Kultúra Archívum

Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Fenyves Márk

2016-08-22 Kultúra

Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke augusztus 20-a, nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetéseket és elismeréseket adományozott a kulturális élet kiemelkedő személyiségeinek, köztük a kanizsai születésű Fenyves Márknak.

A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitűntetést Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Závogyán Magdolna, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára a Pesti Vigadóban adta át a mozdulatművész-táncművész, tánctörténeti és táncelméleti kutató, az Orkesztika Alapítvány elnöke és kurátora részére.

Fenyves Márk Orkesztész – mozdulatművész – vizuálisművész – pedagógus, tánctörténeti és táncelméleti kutató 2016-ban 25 éves táncművészeti pályafutása, a 25 éves Orkesztika Alapítvány és a 20 éves Magyar Mozdulatművészeti Társulat évfordulója kapcsán, az elmúlt negyedszázad során kifejtett meggyőződésből végzett értékmentő-komplex szakmai tevékenysége elismeréséül ítélték meg az állami kitüntetést.

Önzetlen munkája által létezik az 1950-ben politikai okokból betiltott, mára 104 éves – legrégebbi hagyományú – modern tánc intézmény, a Dienes Valéria által 1912-ben alapított Orkesztika Iskola és a magyar mozdulatművészet műfaja, melynek feltárása, feldolgozása, elismertetése és fejlesztése érdekében fejt ki sokrétű tevékenységet – ezen érdemeit értékelték a döntéselőkészítők és döntéshozók.

Fenyves Márk az általános iskolai tanulmányait még Nagykanizsán, a Péterfiben végezte, majd a középfokú tanulmányok Pécsre, a Művészeti Szakközépiskolába szólították, a művészeti oktatás után pedig a fővárosban, a Magyar Iparművészeti Egyetemen végzett textilesként tervezőművész egyetemi diplomát szerzett textil szakon.

Eck Imre koreográfiáinak hatására érdeklődése a képzőművészet területéről a táncművészet felé fordult. Felsőfokú tanulmányokat folytatva, tudományos fokozatokat szerezve lett mozdulatművész, esztétikus testképző – kinetológus, modern tánc pedagógus okleveles tánctanár.

Mára a Duncan-Dienes Orkesztika Iskola, MOHA-Mozdulatművészek Háza és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Még 1 Mozdulatszínház) alapító tagja, kutatási és művészeti igazgatója, orkesztika tanár (orkesztész), mozdulatelmélet-mozdulatelemzés tanár, tánctörténeti kutató.

Az 1950-ben betiltott magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike.
Táncosként, elsőként az Orkesztika Mozdulatszínház tagja volt (1992-1995), majd a Dekadance és más csoportoké. A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Dr. Dienes Gedeonnal és Pálosi Istvánnal létrehozta a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), Mozdulatművészeti Stúdiót (2001), valamint a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (Még 1 Mozdulatszínház, 1995), melynek művészeti vezetője, táncosa, koreográfusa és látványtervezője.

Pedagógusként 1992-től orkesztikát, mozdulatművészetet, táncelméletet és történetet, művészettörténetet, képzőművészetet tanít Magyarországon és külföldön, 2002–től a PPKE-BTK-n, MTF-n és a SOTE-EFK-n. Külföldön: Moszkvában, Varsóban, Prágában a Duncan Center Conservatoryban tanított.
1994-től szakértőként és előadóként részt vesz több pedagógiai, művészeti, kutatóintézet és múzeum szakmai programjában.

Orkesztika tanulmányokat folytatott Tatai Mária (1991-1995), Keresztúri Ildikó (1992-1993) és Dr. Dienes Gedeon(1995-2005) tanítványa, a mozdulatművészetet eredeti forrásból sajátította el: Berczik Sára növendéke volt (1995-1999), de tovább pallérozódott E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit, Egri Zsuzsa kezei alatt is.
1994-től kortárstánc és klasszikus tánctechnikákkal ismerkedett Gálik Éva, Hargitai Ákos, Fülöp Viktor, Kolozsvári Dóra, Goda Gábor, Lőrinc Katalin, Ide van Heiningen nyomán.

Tudatos hagyományőrzést folytatott az elmúlt évtizedekben, tanult, oktatott, előadott, színházat alapított felismerve egy több, mint 100 éves magyar hagyomány egyediségének értékeit és jelentőségét.

A mozdulatművészet, az orkesztika egy huszadik századi új tudományterület, új esztétikai gondolkodású művészeti ág. Egy ősi energiákat megmozdító, klasszikus és esztétizáló, teljes embert igénylő, tánc és mozdulatforma Európában.
A századfordulón a nyugati kultúra ebben találta meg mindazt, amit a kelet már tudott a mozdulatról. Egyszerre élet stílus -filozófia – út és gyakorlat. Elmélyedve benne megélhetjük a szépséget, a jót, az egészséget és természetességet, azt az eredeti-ősi állapotot amit teljességnek nevezhetünk. A mozdulatművészet egy holisztikus magyar művészeti, pedagógiai és mozdulati irányzat. Elméleti- tudományos, ORKESZTIKÁ-nak nevezett mozdulatrendszerének (szó szerinti fordításban a mozdulatok, a tánc – művészete és tudománya) kidolgozója 1912-ben, egy zseniális gondolkodó Dr. Dienes Valéria volt.
Fenyves Márk 25 éves táncművészeti pályafutása, elméleti munkássága valódi értékmentés.

Táncosként a Még 1 Mozdulatszínház, mai nevén Magyar Mozdulatművészeti Társulat valamint a Dekadance, Gold Bea, az Orkesztika Mozdulatszínház, a Közép Európa Táncszínház, Horváth Csaba, a Mándy Ildikó Társulat, a Nemzeti Színház, Balázs Mari – ex-Dreamteam és a Feledi Projekt produkcióiban szerepelt. Számos magyar és nemzetközi fesztivál és fellépés résztvevője.

Láthattunk tőle és művésztársaitól sok színt a palettáról: verstánc – mozdulatkórus – misztériumjáték – táncszvít – Babits-est – gyermekdarabok.

Magyar és nemzetközi táncversenyek zsűritagja és közel 15 éven át (1997-2012) aktív résztvevője a magyar táncművészeti szervezetek vezetőségének

Táncelméleti szakemberként lexikonszerkesztő, tanulmányíró, könyvszerkesztő, történeti és elméleti kutató, előadó volt az elmúlt évtizedben (MTSZ, MTT, MTA, ELTE, MTF, stb.). A Mozdulatművészeti Gyűjtemény vezetője (táncgyűjtemény, archívum, könyvtár és videotár). A Dienes Valéria hagyaték gondnoka.
Szakterülete a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélete, története, pedagógiája, gyakorlata. Művészeti és pedagógiai munkássága mellett a tánc elméleti tudományával foglalkozik

Pálosi Istvánnal közösen végzett elhivatott munkájának köszönhetően 1991 óta ez a szellemi és művészeti irányzat újra szabadon gyakorolható. Ma az Orkesztika Alapítvány – MOHA – Mozdulatművészek Háza és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat keretében folytatódik az iskola. Élő hagyomány, mely az amatőrtől a profiig, a tudománytól a művészetig megtestesül az újralapított intézményekben. Otthona a szemléletnek – a különös, a mai kortól talán látszólag idegen – teljességre való törekvésnek, mely egyben egyfajta választ és segítséget nyújthat az elvekben teljességre törekvő ám a valóságban egyre inkább részekre tördelődő jelenünknek.

