azért ruháznak be különböző országokban, mert ott magasabb profitot realizálhatnak. Ezt hívjuk a kapitalizmus egyik mozgatójának.

A profit nem azért keletkezik, hogy a beruházóról legyen mit lehúznia a „telephely” biztosítójának, hanem mert a tevékenységből adódóan valamit jól csinál, és maga örömére kívánja elkölteni azt: dolgozói bérekre, innovációra, bővítésre, stb.

137627

Rabja vagyunk az internetnek

Az innováció ugyanis meghatározó egy ország versenyképességében – jóllehet ennek gerince az internet. Az esetlegesnek vélt nagy bevételű cégek ilyen arányú közteherviselése nem jó megközelítés, hiszen a vállalat joggal mondja, hogy egyébként számtalan más adón keresztül alapból kiveszi a részét a közteherviselésből (hogy az átlagosnál magasabb bérekről ne is beszéljünk). Ha viszont ezek dinamikusan fejlődő vállalatok arra vannak kényszerítve, hogy piacot veszítsenek, és emellett ellehetetlenüljön a fejlesztésük, akkor a jelentős profitvesztés tudatában olyan következményekkel is kell számolni, hogy tömegesen mennek tönkre, vonulnak ki, ami munkahelyek ezrei megszűnésével fenyegetnek. Ezek a munkahelyek pedig rendkívül értékesek, szemben a közmunkával…

Rezsi-paradoxon

Az elmúlt években a rezsi-szó valójában egy olyan fétissé vált, mint valami talizmán. A kormányzati retorikának jelentős részét képezte, ám nem szabad elfelejtkezni egy igen fontos ismérvéről ennek.

A rezsi, közgazdasági értelemben véve olyan fix költségek összességét jelenti, mely a mindennapi életünkhöz (vállalat esetében a működéshez) szükséges alapvető kiadásokat jelenti. Az alapvető kiadások alatt ebben az esetben nem jelent például élelmiszereket, hiszen az változó formában, mennyiségben és minőségben is, azonban olyan fix költségeink, melyek rendszeresen és megkerülhetetlenül kerülnek kifizetésre azonos mértékben, már mást jelentenek. Mikroökonómiai szempontból ezek lehetnek víz, gáz, áram, hitel, telekommunikáció (tv, telefon, internet), bérlemény is. Természetesen élethelyzettől függően több más dolog is bekerülhet, de klasszikus értelemben ezek tekinthetőek széles körben fix költségnek. Ekkor még nem beszéltünk az ÁFA, TB, és egyéb adók/hozzájárulásokról, melyek már annyira mainstream kiadások, hogy szinte nem is számolunk velük.

Ez alapján jól látszik, hogy rezsicsökkentésről beszélni áram/gáz árcsökkenés esetén, miközben minden más tartalom növekszik olyan, mintha autónk szervizelésekor egy pacskolást végeznének a motorháztetőn: valamit csinálnak vele, de jobb nem lesz.

Átlagosan a rezsinek tekinthető elemek közül egy család 3-4 ezer forintot spórol, míg az elmúlt években minden máson 10-12 ezer forintot veszít. A szaldó tehát mínuszos.

Az internetszolgáltatók esetében – legfőként a kisebbeknél – komoly terhet is jelentene. Egyfelől, ha továbbhárítják a 150 Ft/Gb adót (márpedig tovább fogják), az előfizetési díjak egy kb. 100 Gb adatforgalmú háztartásban 15.000 Ft plusz terhet jelentene. A 100 giga elsőre soknak tűnik, de nagyjából 10-15 film letöltése már a felét kiteszi. És akkor még nem néztünk meg egy videót sem YouTube-on, nem mentünk fel napjában harmincszor a Facebookra, nem küldtünk e-maileket 2-3 file-os melléklettel, stb. Ez egy átlag fiatal esetében viszonylag könnyen összejöhet. Milyen adatforgalom lehet például egy kollégiumban? Annak az adatforgalmát ki fizeti ebben az esetben? Egy cégnél heti szinten 5-10 giga lehet az adatforgalom, amennyiben SAP, E-mail, és egyéb más vállalatirányítási rendszerek használatát és csekély egyéb internetes forgalmat tekintünk (főleg olyan cégek esetében, akik jelentős mértékben online üzletet folytatnak).

