Kitüntették Laskiné Spingár Évát, a lábtoll labdázás és az iskolai tesnevelés kiskanizsai-szepetneki nagyasszonyát
Kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetséggondozó munkájáért Bonis Bona díjat vehetett át Balogh Zoltán minisztertől a kiskanizsai, Szepetneken tanító és edzősködő Laskiné Spingár Éva. A Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott ünnepi Tehetséggálán az emberi erőforrás miniszter és Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár Kiváló Tehetségfejlesztő díjat adott át a pedagógusnak. Vele beszélgettünk. És hallgattunk jót jótól… ugyanis ezt jelenti a Bonis Bona.
– A Pécsi tanárképző főiskola elvégzése után, 1981-től biológia-testnevelés szakos tanárként dolgoztam a periférián lévő kistelepülésen, Szepetneken. Tavalyi nyugdíjazásom után is óraadó tanár maradtam – kezdte a visszaemlékezést Laskiné Spingár Éva.
Elmesélte, hogy 40 éves tanári pályafutása alatt 1975-től 2015-ig mindig kiemelt szerepet szánt a tehetségek felkutatásának, segítésének, tanítványaival aktívan részt vett a település társadalmi életében. A Magyar Lábtoll-labda Szövetség vezetőségi tagjává választotta 2016-ban.
– Rendszeresen szervezek gyalog- és kerékpártúra, katolikus, ifjúsági és tehetséggondozó táborokat, tanítványaimmal tehetség felmérő versenyeken veszek részt csecsemőápolás, balesetvédelem, atlétika, mezei futás, lábtoll labda témakörökben 1998-ban honosítottam meg a lábtoll-labdázást, ezt a távol keleti sportágat a településen, menedzsere is voltam „A lehetetlen nem létezik” című megyei szintű tehetségfejlesztő programoknak. Ennek keretében az három zalai település nyolc oktatási intézményében kerül koordinálásra a tehetséggondozás a lábtoll-labda sportágban. A programba több mint 300 diákot vontunk be.
– Nem lehetett könnyű Szepetneken tehetséget gondozni…
– Kezdetektől ott dolgoztam, a faluban a diákok 65%-a különleges bánásmódot igényel, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. A települést horvát, német, de legfőképpen roma nemzetiségek lakják. Amellett, hogy gondozom a sport illetve a biológiai tudomány területéről a tehetségeket, keresetemnek egy bizonyos részét rendszeresen a gyermekekre fordítom, kiegészítem a gyermekek élelmezését, mert a családjuk nem tud megfelelő ellátást nyújtani.
– Mindezek mellett a versenyekre sem lehet könnyű eljutni…
– A versenyekre saját gépkocsival később az önkormányzat kisbuszával vittem és viszem a gyermekeket, sokszor 3-400 kilométer távolságra mennek, reggel 5-től akár másnap reggel 5-ig tart a szolgálat – az ember nem fekszik le, amíg otthon éjjel le nem teszi a gyereket, hazamegy, kipakol… A hétvégeken vagy foglalkozást tartok, vagy versenyre viszem őket. Szepetnek? Hát, igen… minden sikert a hármas határhoz közel, ebben a kis 1500 fős, kis településen tudtam elérni, ahol minimális lehetőségei vannak a kiemelkedésre a nemzetiségi fiataloknak… Tehetséggondozó versenyt szerveztem az iskolában, gyermek országos bajnokságot, Királyi Pál Kupát, iskolai bajnokságot…Minimális külső segítséggel, egyedül.
– De miért éppen a lábtoll-labda? szokták mondani, hogy jól kell sportágat választani… több ok miatt.
– Takács Tamás lábtollas ebből írta még a szakdolgozatát is – őt hívta meg gyereknapra az iskola, hogy tartson egy bemutatót. Amikor belevágtunk, az első kiskanizsai versenyen a szepetneki 13 évesek 18 éve harmadik helyezettek lettek. Ők most 31 évesek. A sportág választásának története van úgy is, hogy el kellett gondolkodni: egy kisiskola nem fog eredményt elérni fociban, kézilabdában, hiszen nincs is annyi gyerek, akikből eredményesen ki lehetne nevelni egy jó csapatot, ki lehetne állni egy-egy meccsre. Így döntöttünk, döntöttem a lábtoll mellett.
Laski Éva tehetséggondozás területén végzett munkáját a Zala megyei Közgyűlés 2002-ben a Zalai Gyermekekért díjjal ismerte el. Azt mondja, mindig az volt a célja, hogy minden szepetneki diák és felnőtt megismerje, szeresse a lábtoll-labda sportot.
