„Tisztelt Horváth Jácint Képviselő Úr!
Elnézését kérem, hogy ilyen feladatokkal teli és fontos időben levelemmel zavarom, de kérem, engedje meg, hogy túl a nyolcvanon leírjam Önnek a magam és számtalan nagykanizsai ismerősöm véleményét és kérését, koromat kihasználva kendőzetlen őszinteséggel.
Életem felét Kanizsán éltem le, a gyermekeim picik voltak még, amikor be kellett költöznünk a városba, férjem szakmája okán a köznapi életben jártasok voltunk mindig és ez nem változott azóta sem, hogy egyedül maradtam, unokáim miatt fontos nekem, mi lesz ezzel a várossal és vidékkel, fontosak a mindennapok.
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy tisztán baloldali érzelmű ember vagyok, a szabad választásokon is mindig az MSZP-re szavaztam. Még akkor is, amikor pedig már jól lehetett tudni, hogy Horn úrnak súlyos alkoholbetegsége volt. Nem adtam fel az elveim soha. Azokat az elveket, amit a családomtól kaptam. Sok kis kedves barátnőm van a városban, akik hasonlóan éreznek.
Azért írok most Önnek, mert meggyőződésem, hogy igen nagy baj közeleg, és rossz úton jár. Mi itt, a kanizsai értelmiségi nyugdíjasok elfogadtuk még azt is, hogy az MSZP, Fodor úr kijátszottak bennünket, hogy nem indítanak saját jelöltet éppen Kanizsán, ami valaha az értelmiségiek fellegvára volt. Megismertük Önt, akkor is, ha Gyurcsány Ferencet nem feltétlenül szeretjük. Elfogadtuk, hogy Ön a baloldal jelöltje, és nem is csalódtunk Önben. Valóban egy nagyon művelt, kedves, helyes kis fiatalember, aki sokra vihetné. Karakán módon kiáll értünk mindig a közgyűléseken is és az újságban is.
Egy idő óta azonban egyre többen győzködnek bennünket maguk közül is, meglett tapasztalt értelmes emberek mondják, hogy szavazzunk erre a Zakó Lászlóra, mert ő itt az esélyes jelölt.
Szeretném megkérdezni Öntől, már nem sokáig rabolva drága idejét, hogy mi erről a véleménye? Mi itt nagyon el vagyunk keseredve, és őszintén megmondva elkeserít és felháborít minket, és már azt beszéljük a buszon, ha ez így igaz, inkább el sem megyünk szavazni. Elfogadtuk Önt, mint a saját jelöltünket, kiálltunk Önért a hangos és köpdösődő fideszesek ellenében is.
Kedves Horváth Úr, hogy megértsen bennünket: az én édesbácsikámat családostul hurcolták el innen a táborba. Sosem láttuk többet, csak halványan emlékszem a velem korú kis unokatestvéreimre, akiket sosem láttunk többet. Ottmaradtak mind. Az volt a szerencsém, hogy édesanyám katolikus lány volt. És most azt kérik tőlünk, szavazzunk annak a jelöltjére, aki nemrégiben még erősen antiszemita módon fröcsögött, akinek az emberei masíroztak és megfélemlítették az országot. Akiknek még Kanizsán is vannak fekete mellényes gárdistái.
Félve írom le ezeket a sorokat, mert valóban nagyra becsülöm Önt, és nem tudhatom, nem megtévesztés-e ez az ő részükről. De higgye el nekem, Horváth úr, igen-igen sokan vagyunk úgy, hogy ebben a politikai viszonyban már inkább el sem megyünk szavazni. Pedig most van esélyünk ezeket leváltani a kormányról, higgye el nekem, Kanizsán Ön az esélyes, rengetegen állnak maga mögött még úgy is, hogy a DK-tól van. És abban bízunk, ez csak a jobbik furfangja, de kérem, nyugtasson meg minket.
Arra szeretném megkérni Önt, álljon elő és nyugtasson meg minket. Beszéljen a televízióval és mondják el, hogy nem csap Ön be bennünket, hogy nem árulja el Nagykanizsát. Én ezt a levelet szeretném elküldeni a Zalai Hírlapnak is, mert arra szeretném kérni, hogy kapjon nyilvánosságot a válasza, ha az utolsó hetekben a temérdek teendője mellett megtisztel Bennünket.
Az én középső kis unokám olyan helyen dolgozik, hogy nem akarok neki bajt, ezért nem járok én fórumokra meg gyűlésekre, de higgye el nekem, nagyon sokan vagyunk úgy, hogy csendben vagyunk, de Önök mögött állunk.
Higgye el jót akarok, lehet, hogy talán már tényleg egy bolondos öregasszony vagyok, de látja, nem szenny fröcsög a számból, nem gyűlölet. Aggódunk és szeretnénk a legjobb eredményt, de kérem, tiszteljen meg bennünket és nyilatkozzon, hogy mi az igaz erről az egész szavazat átjátszásról.
Kérem, ha félelmem alaptalan, ne haragudjon, hogy zavartam Ön, de nagyon várjuk a válaszát, megnyugtatását.
Kelt Nagykanizsán, 2018. március 27-én
Kiss Józsefné
kanizsai lakos”
(A nagykanizsai balesetnél a helyi tűzoltók segítettek. Fotó: Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság)