(Fotók: Fenyves Márk – Facebook. Szöveg: L.I.)

A Panelkirály

2016-08-22 Kultúra

Tesco autó parkírozóban…

Napsugár közismert figurája Kanizsának, párja a Zalai a Panelkirály. akinek rengeteg pénze volt, okosan mindig tudta merre kell mozdulnia s így rettentő gazdag ember volt. Míg meg nem öregedett élte a életét: gazdag volt, karrierista, mindig jó felé tudott elmozdulni valamelyik párt felé.
Meg akarta venni a Palini kastélyt de azt bejárva, nem kellett neki inkább Palinba építtetett. Na egyik nap, mikor felébredt hatalmas házában, a legújabb holland ágyban, melybe tévé volt építve, és igénye szerint állíthatta, arra ébredt, hogy nem bír kikelni az ágyából. Nem tudta, mit tegyen. Felhívta hát barátját, a szomszédos országban uralkodó Téglablokk-királyt, hogy megkérdezze, mit csináljon.

Téglablokk-király sokáig hümmögött a telefonba, míg végül ennyit mondott:
– Panelkám, keresned kell egy orvost.

Panelkirály vergődött az ágyában. Neki soha nem kellett orvos. Mindig volt személyi edzője, masszőrei, sőt a homeopátiás szakemberek is körülötte voltak, de hogy orvos…
Utoljára akkor látott orvost, mikor megszületett.
Felhívta a személyi edzőjét, Izomerőt, aki rögvest ajánlotta egyik barátját, Mindentudót, aki szerinte nagyszerű szakember, bizonyára erre a problémára is tudja a megoldást.
Mindentudó, amint hallotta, hogy személyesen Panelkirály hívatja magához, sietett is.

-Ó, az egész semmiség, csak egy kis gerincbántalom, a korral jár.

Panelkirály elsápadt a doktor szavain, és kétségbeesett arccal nézett körül:

– Hogy érti azt, hogy a korral jár? És mi az, hogy csak egy kis gerincbántalom, hát ki sem tudok kelni az ágyból!

– Nyugodjon meg, mindjárt orvosoljuk a problémát. Tudja az Ön korában ez már igazán természetes.

– Az én koromban?

Mindentudó érezte, hogy olyasmit mondott, amit talán nem kellett volna, gyorsan az ajkába harapott.
Panelkirály kérdően nézett a doktorra, s újra megkérdezte:

– Az én koromban? Mégis hogy értsem ezt? Talán öregnek tart?

– Ó semmiképp sem, de azt bizonyára Ön is elismeri, hogy senki nem lesz fiatalabb az évekkel. Ön nem öreg, de azt el kell ismernie magának is, hogy 50 éves elmúlt, és ha ezek a gerincfájdalmak nem is lesznek mindennaposak, de gyakoribbak lesznek, szembe kell nézni azzal, uram, hogy a testünk bizony sohasem egyidős a lelkünkkel.
A király fájdalmas pillantást vetett ágyára, aztán megkérdezte:

– Ezek szerint változtatnom kéne az életmódomon.

– Nos, ez talán segíthet. De ne feledje el, hogy örökké senki nem élhet.

Mindentudó összepakolta az orvosi táskáját, majd beszélni kezdett életmódszakértő ismerőséről, Ildikó, aki nagy segítséggel lehetne Panelkirálynak.
Telt-múlt az idő, Panelkirály el is felejtette a napot, amikor gerincfájással ébredt, s képtelen volt kikelni az ágyából. Továbbra is fittnek és fiatalnak érezte magát, még a feje sem fájt, így hát élte tovább yuppie életét.
Eltelt egy évtized, és Panelkirály még mindig remekül érezte magát. Aztán Téglablokk-király elment hozzá vendégségbe, iszogattak kicsit, és beszélgettek.
Téglablokk sokat mesélt fontos üzleti ügyeiről mert időbe pártot váltott, amik miatt olyan sok évig nem tudott eljönni az ő drága barátjához, de azt is kifejtette, hogy mennyire boldog, hogy most végre sikerült elszakadni a munkától. Panelkirály is sajnálta, hogy olyan sokáig nem láthatták egymást.
Miután a vacsorát megették, és megitták részüket, Téglablokknak haza kellett mennie, hiszen még rengeteg dolga volt.
Panelkirály marasztalni próbálta, de nem bírta.

– Drága barátom, mennem kell. El sem hiszed, mennyi üzleti partnerem van. Most kezdem már látni, mit is jelent beleérni valamibe. Emlékszel, mikor eleinte semmi dolgom nem volt, éltem a tizenévesek életét, és most, a harmincas éveimre végre érzem, mit is jelent üzletembernek lenni!
Panel elmosolyodott, nem szólt semmit.

– Ugyanakkor – mondta Téglablokk- én megpróbálom legyőzni az öregséget. Nem akarom, hogy velem is az történjen, mint veled.

– Hogyan?

Téglablokk nem akart magyarázkodni, fogta magát és hazament, Panel pedig egyedül ücsörgött hatalmas házimozi rendszere előtt, egy önmagát fűtő bőrfotelben.
Mit jelenthet, amit Téglablokk mondott? Panel egyre ezen gondolkodott. Csak nem arra gondolt, hogy ő kiöregedett a szakmából? Hogy túl öreg lenne? Hiszen alig múlt hatvan. Még mindig eszméletlenül gazdag. Bármit és bárkit megkaphat, csak egy csettintésre.
Az viszont igaz, hogy utoljára nem is emlékszik, mikor volt mulatni. Mikor volt társaságban. És ha már itt tart: mikor volt nővel. Vajon mért nem hiányoztak neki ezek a dolgok.

Eszébe jutott Mindentudó, és az, amit az öregségről mondott.
Igazából minden csak rosszabb lesz. Most kéne tenni valamit, amíg nem késő.
Felhívta Bérpalotát, aki legalább százéves volt, de még mindig élt. Mg aznap éjjel elment hozzá tanácsot kérni.
Bérpalota lelkesen fogadta, de általában sokat beszélt, és nem mindig arra válaszolt, amit kérdeztek tőle.