Két tehetséges diák versenyzője szép nemzetközi sikereket ért el. Morvai Noémi és Vlasics Dalma 2014-ben Európa bajnoki címet szerzett Lengyelországban a lábtoll-labda kontinensbajnokságon; szintén Morvai Noémi és Vlasics Dalma 2015-ben Rómában a lábtoll-labda világbajnokságon női csapat kategóriában negyedik helyezést ért el; Morvai Noémi 2013 ban vegyes páros kategóriában első lett társával Lukács Mártonnal a lengyel nemzetközi junior válogatottak tornáján; Vlasics Dalma és Morvai Noémi 2015-ben megnyerte a French Open bajnokságot. Horváth Gergő többszörös korosztályos és diákolimpiai országos bajnok, legutóbb 2015. április 12-én lett országos diákolimpiai bajnok a hatodik korcsoportos fiú csapat kategóriájában Nagykátán.
– A pedagógus, tehetséggondozó emlékszik a tehetségekre?
– Sok gyerek fordult meg a kezem alatt, de persze, hogy emlékszem rájuk. A tehetségek a nyolcadik osztály után elmennek, továbbtanulna, én pedig átadom őket. Nagyon jó kezekbe, Budavölgyi Kálmánnak. A középiskolában jobban leterheltek, 8 óra, készülni másnapra… Kálmánéknál pedig , este van edzés, így jobban be tudják osztani az idejüket is. Nemcsak jó edzők kezébe kerülnek, de Kálmán több pénzt szerez, pályázik, menedzsel. Engem is ő jelölt, terjesztett fel a kitüntetésre. Közel 800 jelölt közül választották ki az idei Bonis Bona díjazottakat. Negyedik alkalommal jutalmazták idén a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli magyar, és a magyarországi nemzetiségi pedagógusokat és tehetségsegítő szakembereket.
– Arról még nem is ejtettünk szót, hogy te magad is eredményes versenyző vagy. No és meddig még?
– Magam is aktívan sportolok, a lábtoll- labda sportág többszörös egyéni országos bajnoka vagyok senior korcsoportban , most is versenyzek (azóta ismét senior versenyt nyert egyéniben és dobogós lett vegyes párosban. a szerk.) A hirtelen, sok edzéstől begyulladt a lábam, annyira intenzíven készültem a versenyre. Ki kellett használni mindenl ehetőséget kevesebb idő alatt, mert a több idő a pályán kell a fiatal versenyzőknek. Most egyedül képviselem a Szepetnek SE-t a versenyeken. Addig csinálom, amíg az egészségem engedi és amíg a férjem tolerálja.
– Amikor nem volt tanítás és edzés reggeltől késő délutánig, szünetekben gyakorta láttalak, uszodába mentél. A jó testnevelő soha nem csak fotelből sportol, mást sportágat is űzöl? Ki nevelt rá téged erre?
– A Hunyadiban Nagy Pista bácsinál szertornáztam, de atletizáltam is. Nemcsak jó tanár és edző volt ő, hanem jó példa is, legalább 8 tesitanárról tudok, aki az ő keze alól került ki, pedig tornaterem se volt a Hunyadiban.
– Azt mondod: amíg egészség lesz… de ez nem igaz, hiszen fáj a veséd, derekad… mint mindenkinél, jönnek a bajok. Mégis csinálod?
– A betegség? Megpróbálok mindent megtenni, a vesekő? Még asztma is van, de úszni járok. Sajnos most fáj a lában, a derekam is bedurran olykor…
– Miben hiszel, a nyugati vagy a keleti orvoslásban?
– Magamban.
– Édesanyád is rendkívül mozgékony, te aktív családanya vagy, sőt nagymama is , egyik leányod halmozza a sportágakat. Sok minden belefér a családi életetekbe?
– Nagyobbik lányunk műszaki érdeklődésű és végzettségű, plusz elvégzett tanári szakot is. A Richternél dolgozott, majd Németországban. Hannoverben volt kutató, majd Karlsruhe következett, most Hagen mellett élnek és ott vannak a férjével és a kislányukkal. 3 éves az unokánk, azon gondolkoznak a lányomék, hogy majd hol kezdje el az iskolát… lehet, hogy hazajönnek. Most egyelőre olyan ovit keresnek, ahol biztosítanak étkezést is, mert ott ez nem olyan egyszerű. A kisebbik lányom rekreációt tanult, edző, megint megy tovább, mert szinkronúszókkal is foglalkozik, labdarúgó játékvezető volt már itthon középiskoláskén, ki tudja, még mit nem csinál, alig bírom követni: Winboard, crossfit… Édesanyám most is úgy jár olykor, hogy biciklire támaszkodik, aztán már fel is pattan rá. Tegnap a buszmegállóban ülök, épp a duguláselhárítást nézem, hát teker a mama a biciklin, kiabál, siet, nem ér rá, elmegy az ABC-ig. Most innen hozzá megyek, mert sütött resztelt májat nekem. Máskor kapál, kertet művel, Pestre utazik az unokáihoz pár hétre, hogy besegítsen a testvéreméknek.
– Sáska büszkeségünk a testvéred, az elismert budapesti báb- és színművész Tárnok Marica, aki produkcióival a főváros és a vidéki fellépések mellett itt Kanizsán is sok tapsot kiváltott már. Hát még Kiskanizsán, a Móriczban, a mi Olvasókörünk épületében! Tehetség és család?
