Előző cikkünkben a külföldi példákat hívtunk segítségül saját helyzetünk javítása érdekében. Ezúttal a belföldi gyengeségeket, erősségeket és lehetőségeket mérlegeljük.
Belföld – őseink teljesítményéből élve
200 éve sokkal erősebb külföldi befolyást „kellett elszenvednie” a magyarságnak, mégis jobban fejlődtünk, mint a demokratának, liberálisnak, és szabadnak beállított modern rendszerünkben.
Szomorúan konstatáltam, hogy az idő előrehaladtával mintha elhülyülne a magyarság. Pedig leleményes és strapabíró nép vagyunk, mégis közel 100 év alatt átvette a vezetést az ostobaság. Mintha nem lenne táptalaj a jobbra törekvéshez, és csak a konzerválás lenne a cél. Valóban csak követő nép lenne a magyar? Annyira feláldozza az egyéni érdek és tehetség magát a politika oltárán a 21. században is, mintha még mindig nem tudtunk volna kivetkőzni a 60 évvel ezelőtti atmoszférából. 200 éve sokkal erősebb külföldi befolyást „kellett elszenvednie” a magyarságnak, mégis jobban fejlődtünk, mint a demokratának, liberálisnak, és szabadnak beállított modern rendszerünkben. Majd’ két évszázada egy ember vagyonát adta, hogy tudományos intézet legyen az országban, és gatyába ráztak folyókat, tavakat. Ma meg két nemzet gárdája képtelen egy csatornahálózatot felújítani. Ma már nem adnak a nemzet működéséhez, hanem mindenki szipolyozza azt.
Egy dologgal nem tudnak mit kezdeni: ami nem rajtuk múlik, például a településszerveződések és a bürokrácia.
Sopron – nyomokban külföldieket is tartalmaz
A nyugati határmentén fekvő településeknek speciális helyzete van a modern Magyarország életében. A hűség városán rendkívüli módon érezhető Bécs illetve Ausztria közelsége. Jellemző ugyanez Szombathelyre, Kőszegre, valamint Bük/Sárvár környékére is. Ha ez a szűk sáv Ausztriához tartozna, a közúthálózat is jobb minőségű lenne. Szinte ennyi az, ami fizikailag elválasztja e településeket „Nyugattól”, mert az osztrák közelség egyébként jól érződik. A lakosság jelentős része már Ausztriában dolgozik, tanul, tevékenykedik – vagy épp Ausztriának -, a szerzett jövedelmet pedig jobbára itthon használják fel. Egy dologgal nem tudnak mit kezdeni: ami nem rajtuk múlik, például a településszerveződések és a bürokrácia. Az olyan magyaros… A folklór és a hagyományok – lehet a turizmus kényszerűségéből adódóan – működnek, és csábítják mind a látogatókat, mind pedig a befektetőket. Ezen túlmenően virágzó kulturális élet zajlik (köszönhetően a szombathelyi és soproni főiskolai karoknak, a történelmi emlékeknek), és stratégiai fontosságú belépési pontok az országba.
Kissé „kanizsa-effektus” érzése kezdett eluralkodni rajtam látva a szép és tág főteret, a zsugorodó kínálattal és a diverzifikáltsággal szemben.
Gondolná, hogy Pécs fő terétől 200 m-re kiadó üzletek vannak egymás után?
Pécs szintén „bezzegvárosnak” mondható. Ugyan nem összehasonlítási alap a több, mint 150 ezer lakójával, de Pécs városa sincs rossz helyzetben annak ellenére, hogy a helyiek szerint évről évre csökken az ázsiója. Az egykori bánya és egyetemvárosból mára már csak az egyetem-jelző maradt. Az ipar rendkívüli mértékben kopott, és sajnos az elmúlt esztendőkben a főként PTE-re alapozó kulturális élet is halványodott a csökkenő hallgatói létszám miatt. Ez persze a szolgáltatói szektort is erősen érinti. Kissé „kanizsa-effektus” érzése kezdett eluralkodni rajtam látva a szép és tág főteret, a zsugorodó kínálattal és a diverzifikáltsággal szemben (egyik helyen jól szituált emberek ücsörögnek kávézókban, 100 m-rel arrébb pedig szivacspapucsos emberek ülnek a lépcsőkön). Baljós érzésem volt a nem túl esztétikus szegénytelep közvetlen szomszédságában lévő, milliárdos beruházású Zsolnay-negyeddel kapcsolatban is, ahol lehetőség lenne a pezsgésre, csak épp nincs, aki ezt kihasználhatná. Egy gyönyörű közeg, mely méltatlanul elhagyatottnak látszik. Pont, mint a kanizsai Erzsébet tér. Szép, jó, de nem hozza, amit kell… De legalább vannak csodás történelmi kincsei, színháza, és egy nagyon színes városi hangulata a fiatalok révén.
