Egy hírportál Nagykanizsának és térségének, Dél-Zalának
„2024-BEN IS „ZÖLD KOSÁR” TERMELŐI PIAC.
Január 11-én (csütörtökön) 14 órától 18 óráig várjuk a vásárlókat az új esztendő első nagykanizsai termelői piacán, az Eötvös tér és Széchenyi tér találkozásánál.” – közölte Facebook oldalán a napokban a Via Kanizsa Városüzemeltető Nonprofit Zrt.
Kapcsolódó
Pénteken kezdődik és augusztus 11-ig tart a hagyományos nyári élelmiszerlánc-ellenőrzés – mondta az M1 aktuális csatorna péntek reggeli műsorában az Agrárminisztérium (AM) élelmiszeriparért és kereskedelempolitikáért felelős államtitkára.
Nobilis Márton közölte, hogy a szokásos ellenőrzési időszakok közül a nyári a leginkább szerteágazó, hiszen kiterjed a termelőkre, a piacokra, strandbüfékre, táborokra, a „Szedd magad”-akciókra és minden szezonális rendezvényekre.
A kormányhivatalok és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) ellenőrei többek között az ételeket és italokat, az élelmiszerek eredetét, a higiéniai előírások teljesítését nézik, a helyszíni akciók mellett laborvizsgálatok is lesznek.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az ellenőrzést nem a minél több büntetés beszedése, hanem a szemléletformálás, a szabálykövetés érdekében szervezik. A tapasztalatok szerint ennek van is értelme, és a büntetések számában is látszik, hogy egyre kevesebb a szabálysértés.
A kereskedők, az eladók számítanak a vizsgálatokra, a magyar élelmiszerek a nyári rendezvényeken is megbízhatóak – tette hozzá Nobilis Márton. MTI
A Via Kanizsa Városüzemeltető Nonprofit Zrt. nyilvános licitet hirdet a nagykanizsai piacokon és vásárokon helyhasználati szerződéssel le nem kötött helyeire a 2020. szeptember 27-től 2020. december 31-ig terjedő időszakra.
Heti vásár és használtcikk vásár a Kalmár u. 6. sz. alatti Csarnok üzletház földszintjének C és D szektorában, valamint a parkoló kijelölt területén.
Licitálási alapdíj:
• parkoló: 24.000 Ft/árusítóhely
• üzletház: 9.600 Ft/félasztal
Jelentkezési határidő: 2020. szeptember 27. 12:00 óra.
Az árverés ideje: 2020. szeptember 27. 12:00-kor.
A licitálási hirdetmények, a licitálható helyek listája és térképe a Csarnok Üzletház földszintjén található hirdetőtáblákon, valamint a Piacfelügyelet irodájában megtekinthető.
Jelentkezés helye: Nagykanizsa, Vásárcsarnok piacfelügyeletén.
Az árverések helye: Nagykanizsa, Vásárcsarnok 1. em. Vagyongazdálkodási Zrt. irodája.
(Forrás: Via Kanizsa)
A Via Kanizsa Városüzemeltető Nonprofit Zrt. nyilvános licitet hirdet a nagykanizsai piacokon és vásárokon helyhasználati szerződéssel le nem kötött helyeire a 2020.február 4-től 2020. december 31-ig terjedő időszakra.
Országos kirakodóvásár a Kalmár u. 6. sz. alatti Csarnok üzletház parkolójának kijelölt területén.
Jelentkezési határidő: 2020. február 4. 12:00 óra.
Az árverés ideje: 2020. február 4. 12:00-kor.
A licitálási hirdetmény, a licitálható helyek listája és térképe a Csarnok Üzletház földszintjén található hirdetőtáblákon, valamint a Piacfelügyelet irodájában megtekinthető.
Jelentkezés helye: Nagykanizsa, Vásárcsarnok piacfelügyeletén.
Az árverés helye: Nagykanizsa, Vásárcsarnok 1. emelet, Vagyongazdálkodás iroda.
(Forrás: VIA Kanizsa)
Hamis Adidas, Converse, Nike és Gucci termékek a nagykanizsai bolhapiacon
A NAV Zala Megyei Adó-és Vámigazgatóságának járőrei tavaly július 1-én – vasárnap – ellenőrzést végeztek a nagykanizsai piacon, melynek során egy 61 éves kaposvári férfi áruit is megvizsgálták. A férfi által eladásra kínált termékek között Adidas márkajelzéssel ellátott sportcipőket, rövidnadrágokat, pólókat és papucsokat, Converse márkajelzéssel ellátott cipőket és pólókat, Nike márkajelzéssel ellátott cipőket, és rövidnadrágokat, valamint Gucci márkajelzéssel ellátott trikó…
Ritka régi fotókhoz jutottunk hozzá, amelyek a régi nagykanizsai kosaras piacról készültek.
A régi piac a posta nyugati oldala és a mostani Célpont Áruház (most már kínai) közti területen volt.