Ez egy hónapban legalább 5.000 Ft plusz költség, mely egy iroda esetében a havi villanyszámla mértéke lehet…

Ha nem hárítják át, az olyan mértékű extra terhet (rezsit) jelentene nekik, hogy a szolgáltatók úgy csődölnének be egymás után, mint a dominó. De minimum elképesztő leépítésekkel fogják balanszolni az új helyzetet!
Arról ugyancsak nincs álláspont, hogy a nemrégiben kötelezővé tett online pénztárgépek, milyen módon és ki által lesznek megtérítve?
A NAV? A szolgáltató? A felhasználó? Ebből fakadóan korrekt dolog-e üzletileg belekényszeríteni a kereskedőket az online használatra, hogy aztán arra is adót vethessenek ki?

Az internetadó tervezete tehát megannyi húsba markoló kérdést feszeget, amit ha nem oldanak meg win-win alapon, beláthatatlan következményekhez vezethet. Nem is gondolnánk, hogy mekkora galibát okozhat az internet, nem igaz?

SZERKESZTŐI update:
azóta a miniszterelnök ma reggel visszakozásról adott jelet, és kijelentette: „nem lesz internetadó ilyen formában”. Az ötlet tehát nincs végleg elvetve, de más módon bizonyosan képben marad ez az új adónem. Jó döntés volt. – a szerk.

Felébredni a devizahitel-álomból

A Portfolio.hu legfrissebb értesülései szerint sajnos a korábbi várakozásokkal ellentétben nem lesz Kánaán a devizahiteleseknek a kormány tervezete szerint. A bankok működésével kapcsolatban azonban várható némi normalizálódás.

Rögtön az elején érdemes leszögezni a kölcsönös korrektség érdekében, hogy a devizahitel-válságnak nincs egyértelmű felelőse. Ezt a labdát ugyanis mindenki kapura rúgta.

A klasszikus bűnbak maga a pénzintézet, akinek a legnagyobb bűne az egyoldalú szerződésmódosítás.

Sokan összekeverik/beleveszik ezt a problémát a megnövekedett törlesztő részletek esetével, pedig ez nem egészen helytálló. Amiről igen gyakran elfeledkeznek, az az állami felelősség, amiből valamennyi kormány kivette a részét 1998 óta.

A bankok szabad versenyét szinte semmilyen állami korlát, vagy feltétel nem szabályozta,

ami elejét vehette volna a jövő problémáinak, aminek gyökér oka a szűklátókörűség (vélhetően még maguknak is hazudtak a törvényalkotók, mikor az euró mielőbbi bevezetésére bazíroztak) és a struccpolitika (érezték, hogy ebből baj lehet, de ki merte volna a látszat jólétben megkockáztatni az „olcsó pénz” elvételét?).

A harmadik tényező pedig maga a hitelfelvevő.

Az egy dolog, hogy a bank rendszerint nem adott megfelelő és teljes körű felvilágosítást – megalapozott üzleti érdeke miatt -, de az asztal túloldalán rendszerint helyet foglaltak olyan felnőtt emberek is, akik elhitték a következmények nélküli túlköltekezés illúzióját.

Az elmúlt években szinte minden évben zászlajára tűzte a kormány, hogy ezt a fertőző mételyét a nemzetgazdaságnak kiiktatja, ám ez egy olyan bonyolult műtét lenne, melynek biztosan maradandó károsodás lenne a vége. A jelen helyzetben látható eredmény azt tükrözi, hogy ezúttal egy kicsit körültekintőbbek voltak állami oldalon, noha nem egészen van összhangban a korábbi retorikával.

bilincs

Mi a tényállás?

Két fontos határozat van születőben. Az egyik, hogy a bankok hitelkibocsájtási lehetőségei valamelyest végre szabályzásra kerülnek. A tervezet szerint ez lesz a „fair bankrendszer”, mely részletesen körülhatárolja a bankok által nyújtható kamatszinteket, és tisztességes szerződési feltételeket.