– Tudod fiam, én azt hittem, örökké élünk. De először rá kellett jönnöm arra, hogy a sorsunk bizony nem a mi kezünkben van. Aztán arra, hogy leépülünk. Aztán arra, hogy egyedül nem lehet élni. És aztán arra, hogy ha élünk is, nem örökké. Megöregszünk, és öregen a kutyának sem kellünk. De te még fiatal vagy, úgyhogy élj. Bár nem ártana, ha kerítenél magad mellé valakit. Bizony, le kell ereszteni a gyökereket. Kéne neked gyerek. Egy örökös, aki továbbviszi a Panel nevet. Persze nem ilyen állapotban. Keress magad mellé valakit, aki ért ahhoz, hogy legyél fiatal hatvanévesen, és aztán keress egy nőt, aki hajlandó neked gyereket szülni. Mélyre kell nyúlnod a pénztárcádban, de intézd el, hogy legyen elég pénzed, a halálod után is, mert pénz nélkül senki nem fog szeretni.
Bérpalota egészen addig beszélt, míg egyszer csak el nem aludt beszéd közben.

– Narkolepszia- mondta a felesége – Mindig ez van. Van, hogy csak néhány percre alszik el, van, hogy napokra… Az orvos azt mondta, hagyjam aludni, és nem lesz baja. Maga mit szól ehhez? Fel sem lehetne ébreszteni! Olyan süket, mint az ágyú.

Így történt, hogy Panelkirályra ráijesztett az öregség, és felismerte: muszáj beszélnie Veronikával, akit Mindentudó ajánlott.
Veronika gyönyörű ugyan nem volt, sőt kifejezetten ronda volt, mégis egészséges, és fiatal. Amikor Panel meglátta, egyből arra gondolt, hogy vajon a csúnya nők Isten büntetései lennének, amiért egyszer a Paradicsomban egy férfi nem bírt ellenállni Éva almájának? Az biztos, hogyha ez a nő lett volna Éva, Ádám fejvesztve elmenekült volna a Paradicsomból.
Veronika alaposan megnézte Panelt, aztán így szólt:

– Maga öreg. Ezt el kell rejteni. A mai társadalom kirekeszti az öregeket. Első három lépés: ráncfelvarrás, zsírleszívás, fogyókúra. Maga öreg és kövér. És ez elfogadhatatlan.

„Nemcsak ronda, kegyetlen is. És a kegyetlenségével bünteti a szépérzékű embereket.”- gondolta, miközben bólogatott.

– A második felvonásban: új ruhatár, új ismerősök, új társadalmi kör.

„Izgalmasan hangzik. Hasonló korú, zsírleszívott, ráncfelvarrott emberek.”- tűnődött.

– Harmadik lépés a társkeresés: Azt hiszem, az lesz a legnehezebb, hogy találjunk egy nőt, aki hajlandó magának gyereket szülni.
Panel ekkor már rég gyűlölte ezt a nőt, de mégis ő volt az egyetlen, aki képes neki új életet adni, így hát tűrt.
Tűrte, amint 50 kiló zsírt leszívnak a testéről, tűrte, amint borzasztó ízű zöldségeket kellett ennie íz nélkül, és egész álló nap futnia kellett. Azt is eltűrte, hogy felvarrják a ráncait, és levágják testéről a felesleges bőrt. Mindezt rengeteg pénzért persze.

Aztán jött az új ruhatár. A rengeteg sport. Az új ismerősök, akikkel állandó, felszínes témákról, állandó álmosollyal az arcán beszélgetett. Új társadalmi kör.
Panelkirály azt furcsállta a legjobban, hogy bár aligha tudja elviselni a társaságot, mégis élvezi, hogy újra él. Eközben mindenféle nőkkel találkozott: gazdag sznobokkal szegény pénzsóvárral, unalmas királynőkkel, kényes hercegnőkkel. Általában minden nap találkozott ilyenekkel. Míg aztán egy hasonló felhozatalú napon, az unalomtól, fáradtságtól elgyötörve üldögélt az étterem székén, ahol a következő partnert várta, aki megérkezett, s a király azonnal így szólt:

– Nézze, hölgyem. Egész nap unalmas nőszemélyekkel beszélgettem arról, hogy vajon hogyan finomabb a tea: tejjel avagy tej nélkül, hogy melyik a kényelmesebb viselet: a szmoking, avagy az estélyi ruha (amit még sohasem viseltem), hogy mi volt az elegáns a múlt heti party-n, amin ott sem voltam, és hogy milyen ízléses ez az étterem. Így ha nem haragszik, rögvest a lényegre térnék: hajlandó nekem gyereket szülni, és gazdagon élni velem, vagy inkább keres egy másik unalmas frátert, aki fiatalabb és gazdagabb ugyan, de folyton megalázza és megcsalja magát, miközben szerelmes szavakat sugdos a fülébe, folyton lerészegedik, és szívből gyűlöli magát, de elkényezteti, hogy maga ebből semmit ne vegyen észre, és a gyerekei alá odatol mindent, hogy rajtuk töltse ki minden szeretetét?

A nő, akit egyébként Napsugárnak hívtak, állt és aztán igent mondott. Igent, hogy hajlandó gyereket szülni neki. Panel nem ugrott fel a székről, csak ennyit mondott:
– Rendben. Akkor most vegye úgy hogy megkértem a kezét. Üljön le és egyen. Ne maradjon ilyen csont sovány, el sem férne magában egy gyerek sem. Napsugár elnevette magát, és enni kezdett.

– Jézusom, maga úgy eszik, mint aki egy éve nem evett!

– Talán maga nem?- és Napsugár megint elnevette magát.

Ezen mindketten nevettek, hazamentek. Napsugárnak persze volt egy saját lakása a 10. emeleten a panelban, elvégre ő a szingli életmód szerint élte az életét, és gyerek szóba sem jöhetett, mert kirúgták az állásából az Egybesült Izzóból azon a címen, hogy találtak nála fiatalabbat. Akkor döbbent rá, hogy öreg, de még mi sem késő.

– Na így lettem én igaz királynő mesélte a Tesco parkírozójában egy csodálatos sport autóból, aminek a nevét sem tudom Napsugár, aki majdnem hölgy szomszédom Homokkomáromban. S nézd e kis kincset lett egy gyerekük, aki fiú.

– Az övé ?

– Úgy tudja, s nézett az ég felé.

– Panelkirállyal mi van ? – kérdeztem.

– Otthon vár bennünket.

Napsugár pát intett kihúzva csoda járgányával a parkírozóból.

Tanulság: éljétek a szinglik boldog és túlhajszolt életét, későn házasodjatok, és azt is csak érdekből, a gyerek pedig csak azért legyen, hogy idősen legyen, aki gondoskodik rólatok. És ha rondák vagytok, nem kell aggódni: nincs olyan plasztikai műtét, mely ne tehetne benneteket ördögien vonzóvá.

(Bognár László közíró. Nagykanizsa, 2016-08-22.)