Még iskolás korunkban nekünk is sok környékbeli ismerősünk dolgozott itt, megmaradt az emberben a friss sült kolbász, hurka, hús utánozhatatlan illata, a forgatag és a kofák kedvessége.
Akkor tudtuk, amit eszünk, az biztosan száz százalékig saját termés, hiszen frissen hozták kertjeikből a kiskanizsai „Sáska” és a környékbeli asszonyok.
Most a kanizsai Vízvári József újságírónak köszönhetően újabb, eddig ritkán látott fotókhoz jutottunk az egykoron nyüzsgő piacról.
Fogadják szeretettel 🙂
Ez, a legutolsó fotó pedig már a „végjáték”, amikor bezárt a piac, amelynek már nyoma sem maradt 🙁
Ebben az írásomban, arról az időkről emlékeznék meg, amikor a boltokban még nem árultak bontott, tisztított szárnyas húsokat. A kanizsai asszonyok a régi piacra jártak le beszerezni a hévégi ebédhez a majorságot.
(A nagykanizsai kosaras piac 1971-ben)
Kis dróthálós ketrecekből árulták a „sáska” asszonyok a csirkét, kacsát, tyúkot, kakast. Szombat délelőttönként megszokott látvány volt a hazafelé siető kanizsai háziasszony, egyik kezében teli szatyor a másik kezében lábaiknál összefogott fejjel lefelé lógó csirkéket lóbált. Akkoriban, sokan laktak még udvari lakásokban, így a szárnyasok levágása megtisztítása nem okozott gondot.
Friss hús került az ünnepi asztalra. Így szerezte be többek közt anyám is, a hétvégi ebédre valót. A levágás úgy történt, ahogy most leírom. Lehet, tán a mai kor emberének a módszer brutálisnak tűnik, de akkor ez természetes dolog volt. Tehát. Térdei közé szorította a csirkét, nyakát hátrafeszítve tépkedte ki a nyakrészi tollakat. Éles késsel vágta el a csirke nyakát. A kifolyó vért egy tálban fogta fel, ebből majd kiváló reggeli készül hagymával összesütve.
(A nagykanizsai kosaras piac 1971-ben)
Ezután egy nagy vájlingba került a pipi és forró vizet öntött rá, leforrázta. így könnyebben ki lehetett húzni a tollait. Ezt a fázist nem szerettem, mert iszonyú büdös tudott lenni a leforrázott állat. Amikor „levetkőztette”, néhányszori átmosás után felbontotta. a belsőség, a lábak,külön tálba kerültek ebből nagyon finom csirkebecsinált leves lett, lisztel be srájbolva. (Azoknak írom le, akik netán nem ismerik e szó jelentését. A zsiradékon kicsit megpirított húst lisztel beszórta, átforgatta, így a karamellizálodó liszt finom ízűvé tette a levest) Utána lett vízzel felöntve.
Ezek a szárnyasok még kukoricán nőttek fel, nagyon finom volt a húsuk, szinte a són kívül más fűszert nem is nagyon igényeltek. Isteni vasárnapi ebédek készültek, vagy rántva, vagy tejfölös csirke formában. Az előzőhöz köretként zsírban áttört, átforgatott főtt burgonya volt, míg az utóbbihoz, nokedli dukált. Ezeken az ebédeken minden családtag ott volt.
(Nagykanizsa 1971-ben)
Ha el is mentem valahová délelőtt délre haza kellett érni, ez szabály volt. Hát így készültek a vasárnapi ebédek és annak előkészületei városunkban anno. Érdekességképpen elmondanám, hogy akkoriban nagyon rossz volt az ellátás (hatvanas évek).
Reggel a háziasszonyok városunkban, a Csengery utcai hentesüzlet előtt már fél hatkor sorban álltak az Argentínából behozott fagyasztott marhahúsra várva. Még kiegészítésül annyit tennék hozzá szentmiklósi (ma Miklósfa) asszonyok hordták a házakhoz a friss tejet, tejfölt, túrót. Hozták az apró, de jó ízű Mosáncki almát.
Ezen kívül szőlőlevélen a füstölt csúcsos túrót.
(Írta: Pusztafi Attila – Nagykanizsa. Fotók: Fortepan)
„Talált iPhone 5s!
Sziasztok, ma a nagykanizsai Bolhapiacon találtam ezt a készüléket.
Telenoros.
Visszaadnám eredeti tulajának, így kérlek osszátok meg.
Aktivációs zár van rajta, így annak adom oda aki előttem feloldja a telefon SIM kártyáját, a telefont, és belép a rajta található app ID-jába!
Most töltőn van, nagyon le volt merülve.
Köszi!”
(Forrás: Facebook)
Ebben az írásomban a régi nagykanizsai piactól írnék, hiszen a mai fiatalok már nem láthatják és nem érezhetik át annak hangulatát, varázsát.
Tehát a régi piac a posta nyugati oldala és a mostani Célpont Áruház közti területen volt.