A válság után ez egy logikus és egyben hasznos „vívmány” lehet, ami első sorban a fogyasztókat védi, másod sorban a bankok számára is ideálisabb utat jelöl ki, elkerülve az esetleges későbbi túlkapásokat.

A másik pedig a törlesztés forintosítása, de ez nem annyira kedvező a hitelfelvevők számára, mint ahogyan arra számítani lehetett.

Nagy csalódás ugyanis, hogy a devizahitel hátralékot az aktuális árfolyamon átváltott forinthitellel lehet kiváltani csak, szemben az ígért, néhány évvel ezelőtti szinthez képest.

Mi jó, mi nem?

Ha a „fair bankrendszer” szisztémáját nézzük, mindenképpen egy felelős, és logikus következményként megszületett javaslatot láthatunk. A bankok versenyét közvetlenül szabályozó lépés nem szab gátat a hitelezésnek, ugyanakkor az olyan végzetes baklövésektől, mint az elmúlt években korlát nélkül ablakon kiszórt hitelek, megkíméli minden résztvevőjét a piacnak. A tervezet részletei egyenlőre nem ismertek, azonban az irányelv megszületése már eleve egy jó kezdeményezés. Bankok szempontjából a hátránya, hogy a hitelek kibocsájtása nem lesz annyira a pénzintézetre hagyva, mint előtte. Az eljárásokról és mértékekről az állam látszik gondoskodni, de a banki termékek kialakítását ez nem befolyásolja. Eszerint január 1-től azt kívánják meghatározni, hogy a bankok miként alakíthatják ki hitelszerződéseiket. A hiteligénylők szempontjából ez némi biztonságot nyújthat függetlenül a banki termékek tartalmától.

szemelyi_hitel

Az aktuális értéken történő forintosítás a hitelesek számára inkább savanyú szőlő. A jelen tervezet azt körvonalazza, hogy amennyiben a 8 éve felvett svájci frank hitelét forintosítaná, azt csak adott napi árfolyamon teheti meg. Vagyis nyerni nem nyer, legfeljebb kevesebbet bukik a kliens. Azért lehet ez fájó pont – a gazdasági körülményekben egyébként érthető döntés -, mert a kormánypropaganda évek óta azt sugallta, hogy a devizahitelesek körében kialakult extrém helyzetet ugyanolyan egyoldalúan fogja megoldani, ahogyan a bankok jártak el, kedvezőbb helyzetbe hozva az embereket ezáltal. A gazdaságban jártasabbak persze sejthették, hogy ennyire nem eszik forrón a kását, ám a tömegek számára félreérhető üzenetet közöltek. Az egyértelmű előny jelen helyzetben a bankok és az állam oldalán áll. A pénzintézetek számára így nem kell további, az árfolyamgát rögzítés során keletkezett veszteséget elszenvedniük, hanem gyakorlatilag reálértéken realizálhatják kintlévőségeiket. Az állam számára pedig azért pozitív, mivel a gazdaságunkba vetett bizalom a versenyszféra résztvevői szemében nem szenved nagyobb csorbát. Ellenkező esetben ugyanis a bankokon keresztül rendkívül meginoghatna a pénzügyi bizalom. (Habár a bankadó nem kerül eltörlésre.)

Összefoglalva tehát
1. az állam egyfelől szükségszerű, és számára előnyös lépéssel készül,
2. a bankok helyzete nem lesz rosszabb (noha jobb sem), hanem inkább stabilizálódhat
3. A hitelfelvevő puttonya ugyan nem ürül, de az út valamivel simábbá és biztonságosabbá válik

A Balaton déli partján már emelkedik a nyaralók ára

A Balaton északi partján 170 ezer forintos négyzetméteráron stabilizálódott a nyaralópiac, míg a déli parton az elmúlt négy évben 255 ezerről 290 ezer forintra emelkedett a fajlagos ár – közölte saját adatai alapján az OTP Ingatlanpont.