Emléktáblát állítottak Rózsás János írónak, történésznek Nagykanizsán

2016-08-17 Kultúra

Születésének 90. évfordulója és a Gulag-emlékév alkalmából emléktáblát avattak kedden a Gulagot megjárt Rózsás János író, történész egykori nagykanizsai lakóházának falán.
Az 1926-ban Budapesten született, gyakran a „magyar Szolzsenyicinnek” nevezett író, történész, a Gulag lexikon szerzője 2012-ben bekövetkezett haláláig élt a nagykanizsai Csengery utca 52. szám alatti házban. A város önkormányzata – a tábla szövege szerint – „a szovjet rabtáborokba hurcolt sokszázezer magyar helyett szóló díszpolgárának” állította a Gulag-emlékévhez kapcsolódóan az emléktáblát, amelynek leleplezésekor Dénes Sándor polgármester (Fidesz-KDNP) azt mondta: Rózsás János olyan ember volt, aki segítette sorstársait, kutatott az eltűntek után, és szólt mások helyett is.

(Fotó: YouTube)

A polgármester felidézte, hogy Rózsás János 1944-ben, 18 évesen került szovjet hadifogságba, ahonnan csak 1953 telén szabadult. A rabságban eltöltött idő alatt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, és szabadulása után a KGB arra próbálta rávenni, hogy a később Nobel-díjassá lett barátja „cáfolataként” írja meg az „ellen-Gulagot”. Ehelyett megírta Keserű ifjúság című könyvét, amely először csak Münchenben jelenhetett meg 1986-ban.
Dénes Sándor emlékeztetett arra is, hogy az író, történész olyan ember volt, aki „a világot és a létezést nem engedte elvenni és eltörölni”, az emléktábla is a kiállás, az emlékezés és az emberség jelképe.

A nagykanizsai emléktábla leleplezésén jelen volt az egykori Gulag-rab fia, Rózsás Antal, valamint a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének zalai és nagykanizsai vezetői.
Rózsás János 1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta, az volt a vád ellene, hogy önként harcolt magyar leventeként a Szovjetunió ellen.

1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában. Itt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval, akivel három évet töltöttek együtt.

Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta.
Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a Gulag lexikon és 2005-ben a Leventesors.

Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével tüntették ki. 2011 augusztusában vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) a Gulag szörnyűségeinek – az egyetemes történettudománynak fontos forrásanyagot jelentő – kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életútja elismeréseként. MTI

Egy fantasztikus kanizsai koncert – Videóval

2016-08-12 Kultúra

Bacskay Zoltán, Nemere László, Misko János, Vukics László felállásban adott nagysikerű koncertet a Retro Party Boys együttes, csütörtök este a nagykanizsai Medgyaszay ház színháztermében. A 60-as évek nagy slágereinek előadásával kedveskedtek a színháztermet zsúfolásig megtöltő kanizsai zenerajongókkal, Shadows számok prezentálásával. A Retro Party Boys után a Vigadó Duó koncertjét hallgatták meg a nézők. Nemere László és Ernst Katalin énekelt örökzöld dalokat.
(Kép/szöveg/videó: Vízvári József – Pipás)

Domboldalról a belvárosba költözik a nagykanizsai JazzLand

2016-08-02 Kultúra

„Mentsük meg a Jazz-t Cserfőn!
Save Jazz in Cserfő!

A Cserfői JazzLand idén az összefogás jegyében a Honvéd Kaszinóban lesz megrendezve. Az elmúlt két évtizedben több ezer látogatót varázsolt el a színvonalas, generációkat összehozó jazz zenei rendezvény, Cserfőn.

Az utóbbi években amúgy ingyenes fesztivál ezúttal jótékonysági céllal szerveződik, hogy a jövőben a hétvégi jazz hallgatása, a JazzLand és a fiatalok oktatása Tiborcz Iván által, továbbra is Cserfő gyönyörű dombjain történhessen. Számos nagykanizsai születésű, remek jazz-zenész kezdte pályafutását a szőlővidéken.

16 órától utcai hangulatkeltéssel indul az esemény, 17 órakor a 20 év a JazzLand-en című fotókiállítás megnyitására kerül sor. 18 órakor a Honvéd Kaszinóban kezdődnek a koncertek. 22 órakor értékes képzőművészeti alkotások kerülnek kisorsolásra a támogatói jegyek vásárlói között. Az est örömzenével (Jam Session) zárul.

Ady utca, 16 órától:
Igricek & Transsylvanians
Nagy Isabel, ének
Farkas Tibor, ének és gitár
Tiborcz Iván, furulya és szaxofon
Kaszás Ottó, ének és gitár
Tiborcz András, bőgő
Kőfalvi Csaba, dob
Eraklin Táncklub Egyesület

Honvéd Kaszinó, 17 órától:
20 év a JazzLand-en fotókiállítás

Berkes quartet
Berkes Adél, szaxofon
Berkes Marci, zongora
Murka László, bőgő
Berkes Tamás, dob

Jazz Land Q
Tiborcz Dénes, szaxofon
Simon Balázs, szaxofon
Tiborcz Iván, zongora-szaxofon
Murka László, bőgő
Kőfalvi Csaba, dob

Pálinkálom
Burján Orsolya, ének
Kém Sándor

Choose Cheese
Cseke Dániel, szaxofon
Menyhért Márton, gitár
Berta Zalán, basszusgitár
Bakonyi Bence, dob

Sorsolás
Jam Session
A résztvevő zenészek közös produkciója

A koncertre a belépés 2000 Ft-os támogatói jeggyel történik, melyből akár több is beszerezhető a helyszínen. A támogatói jegyek automatikusan részt vesznek a sorsoláson, ahol értékes művészeti alkotások nyerhetőek. Az esemény 14 év alatti gyermekek számára ingyenes.

Köszönjük a hihetetlen erejű közösségi összefogást. A fellépő zenészek, támogató cégek és segítőkész barátok, magánszemélyek együttműködése nélkül a kanizsai kultúra várának egyik erős bástyáját vesztenénk el.

Támogatóink a programban említett formációk tagjain kívül:

Nagykanizsa MJV Önkormányzata
Honvéd Kaszinó
Berkes Tamás
Claudine Pots
Dobri Noémi
Halász Gyula
Halmos Ildikó
Ludvig Dániel
Ludvig Zoltán
Peter Buchleitner
Szabó Tamás
Szokol László
Volráb Lajos
JAGO kávézó
TeRRa NoVuM
Valkó Viktória

(a lista folyamatosan bővül)

Akik szeretnének hozzájárulni a Mentsük meg a jazz-t Cserfőn! című akcióhoz, de Augusztus 6.-án nem érnek rá, azoknak is van lehetősége segíteni. Az alábbi elkülönített bankszámlán hálásan fogadjuk a felajánlásokat:
Tiborcz Iván
UniCredit 10918001-00000089-07530000
támogatás”

(Forrás: Facebook)

Balatonmáriafürdőn az Eraklin és a Nagykanizsai Fúvószenekar

2016-07-30 Kultúra

Balatonmáriafürdőn július 29-31 között a Mária napok keretén belül rendezik meg a XXXIII. Nemzetközi Fúvószenekari találkozót.

