Doktor Úr! Én is büszke lehetek egy kicsit? Ez bukott ki belőlem, amikor közel egy év után újra megdobogtatta a szívemet egy üzenet, ami Dr. Molnár Gábornak, egykori tanítványomnak szólt a Facebookon: „ Molnar Gabor doktor ur, akinek orokke halasak leszunk onzetlen es odaado munkajaert! A 19. terhessegi heten O mutott meg. Az egyetlen orvos, aki Magyarorszagon iker-iker transzfuzios mutetet vegez, remenyt adva ezzel a szuloknek..” – … és egy fotón a doktor, egy ikerpárrral…
Szenzációs műtét – megmentették a babák életét!
A MI FIÚNK…
Magyarországon egyedülálló műtétet hajtottak végre a tavaly a pécsi szülészeti klinikán. Az orvos-csapat tagja volt Dr. Molnár Gábor, Dr. Bódis József, Dr. Vizer Miklós és Kerekes Renáta műtősnő.
A műtét végző szülész-nőgyógyász Dr. Molnár Gábor zalai születésű, Zalaszentbalázson nőtt fel, s végezte az általános iskolát, majd a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban tanult és érettségizett. Ezt követően végezte el Pécsett az orvosi egyetemet, s választotta élethivatásul azt, hogy nőkön, valamint pici babákon, s azok világra jövetelében segítsen.
– Az általános iskola óta a természettudományok érdekeltek (kémia, biológia) elsősorban, már akkor tudtam, hogy ezzel a területtel fogok foglalkozni – mondta Dr. Molnár Gábor. – Az már akkor látszott, nem én leszek a válogatott középcsatára a VB döntőn, énekhangom akkor sem volt, így a papi pálya is ugrott, pedig milyen ájtatosan tudtam ministrálni szegény mamám szerint… Igazából nem akartam orvos lenni, féltem a vértől, inkább biológia, kémia tanár. Na de mit lehet (lehetett) kezdeni egy tanári diplomával – pl.: Londonban mosogatni – ami persze az ország szégyene.
Középiskola 3. osztályában beszéltek rá az orvosira. Tudományos érdeklődésemet nagymértékben befolyásolta a gimnáziumban Szebenyi Mária tanárnő, akinek nagyon sokat köszönhetek. Oda egyből felvettek. 120 pont volt maximum, nekem 122 lett. Az egyetemet, mint ahogy a gimnáziumot is szerettem, jó visszaemlékezni azokra az évekre. Az egyetemen az első év végén van egy nyári ápolási gyakorlat. Én akkor még traumatológus akartam lenni, így azon a nyáron a Kanizsai Dorottya Kórház Traumatológia Osztályára mentem, ahol nagyon rendesek voltak velem, az első nap Muzsek főorvos úr bevitt a műtőbe. Fúrtak, faragtak, kalapáltak, fűrészeltek. Hát, nagyot csalódtam, azonnal tudtam, baleseti sebész biztosan nem leszek.
Kanizsán akkor a Baleseti Osztály alatt volt a Nőgyógyászat. Lementem oda, a szülőszobán láttam 3 szülést és már tudtam is: szülész-nőgyógyász leszek. Az egyetemi évek alatt ez a gondolat csak erősödött bennem, így nem volt kétséges a szülészeti irány. A klinikára való bekerülésemben sokat segített nekem, szintén zalaszentbalázsi származású Prof. Dr. Gőcze Péter, aki a Szülészeti Klinikán dolgozik a mai napig, vele végeztem az első tudományos munkámat is. A diploma után egyből, vagyis 2005-ben kerültem a klinikára. Persze minden érdekelt. Gőcze prof hatására az onkológia, de a középiskola óta a genetika is érdekelt, és csak álmodni mertem arról, hogy egyszer, nagyon sokára, a klinikán esetleg méhen belüli sebészeti beavatkozásokat is végzünk, és én ennek részese lehetek.
2009 nyarán, egy évvel a szülészet szakvizsgám előtt, a klinikán genetikusból hirtelen hiány lépett fel, a kettőből az egyik genetikus kolléga előre megfontolt szándékból családjával Angliába távozott. Veszprémi Béla Tanár Úr, a Genetikai Tanácsadó vezetője akkor megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem a szülészet mellett genetikával is foglalkozni – én igent mondtam neki. Azóta foglalkozom prenatális genetikával. Akkor kerültem közvetlen munkakapcsolatba Dr. Vizer Miklóssal (persze előtte is jóban voltunk), aki az egyik vezető ultrahangos orvos volt a klinikán. Ő 2010 táján ment ki Hamburgba ezt a műtéti technikát megtanulni. Hazajött, és én vártam, hogy akkor kezdődik a fetoscopia. De nem történt semmi. Én ezt nem értettem. Megkérdeztem tőle, mi az oka ennek. Válasza az volt, hogy bonyolult a dolog, pályázatot kell írni, egy rakás engedélyt be kell szerezni, nagyon sok utánajárást jelent.
Dr. Molnár ezt elvállalta, Bódis József professzor, az intézetvezető engedélyt adott neki a munka megkezdéséhez és megígérte, ha meglesznek az engedélyek, a műszerek rendelkezésre fognak állni.
– A műszerek beszerzése is sikerült, kb. 25-30 millióba kerültek – folytatta a doktor. – 2014 tavaszára minden készen állt, együtt volt a csapat, a felszerelés. Már csak beteg kellett, aki vállalja a műtétet.
