Elhunyt Járási Ildikó nagykanizsai iparművész
„Kedves Tanárnőnk, drága Ildikó!
Az angyalok egyszer csak szárnyra kapnak búcsú nélkül, mert nem akarnak fájdalmat okozni senkinek…
Döbbenten fogadtam ma a hírt, nem hívhatunk többé földi találkozóra.
Hiányozni fognak kedves szavaid, amikkel lassan nyugdíjba vonuló tanítványaidat is mindig biztatni tudtad, ha találkoztál velük. Jó szóval, mosollyal, úgy, ahogy mindig, ahogy 11 évesen megismertünk Téged az általános iskolában.
Mindig dicsértél és biztattál mindenkit: „Jó lesz ez egérkéim, itt még vigyél bele egy kis kéket, amott egy sárgát, szép lesz…”
Elhívtál minket a kerámiaszakkörödre, többen jártunk az osztályból a város érdeklődő tanulóinak szervezett kis alkotóműhelyedbe, az egykori Úttörőház épületébe. Akkor kezdtél tűzzománcozni.
Csodálatos mesevilágot teremtettél, és mi ámultan lestük és vártuk a kemencéből kikerült műveket. A csodáinkat, amiket a te irányításoddal készítettünk.
Csak remélni tudom, hogy megtalálom azt a medált, amit a te segítségeddel készítettem, és gondosan eltettem az utolsó költözés során is. Tudom, hogy napsárga volt, és egy kis kerek fehér domborulatot alakítottunk ki Veled az egyik szélén, s ahogy az anyag szétterült, magától keresztforma alakult ki benne pici pirossal és kékkel színezve…
Megalapoztad a művészethez való hozzáállásunkat, belénk oltottad az alkotás örömét, azt a semmihez sem fogható izgalmat, ami bármilyen formában létrejön emberi kéz által készített művek során.
Te ráértél volna beszélgetni, mi mindig időhiányban szenvedtünk, ha néha beugrottunk az Egry József Galériába, hogy telítődjünk néhány szemet gyönyörködtető alkotással.
S most, hogy nincs mikor és nincs hova hívnunk Téged találkozóra, talán jobban fáj az elmúlás nekünk is.
Ígérem, köztünk maradsz, emlékedet híven megőrizzük, és olyan szeretettel gondolunk Rád, ahogy Te tanítottál minket…
Majd üzend meg odaföntről, légy szíves, milyennek találod az első akvarell képemet. Ma -éppen ma – hoztam el a képkeretezőtől, és a napokban gondoltam arra, hogy kérem ebben az új örömöket hozó hobbiban szakértelmedet.
Az angyalok a felhők fölött is jó tanácsokat adnak, figyelni fogunk üzeneteidre.
Az egykori Petőfi Sándor Általános Iskola 1978/79-ben végzett 8./b osztályának nevében búcsúzom Tőled az utolsó osztálytalálkozó képével. Szeretünk, nem feledünk, velünk maradsz. Nyugodj békében, Tanárnő!”
(Forrás: Járási Ildikó – Facebook oldala)