A szombati nap során a kanizsaiak által nagyon népszerű Balaton parti településen felléptek a nagykanizsai Eraklin Táncklub Egyesület táncosai, akiket a Nagykanizsai Fúvószenekar kísért.

A friss fotókat a táncklub Facebook oldalán találtuk.

Leave a comment

Esti séta Nagykanizsán

2016-07-27 Kultúra

Látványos, ugyanakkor meglepő nagykanizsai fotókat készített Vízvári József, a Pipás. A fényképek július 25-én hétfőn este fél kilenc körül készültek a dél-zalai városban és nagyon szépek. A képek láttán azért felmerül egy kérdés: egy ötvenezresnek mondott – mert ma már nem annyi, az 2012-es adat – egy kellemes nyári estén hol vannak az emberek?

Leave a comment

Kellene egy Kanizsa Rádió?

2016-07-22 Kultúra

Ahogyan az MTI-re hivatkozva a Dél-Zala Press is megírta „Pályázni lehet a Nagykanizsa 95,6 MHz rádiós frekvenciára
Három, jövőre lejáró vidéki rádiós médiaszolgáltatási jogosultság frekvenciatervének kidolgozására kérte fel a médiatanács a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hivatalát – közölte az NMHH szerdán az MTI-vel.
Mint írták, a médiatanács az egyes vidéki településeken működő rádiózási lehetőségek folytatása érdekében felkérte az NMHH hivatalát, hogy dolgozzon ki frekvenciaterveket a jelenleg a Helikon Rádió használatában álló Keszthely 99,4 MHz és Nagykanizsa 95,6 MHz, valamint a jelenleg a Best FM Hajdúnánás rádió által üzemeltetett Hajdúnánás 93,9 MHz médiaszolgáltatási lehetőségekre.
Ezeknek a frekvenciáknak a használati jogosultsága ugyanis 2017 júliusában lejár, a tanács a döntésével pedig már most megkezdi a felkészülést a jövőbeni pályáztatásra. MTI”

Oly sokszor lehet hallani Kanizsán, nagyon kellene egy helyi rádió, hasonló, mint amilyen volt már városunkban.
A Helikon Rádió kanizsai stúdiója is működik ugyan, de nagy a nosztalgia és a vágy(álom) a „kanizsai rádió” után és iránt. Többen mondogatják: az önkormányzat újra működtethetné… nem kellett volna a városnak ebek harmincadjára juttatni….
Nehezen értik meg még ma is: a 2005. karácsonyán megszólalt Kanizsa Rádió soha nem volt a város, az önkormányzat tulajdonában, a Helikon tulajdonosa(i)é volt a frekvencia.Az már bizonyára nem túlságosan érdekel senkit, hogyan lett a Helikon fő frekije a „kanizsai” – és miért. A kanizsai közgyűlés pedig a kereskedelmi rádiónak egyes önkormányzati információk, magazinműsorok elkészítésére és sugárzására adott pénzbeni támogatást, amely kvázi szponzor-pénz volt.
A kifejezetten helyi hang, baráti hangnem, a helyi és környékbeli információk sokasága, helyi magazinok, útinform, időjárásjelentés, és nem utolsó sorban az ismerősöknek szánt kvázi zenés üzenet-kívánságok – bizony hiányoznak.
Vannak, akik emlékeznek korábbi „Kanizsa Rádiókra”, nem kevésbé sikeres volt akkor is a „mi hangunk”, a helyi dolgok… nem csak enni és venni kell a helyit… ill.. dehogynem…. most majd ismét vételről lesz szó – ha szól a rádió. A legutóbbi KR – bocsánat, tudom, hogy ma is van…. – annak idején éppen karácsony előtt a „Szól a rádió” LGT-gallal indította adását, amikor hajnali hatkor megszólalt Lada hangja.
Körkérdést intéztünk sok emberhez – kanizsaiakhoz és környékbeliekhez -, várják- és milyen igényekkel, hogy legyen kanizsai rádió. A megszólítottak – ki hitte volna?! – mind hallgatták akkoriban a KR-t, és vannak, akik azóta is hűségesek.
Kérdéseink:
Szerinted hiányzik egy helyi, Kanizsa Rádió? Önkormányzati legyen? Adjon-e rá pénzt az önkormányzat? Vagy legyen – miből? – kereskedelmi, önkormányzati támogatással? Milyen jellegű legyen?

Dervalics György

– El tudnék képzelni egy ilyent, mivel van helyi tévénk, van helyi újságunk, miért ne lehetne helyi rádiónk? Szerintem próbálja fenntartani magát részben, ill. az önkormányzat is támogassa.
A helyi infók szükségessége? Kell az is, ismerősökről ismerősöknek …

Spolár Erika:

– Jó lenne, ha lenne kanizsai rádió. Ha az önkormányzat is „használná”, tehát a város hivatalos híreit rendszeresen meg kívánnák jelentetni benne, akkor támogassa is az önkormányzat. Ha sikerülne szponzorokat ( iparosokat, kereskedőket, gazdálkodókat) találni hozzá, akkor ők is megjelenési lehetőséget nyernének ezzel. Elérhetővé válna számukra az a korosztály, réteg, akik nem használják az internetet. Viszont hallgatnak rádiót. Legyen zene, kívánságműsor , helyi infó, magazin mellett ismeretterjesztés, környezetvédelem, helyi kulturális értékek megismertetése, itt inkább emberekre gondolok – zenészek, írók, költők.

Gábris Jácint:

– Igen, hiányzik. Véleményem szerint működése betervezhető az új MédiaHáz égisze alá, azaz, önkormányzati költségvetéssel is bírna, de a fenntarthatóság miatt szükséges a reklámbevétel is. Már annak idején sem tartottam jó ötletnek, hogy kikerült városi kézből. Jellege: elsősorban helyi hírek, de időközönként az országos, illetve nemzetközi hírek is jelenjenek meg. A reklámok a hír- és zeneblokkok közötti szünetben, elviselhető mértékben jelen lehetnének, hiszen a bevételképzés az fontos. Lehetnének helyi műsorok (beszélgetések), nagyon ritkán vitaműsorok, politikai műsorok. Kár volt átengedni a Helikonnak a frekit, az ilyen médiumnak a város kezelésében van a helye – remélem vissza tudják szerezni 🙂
más az, mikor messziről mondják meg, mi mehet, és mi nem, és a messzi döntéshozók nem érzik és értik, mit szeretne igazán hallani a helyi ember… vagy direkt nem is akarják érteni. Jobb, ha saját kezelésben van az… persze, ez a magánvéleményem. Szerintem jó lenne, ha a városnak lenne saját, önálló rádiója, vagy hosszú bérlettel és nagy önállósággal is elképzelhető, ahogy megtudtam, az is működött, én támogatnám, remélem Nagykanizsa pályázik rá.

