Kanizsai versíró pályázat: a gyermekversek

Mint már írtunk róla, nemrég versíró pályázatot hirdetett a Kanizsai Kulturális Központ. Tegnap a legjobbnak ítélt, felnőttek írta verseket adtuk közre.

Most következzenek az általános iskolások versei. Forrás: KKK – Facebook.

MUCZÁRT ANNA DORKA: VARÁZS ŐSZ

Hullik a fárol a mézes virágpor,
Fázik az erdő a jeges vitától.
Fázik a lelkem a felhő csapástól,
Dörög a szívem a villám zajától.
Futok az ősz után
Futok a lelkemért,
A felhő kincséért
És az ember szívéért.

MARTON ÁRON BENDEGÚZ: NINCS

Nincs csirke
Se csirkecomb
Nincs fegyver
Se ingre gomb
Nincs autóm
Se quadom
Nincs tintám
Se radírom
Nincs diplomám
Se szakmám
Nincs barátom
Se spanom
Nincs időm
Se csajom
De van ötletem
S jó napom

Versíró pályázat Kanizsán: a felnőttek legjobb versei

Utolsó “programunkként” pedig értékelnénk a január 13-án meghirdetett versírói pályázatunkat. Összesen 54 mű érkezett be hozzánk, melyből 34 felnőtt, 20 pedig gyermek pályázat volt. A könnyebb értékelhetőség miatt így külön vettük ezen két csoportot.

Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettetek pályázatunkon és ezúton is gratulálunk mindenkinek, ugyanis jobbnál jobb versek születtek. (Megsúgjuk, hogy a zsűrinek elég rendesen feladtátok a leckét.)
Akkor most lássuk, hogy kik és mely verssel lettek a felnőtt kategória legjobbjai – írta Facebook oldalán pénteken a Kanizsai Kulturális Központ.

CSERE ANDREA: MI A VERS?

Hogy mi a vers?
Én nem tudom.
Csak kóstolom, tapogatom.
Mélyből törő Gondolat,
érzés, szavak, indulat.
Néha Rím, és néha más.
Gyönyörteli kínlódás.
Összegyúrva születés,
álmodás és ébredés.
Vad vágyak és éjszakák.
Gyűrött papír: szóvirág.
Késztetés, mely egyre űz.
Belső béke, égi Tűz.

NAGY JÁNOS: AZ ÉJ UDVARÁN

Az éj udvarán, csillagok között,
csordul a holdfény háztetők fölött,
röppenő sugár ring le a falon,
elterül csendben, vár hallgatagon.
Szellő sem mozdul, alszik az árnyék,
elmúlt időknek emléke átég,
szívemben táncol, pörög a fényben,
kerget egy álmot, mozdulva ébren.
Sírok a holdnak ezüst könnyeket,
ígér majd nyugvást: éjjelt, könnyedet,
s lesz még számomra békés az álom,
elfut a kétség a holdsugáron.

SZIROVICZA MIKLÓS: MAGÁNY

Előjele nem volt, hirtelen jött minden,
Bármily hihetetlen, mégis el kell hinnem.
Gondolatom tárgya leginkább a vész lett,
És, hogy meddig tart az élelmiszerkészlet.
Jól megszokott létem távol került tőlem,
Remeteként élve mi lesz majd belőlem?
Amit összeszedtem, elég egy időre,
De fogságom hosszát ki tudja előre?
Nagynak tűnő gondok, sőt, kudarcélmények,
Mit nem adnék most, ha újra itt lennének!
Inkább venne körül néhány idióta,
Mint elzártan élni már egy idő óta.
Öröktermő kertünk által szerzett előnyt,.
Fújhatjuk, ha ripsz-ropsz, lehúzzák a redőnyt
Úgy járunk, mint puhány állatkerti zebra,
Ki nagy jólétében rá se néz a zabre(!)
Miután az idő elkezdett megállni,
Van módom leülni és filozofálni.
Valljuk, az anyagnál fontosabb a szellem,
Ám ezt felülírja, hogyha nincs mit ennem.
Irigykedve nézem, madarak mint szállnak,
Fittyet hányva minden kényszerű határnak.
Nekik a mámoros, végtelen szabadság,
S nekem, az embernek reménytelen rabság.
Nem is tudom, miért írom ezt a naplót,
Napjaim számlálom, mint koldus az aprót.
Imádkozom, Uram, épp eleget hozzád,
Ezt számítsd be, midőn döntésedet hoznád.
Remélem, hogy nem tart örökké e korlát,
Add, Uram, hogy lássak távolban vitorlát!
Hiszem, hogy e vágyam nem naivan túlzó,
Lakatlan szigetről
Üdv: Robinson Crusoe

