Matolcsy szerint minden OK

Magyarország kiszámítható, stabil pályán van a 2010 utáni sikeres gazdaságpolitikai fordulat, az azt követő stabilizáció és monetáris politikai fordulat eredményeként, így az idén reálisan lehet számolni az ország felminősítésével. Ugyanakkor a gazdaság jó fundamentumok mellett továbbra is sérülékeny pozícióban van, bár ez az elmúlt években érdemben mérséklődött – mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke az MTI-nek adott interjúban.
Az ország a 2010-14 között végrehajtott konszolidáció és stabilizáció következtében az Európai Unió (EU) egyik összeomlás előtt álló tagállamából az egyik legígéretesebb országává vált – hangsúlyozta. Példaként említette a stabilan a GDP 3 százaléka alatti államháztartási hiányt, a csökkenő pályán lévő államadósságot, a folyamatosan bővülő foglalkoztatást, illetve azt, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege tartósan pozitív.
„Az elmúlt évet úgy zártuk, hogy az EU 2-3. legjobb növekedési rátáját értük el, s a költségvetési trendforduló, valamint az államháztartási és növekedési trendforduló után monetáris fordulatot is végre tudott hajtani az ország” – emelte ki a jegybank elnöke.
Matolcsy György szerint ezzel együtt Magyarország sebezhető, részben a magas államadósság, részben amiatt, hogy maga az Európai Unió is sebezhető maradt, nem sikerült az unió 2008 utáni válságkezelése, szemben az Egyesült Államok válságkezelésének sikerével. Rámutatott: Magyarország kockázatait növeli az orosz-ukrán konfliktus, annak földrajzi közelsége, az orosz-Nyugat konfliktus és annak hatása az EU gazdaságára, növekedési kilátásaira.
„Emellett mindenki elismeri, hogy jó úton járunk” – emelte ki.
Az olajár csökkenésével kapcsolatban Matolcsy György arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az olajár és a szénhidrogén-termékek áresése „első hallásra jó hír, de valójában nem feltétlenül az”. Egyes elemzések szerint a világ feltörekvő országai közül Dél-Afrika után Magyarország profitálhat a legtöbbet az alacsony olajárakból, amelyek ugyanakkor deflációt hozhatnak az EU számos országában, talán az egész EU-ban – magyarázta. Matolcsy György hangsúlyozta, hogy sem az EU, sem az Európai Központi Bank nincs felkészülve egy jelentősebb, netán elhúzódó deflációra, amelyben a lakosság leginkább elhalasztja vásárlásait, és ezzel hátráltatja a gazdasági növekedést. Egy olyan fejlett gazdaságú ország, mint Japán, 20 éve küzd a gazdasági stagnálást eredményező deflációval, és talán csak mostanában  sikerül leküzdeniük – figyelmeztetett.
Matolcsy György kiemelte: a magyarországi infláció kedvező pályán halad, bár jelenleg a 3 százalékos inflációs cél alatt van. „Ha a szénhidrogének árváltozását kiszűrjük, akkor is egy mérsékelt, kiszámítható inflációs pályán halad az ország, az adószűrt maginfláció szintén mérsékelt inflációs pálya irányába mutat” – mutatott rá, hozzátéve, idén az alacsony olajárak miatt az éves infláció 0-1 százalék között lehet.
Az MNB elnöke kifejtette: a 2010-es sikeres gazdaságpolitikai fordulat után a jegybank 2013-ban monetáris fordulatot hajtott végre, ezt lehetővé tette a korábbi gazdaságpolitikai fordulat, majd a monetáris irányváltás egyértelműen támogatta, és – elsődleges céljának teljesítése mellett – napjainkban is segíti a kormány gazdaságpolitikai céljainak megvalósulását.
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a jegybank csak a növekedési hitelprogrammal támogatja a kormány gazdaságpolitikai céljait, ám ennél is fontosabb volt, hogy az MNB monetáris tanácsa 2012 augusztusában, a tanács külső tagjainak kezdeményezésére, alapkamat-csökkentési ciklusba kezdett. „Megkezdése óta a Növekedési Hitelprogram közel 1 százalékponttal javította GDP-nket, miközben a jelentősen csökkenő alapkamat további 1 százalékpontos hatással volt. Összességében a monetáris politikai fordulat az elmúlt két évben dinamizálódó hazai növekedés közel felét támogatta.” – mondta Matolcsy György.
A 24 hónapos csökkentési folyamat végén a tanács történelmi mélypontra, 2,1 százalékra vitte le a jegybanki alapkamatot, és ezzel kivételesen kedvező monetáris környezetet teremtett a magyar gazdaság szereplőinek. Az alacsony alapkamat tovagyűrűzött a betéti és a hitelkamatokon, az alacsonyabb hitelkamatok élénkítik a gazdaságot, megmozdult az ingatlanpiac, elindult az új lakások építése – elemezte az MNB elnöke.
Kiemelte: mivel az ország sérülékenységének egyik fő oka a magas államadósság, nagyon fontos, hogy ezt az államadósságot minél nagyobb arányban belföldi forintforrásokból finanszírozza az állam. A jegybank ennek előmozdítására elindította önfinanszírozási programját, amelynek segítségével több százmilliárd forintot irányított át jegybanki kötvényekből államkötvényekbe. Az MNB ezzel erőteljesen támogatta az állampapírpiacot, és az állampapírhozamok csökkenéséhez is jelentősen hozzájárult- jegyezte meg.
Matolcsy György szavai szerint a 2013 tavaszán felgyorsult monetáris politikai fordulat a magyar gazdaság számára kiszámíthatóságot és stabilitást hozott. „Ma már az MNB-ről mindenki úgy vélekedik, hogy a kormánnyal együttműködve, a kormány gazdaságpolitikáját támogatva működik, az MNB megelőzte a hazai hitelezés összeomlását, mindenben kiszámítható, hiteles partnere a globális jelentőségű jegybankoknak, és az uniós központi bankoknak egyaránt” – mondta.
Matolcsy György felidézte, hogy az MNB a monetáris fordulatot a korábbi ortodox monetáris felfogás helyett – akárcsak a Fed, vagy a Bank of England -, nem hagyományos monetáris megoldásokkal valósította meg. A jegybank által létrehozott alapítványok épp azt szolgálják, hogy ezek az újfajta, unortodox megoldások minél nagyobb teret nyerjenek a hazai közgazdasági gondolkodásban és különösen a hazai közgazdasági és pénzügyi oktatásban – tette hozzá.