Gudlin Ágnes:

– Véleményem szerint a most működő Helikon rádió is tudósít valamelyest Kanizsai témákról. Korábban a Kanizsa rádió persze több helyi témáról tudósított, de biztosan nem véletlenül alakult át a szervezet. Kérdés, hogy mit közvetítene ez az új rádióadó. Amennyiben az önkormányzat támogatja az új adót, jogosan elvárhatja, hogy jelentős műsoridőt szenteljenek az ott felderítő témának. A következő kérdés az,hogy van e kereslet erre.
Azt tudom, hogy a Helikon nekem nem igazán tetszik, talán korábban jobban tetszett, de ez nekem már túl,, kereskedelmi,,… Mostanában Kossuth-ot hallgatok
Ott vannak számomra érdekes témák is. Hallgatom a Napközben-t, néha a vendég a háznál –t… Aktualitások, gyerekek…

Horváth Eszter:

– Szerintem elégséges a meglévő valamennyi rádióadó, nem a menyiséggel van a probléma, hanem a foghatósággal. Nem élvezhető a környéken több rádióadó, azon kellene változtatni.

Zsámár Roland:

– Szerintem hiányzik. Önkormányzati, kézzel vezérelt nem hiányzik senkinek sem. Saját lábon álló kereskedelmi kell, amilyen a legutóbbi is volt, minimális önkormányzati pénzzel, amit a saját programjaik promotálására használnának. De igazából közömbösséget érzek az embereken: Ha lenne ilyen rádió, annak is örülünk, ha nincsen, úgy sem rossz.

Bene Csaba:

– Szerintem jó lenne a helyi rádió! Kereskedelmi – önkormányzati támogatással! Milyen? Kossuth, Petőfi keveréke!

Pallanki Katalin:

– Szűkszavúan tudok válaszolni. Jó ötlet a helyi rádió, aktuális, helyi dolgokról értesítsen. Elvenné mindenki kedvét a sok reklám, de az önkormányzat inkább másra költsön. Így marad a kereskedelmi.

Lenkovics Anna:

– Szerintem mindenképpen jó lenne. Helyünkbe jönne nemcsak a világ, hanem a helyi hírek is. Aztán meg sok zene. Hogy ki támogassa? Természetes, hogy az Önkormányzat is adjon rá pénzt, de a reklámokat fizessék meg a vállalkozások…De igazán nem tudom, milyen lehetőségek lennének.

Kóbor Ferenc:

– Szerintem önkormányzati támogatású legyen mivel, ez Kanizsa érdeke is, hogy legyen saját rádiója. Szerintem ami történt Kanizsán és Kanizsa környékén, ez érdekli az embereket. De lenne még ötletem...

Péter Attila:

– Ha olyan lenne mint a 2011-ig működő Kanizsa Rádió volt, akkor igen. Az akkori műsorok nekem tetszettek, akárcsak a műsorvezetők és dolgozók hozzáállása. Bár tudom, hogy többségében szét széledtek a megszűnés után, nem tudom, hasonló csapatot sikerülne-e összehozni. Főleg úgy, hogy kereskedelmi legyen és a politikától, önkormányzattól független. A régi rádió tudom, hogy népszerű volt és sokan csalódtak, hogy vége lett. Addig én is rendszeresen hallgattam és nem csak azért, mert ismertem szinte mindenkit, aki az adásokon munkálkodott, hanem, mert nem erőltetett műsorok voltak. Esténként, vagy késői időpontokban pedig érdekes témákkal foglalkoztak és bizonyos napokon olyan rétegzenékkel is, ami nem olyan népszerű minden korosztály számára. Szóval, én a függetlenségre szavazok, ha mondhatom így.

Czinki Roland:

– Gazdaságosan kereskedelmi rádiónak kellene lennie reklámokkal természetesen a helyi és a környékbeli programokat hirdetni kell. Jó lenne egy reggeli műsor, ami hasonló, mint a bumeráng volt. Falunapokra akár ki lehetne települni, ahol nagyobb rendezvények vannak, hogy Nagykanizsát és környékét még vonzóbbá lehessen tenni!Lehetne egy heti top 20 slágerlista, amit a hallgatók szavaznak meg. Sokszor hallom a bevásárló központokban, nem tudják az emberek, mit főzzenek maguknak. Lehetne egy gasztronómiai műsor is. Sokan járnak futni, mert fogyókúrázni akarnak, ehhez lehetne ötleteket adni, hol lehet, mivel lehet stb. A közösségi oldalon meg lehet osztani jó recepteket!

Dobri Noémi:

– Igen nagyon hiányzik az, ami volt pár éve. Összetartó erővel bírt. Jó volt az ismerősökről, szomszédokról, rokonokról, volt osztálytársakról hallani. A helyi marketingnek kiemelkedő tevékenységet biztosított. És még ezer dolog miatt. Önkormányzati azért jó, mert akkor kevésbé fordulhat elő az, ami megtörtént a Kanizsa Rádió akkor épp nagyon sikeres idejében. Egy önkormányzat nem a maga ellensége. Ezt csak profit alapú vállalkozás merte meglépni. Hiba volt.

Kanizsai József:

– Ha van a városnak rádiója, az mindenképpen jó. A kérdés az, hogy ki finanszírozza. Ha az önkormányzat, akkor feltétlen csak az ő dicsőítése az első, az ellenzék kiszorítása , stb. Kik hallgatják, főleg a fiatalok, illetve az autósok . Olyan rádió, amely nem politizál, zene, művészet, koncertek, pártsemleges hírek, az igen. Feltétlen bevonnám a cégeket, hiszen a jó bornak is kell a reklám. Ha a városé, akkor feltétlen kellene a helyi írók, költök műveiből bemutatás, de így az együttesekről is. Már vannak itt is hangos könyvek (novellák, versek), de a festőkről… Hogy nyereséges lenne-e, nem tudom, de aki fizet, az parancsol, mindenütt a világon! Készíthetne a rádió saját anyagot is. A város irodalmát hangformában leadhatná, így mindenki jól járna! A hallgató, a finanszírozó, és az alkotó is. Persze ha jó az anyag!
Iskolák egy-egy novellát színdarab formában előadhatnának, felvenni, majd leadni! Egy helyi adónak elsősorban a hely lakosságot kell kielégíteni és ha lehet helyi anyagból.

Tóth Ferencné:

– Talán merész vállalkozás lenne, hisz volt, de talán pénz hiány miatt vonták össze a keszthelyivel, most Helikon Rádió. Önkormányzati? Milyen téma lenne? Politikai csatározásról szóló? Ha nem, ki finanszírozná ? Reklám? Lenne-e, aki reklámoz, és aki hallgatná ? …Túl borúlátó vagyok ? … Persze legyen színes, szóljon sok témáról.