Megjelent a 17. Kanizsai Antológia

December 13-án a Halis István könyvtárban 17 órakor immáron 17. alkalommal jöttek össze az irodalom és a könyvek szerelmesei. Megjelent a 17. Kanizsai Antológia és ennek kapcsán a könyv íróit látta vendégül a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata.
Az ünnepségen megjelent írókat, költőket és az érdeklődőket Balogh László önkormányzati képviselő az OKISB elnöke köszöntötte.

– Kedves mindnyájan! A Kanizsa Antológia immár a 17. kötetét és az alkotókat köszöntjük a mai napon. Sok szempontból is büszkék lehetünk rá, hiszen 2005-ben indult el ez a történet. Ez az antológiasorozat kifejezi azt, hogy pezsgő irodalmi élet zajlik Nagykanizsán, amely munkát ez a sorozat is fémjelzi. Szeretettel és jó szívvel köszöntöm a kanizsai irodalmár alkotók 17. közös munkáját. A kanizsai kultúránk felemelkedését hisszük és várjuk. És most a legfontosabb, hogy az alkotókat köszöntsük tisztelettel, mert ők a mi lélegzésünket is érzik. Természetes, hogy a látókörünkben a világ közepe, a centrum, a szív, önmagunk, a mi Kanizsánk. Köszönjük nekik, hogy hozzájárulnak művészeti gazdagságunkhoz. Lehetünk és legyünk is büszkék arra, hogy gazdagok vagyunk irodalmár alkotóink számában és sokszínűségében.

Balogh László köszöntő sorai után Lehota M. János esztéta, mondta el gondolatait erről az antológia könyvek sorozatról.

– Minden alkotónak, szerzőnek nagy szeretettel köszönöm, hogy eljöttek és hogy alkotásokat küldtek a város legújabb antológiájába. Két gondolatot szeretnék elmondani és megosztani önökkel. Az első talán a legfontosabb, amit minden évben érdemes újra és újra elmondani, hogy sokan vagyunk és gazdag a városunk. És ezt érdemes minden alkalommal elmondani. „Arckép” az alcíme az antológiának, ami azt jelenti, hogy művészi kép önmagunkról. Egy tükörkép önmagunkról. Ha belenézünk a tükörbe, akkor lássuk, hogy hol tartunk. Ez az antológia lehet egy olyan platform, ahol mindannyian, akik itt szerepelnek, azok egy picit a világ részévé is vállnak, és ez által meg tudják mutatni önmagukat. Több mint negyven alkotó szerepel 200 oldalon ebben a könyvben. Az antológiának a kezdetek óta ez a célja, hogy lehetőséget adjon egy közös térben való együtt dolgozásra. Lehet tanulni is egymástól.
Nagykanizsán ma 40 olyan alkotót tudunk felmutatni, akiknek írásai ebben az antológiába bekerülhettek. Egy 50  000-es városban 40 alkotó az nagyon szép szám. És nem fogytunk, hanem növekedtünk. Ez a legnagyobb büszkesége a városnak. Abban a rohanó világban, ahol ma élünk, leül valaki egy percre, és szakít egy kis időt arra, hogy egy holt feleslegesnek gondolt kultúrát művelje, az mindenképpen azt mutatja fel, hogy érdemes itt élni ebben a városban és érdemes itt alkotni.
A másik fontos gondolat pedig az, hogy ma mindenki keresi azt a lehetőséget, ahol meg tud szólalni. És ahol el tudja érni a másik embert, meg tudja szólítani. És az antológia ebben segít az íróknak. A könyv idei válogatása is rendkívül színes. Az írásokban az identitás kérdései, a létkérdések témái kerültek előtérbe. Biztos, hogy ennek is van üzenete.

Majd Kardos Ferenc felelős szerkesztő beszélt arról, hogyan válogattak a sok beérkezett alkotás közül, hogy minden eddiginél nívósabb írások kerüljenek bele ebbe a mostani antológiába. Az ünnepség végén Kardos Ferenc az újonnan megjelent 17. Kanizsai Antológia szerzőinek nyújtott át kettő-kettő darab tiszteletpéldány könyvet. Majd az alkotókat és az érdeklődő vendégeket vendégül látta a könyvtár vezetése egy pohár italra és szendvicsre. (Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)