(MTI)

Csökkenő indexek: Még alszik a tőzsde?

A kereskedés kezdetén a londoni FTSE-100 index 0,07, a frankfurti DAX index 0,22, a párizsi CAC-40 index 0,61 százalék veszteséget mutatott.
Az euróövezeti indexek közül az EuroStoxx 50 0,64 százalékkal, az FTSE Eurofirst 300 pedig 0,24 százalékkal esett nyitáskor.
Pénteken, az év első tőzsdei kereskedési napján, az európai indexek gyengültek: a londoni 18 ponttal, 0,28 százalékkal, a frankfurti 40 ponttal, 0,42 százalékkal, a párizsi 20 ponttal, 0,48 százalékkal csökkent. Az EuroStoxx50 index 0,21 százalékkal, az FTSE Eurofirst 300 index 0,39 százalékkal csökkent pénteken.

(MTI)

Elismerést kapott a Hidrofilt

arga Mihály szerdán átadta a Díj a sikeres vállalkozásokért novemberi elismeréseit Budapesten. Az eseményen a nemzetgazdasági miniszter elismerően szólt a magyar gazdaság teljesítményéről, és azt mondta, hogy a tartósan alacsony olajár akár 0,5-06 százalékponttal is gyorsíthatja a jövő évi gazdasági növekedést a tervezett 2,5 százalékhoz képest. A hónap beruházója elismerést a Nemak Győr Alumíniumöntöde Kft. kapta, a hónap kis- és középvállalkozója kategóriában a Hidrofilt Vízkezelést Tervező és Kivitelező Kft. vehette át a díjat, a hónap induló vállalkozása pedig az Indivizo Kft. lett. A nemzetgazdasági miniszter elmondta: a díjat másfél évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy elismerjék azoknak a vállalkozásoknak a teljesítményét, amelyek kiemelkedő eredményükkel hozzájárulnak a gazdaság teljesítményének növekedéséhez. A magyar gazdaság abban a helyzetben van, hogy nem az a kérdés, kell-e díjazni valakit, hanem hogy kit díjazzon a szakmai zsűri – hangsúlyozta Varga Mihály. A nemzetgazdasági miniszter kitért arra, hogy egyre több magyar vállalkozás van abban a kategóriában, amely kezd kinőni a kis- és középvállalkozói körből, magyar viszonylatban már nagyvállalat, és egyre kevésbé tudja elérni az európai uniós támogatásokat. Ezért jött létre a Nemzetgazdasági Minisztériumban december 1-jével a kiemelt vállalati ügyfélkapcsolatokkal foglalkozó részleg. Marczinkó Zoltán helyettes államtitkár vezeti a területet, amelynek az a feladata, hogy azzal a 80-100 nagy céggel foglalkozzon, amelyek még nincsenek a multinacionális kategóriában, és támogatásokra, közvetlen segítségre szükségük van – közölte. A miniszter az évet összegezve felidézte, hogy Magyarország a gazdasági növekedést tekintve dobogós az Európai Unió országai között. Az idei átlagos növekedés 3,2 százalék körül várható, és a két nappal ezelőtt elfogadott jövő évi költségvetés várhatóan megteremti a lehetőségét annak, hogy a növekedés folytatódjon – mondta. Varga Mihály kiemelte, hogy a magyar államháztartás hiánya az idén és jövőre is a GDP 3 százaléka alatt marad. Az elmúlt három hónapban több volt az államháztartás bevétele, mint a kiadása, erre 25 éve nem volt példa – fogalmazott. Megjegyezte azt is, négy hónapja negatív tartományban van az infláció, amelyet elsősorban az energiaárak csökkenése húz lefelé. Ha a mintegy 8,5-9 milliárd dolláros negatív energiaszaldó a következő évben egyharmadával csökken, akkor a magyar gazdaság költségszinten versenyképesebb lehet – mutatott rá. A jövő év első felében, ha tartósan alacsony olajárral lehet számolni, akkor a magyar gazdaság növekedési kilátásai javulnak. A kormányzati prognózis 2,5 százalék 2015-re, de ha az olajár a jelenlegi szinten stabilizálódik egy időre, akkor akár 0,5-06 százalékponttal gyorsabb gazdasági növekedés is lehet jövőre – közölte Varga Mihály. A következő év kilátásairól szólva a nemzetgazdasági miniszter megismételte, hogy az uniós támogatások 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fordítják, főként a foglalkoztatást, a hozzáadott értékben történő növekedést, a kutatás-fejlesztést és az innovációt kívánják támogatni. Varga Mihály ismertette: a hónap beruházója a Nemak Győr Alumíniumöntöde Kft. lett, amely csúcstechnológiájú alumínium hengerfejek és motorblokkok gyártásával, fejlesztésével foglalkozik. A vállalat az elmúlt években mintegy 6 milliárd forintos beruházást hajtott végre, és 200 új munkahelyet teremtett. A hónap kis- és középvállalkozása kategóriában az innovatív technológiával elért magas minőséget díjazta a szakmai zsűri, a Hidrofilt Vízkezelést Tervező és Kivitelező Kft. kapta a díjat – mondta el a miniszter, hozzátéve, hogy a vállalkozás jelenleg már Közép-Európa egyik legnagyobb vízkezeléssel foglalkozó cége. A hónap induló vállalkozása az Indivizo Kft., amely a HR-es munka korai szakaszainak megkönnyítésére, a kiválasztási folyamat támogatására és felgyorsítására hozott létre olyan videointerjú-platformot, amely az álláskeresők számára is nagyobb rugalmasságot biztosít, mint a hagyományos interjúk. A rendezvényen Varga Mihály átadta a Magyar Gazdaság díjat három olyan kitüntetettnek, akik október 23-án nem tudták átvenni: Béres Józsefnek, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnökének, Dale A. Martinnak, a Siemens Zrt. elnök-vezérigazgatójának és Szajlai Csaba Péternek, a Gazdasági Rádió, ECHO TV, Magyar Hírlap főmunkatársának, gazdasági újságírónak.