Horváth Zoltán Vilmos:

– Szerintem legyen egy Kanizsa Rádió! Az önkormányzat i meg nyugodtan támogathatja! Polg.mester Úr megtisztelő támogatása hathatós legyen! Szerintem az alapvetően eldöntendő kérdés: hallgatottságra gyúrunk? Ha igen, akkor: trendi zene és jó szöveg! A többi megy magától…
El kellene tüntetni belőle a „riporterkedést”. Önfeledten és nagyokat kellene nevetni! Mit nevetni! Hahotázni! De csak humorral, és nem ízléstelenül. Igazi, belülről fakadó, zsigeri humorral. Na, ez kellene!

Kocsisné Perneczki Renáta:

– Jó lenne,ha ismét lenne Kanizsa Rádió! Véleményem szerint 100%-os önkormányzati tulajdon nem biztos, hogy szerencsés lenne. Önkormányzati támogatással, de kereskedelmi rádióként tudnám elképzelni a működését.

Goór Gábor:

– Szerintem hiányzik. Jellegileg főleg fiatalos legyen, persze minden generációnak legyen saját műsora (gyerek, fiatal, középkor, idős). Sok zene, változatosság, gyors és fontos hegyi hírek és információk, nem az MTI világ és budapesti hírei, hanem tényleg a helyi dolgok érdekelnek.

Karádi János:

– Kanizsa Rádió ? Volt – nincs. Viszont legyen ! Természetesnek tartanám, hogy a helyi önkormányzat hozza létre és tartsa fenn. Legyen azonban műsorai tartalmát tekintve független, és objektív műsoraiban nem baj ha másolja a”nagy” kereskedelmi rádiókat. A jót át kell(lehet) venni. Miután nem vagyok médiaszakértő, egyebet nem tudok javasolni, egyszerű hallgatója lennék.

Havasi Péter:

– Nekem az a gondom, hogy ez a Kanizsa Rádió projekt annyiszor befuccsolt már, hogy nincs bizalmam a helyi rádiózás iránt. Ha mégis lenne, inkább fizetnék, csak az Önkormányzatnak ne legyen közé hozzá! Amibe benn a kezük, abból jó nem sül ki! Amúgy én szerettem rádiózni, de a helyi, sajnos szétesett, ahogy szerintem a következők is befuccsolnak!

Hárs Márta:

– Szerintem jó lenne egy Kanizsa Rádió. Én a Helikont is szeretem, mindig azt hallgatom, de ha lenne egy saját helyi, amelyik a helyi dolgokkal foglalkozik, az jó lenne, biztos sokan hallgatnák.

Gudlin György:

– Jó lenne, egy ekkora városnak és vonzáskörzetének el kéne tartani egy kereskedelmi rádiót
Nyilván önkormányzati támogatással, és akkor közszolgálati feladatokat is elláthatna cserében.
Legyen minden, színes és érdekes, szerintem a csak zenét játszó rádiók hanyatlanak már – igény lenne komolyabb műsorokra is, tematizált műsorokra gondolok , beleértve a zenéket is. Nyilván nem lehet egy műsoron belül mindenkinek megfelelni, ezért kéne többféle műsor, hogy ki-ki megtalálhassa, mit akar, mint a régi Petőfi rádió pl.
…sokat gondolkodom ezen, a sok vacak rádiót hallgatva
jövőre lehet pályázni a Kanizsa Rádió frekire? Jó lenne, ha egy értelmes csapat nyerne! Hallgattam a régit, most is néha hallgatom a keszthelyit is, de leginkább már Kossuthot hallgatok…de a Kanizsa, az mégis kanizsai lenne.

Sabján Gábor:

– Szerintem Kanizsán hiányzik a Kanizsa Rádió sok embernek – Zene, mi történik Nagykanizsán.. Ha az önkormányzat segítene, az jó lenne
Baráti hangulat kellene, mint az ismerősöké, olyan, mint korábban 98.6. Nagyon kedveltem őket… Ladola Jozsi, Donát Betti, Tóth Timi, Pászti Jani, Sztuhi …

Szokol Péter:

– Igen, legyen Kanizsa Rádió !
Kereskedelmi, és az önkormányzat mindenképp támogassa !
Zene terén, legyen retró zene is!

Böjti Istvánné:

– Nekem nagyon hiányzik és szerintem velem együtt sok itt élő helyi lakosnak is. Amikor megszűnt, egyenesen fel voltam háborodva, és csak akkor tudtam meg a jogi kereteit. Nekem laikusnak tulajdonképpen mindegy, hogy önkormányzati vagy más, de legyen, mint ahogy van helyi televíziónk is. Arra régire jó vissza gondolni , nagyon sokan szerettük és vissza várjuk!

Vágó Lászlóné:

– Szerintem amikor külön volt / Helikon / mindenki szerette és hallgatta. Sok munkahelyen hallgatták, hiszen rólunk, nekünk szólt. Mi örülnénk neki!! Azt gondolom, hogy nem tudná magát eltartani , szükség lenne városi támogatásra. Persze csak akkor, ha utána nem szólnának bele a műsor összeállításába.

Béres János:

– Önkormányzati támogatással kiegészítve kereskedelmi céllal is, én hiányoltam – megindulását támogatom!
Zene, kivi, helyi infók, sport? Ez mind!

Fertig István:

– Szerintem jó lenne egy olyan helyi rádió, ami a Kanizsa nevet viseli, vagy magában hordozza. Nyilván az lenne az üdvös, ha ezt magántőkéből lehetne finanszírozni. Hogy önkormányzati fenntartással lehetne-e működtetni egy rádiót, az nyilván büdzsé kérdése. Ebben viszont nem vagyok illetékes.

Vörös András:

– Akkor ha a jövedelemszerzés belép a közszolgáltatásba, a tömegek igényét kell kielégíteni. A tömegízlés nem biztos hogy minőség. (Lásd: a Hősök terén a kis Grófó zenéjére ünnepeltük a focistáinkat…) Ami nagyobb baj: azokat a vállalkozásokat, multikat kell kiszolgálni, amelyek a kenyéradó gazdák. A reklámfelületektől is független műsorok lehetnek igazán hitelesek. A kereskedelmi tv-jelenség óriási kárt okoz. Ez rádió-szinten miért lenne más?

Vlaszák Géza:

– Igen szeretném, hogy legyen Kanizsa Rádió. … hogy ki működtesse …? Az önkormányzatnak mindenképp benn kell lenni. Lényeg, hogy legyen!

