50 éves érettségi találkozóját tartotta a Mező gimnázium első Izzós osztálya

1965-ben az Egyesült Izzó Nagykanizsa Fényforrásgyárának telepítésével egy időben indult el a Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Ipari Szakközépiskola 1965-ös évfolyamának első Izzós osztálya. A heti 6 napos képzési formában (4 nap elméleti és 2 nap gyakorlati) tanultunk és készültünk az érettségire valamint a mechanikai műszerész szakmunkás vizsgára egyaránt.

A negyedik év végén 34-en végeztünk és lettünk érettségizett szakmunkások. A végzettek közül többen az Izzóban kezdtek el dolgozni, de hamarosan lettek pályaelhagyók is.
Páran pedagógusi, egyetemi végzettséget szereztek, mások más szakma után néztek, például mozdonyvezetőnek álltak.

Két osztálytársunk az akkori NDK-ban találta meg boldogulását, és ott is alapítottak családot.
Szóval így vágtunk neki az életnek.

Hamar eltelt az 50 év.
Az idei évben betegségek miatt megcsúsztunk a tavaszi-nyár eleji találkozó szervezésével, így a találkozónkat október 19-én sikerült megszerveznünk.
Sajnos az évek során páran eltávoztak közülünk. Éppen a mostani évforduló után pár nappal ment el a 7. osztálytársunk.
Ez alatt az idő alatt 5 évente mindig találkoztunk. Felelevenítettük a diákkori élményeket, anekdotáztunk, örültünk egymásnak.

A 45. évforduló óta átálltunk az évenkénti találkozókra.

Az első az 1969-es tablóképünk, a második az idei 50 éves találkozón készült. Sajnos nem mindenki tudott jelen lenni de a megjelentek a szokásos jó kedvvel emlékeztek meg a diák évekről és a távol maradókról egyaránt.

(Kép és szöveg: Török Tibor)

Kanizsai kocsmatúra: a Kék fény

Egykor sok Izzóba és a Kenyérgyárba igyekvő dolgozó embernek volt a törzshelye ez a nagykanizsai kocsma, ami a Nyírfa utcában volt. Ez az egység is a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat)  üzemeltetésében működött városunkban.

nagykanizsa buszmegálló régen

(A régi buszmegállóból ezrek indultak dolgozni egykoron a kanizsai Izzóba. Fotó: Fortepan)

Több üzletvezető is vitte ezt az ivót, legutoljára ha jól tudom Lábodi Jenő és felesége Eta, aki a Muskátli cukrászdában is dolgozott pincérként és aki sajnos fiatalon hunyt el. Előtte Jenő édesanyja volt az üzlet vezetője egészen nyugdíjazásáig. A nyolcvanas években adta ki a cég jövedelem érdekeltségbe. Hát ez is egy kultikus kocsmája volt Kanizsának.

A két említett nagy cég közelsége miatt sokan látogatták! A karbantartó részlegnél dolgoztam egy Kocsis László nevezetű kollégával. Laci vidám ember volt, szerette a jó borokat, ott lakott a közelben. Őnéki is törzshelye volt.Sajnos már szintén nincs közöttünk. Nem messze tőle működött egy úgynevezett bögre csárda, ahol már reggel öt órakor gyülekeztek a környék „Muslincái”

A Kék fény törzsvendége volt Ny úr, aki a vasúton dolgozott. Erős, kemény nagyhangú ember volt. Bár én messze laktam ettől a helytől, de időnként bejártam ide is. Valamikor a nyolcvanas évek végén szűnhetett meg, ha jól emlékszem és szerepét átvette a Függönyös, ami közel van az Izzóhoz és Őry Árpi a tulajdonosa.

Ma is közkedvelt helye a melósoknak. Bár el kell mondani azt is, hogy ma már az Izzóban (GE) már jóval kevesebben dolgoznak, mint akkoriban és már nem lehet megtenni, hogy műszak előtt valaki bedobjon egy felest. Mindenhol szondáznak…
(Írta: Pusztai Attila)