( MTI)

Exporttámogatási lehetőségek a magyar kkv-k számára

A cégek külpiacra lépésének ösztönzése, támogatása, a hazai beszállítói kapacitások fejlesztése érdekében indult el az „Exportra fel!”fórumsorozat, amely csütörtökön Nagykanizsára érkezett.

Az eseményen az érdeklődő vállalkozások vezetői megismerhették a külpiacra lépést segítő szervezetek működését, szolgáltatásait és információkat kaphattak exporttevékenységük elindításához, támogatásához.

Magyarországon az export GDP-hez mért aránya nagyságrendileg 90-95%-ot tesz ki. Az export meghatározó részét ugyanakkor külföldi vállalatok bonyolítják, mindössze 15%-ra tehető a magyar tulajdonú, kis- és közepes vállalkozások aránya. A Magyar Kormány hosszú távú célja ezért az, hogy a jelenlegi 2-3000 exportképes vállalkozás száma tízezer fölé emelkedjen, ezzel pedig hozzájáruljanak a foglalkoztatás növeléséhez, a gazdaság megerősítéséhez.

Ezen célok mentén valósul meg a Külgazdasági és Külügyminisztérium és az EXIM közös szervezésében, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH), a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA), valamint települési önkormányzatok együttműködésével az „Exportra fel!” fórumsorozat. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a hazai kkv szektor külpiacra lépését számos tényező, többek között a külgazdasági szaktudás, üzletfejlesztési ismeretek, kapcsolatok és a finanszírozás hiánya nehezíti.

A konferenciát Nagykanizsa város nevében Dénes Sándor polgármester és Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő köszöntötték, kiemelve, hogy Nagykanizsán, az ország egyik legfontosabb nyugati kapujaként az elmúlt években stratégiai célként tűzték ki a térség központi szerepének újbóli elérését. Ebben a törekvésben kiemelt funkciót kell, hogy kapjanak azok az állami intézmények, amelyek célja, hogy támogassák a térségben működő hazai és külföldi vállalatokat a külpiacokra való eljutásban.

Ezt követően Dr. Szabó László külgazdasági és külügyminiszter-helyettes bemutatta az új integrált struktúrával felálló külgazdasági intézményrendszer szereplőit. Ismertette a magyar külgazdaság és külpolitika céljait, amelyek megvalósításában fontos szerep jut az exportot és befektetéseket támogató intézményeknek, az EXIM-nek, az MNKH-nak és a HIPA-nak. A kormányzat egyik kiemelt célja, hogy Magyarország – helyzetbe hozva a hazai kis- és középvállalkozásokat, a magas hozzáadott értéket növelve – a térség egyik legexportképesebb országává váljon.

Az EXIM képviseletében dr. Szabó László igazgató mutatta be az exportfinanszírozási lehetőségeket. Az EXIM a magyar kkv-k számára a lehető legszélesebb, minden igényre kiterjedő, kedvezményes finanszírozási palettát alakított ki. Az intézménypáros a szolgáltatások igénybevételének megkönnyítése érdekében összesen kilenc nagyvárosban nyit képviseleti irodát legkésőbb 2015 januárjáig bezárólag. A kkv-k számára nyújtott finanszírozási lehetőségek kiterjesztésében az EXIM továbbra is számít a hitelintézetek hatékony együttműködésére.

A finanszírozási témakörön túl Királyfalvi Róbertnek, az MNKH speciális exportfejlesztésért felelős igazgatójának előadásából az MNKH szolgáltatásait, eredményeit, valamint Bödőcs Róbertnek, a HIPA elnökhelyettesének prezentációjából a HIPA által nyújtott tevékenységeket ismerhették meg az érdeklődők. Az előadásokat követően szakmai kerekasztal beszélgetésre került sor a külpiacra lépés gyakorlati tapasztalatairól.

 

Víztechnológiai kutatóközpontot alapítottak Nagykanizsán

Víztechnológiai kutatóközpontot alapított a Pannon Egyetem (PE), Nagykanizsa önkormányzata és a világpiacon tevékenykedő helyi Hidrofilt Kft.

