Sokan mondják, hogy régen jobb volt. Van benne valami.
Megengedhettünk magunknak egy-egy éttermi ebédet, (a többség azért akkor is menüzött) megvoltak a családi nyaralások, bár fékek voltak a rendszerben, volt egyfajta szabadságunk is. Legalábbis így éreztük.
Kanizsán sok gyár működött, rengeteg embert foglalkoztatott, a fizetésekből viszonylag tisztességesen meg lehetett élni. Talán akkor élte egyik virágkorát a dél-zalai város.
Bár a most is hónapról-hónapra éldegélő többségnek tényleg jobb volt akkor mint most, a „szocializmus” mégiscsak egy illúzió volt és a bűvészmutatvány annyira balul sikerült, hogy a gengszterváltás után a felgyülemlett adósságba majdnem belerokkant az ország.
Most viszont sajnos csak a kiváltságosok élnek jól és kényelmesen és csak akkor kellünk nekik, ha szavazni kell, pedig az adófizetők, a mi pénzünkből röhögnek a pofánkba 1990 óta.
A 70-es, 80-as években készült úgynevezett szocreál fotókon így nézett ki Nagykanizsa.
A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…
Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.