Az OTP csoport ingatlanforgalmazó cége azzal magyarázza a déli parti áremelkedést, hogy ott nagy a forgalma az új, vagy pedig a legfeljebb 4 éves nyaralóknak, és ezek magasabb árai húzzák fel az átlagot.
A legnagyobb kereslet ugyanis az új, vagy újszerű apartmanok iránt mutatkozik. Ilyenek jelenleg Balatonbogláron, Almádiban és Füreden épülnek. A korábban épült, de nem értékesített apartmanok már elkeltek.
Az ilyen apartmanok fajlagos ára Siófokon 300-350 ezer forint, míg Balatonalmádiban 350-400 ezer forint. Balatonfüreden 400 ezerről indul a kínálat, amely elérheti a másfél millió forintot is.
A déli parton újra keresik az önálló, felújításra szoruló nyaralókat, elsősorban a 6-15 millió forintos ársávban. A Balatonhoz közeli önálló nyaralókért viszont 15-25 millió forintot is megadnak a vevők.
Némi élénkülés figyelhető meg a külföldiek – elsősorban németek, hollandok – részéről. Ők azonban a tótól 10-30 kilométerre, csendes településen lévő, felújítandó házakat keresik.
Az északi parton a kisebb, önálló nyaralókat 10-15 millió forintért kínálják. Keresettek itt a régebbi építésű, egyszobás apartmanok, amelyekhez 4-7 millió forintért lehet hozzájutni. (MTI)

 

A kutatás-fejlesztés a térség jövője? – beszélgetés Birkner Zoltán kampusz igazgatóval

Gyakran hallani a Pannon Egyetem lokális törekvéseiről, sikereiről, amiből racionálisan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a dolgok jó irányba haladnak. Birkner Zoltánnal való beszélgetésem során magam is felvillanyozódtam. Régi ismerősként ültünk és beszélgettünk egy kávé mellett, az egyetem jelenéről, jövőjéről, és térségünk kitörési pontjairól.

A Pannon Egyetem nagykanizsai kampusza az elmúlt közel 15 évben óriási fejlődéseken ment keresztül. Amennyire tudom a változásmenedzsment az egyik specialitásod egyben. Hogy látod a felsőoktatást manapság?

Néhány éve a felsőoktatásban egy horizontális trend volt megfigyelhető. A cél legtöbb esetben az volt, hogy általános felsőfokú képzést minél több helyen, minél szélesebb spektrumban el lehessen érni. A felsőoktatás evolúciója során aztán nemcsak az elérhetőség lett szempont, hanem az oktatási színvonal minősége, annak versenyképessége is. Mi, itt a kampuszon mindig igyekeztük szem előtt tartani a tudásanyag mellett a versenyképességet is. Eleinte – az akkori trendeknek megfelelően – a turizmusos képzést tartottuk zászlóshajónak, valamint a gépészetet. Mára elmondhatjuk, hogy egy Hévíz szintű turisztikai fellegvár egyik szakmai csúcsvezetője, Horváth Orsi, tőlünk került ki. Zalakaros életében és legtöbb turisztikai projektjében benne vagyunk szakmai vagy hallgatói szinten. Az ipari szektor is nagy igényt mutat gépészeinkre, és már egyre több vállalat számít a tőlünk kikerülő mérnökökre. Az akkori törekvéseink tehát mára beérni látszanak.

A versenyképességben egy idő után nem elég a tömegképzés, és a valós térnyeréshez specializálódás szükséges.

 

Ezt mára a kampuszunk egyfajta vertikális terjeszkedéssel igyekszik elérni, vagyis a cél immáron a mélyebb, hasznosabb, speciálisabb tudás megszerzése. A globális versenyben csak így van esélyünk helytállni.

20141007_111922_Android

Mit tesztek konkrétan annak érdekében, hogy hazai vagy akár nemzetközi szinten is valóban versenyképes lehessen a PEN?