Friedler Ferenc rektor a Soós Ernő Víztechnológiai Kutatóközpont alapítását bejelentő szerdai nagykanizsai sajtótájékoztatón elmondta: az egyetemen folyó kutatás, fejlesztés és oktatás együtt szolgálják a hosszú távú fejlesztési folyamatokat, amelyek közvetve a régiót és a vidékfejlesztést is segítik.
A központban a víztisztítás, vízkezelés területén folytatnak nemzetközi szintű kutatásokat az erőművek, hűtőtornyok, ipari felhasználók, kertészeti és öntöző vizek kezelésével, tengervizek sómentesítésével, gyógyszeripari és infúziós oldattechnológiák vízellátásával kapcsolatos területeken – derül ki a helyszínen kiosztott sajtóanyagból.
Szalai István, a PE mérnöki karának dékánja felidézte, hogy idén ősz óta víz- és szennyvízkezelő rendszereket üzemeltető szakmérnököket oktatnak másoddiplomás képzés keretében, elsőként Magyarországon és a tágabb nemzetközi régióban.
Katona András, a PE kancellárja azt fűzte hozzá, hogy a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló hét nagy stratégiai projektből három a PE keretei között zajlik, s ezek közül legfontosabb a víztechnológia.
Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselője (Fidesz-KDNP) úgy fogalmazott: a víztechnológiák területén a nagykanizsai cégek jelentős szaktudással rendelkeznek, ezért nem megvalósíthatatlan álom, hogy ebben az iparágban Magyarország, s azon belül Nagykanizsa vezető szerepet töltsön be.
Dénes Sándor polgármester (Fidesz-KDNP) szerint a víz a 21. század aranya, amiért mindenkinek össze kell fogni, előbb-utóbb ugyanis „harc lesz” ezért a kincsért.
Borsos Sándor, a világ több országába víztisztító berendezéseket szállító Hidrofilt Kft. ügyvezetője kifejtette: azért is tartották fontosnak a kutatóközpontban való részvételüket, illetve az egyetemmel való együttműködésüket, mert a világpiacon csak megfelelő képzettségű és nyelvtudással rendelkező szakemberekkel, illetve a „kommersz átlagból” kilépő, újnak számító termékekkel lehet érvényesülni. (MTI)

 

Szakképzés, mint megoldás a bajainkra?

Nagy port kavart az utóbbi időben a középiskolai, pontosabban gimnáziumi férőhelyek szűkítése annak érdekében, hogy a fiatal generációt a szakképzés irányába tereljék. Ennek nyilvánvaló mondanivalója, hogy „egy jó szakma” többet ér még a diplománál is.

Tyúk volt-e előbb vagy a tojás?

Az, hogy mára Magyarországon a diplomások értéke a nullához konvergál nem a diákok bűne. Az sem a szülők és a diákok bűne, hogy a szakképzés és a szakmaiság kevésbé szempont a modern Zalában (de akár az országban is). Volt idő, amikor felülről azt sulykolták az éppen aktuális generációba – talán a ’90-es évek közepétől, mikor nagyon fel akartunk még zárkózni a nyugati élethez -, hogy diploma nélkül nem ér semmit az ember. Egyre nagyobb teret kapott a nyelvoktatás, egyre fontosabb volt az egyetemi és főiskolai továbbtanulásra való felkészülés. Az a sztereotípia alakult ki, hogy a „menedzserséghez”, ami akkoriban kezdett igazán divatossá válni, ez az egyenes út. Másrészről az a klasszikus sztereotípia nyert teret, hogy az okosak és társadalmilag magasabb státusz álmát dédelgetőknek a küszöb minimum az érettségit és a továbbtanulást kellett jelentenie. Piaci környezet, hatástanulmány feltehetően pont annyi volt mindehhez – mindezt alátámasztandó – , mint amennyi ma előzi meg általában a nagy döntéseket. Így amikor felmerül a döntéshozók részéről egy kijelentés, akkor első sorban azoknak kellene legelőször szembenéznie hibás felfogásukkal, akik ebbe a mederbe terelték a dolgokat.

Az, hogy társadalmilag olyan kép alakult ki a szakmunkáról, hogy az szélesebb körben számítson „cikinek”, valahol a világunk hibája is. Mitől értékesebb ma egy diplomás fénymásoló, mint egy bolti eladó? Mitől értéktelenebb egy villanyszerelő, egy burkoló, egy gázkészülék szerelő, mint egy főiskolás? Hiszen közülük nyilvánvalóan a szakmát birtokló oldalán van status quo, mivel a kazánt akkor is csak ő javítja meg, mikor az agyonképzett társa éppen nem tud meleg vízben fürdeni.
Persze, hogy semmivel. De a magyar ember sikermércéje mindig is a pénz volt.

Ha van mit a tejbe aprítani, nyilván sikeres is vagy. Ha gazdag és sikeres akarsz lenni, akkor meg nem a koszban térdelve éred el a célod

Hányszor lehetett hasonló bölcsnek hitt kis előadásokat hallani a nagy öregektől, melyek azóta felülíródtak! Akkor még nem gondolták volna, hogy a kazánszerelő ma ötszörös órabérért megy javítani – szakmai tapasztalatától függően akár rutinból is – ahhoz a diplomás menedzserhez, aki 8 hónap álláskeresés után végül a végzettségének nem egészen megfelelő helyen nettó 120 ezer forintos bérrel elkezdi a nagybetűs életet olyan tudattal, hogy bármikor lecserélhetik. A jelen hibáinak magvát tehát a múltban vetették el, és mindenki hibázott: az is, aki segítette a sztereotípiák berögződését, és az is, aki elhitte, hogy a sikernek van receptje.

Ellentmondások

Az egykor jól működő szakképzést ledegradálták, most pedig duális szakképzéssel igyekeznek oltani a tüzet. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha az iskolák rendelkeznének megfelelő berendezésekkel, megfelelő tudású szakemberekkel, akik a kornak megfelelő minőségű képzettséget adhatnák meg gyerekeinknek, és akiket ezután tárt karokkal fogadnának a vállalatokhoz. Azt sem felejtsük el, hogy a szakma rossz megítélése, rossz bérezése esetleg abból is eredhet, hogy nem megfelelő színvonalú tudást kaptak az alma materben. Mindezzel csupán az a baj, hogy nem oldja meg a legégetőbb kérdést: a pénzt. 

6074-uj-utakon-a-szakkepzes

Nem attól lesz egy középiskolai képzési szisztéma sikeres, mert tudást ad csupán, hanem a bérek mércéjétől. Megkaptam a szakmám, 18 éves vagyok, oké. Még mindig nincs motivációm 90 nettóért dolgozni. (Habár mire egy diplomás eljut az államvizsgájáig, nekem már vagy 4 év szakmai tapasztalatom lesz, ami a piacon plusz két lépcső a bérsávban) A szakmunka értékét az adja meg, hogy hová skálázza be a piac. Ez addig viszont változatlan marad, míg Ausztriában 400.000 az induló szint.