Hosszú, több sorban álló beton asztalokról árulták portékáikat a kiskanizsai kofák és a környékbeli falvak árusai. A keleti oldalon a sarkon egy kocsma volt amit a köznyelv csak „cigány kocsmaként „ emlegetett. A ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat) tulajdonában volt és Dani bácsi volt az üzlet vezetője. Dani bácsit a városban csak süket Daniként emlegették. Amúgy szelektív hallása volt, amit akart azt meghallotta.
Arról volt híres, hogy a vendégnek az aprót soha nem adta vissza, hanem a kezébe nyomott egy meglehetősen száraz pogácsát ezzel a mondattal „Nesze vidd haza a gyereknek!” Később Görcsi Jenő vitte az üzletet, aki sajnos korán elhunyt. Az üzlet mellett volt a szintén vendéglátós kezelésben levő 152-es számú pecsenyesütő, ahol Horváth Gyuri (Piki) volt az üzemeltető. Nagyon finom oldalasok, pecsenyék, hurkák, kolbászok sültek itt a nagyméretű vaslemez tepsikben. Jókat ettünk itt. Kicsit odébb volt Pávé Józsi szintén vendéglátós pincér és üzletvezető, aki sajnos fiatalon hunyt el, feleségének a baromfi szaküzlete.
Ezen a soron még húsüzlet, élelmiszerbolt volt, valamint a piacfelügyelő irodája. És a gombaszakértő! A sorral szemben a Zrínyi utca felől nézve volt a Ladányi-féle virág és zöldségbolt. Mellette a Marcaliból jött Ruczek-féle pecsenyesütő. Majd Gazdag Géza bácsi pecsenyesütője következett a sorban, akinek kiváló áruja volt és amit a Rozgonyi utcai lakása udvarán levő kis feldolgozó üzemében készített. Később épített egy büfét is, ahol volt üzembeállítós kollégám, az azóta elhunyt Tóth Sanyi és a felesége üzemeltetett. Aztán utána következett Cser néni bélkereskedése.
A nyugati oldalt is üzletsor zárta le, ami a hal szaküzlettel kezdődött, volt itt virágbolt és Horváthné Gizi lángos sütője. Itt volt Szerdahelyi Frici kocsmája, aztán a szintén vendéglátó által üzemeltetett büfé ahol Dugmanicsné volt az üzletvezető. Nagyon sok melós járt ide ebédidőben egy jó hurkát megenni és egy jó kanizsai sört meginni rá. Hajnalban a Centrál bár dolgozói jöttek ide egy hurkára, kolbászra meg egy italra. A déli oldalt is egy üzletsor zárta, ahol péküzlet, húsbolt működött. Az északi oldalon mérlegház és nyilvános illemhelyek voltak. Ez a piac teljesen más volt mint a később felépített Vásárcsarnok. Ennek hangulata volt.
Sokszor rácsodálkoztam a sáska asszonyokra, hogyan tudják a fejükre tett gyűrű alakú összetekert textil párnára tett teli kosarakat cipelni, egyensúlyozni.
Itt tényleg friss termelői árut lehetett kapni. Meg a szőlő levélben árult finom csúcsos füstölt túró, aminek isteni íze volt. Úgy egy óra körül kezdett zárni a piac, ilyenkor a kofák utána kiáltottak a vásárló asszonyoknak. „Gyüjjék ide naccsága ! Vegye meg, olcsón adom, megy a buszom!”
Emlékszem egy idős virágárus nénire, Tóth nénire akitől virágot szoktam venni és aki mindig mosolygós volt, mindenről volt naprakész véleménye rendkívül tájékozott volt. Vasárnap reggel a barátommal Sziklai Pistivel mindig lementünk a piacra, megittunk egy-két felest elbeszélgettünk és Tóth néninél vettünk virágot. Ez amolyan vasárnapi program volt. Aztán a piacot megszüntették, helyette épült egy új vásárcsarnok, ám a mi korosztályunknak ez már nem ugyanazt jelenti mint a régi piac.
(Írta: Pusztafi Attila. Fotók: Fortepan)
Az egykoron szebb napokat látott Dél-Zalai Áruház melletti területen volt a régi kanizsai piac.
Itt főleg a szorgalmas „sáska” asszonyok árulták portékáikat és mindig lehetett kapni friss zöldséget, babot, tojást, húst, miegymást.
Minden olyant, amit otthon termeltek meg az ügyes „parasztemberek”.
Sokak számára a 70-es 80-as évek felejthetetlen élménye volt a sült kolbásztól, hústól, hurkától, friss kávétól illatozó emlékezetes reggelek.
Az árak nem voltak túlzóan magasak, az eladók kedvesek voltak, jókat lehetett velük beszélgetni, valahogy furcsa, kellemes légköre volt a múlt ködébe vesző néhai kanizsai kosaras piacnak.
A piacról néhány képet a Fortepanon találtunk.