Czene Jutka:

– Szerintem fontos, hogy legyen Kanizsa Rádió. Én speciel imádtam. Gondolom, ha segítene az önkormányzat bizonyos összeggel (nem túl sokkal, mert akkor nincs, mi inspirálja ) plusz a hirdetések. Nekem, ha lenne otthon üzletem, stb. biztos hirdetnék a helyi rádióban. Sokan hallgatják. Több információ jut el az emberekhez, mint egy napilapból. A jellege lehet olyan, mint régen volt. Hasonló, mint amit a Bocskorék csináltak. Poén, hírek, játékok, zene. A Gulyás Attilának (régi barátom) szerintem ott a helye. Nemcsak a belső értékei miatt, hanem a humora és a kellemes hangja. Öröm hallgatni.

Milei Bálint:

– Egyrészt a város hírnevének fellendítése céljából sem lenne utolsó, illetve a lakók(fiatalok és idősebbek egyaránt) igényeinek, kéréseinek hangot lehetne adni.
Szerintem érdemes lenne a friss slágerek (legfőképp hangszerrel játszott) mellett a helyi zenekarok rádióképes felvételeit leadni.

Megkérdeztünk több város- ill. önkormányzati vezetőt is, legközelebb erre is visszatérünk.

(Írta: Lukács Ibolya. Fotó: archív – Kanizsa Rádió Facebook)

One comment

Kanizsai interjú a Zanzibár énekesnőjével

2016-07-06 Kultúra

Az V. Nagykanizsai Sörfesztiválon jártunk még júniusban, ahol fellépett a Zanzibár együttes is. Ritáékkal készítettem interjút, sajnos a válaszok csak most érkeztek meg, mert az együttes nagyon elfoglalt – hála Isten –, nagyon sok a fellépésük, mivel új lemezük nemrég jelent meg és lemezbemutató koncertjeik vannak szerte az országban. A kanizsai koncertet végigtomboltuk, nagyon jó volt, sokan voltunk.
Az új lemezük címe: Mindent lehet, mindent szabad, ezzel a számmal kezdődött a koncert, másodikként a Nem vagyok tökéletes, aztán harmadikként a legrégebbi Zanzibár–számot játszották a srácok aminek címe: Várnak a fények. Többek között még ezek a számok voltak, a több mint másfél órás koncerten: Ádám keresi Évát, Kártyavár, Ilyen az élet, Lélegezz velem!, Táncolunk…

Vivi: Hogyan indultatok mint Zanzibár? Volt esetleg zenei múltatok [zeneiskola pl.]?

Rita: 1999–ben Cegléden alakult a Zanzibar, több helyi zenekarból, mivel a fiúk azt érezték inkább saját dalokat szeretnének játszani feldolgozások helyett. Akkoriban sokat jártam az egyetlen helyi rock klubba,innen az ismeretség. Akkoriban sokat gitároztam és énekeltem a haverokkal a templomkertben, itt hallott Gabszi énekelni először. Mindig szerettem a zenét és érdekelt is, sokáig tagja voltam a gimnázium leánykarának.

Vivi: Rita, Te ugye rendőr vagy. Most dolgozol–e ebben a szakmában vagy a zenekarra koncentrálsz?

Rita: Már 2000 óta nem vagyok rendőr,mivel azóta kizárólag a zenekarra koncentrálok.

Vivi: Forgatni hol szerettek inkább: stúdióban egy sima háttérrel és utómunkán betenni a háttereket vagy inkább a szabadban / több helyszínen és úgy összevágni a klipet?

Rita: Forgatni mindenhol szeretünk,mert az azt jelenti új klip készül. A forgatásoknál jobban csak a zenélést szeretjük.

Vivi: Volt–e / van–e különleges élményetek rajongókkal? Ilyenre gondolok, hogy például zaklató, vagy minden koncerten ott van, vagy bármi ami hasonló, vagy Nektek különleges.

Rita: Különleges élményünk sok van a rajongókkal,mivel már az is különleges és jó érzés,hogy az ember zenél és szeretik. [mosolyog] Van akiket név szerint ismerünk,mert rengeteg koncertre eljöttek már a 17 év alatt. Azzal szoktunk viccelődni,hogy talán már több Zanzibar koncerten ott voltak,mint mi! [nevet] A zenekar Facebook oldalán is tartjuk a kapcsolatot a minket kedvelő emberekkel.

Vivi: A rajongóitok elérhetnek–e Titeket a nyári fesztiválokon? Vagy Ti mint együttes nem jártok ilyenre?

Rita: Országszerte jövünk–megyünk, nem nagyon van időnk a nyári időszakban fesztiválra járni privátban, sűrű a program, de ha tehetjük, természetesen maradunk bulizni az éppen adott helyszínen.

Vivi: Készül–e a Mindent lehet mindent szabad lemezetek után a nyolcadik albumotok mostanában vagy ha nem, akkor mikorra tervezitek?

Rita: Természetesen tervezünk új nagylemezt, de jelenleg a Mindent lehet, mindent szabad című lemezünkkel foglalatoskodunk. Dalok folyamatosan születnek, a jövő titka mikor állnak össze egy újabb nagylemezzé.

Vivi: Mi a véleményetek a mostani tehetségkutatókról, amik van, hogy lassan már negyedévente indulnak újak? És hogy az ember max. egy–két évig ismert, jó esetben kiad egy CD–t és utána már feledésbe merül a neve.

(Az interjút készítette: Zámbó M. Vivien [VIVA Vivi])

Rita: A tehetségkutatók miatt szinte mindenki háborog a zenei szakmában, pont azért, mert sok van belőle, de ha az ember a saját dolgaival és zenéjével foglalkozik, nehezebben ugyan egy kicsit, de ugyanúgy tud érvényesülni. Azt gondolom sok tehetséges ember kerül a színpadra tehetségkutatókból, de nyilvánvalóan azok maradnak fenn, akik felismerik nem az a „színezett világ” a valóság, hanem az, amibe energiát fektetnek és amiben saját dalokkal tudnak előrukkolni.

(Fotók: a Zanzibár zenekar Facebook oldala és Dél-Zala Press)

Leave a comment

Az Üdvözlet Nagykanizsáról képes album szerzőjének újabb kötete

2016-07-06 Kultúra

Az idén harmadik kötete került ki a nyomdából a kanizsai Vízvári József (Pipás) újságíró-publicistának.
Vízvári József első, Tükör című könyve még januárban jelent meg és két hónap alatt elfogyott, míg az Üdvözlet Nagykanizsáról című képes album több száz példányban kelt el.
A hétfőn megjelent Koldus nemzedék című kötet 218 oldalnyi terjedelmű és 16 novellát tartalmaz.
Akiket érdekel, keressék Pipásnál, pl. a Facebook oldalán, dedikálva, nyomdai áron kapható a novellás kiadvány.
Vizvári József a nagykanizsai Takács László Irodalmi Kör és a budapesti Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagja, 1989 augusztusától publicista.

Leave a comment

« 1 … 15 16 17 18 19 … 27 »