A tudás általában nem lesz elég az üdvösséghez. Pont úgy, ahogy mára nem elég a diplomások esetében sem. Tehetséges és okos fiatalok ezrei kerülnek – pontosabban kerülnének be –  a munkaerőpiacra, csak épp nincs hova. Pedig a cégeknek belőlük van a legnagyobb előnye, hisz tettre kész, a tudását fitogtatni akaró fiatalokkal tudja a munkát elvégeztetni. Feltéve, ha tud olyat nyújtani, hogy azt a buzgóságot rövid távon nem öli meg bennük. Amikor elkezdik visszaterelni a szülők és tanárok figyelmét a szakoktatásra, akkor ugyanezzel a vákuummal találjak majd szembe magukat. Van megoldás minderre, ha akarják:

  1. érdekképviselet és annak fajsúlyossága
  2. arany középút
  3. következetesség

A legfontosabb, hogy már gyermekkortól monitorozzák a tanárok, hogy milyen képességű, készségű a gyerek annak érdekében, hogy a megfelelő időben segíthessenek döntést hozni nekik jövőjükről.

Ennél még fontosabb, hogy a szülők ugyanezt megtegyék.

Az oktatásnak nem kell szükségszerűen fekete-fehérnek lennie. Sőt! Hangsúlyozott szerepe kell legyen bármilyen középiskolai képzésben a nyelvoktatásnak. Ugyanolyan komolysággal, ugyanolyan mértékben. Nem szabad egyik irányban sem túlzásba esni, hogy

az egyik suli csak féltudású diplomás csemetét, a másik meg fél tudású szakmunkást bocsájt ki.

201111291351_liga_szakszervezetek300x214Az pedig, hogy a gyerek végül melyik irányt választja, a piactól függ. A piac viszont akkor munkaerőbarát, ha nem abból indul ki, hogy „mennyit hajlandó fizetni”, hanem ha az érdekképviseletek kialakítják a szintet, miszerint „mennyit kell legalább fizetni”.

Nálunk ódivatú és bagatellnek tartott dolog a szakszervezet, Ausztriától az Egyesült Királyságig pedig meghatározó.

Ott ugyanis a politikai döntések és a piac alakul az igény szerint, hála a munkásosztály és a szakszervezet nyomásnak. Ezért van az például, hogy ugyanazt a benzint, vidámabban tankolja bele az Audiba a német, mint ahogyan mi tesszük a hitellel terhelt 10 éves Suzukiba, valamint ezért tud elmenni kétszer nyaralni az is kint, aki csak szendvicset ken. Ez alapja valahol a jóléti és fogyasztói társadalomnak is.

Igaz mindehhez jóval kedvezőbb (és kevesebb) adózási struktúra is szükségszerű, mert az is nonszensz, hogy ugyanannyi megy be a közösbe, mint amennyit magunknak megtermelünk…

Gyors netet kapnak pénzükért a magyarok

Gyors netet kapnak a pénzükért a magyar internetezők, akik átlagosan havi 5300 forintot fizetnek a szélessávú internetért – közölte az Internetet.hu távközlési ár-összehasonlító portál csütörtökön az MTI-vel.

Az elemzés szerint ez az ár a szolgáltatók által kínált csomagok díjainak átlaga alá esik, vagyis a magyar internetezők többsége olcsóbb csomagokra fizet elő, miközben ezért az összegért már viszonylag nagy letöltési sebességű szolgáltatást vásárolhatnak. Az Internetet.hu 30 internetszolgáltató 300 csomagját figyelembe véve kiszámolta, hogy Magyarországon átlagosan 6000 forintba kerül egy szélessávú internetcsomag.
A szakportál megjegyzi: az említett összeg önmagában alacsonynak számít Európában, az egy főre jutó GDP arányában azonban már Magyarország kisebb lemaradásban van. Az ország jóléti szintjéhez mért internetdíj tekintetében a világ 64 vizsgált országa között Magyarország a 25. helyen áll, megelőzve Lengyelországot és Romániát, de lemaradva Szlovákiától és Csehországtól.
Az internetsebesség-tesztelő cég, az Ookla mérései alapján, a magyar átlagdíj ugyan Európában alacsonynak számít, az egy főre jutó GDP-vel súlyozott érték tekintetében drágább Észak-, Nyugat-, illetve Közép-Európa legtöbb országához képest. A lista első három helyezettje Luxemburg, Ausztria és Dánia, ahol közel háromszor, másfélszer, illetve kétszer többet fizetnek a felhasználók a szélessávú internetért.

 

Szennyvíz a medrében: végéhez közelít a csatorna projekt

Az elmúlt évtized legnagyobb kis térségi beruházása, mely 13 települést (Nagykanizsát is beleértve) érintett, immáron a végéhez közelít. A legtöbb és legnagyobb volument képviselő átadás sikeresen lezárult, és a rendszer azóta is jól üzemel. A témáról a Nagykanizsai Regionális Szennyvíztársulatának menedzsmentjével, Tóth Nándorral, Fitos Istvánnal és Horváth Tamással beszélgettünk.