Az igazi belváros – feeling Szegeden is megtalálható
Szeged városa a kietlenségben egy gyöngyszem. Természetesen, mint minden városnak, Szegednek is megvannak az ördögei, mégis élhetőbb a többség számára. Szintén nagyváros a maga 160 ezer lakójával, ami önmagában már jó alap sok mindenre. Dél-Alföld legszebb városa évszázados kultúrával büszkélkedhet, ami olyan ikonokat „termelt ki”, mint Szentgyörgyi Albert, József Attila és még sok mást. Az ország egyik legjelentősebb egyetemével és színházával rendelkezik, és erre nem félnek építeni sem. Rendkívül jó közlekedése van városon belül és azon kívül is. Gasztronómiája szenzációs a jobbnál jobb ételeket kínáló éttermeivel, cukrászdáival, és borozóival. Érdekes, hogy valamivel drágább is hozzánk képest, mégis van rá fizetőképes kereslet… Nem véletlen hát, hogy 50 km-es körzetből szippantja fel az embereket a város. Ráadásul abban is speciális helyzetben van, hogy Magyarországon talán egyedüliként ellenzéki városvezetése van.
Három nagyon fontos konklúzió
Nagykanizsán is van egy országos szinten is jól prosperáló egyetemi kampusz, amire sajnos a város alig alapoz valamit.
…holott a kanizsai oktatásnak kulcs szerepet kell játszania a jövő turizmusában, és a mérnök képzésében is…
Az első a földrajz. Nagykanizsa (Sopronhoz, Szombathelyhez és Szegedhez hasonlóan) határ mellett fekszik. Húsz percre déli szomszédjainktól, és egy órán belül már Ausztria is elérhető. Emellett autópálya köti össze 3 fővárossal, ami hasonló Sopron helyzetével. Nem is beszélve a Balaton és Zalakaros közelségéről… Logisztikai, turisztikai és ipari/kereskedelmi szempontból is minden adott.
Nincs rossz adottságunk, mégis küszködünk
A második a kultúra. Nagykanizsa nem rendelkezik helyi színtársulattal, bár a lehetőség adva volna hozzá. A HSMK ettől függetlenül jól ellátja a kanizsai érdeklődőket is programokkal, ez valamivel nagyobb teret is enged nekünk a programok színességét illetően. Valódi színházi életet nem tud teremteni ugyan, de a szórakoztatásra éppen alkalmas. Ugyanakkor Nagykanizsán is van egy országos szinten is jól prosperáló egyetemi kampusz, amire sajnos a város alig alapoz valamit. Az önkormányzat szívesen páváskodik a kampusz érdemeivel, ugyanakkor szakmailag sem és marketingben sem használja ki azt, holott a kanizsai oktatásnak kulcs szerepet kell játszania a jövő turizmus-oktatásában, és a mérnök képzésben is, már csak a földrajzunkat és a gyenge ipari törekvéseinket tekintve. (legalábbis tényleges, új ipari létesítmények nélkül a szándék meglehetősen gyengének számít)
A harmadik pedig a hagyomány, illetve annak hiánya. Ősi kereskedő város vagyunk, amiből mára szinte semmi sem látszik, a bolhapiacot leszámítva. Jó kezdeményezés a kézműves vásár alkalmanként, ez viszont csak egy cuki hobbi-rendezvény csupán, ha nincs rendszere. A Vásárcsarnoknak ingyen helyet kellene biztosítani egy egész szárnyat beáldozva erre a hét 6 napján, hogy a környékbeliek szappant, krémet, mézet, édességet, bort, stb. árulhassanak állandó jelleggel. Kereskedelmi szempontból az állandóra lehet jobban alapozni az alkalmi helyett. Az különleges lenne, és a manapság trendivé váló kézműves kultúrának is remek táptalajt biztosíthatna! Az éves dödölle fesztivál is – éves szervezésben is – kevés. Jól kirajzolódik, hogy történelmi emlék hiányában nekünk a gasztro kultúrára kell alapoznunk. Ennek megalapozására azonban kevés a fánkfesztivál, és a dödöllefesztivál. Ha nem vigyáz a város, rövid időn belül a környékbeli agilis falvak elviszik előlünk a témát, és a saját eszközünkkel gyűrnek le. Ezekhez a legfontosabb lépés, hogy a városvezetés tudatosan vállára vegye ezt a témakört, és a lakosságot (főként a fiatalokat megcélozva és bevonva) felhasználva valódi hozzáértéssel vinné sikerre a stratégiát. Egyébként csak sokat markolunk, de keveset fogunk…
Mindezek eléréséhez a legfontosabb, hogy a város jövőjét érintő kérdéseket ne politikai és/vagy párt alapon döntsék el, mert abból látjuk évtizedek óta, hogy jó nem sülhet ki. Arról nem is beszélve, hogy politikailag is csak az lehet valóban sikeres, akik a köz érdekeit szolgálják, nem pedig azt használják ki. Ezért tud remekül működni egy ellenzéki vezetésű alföldi nagyváros is, és egy kormánypárti irányítás alatt lévő Kaposvár is, valamint ezek hiánya miatt kerülhet zuhanó pályára dél-dunántúli nagyváros is. Ha Nagykanizsa továbbra sem a lehetőségeit, és tudás állományát használja a pártpolitikai érdekekkel szemben (ahogy eddig), akkor rövid időn belül sem értékes lakossága, sem befektetője, sem kultúrája nem marad. A fenti példákból pedig jól kivehető, hogy utánpótlás generáció nélkül jövője sem lesz a városnak. Az idő pedig ellenünk dolgozik, akárhány tanulmányt is lebegtetnek reakció nélkül…
