Búcsúzom — hosszú útra indulok
Lassan itt az idő, menni kell, de ígérem: még találkozunk!
– Mikor indulsz? – kérdezte honlapunk munkatársa.
– Hamarosan. Már csomagolok – válaszolta a riporter elmondása szerint szűkszavúan a mi gólyánk, itt, a kiskanizsai Bajcsy-Zsilinszky utcai fészekben.
Szerkesztőségünkben felidéződtek azok a kiskanizsai napok, amikor – hajdanán több, mint 40 évvel ezelőtt – az akkori 1. b-ben Baranyai és Balázs tanító nénik sokat gályáztak, hogy a kis nebulók fejében megmaradjanak Petőfi sorai:
„Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek…
Vándor népe ott halad„
Jelentem: megmaradtak. Jelentem továbbá: rövid vizsgálódás után megállapítható, hogy tényleg készülnek a gólyák, sokuk már útra is kelt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint a jeladós gólyák messzi földről „izennek” már.
Ki tudja meddig jutnak? Előző években a Földközi-tengeri partvidéken, Egyiptomban, Tanzániában, Csádban is teleltek gólyáink.
Mondjuk: gólyáink…, fecskéink. De vajon hogy’ hívják „odaát” őket? English grammar: Stork ill. Swallow. A FB-népe munkatársunk ezen kérdésére is adott már választ: szuahéli nyelven a gólya korongo, a fecske kumeza. Ebben rejlik a közösségi média ereje!
Reménykedjünk, hogy csak nekünk, embereknek kell net, GPS meg ki tudja, mi. Az érintettek ezek nélkül is veszik felderítő-hírszerző társaik „izenetét”, és mennek, ha menni kell.
Abban is bízzunk, hogy ide, hazatérnek hozzánk, mert mindegy: korongo-nak hívják-e őket vagy máshogy, de talán tényleg mások is szeretik a gólyáinkat.
…és nem eszik meg, mint a kémnek vélt, majd kiszabadított, s mégis gasztronómiai véget ért jeladós Ménest.
Jó utat, Sáska Gólyák!