Azt hiszem ez az a projekt, amiről évek óta beszélnek és emberek tízezreit érintette, ezért méltán nevezhető a környék egyik legnagyobb beruházásának. Bár az elmúlt években többször is beszámoltak a munkálatokról, azonban idézzük fel mik is voltak a beruházás körülményei…

NRSZT menedzsment

NRSZT menedzsment

F.I.: A projekt hivatalosan 2010-ben indult, de már évekkel azelőtt megpályáztuk. A társulás (NRSZT- a szerk.) egyébként 2005 óta létezik, az előkészítések és a törekvések kezdő lépései tulajdonképpen ettől kezdve datálódnak. Erre az építkezésre azért volt szükség, mert Kanizsa szennyvízhálózata az idők során nagyon elhasználódott, ugyanakkor a környékbeli falvak számára is komfortosabb egy modern rendszerre csatlakozni a klasszikus szippantás helyett.
T.N: Az országban egyébként nemcsak a mi térségünkben zajlott hasonló beruházás, úgy tudjuk pl. Nyíregyháza és térsége, valamint Makó környékén is végeztek ilyen munkálatokat.

Az egyik legmodernebb szennyvíztelep

Az egyik legmodernebb szennyvíztelep

F.I.: A pályázat során a társulás egyébként nettó 11 milliárd forint célirányos felhasználását nyerte el, amiben végül 13 település szennyvízhálózata lett kialakítva, fejlesztve, rendszerbe kötve. Eredetileg több falu lett volna a terveinkben, azonban olyan akadályokba ütköztünk, amik nem tették lehetővé azoknak a véglegesítését. Többszöri újratervezés és átgondolás után így sajnos ki kellett maradnia a déli résznek, melyben Surd és Liszó voltak érintve. Ezt persze számtalan egyeztetés előzött meg, de az említett települések esetében az egy főre jutó beruházási költség és vezetékhossz túllépte a rentabilitási és előírt normáknak megfelelő szintet, hiába lettek volna nyitottak az önerő megfinanszírozására.
T.N.: Így van. A projekt ugyanis három fő finanszírozási ágból állt össze: 71%-ban az EU finanszírozta, csaknem 16%-ot az önkormányzatoknak kellett biztosítania, a többit pedig az állam tette hozzá. A nagykanizsai projekt esetében az állam további részt, közel 1 milliárd forintot még hozzátett, ami jelentős segítség volt a városnak és a falvaknak.

Az önkormányzatok önereje tulajdonképpen a magántulajdonosok rész-befizetései voltak, ami háztartásonként olyan 200 ezer Forintot jelentett.

Ezt az önrészt – hiába is tudták volna a kimaradt településeken megfizetni, a két falu akkor sem tudott volna bekerülni a normák miatt.
Annak érdekében, hogy a kimaradt területeken is lehessen szennyvízhálózat fejlesztésre pénzt fordítani, külön pályázatot kell beadni a településeknek. Ebben természetesen segít a társulás is, és mindenben, amiben csak tud.
F.I.: A szennyvíz rendszernek része a szennyvíztelep modernizációja is, ennek önereje valójában teljes egészében a város saját költsége volt. Ezzel sikerült egy olyan hatékony, 21. századi rendszert kialakítani, ami minden feltételt kielégít és biztosak lehetünk annak megbízható működésében. A projektnek továbbá a város központi szennyvízátemelője is része volt, ami a volt Olajbányász pálya mellett került kialakításra.

Javult a szolgáltatás ezáltal?

F.I.: Abban a tekintetben biztosan, hogy a környékbeli falvakban lett egyáltalán szennyvíz hálózat. Ez jelentős könnyebbség mind költség, mind pedig a kényelem szempontjából. Egyrészt az ingatlanok értéke is javul, másrészt a lakóknak is könnyebbséget jelent. Mivel több település használja ugyanazt a rendszert, így a hatékony működés miatt az egyéni költségeik is csökkenhetnek. Nagykanizsa esetében, a városi rekonstukciós szakaszok vonatkozásában pedig az elmúlt időszakban több pozitív visszajelzést is kaptunk olyan lakosoktól, akinek az eddigi elázásai az új rendszer felállása óta megszűntek. Legalább ezért megérte már… szennyviztelep nagykanizsa

Mik voltak a legnagyobb kihívások a projekt során? Úgy gondolom, ekkora volumennél azért volt bőven fejfájás…

T.N: Az az érdekes ebben, hogy más beruházásokhoz képest itt még viszonylag olajozottan mentek a dolgok. Az Alföldön állítólag sokkal több reklamációval szembesültek a kivitelezők. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy itt nem volt, mert nyilvánvalóan kényelmetlenül érintette a lakosságot főként az útburkolat felbontása és annak javítási munkálatai,

de pozitív tény, hogy általánosságban türelmes volt a lakosság…

Ezen kívül talán István tudna bővebben beszélni a kihívásokról…
F.I.: Tény, hogy voltak kellemetlen pillanatok is, de mi igyekeztünk mindig a megfelelő tájékoztatást megadni.

Ekkora méretű munkálatokat lehetetlen úgy lekezelni, hogy abban senkinek se sérüljön a komfort érzete. A tanulságokat a jövőre nézve elraktározzuk magunknak.

Célszerű két részre bontani a problémakört, hiszen a legnagyobb kihívást én mégsem csak a kivitelezésben láttam. Egyrészt a pályáztatás körüli bürokrácia, és az a temérdek adminisztráció elképesztően sok időt és energiát vitt el. Mondhatni a beruházás maga, rugalmasabban zajlott, mint az előkészületek. A kiírás, az elfogadás, tényleg sok odafigyelést igényelt. Az építkezéssel a településeknél valójában egy „zöld mezős” beruházás vette kezdetét, Kanizsán viszont a meglevő rendszert kellett úgy cserélni, hogy az ne okozzon se kárt, se kényelmetlenségeket. Ugyanennyi időt igényelt mindennek az előkészítése is…

Ha visszamehetnének az időben, min változtatnának a leginkább?