– Három gyereke van, köztük egy sérült, elkél a segítség. A Marica Produkció nagyon sikeres, Mariann sokat dolgozik, rendkívül ötletes művész, és meg is valósítja mindezt.
– Sok mindent megvalósítasz te is így nyugdíjasként? Tudom, nagyon készültél az aktív nyugdíjas évekre…
– Továbbra is edzősködöm, jövőre is tanítok, hiszen visszavárnak. Emellett sok mindenre jut most időm, amire korábban nem. Sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, sütök-főzök. A lányaim elismerését egyre többször kivívom a sütijeimmel. Most ráérek kipróbálni, amit eddig nem. A kert is megvan, akad munka. Beiratkoztam szövőtanfolyamra, a szövést volt tanítványomtól, a népi iparművész Zsovár Anitától tanultam, gyapjúval dolgozom.Elkészült már 2 díszpárna, mappatartó, de horgoltam már korábban is takarót a lányomnak több darabból. Amikor nyugdíjba mentem, kinyomozták – tudom is, hogy ki: a barátnőm – és meg is kaptam, amire vágytam. Egy kötőgépet. Most olyan embert keresek, aki segíteni tud. A kötés már megy a régi fajta kötőgépen, de a bővítést nem tudom. Meg kell tanulnom, mert mindent profi módon akarok csinálni. Kellene valaki, akitől elsajátíthatom.
Jót – jótól…
(Írta: Lukács Ibolya. Fotók: Facebook)
Mire elszántam magam idén, és kihasználva a kánikulát – továbbá jobb fürdőzési lehetőség híján – ellátogattam az alig 20 km-re található tavi pályához. Mindjárt az elején le kell szögezzek két dolgot: abszolút távol állt tőlem eddig az extrémsport, mint fogalom és életembe nem volt síléc/board a lábamon. Elhatároztam, hogy kibúvók keresése helyett, megnézem magamnak, lesz ami lesz.
erek kétségkívül fiatalabb célcsoport tagjai, viszont kb. 30 éves szórással: vagyis tizenéves gyerekektől ötvenes felnőttig kortól, nemtől, felekezettől, sőt egészségi állapottól függetlenül mindenkit találhattam. A legmeglepőbb ezen belül ugyancsak két dolog volt: egy részük ismerősként köszöntött, a másik részük pedig idegenként, de nagyon kedvesen. A kezdetleges pillanatnyi feszültségem nagyjából egyetlen perc alatt a múlté lett.
Gábor kíméletlenül profi. Egy perc alatt átlátja a felállást, és azonnal instruálni kezdett. A pálya szélén egy gyorstalpaló oktatást tartott, még emészthető mennyiségű információval. Mivel semmi síelési alapom nem volt, különösen zöldmezős projektnek számítottam az oktatómnak, ezért igyekeztem minél jobban koncentrálni. Ebből az első próbálkozásoknál szinte semmit nem profitáltam, de arra egyből rájöttem, hogy nincs időm, lehetőségem a vízben agyontaktikázni, túlszámítani magam. Miután kijöttem az egyébként pofátlanul jó minőségű, tiszta, és elképesztően kellemes hőfokú vízből, a srácok felismerve bennem a „gátlásos sportolót”, inkább arra kezdtek ösztökélni, hogy a hallottak elraktározása mellett arra koncentráljak inkább, hogy „csak akarjak felállni, és menni előre”.
menő fabútorok adnak helyet a pihenő sportolóknak, valamint az őket kísérőknek. Újdonság idén, hogy a komfort érdekében néhány függőágy is az ide látogatók kényelmét szolgálja, ahonnan pazar látvány tárul elénk: a tó festőisége. A felszerelés többféle méretben érhető el teljes körűen, így a fürdőruhán kívül mással nem kell készülni. Esetleg célszerű magunkkal vinni ételt, italt, ugyanis az egyesületben üzemelő hely nem rendelkezik egyelőre vendéglátói szolgáltatásokkal. A placc területe nem nagyobb egy 50 négyzetméteres lakásnál, de nem is indokolt nagyobb hely. Ezáltal hangulatosabb is, másfelől amúgy is bejelentkezés szükséges a használathoz, tehát nem alakul ki indokolatlan tumultus. A pálya minden szabványnak megfelel, biztonságos és modern. Aki túl korán szerelembe esős típus, az kapásból tud eszközt is vásárolni. A pályahasználat és annak díja kifejezetten felhasználóbarát: itt nincs percre vagy körre kimérve a használat.
Nekem például csak munka után van időm erre, de két fél délután elég volt ahhoz, hogy a második alkalommal már szlalomozzak és majdnem meg is fordultam. Másnak ennél kevesebb idő is elég: a minap épp egy negyven körüli boardossal találkoztam ott, aki szinte hiba nélkül körbemegy már a pályán. Aznap kezdte…