Igyekszünk megtalálni az általános képzés mellett azokat a szakirányokat, amiben hosszútávon van kiugrási, fejlődési lehetőség. Egyebek mellett ezért is fókuszálunk jelenleg az újonnan indított víz- és szennyvízkezelő rendszer üzemeltető szakmérnök/szakember képzésünkre a Hidrofilttel. Elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon egyedül Nagykanizsán van ilyen képzés, ami a jelentkezők száma alapján is sikeresnek bizonyult. A képzés nemcsak magyarul, hanem angol nyelven is elvégezhető – gondolva más országokból érkező hallgatóinkra is – és meglepő módon már 21 fő jelentkezett rá! Ennek két oka is lehet: egyrészt a képzés hátterében álló aktualitás, másrészt a képzési űr, amit betölt. Előbbi vitathatatlan, hiszen a vízügyi problémák kiküszöbölése világszerte szükséges, a hiány megoldása úgyszintén aktuális, vagy épp a technológiai fejlesztés a fontos. Utóbbi pedig okozat. A munkát valakinek el is kell végeznie, és ahhoz pedig speciális tudás is kell már. Na, ebben igyekszünk partnere lenni a Hidrofiltnek.

Az egyetem nyilvánvalóan a piaci igénynek akar megfelelni a win-win helyzet megteremtése érdekében.

csapviz_nGondolj csak bele, hogy nekünk mekkora öröm olyan hallgatókat képezni, akik nagyobb eséllyel lesznek sikeres és keresett szakemberek, és mekkora öröm a munkaadóknak, akik olyan szakembereket alkalmazhatnak már, akik jó eséllyel már hasznosítható tudással rendelkeznek! Ha a piacon valamiben kitörési lehetőség van, azt nekünk szinte kötelességünk kihasználni! A vízügyi téma azért is fontos, mert mint említettem globális probléma, emellett a hazai iparban gyakorlatilag mindenhol kulcsfontosságú. A gyógyszeriparban ezért, a gépiparban azért, az élelmiszeriparban amazért, a feldolgozó iparban megint másért. És akkor még a lakosságot érintő vízügyi kérdésekről nem is beszéltünk. A víz, mint potenciális energiaforrás bizonyosan feltörekvő szegmense az energetikának. Egyértelmű, hogy ennek részesei szeretnénk lenni!

Hogyan alakítottátok ki a képzést? Hogyan tudtok specifikálni?

A veszprémi mérnöki karral és a Hidrofilt szakembereivel leültünk, ahol elhangzottak érvek a piaci oldalról, elhangzottak érvek oktatási oldalról, végül 3 hónap alatt eljutottunk oda, hogy egy egyedülálló szakot kreáltunk, melyben megfelelő tananyag tudott keveredni a gyakorlatban is hasznosítható dolgokkal. Ráadásul mindez az ország legnagyobb vegyipari képzési múlttal rendelkező intézményén belül…
A vertikális mélyülést első lépésként például ezzel szeretnénk megtestesíteni. Ennek egy újabb szintje lesz, a hamarosan nyíló kutatási központunk, ami egyebek mellett ezt is hivatott lesz támogatni, kiszolgálni. Ennek a kutató központnak a tárgyi és személyi kialakítása még kialakítás alatt van, de mindenképp előremutató szerintem már maga a törekvés is.

A kutatás-fejlesztés ugyanis az egyetemek, országok versenyképességének alapjai. Ha ez jól sül el, biztos vagyok abban, hogy nagy lehetőségek küszöbét lépjük át.

Ebben látod tehát a kiugrási lehetőségeteket?

Így van. Nyitottan megfelelni a piaci igényeknek, az innovációra való hajlandóság, és az egyediség segíti a fejlődést. A kampuszunk versenyképessége azon múlik, hogy a megszerzett tudásukat a hallgatók mikor, milyen hamar, és milyen mélységben tudják használni. Az elméleti tudás és a gyakorlati hasznosulás kulcs fontosságú a vertikális terjeszkedésben. Ennek „iskolapéldája” az új képzésünk a Hidrofilttel, és szinte biztosak vagyunk a sikerességében. Meglepő módon ettől tud a vállalat is fejlődni.

Ennek a fejlődésnek szinte egyenes következménye a munkahelyteremtés is.

Ahol ugyanis az igénynek megfelelő képzés zajlik, könnyebben tud szakembert alkalmazni a cég. A sok, és jó szakember pedig a piacon is versenyelőny! Ezt bizonyítja például a Hidrofilt növekedése és bővülése is.