F.I.: Én egyértelműen a személyi erőforráson javítanék. Nagyon megterhelő volt annak a maroknyi embernek ez a mennyiségű munka, mind az előkészületek, mind pedig a kivitelezések lekoordinálása tekintetében.
T.N.: Valóban, a humán erőforrás egy fejlesztendő terület lett volna, de én a pénzügyi hátterét is fontosnak tartom. Amikor a pályázatot elnyertük, a bankok szinte sorban álltak az önkormányzatoknál a finanszírozás miatt. Mire elkezdődött a kivitelezés, már bőven benne voltunk a gazdasági válságban, és a finanszírozási források hirtelen eltűntek. Mire előteremtették a forrást erre a települések, addig sok módosítást kellett eszközölni, és nem utolsó sorban még több időt szentelni rá. A magam részéről a körültekintőbb finanszírozási háttér, pontosabban annak feltételeinek megteremtése lenne fontos.szennyvítelep nagykanizsa 2

Mire számíthatunk a jövőben? Várható hasonló beruházás a környéken, a városban?

F.I.: Egyenlőre nem gondolkodtunk még rajta, mert a jelenlegi projekt korrekt befejezésére fókuszálunk. Emellett persze

igyekszünk nyitott szemmel járni, mert fejlesztendő terület volna még bőven.

Jelenleg a pályázatban meghatározott tartalék összegnek a szabályos és racionális felhasználása a cél, szervezési szempontból erre helyezzük a következő hónapokban a hangsúlyt.
T.N.: Ez mellett, ahogy István is említette igyekszünk nyitott szemmel járni. Amit láttunk már a mostani kivitelezések során is, hogy a helyi ivóvízhálózat is elhasználódott. Voltaképp ezért van annyi csőtörés is a városban. Sokszor halljuk a lakosság részéről a visszhangot a munkák kivitelezését érintően, de fontos kiemelni, hogy ez nem a szennyvízhálózathoz kapcsolható ügy. Tény, hogy az ivóvíz hálózat is öreg, de a Vízmű is igyekszik úgy fejleszteni, ahogyan csak bír. Már a szennyvíz-beruházás során is folytak párhuzamosan fejlesztések részükről, tehát amikor azzal kellett szembesülnie a lakóknak, hogy „már megint túrnak”, vagy „még mindig nincs készen”, az többnyire emiatt is volt. Ígérni nem ígérhetünk fejlesztést, mivel

erősen függ ez az elérhető Uniós pályázatoktól, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy elnyerjük azt is, mikor lehetőség nyílik rá.

A 10 éves működés után a társulás várhatóan megszűnik ebben a formájában, mivel a vagyon és annak kezelése addigra teljesen átkerül az önkormányzatok hatáskörébe. A projekt egyébként balesetmentesen zajlott ez idáig.

Sírjunk vagy nevessünk? Czomba Sándor tájékoztatója a munkaerőpiacról és a szakképzésről

A magyar gazdaság fejlődésének legnagyobb lehetősége a megfelelő számú és minőségű munkaerő megléte, hiánya azonban gátolhatja a fejlődést a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiaci és képzési államtitkára szerint.

Czomba Sándor csütörtökön Nagykanizsán, a Zala Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja által szervezett pályaválasztási kiállításon és szakmabemutatón elmondta, a Magyarország iránt érdeklődő külföldi befektetőknek ma már mindig az az első kérdésük, hogy van-e elég és jól képzett munkaerő.
Hozzátette: a tervek szerint 2015 szeptemberétől azért kerülne az NGM-hez a szakképzés, mert meg kell akadályozni a munkanélküliség újratermelődését, aminek egyik legfontosabb záloga a szakképzés.

Az államtitkár kifejtette: egyszerre jellemzők Magyarországon az osztrák vagy a görög foglalkoztatottsági adatok, vagyis az ország nyugati felén egyes térségekben alig néhány százalék, míg a keleti országrészben akár 20 százalékot is meghaladja a munkanélküliek aránya. A 400 ezernél kevesebb regisztrált álláskeresőből 260 ezren nem rendelkeznek szakképzettséggel, de ma már egy érettségi is kevésnek bizonyul a munkaerőpiacon – tette hozzá.
Kitért arra is, hogy 1990-ben még 174 ezren végeztek az általános iskolákban, tavaly azonban már csak 120 ezren. A tanulói létszám tehát harmadával csökkent, de ez a hiány 90 százalékban a szakiskolákat érintette, a létszám azokban csökkent leginkább.

Elmondta: a hazai munkaerőpiacon egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány. Több szakmunkásra és technikusra lenne szükség, hiányzik a jól képezett és megbízható, széles körű ismeretekkel rendelkező munkavállaló, ugyanis a gazdálkodók ma már nem az olcsó betanított munkásokat keresik.
Előnytelen a képzési struktúra, bizonytalan a szakmai tudás, gyenge a képzettség – sorolta a bajokat. Ennek megoldásaként növelni kell a szakképzési rendszer vonzerejét, vissza kell adni a kétkezi munka becsületét, biztosítani kell a képzési rendszeren belül az átjárhatóságot, hogy többen válasszák a szakképzést.

Úgy vélte, szükség van a duális képzés erősítésére a képzőhelyek és a képzési lehetőségek bővítésével, illetve a résztvevők arányának növelésével, a középfokú oktatás sikeressége azonban az alapfokú oktatás minőségén múlik.
„Ha funkcionális analfabéták kerülnek a szakiskolákba”, akkor sikertelen lesz a szakmák oktatása, az általános iskolából érkezőknél a kettes osztályzatnak „valóban elégséges tudást kellene tükröznie” – fogalmazott Czomba Sándor.