Az első beavatkozás sajnos nem sikerült, de azt még nem dr. Molnár és dr. Vizer Miklós végezte. A másodikat viszont már ők, vagyis igazából Dr. Molnár Gábor.
– Vizer Miklós inkább a diagnosztikai részét csinálta, ami nagyon fontos, a műtét során a hátam mögött állva – és nyilván sokkal nyugodtabb idegállapotban, mint én – nyugtatott és hasznos tanácsokkal látott el. Ez nagyon sokat segített, e nélkül nem ment volna. Meg kell említenem Kerekes Renátát is, őt nem véletlenül választottuk Vizer doktorral egyhangú szavazással az első számú segítőnek. Ő egy nagyon higgadt, csendes ember, aki nekem minden korábbi műtétemnél, ahol ott volt, sokat segített. Ennél a beavatkozásnál is sokat jelentett az ő higgadtsága.
– Egy ilyen nagyságrendű, mondhatni szenzációs műtét mit jelent egy fiatal szakorvosnak a pályáján? Az ember élete során talán csak egyszer kap ekkora esélyt a sorstól…
– Nem akarok nagyképű lenni, sőt nagyon szerénynek kell lennem, de az akkor is igaz, hogy Vizer Miklós és én most teremtjük meg ezen úttörő munkánkkal a magyarországi méhen belüli sebészetet. Ez igenis mérföldkő a magyar szülészeti ellátás történetében. Bódis prof egy délutáni megbeszélésen azt mondta, ez egy más dimenziójú szülészeti ellátás. El tudom képzelni, hogy a többi kolléga magában mit gondolhatott. Nem mondom, hogy 33 évesen a csúcsra értem, egyáltalán nem, inkább most kezdődik valami nagyon izgalmas. Ha hagynak dolgozni a klinikán és nem lehetetlenítenek el. (Ne felejtsük el – ez Magyarország 2014-ben!), meg persze nem száll el velem a ló, akkor sok csodát fogok még mutatni (pl.: nyitott hátgerinc méhen belüli műtéte).
Az is igaz, nagy rajtam a nyomás, Vizer Miklós időközben elhagyta a klinikát, magánellátást csinál, de szerencsére a fetoscopiát folytatni fogja. Óriási a felelősségem, minden egyes fetoscopos műtét (azóta 3-at végeztem) egy újabb kihívás. Nem olyan, mint mondjuk egy hasi méheltávolítás, ahol ott áll mellettem egy tapasztalt kolléga. Itt minden új és csak magunkra – magamra számíthatok. Nekem nem volt, és most sem célom a népszerűség, nem leszek magyar celeb. Célom orvosként a magyar szülészeti ellátás magasabb szintre emelése, ebben ez volt az első lépés. A legfontosabb, hogy két lábbal a földön maradjak. Nem lettem ettől jobb, szebb, okosabb, mint a többi. Orvosként az életre esküdtem és nem halálra, ami tőlem telik, mindent meg fogok tenni a betegekért a jövőben is.
Magánélete – mint mondja – nagyjából rendben van, de természetesen a munka a családtól is sok időt elvesz, keveset lehet velük. Zalába ritkán jut el, 2015-ben volt a 15 éves érettségi találkozójuk.
– Otthon voltam és jó volt látni a régi haverokat. Ifjúkori emlék van bőven, nem volt az olyan régen. Amit kicsit sajnálok, hogy a munkám és a család miatt testvéremmel, aki Keszthelyen él, keveset látjuk egymást és keveset horgászunk együtt. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, remélem, újra jöhetnek az egyhetes horgászások.
IKER TRANSZÚZIÓS SZINDRÓMA
Az iker-iker transzfúziós szindróma az egypetéjű ikerterhességek tíz százaléka során fordulhat elő. Az egyik magzat a másiktól vért vesz el, emiatt az egyik kicsi, a másik pedig túl nagy lesz. A rendellenesség miatt a vér egyenlőtlenül áramlik a babák között. Normális esetben a két magzatnak külön vérkeringése van, ennél a betegségnél azonban a méhlepényben összefonódnak a babák erei, így tudja az egyik elvonni a tápanyagokat a másik elől. A kisebb magzatok kilencven százaléka még a méhen belül meghal, amelyik megszületik, azoknál súlyos rendellenességek léphetnek fel.
A pécsi klinikának egy pályázattal és külföldi hallgatók adományainak segítségével sikerült a szükséges műszereket beszereznie, lézerrel zárták el a méhlepényben az érösszeköttetéseket. A műtétet végző orvosok Hamburgban sajátították el az eljárást.
ZOÁRD ÉS SÁMSON
A műtét sikerült, a kismama hazamehetett Debrecenbe, de a szülésre visszatértek a pécsi klinikára, ahol megmentették a babák életét – még akkor, amikor édesanyjuk a szíve alatt hordta őket. A Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2015. júniusában végezte el a team a másfél órás operációt, de a babák megszületése után akarták csak nyilvánosságra hozni a nagy eseményt. A babák – merthogy ikrekről van szó – egészségesen világra is jöttek.
A gyerekek a 35. héten születtek meg: a nagyobbik, Zoárd 1980, a kisebbik, Sámson 1730 grammal.
(Lukács Ibolya)