Értem. Mint meghatározó, helyi véleményformáló egyéniség, miben látod Nagykanizsa és a térség kiugrási lehetőségét?

Két dologban látom a fejlődési lehetőségünket, amit nem győzök hangsúlyozni mindenhol a megyében.
Az 1. egy új térszerkezeti logika: rendkívül fontos a szomszédos megyékkel és a szomszéd országokkal való kooperálás.
A 2. egy új partnerség a szomszéd városokkal innováció tekintetében. Be kell látni, hogy nincs már olyan, hogy kanizsai, egerszegi, stb. Térségi van!

Itt már nem az a kérdés, hogy melyik város jön ki jobban egy fejlesztésből, hiszen a pár tíz kilométer távolság semmi a differenciálásban. Egymás erősítése pedig ugyancsak win-win helyzetet képes eredményezni.

Mondok egy szemléletes példát: a városok a képzett, és munkaképes lakosság tekintetében, külön-külön csak pár száz fős vállalatok beruházását képesek ellátni. A több ezer fős beruházások mögé már nem elég egy város, hanem már több helyiség lobbija szükséges. Egy Flextonics, Honeywell, GE, ugyanúgy kap szakembert Egerszegről és Kanizsáról. A vállalat érdeke pedig nem az, hogy a lokálpatrióta öntudatot növelje itt vagy másutt, hanem a profit hatékony megszerzése a cél. Az pedig nem ismer határokat. Egy nagyvállalat beruházása tehát nemcsak lokális, hanem térségi érdek is. A kérdés immáron nem az kell legyen, hogy például egy gyártó-összeszerelő mamut vállalat beruház-e Nagykanizsán, hanem, hogy egyáltalán beruház-e Zalában… Ha szakember kell hozzá, akkor pedig igyekszünk azt mi biztosítani!

Nemzetközi piacfejlesztési rendezvény

Hiszem, ha látom! – avagy személyes tapasztalatok a határon túli üzleti érvényesülésről – nemzetközi piacfejlesztési rendezvény – A Nagykanizsai Kereskedelmi- és Iparkamara a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara támogatásával rendezvényt szervez a magyar vállalatok külpiacra lépésének ösztönzésre és kapcsolatépítésük elősegítése érdekében, 2014. október 16-án, Nagykanizsán a Medgyaszay Házban.

A rendezvényre olyan nagykanizsai és térségbeli vállalkozásokat várunk, amelyek üzleti kapcsolatot kívánnak kiépíteni Horvátországban vagy horvátországi partnerekkel. Rendezvényünkön egyrészt szeretnénk jó példákat és tapasztalatokat megismertetni a jelenlévőkkel. Másrészt szeretnénk olyan a horvát piacot, üzleti kultúrát, egyes iparágakat és természetesen a horvát nyelvet is ismerő kulcsszereplőket bemutatni a résztvevőknek, akik a jövőben hidat jelenthetnek a horvát piac felé. A program szakít a konferenciák megszokott koncepciójával és a megnyitót követően egy nyilvános beszélgetéssel vezetjük fel a külpiacra lépés jellegzetes kérdéseit. A beszélgetésben olyan magyar cégek képviselői vesznek részt, amelyek már megtették az első lépéseket tevékenységük nemzetközi szintre emelése érdekében. Ezt követően Magyarország Horvátországi Nagykövetségének külgazdasági szakdiplomatája, Radácsi Milán ad tájékoztatást arról, hogy miként tudják segíteni a cégeket, saját munkájukon keresztül. Majd a program a jelenlévő vállalkozások kerekasztal beszélgetésével zárul. Az előzetes regisztráció alapján kerülnek kialakításra azok az asztaltársaságok, amelyek mindegyikében egy moderátor segíti a kapcsolatépítést és egy – a már korábban említett kompetenciákkal rendelkező – kulcsember vesz részt a horvát piaci megjelenést érintő kérdések konzultációjában.

A rendezvényen való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.

Dr. Polay József

elnök

Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara

1 2 3 4 5 8