Az államtitkár szólt arról is, hogy a tervek szerint az iskolai rendszerű nappali szakképzésben kitolnák a jelenlegi 21 éves korhatárt, az ösztöndíjrendszer finomhangolásával pedig szeretnék a hiányszakmát választókat jobban támogatni. A felnőttoktatásban a gyakorlatorientált szakmákra is kiterjesztenék az ösztöndíjat, és lehetővé tennék a kisebb óraszámú szakmaoktatást is.
A jelenlegi 48 ezerről 2018-ra 70 ezerre kívánják növelni a tanulószerződéses fiatalok számát, s a szakközépiskolákban is szeretnék bővíteni az így tanuló diákok arányát. A kamarák közreműködésével több gyakorlati képzőhelyet kívánnak bekapcsolni a duális képzési rendszerbe, a jelenlegi 8 ezerről 20 ezerre növelnék a résztvevő gazdálkodó szervezetek számát.
Az NGM 2015 szeptemberétől homogén szakképzési intézményrendszert képzel el, vagyis a gimnáziumok elkülönülnének a szakképző iskoláktól. Tervezik a szakképzőkben dolgozó pedagógusoknak is életpálya modell kialakítását, és már a tanárképzésbe beépítenék a szakképzésre és felnőttképzésre vonatkozó ismereteket – fejtette ki Czomba Sándor. – írja az MTI.

Devizahit-el?

Korábban már beszámoltunk a DélZalaPress Ekonóm rovatában a kormány forintosítási és bankokat érintő terveiről, amiből mostanra végül mindkettő meg is valósult. Természetesen ez a legkevésbé sem meglepő kimenetel, de azért nem eszik olyan forrón a kását…

A változás illúziója

A devizahitelesek problémája megoldódott, a terheket ezentúl forint alapon tudják fizetni.
Ezt a mondatot kimondva lehet csak kétféleképpen kihangsúlyozni, így olvasva, vagy leírva csak egyet jelent, kedves devizahiteles: neked most nagyon jó lesz. Ha csak a közmédiára hagyatkozunk ez így helytálló is, de nem árt egy kicsit a bűvész  palástjába nézni.
A fenti mondat ugyanis félig igaz. A devizahitelesek problémája nem oldódik meg, ez merő félrevezetés. Kapásból két dolgot lehetne ezzel szembeállítani, amik közül a leginkább szembeötlő maga a forintosítás fogalma. Ha van valutád még nyaralás után, és elmész átváltani – forintosítani – akkor a bankban az aktuális vételi árfolyamon tudod ezt megtenni. Ilyenkor rendszerint kevesebb pénzt kínál a bank, mint kereskedő azért a pénzért, amit te áruként bocsájtasz rendelkezésére.

Erre a tranzakcióra elképesztően sok makrogazdasági hatás rakódik, a nemzetgazdasági mutatóktól, a tőzsdei alkuszok kedvén át, a valós teljesítőképességeken keresztül, a spekulációkig minden.

Legutóbb az őszödi beszéd, a válság kirobbanása  után, az IMF hitel felvételét megelőzően majd annak kifizetését követően, vagy egy-egy rosszul sikerült politikusi megszólaláskor lehetett ezeket a hatásokat megfigyelni.

images (1)Amikor forintosítani akarod a hiteled, akkor bemész a bankba, ahol a devizahátralék (mert deviza alapon vetted fel a hitelt) mértékét kiszorozzák az aktuális árfolyammal, és te azt fizeted utána fixen. A jó ebben az, hogy kisebb kilengésekkel, valamivel biztosabban tudod hónapról hónapra törleszteni a tartozásodat. De belegondoltál abba, hogy a hiteled ettől nem lett kevesebb? Ami 1.000.000 Ft volt 8 éve (~4500 € akkor), és kifizettél belőle már 1.200.000-et (hiszen közben 20%-ot nőtt 250-ről 300-ra minden egyes felvett euród), de még mindig hátravan 500 €. Akkor azt az 500-at felszorozzák neked most 305-tel, és még ~160 ezret fizethetsz be a szokásos ütemben. A végén visszanézel, és felteszed a kérdést, hogy ha 1 milliót kértél, és 8+X év alatt majdnem a másfélszeresét fizetted vissza, akkor most mitől jobb? Milyen problémát is oldottak meg, amikor ugyanúgy sok pénzt kell visszafizetned, csak immáron forint alapon? Elmondom:

valójában semmilyent.

Nem lett kevesebb

Nem lett kevesebb

A probléma, ami most „megoldódott”, az a további lecsúszás elkerülése. Így most már elmondhatod, hogy ennél legalább nem lesz rosszabb. De attól még ugyanúgy fizetned kell. Az más kérdés persze, hogy az egyoldalú szerződésmódosításból kifolyólag arra tudták kötelezni a bankokat, hogy adjanak vissza abból a pénzből, amit anno csak úgy elkértek extrában, de ezt ne keverjük össze a forintosítással. Előbbi esetben egy kvázi jogtalan tranzakciót büntet az utólagos rendelet – és elviekben elszámoltatásnak tekinthető -, utóbbi esetben pedig egész egyszerűen biztosítják a banknak, hogy a hiteles ha nehezen is, de ki fogja fizetni a hitelét, neked meg azt biztosítják, hogy jövőre is csak annyit kell fizetned, mint most.

Senki sem veszített, de senki sem nyert

A bankok bizonyosan széles mosollyal csapták össze tenyereiket, mert ez nekik is jobb, mintha bizonytalan kintlevőségeiket forgatnák, és gyakorlatilag egy fillért sem buknak. Ez nem tűnik elszámoltatásnak, de nem is egy win-win helyzetnek. Inkább „not lose-not lose”…

A másik dolog a fenti mondattal szemben, az a rejtett fizetési potenciál. A kifizetések attól függenek, hogy az adós rendelkezik-e jövedelemmel. Amennyiben nincs versenyképes keresetre lehetősége egy adósnak, akkor a forintosított hitelt sem fogja tudni részleteiben fizetni, hiába a kisebb rizikó. A terep valamivel tisztább a törlesztéshez, de valahol ez a pedál nélküli bicikli esete: ha nincs mivel tekerni, a bicikli magától nem gurul. Lejtőt viszont sem az állam, sem a bank nem fog tudni adni soha…

1 2 3 4 8