Futásról, holtpontokról és önismeretről vall Lubics Szilvia ultrafutó

Egyáltalán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a futás soha nem volt még ilyen népszerű, mint napjainkban. Sikerének egyik titka, hogy roppant egyszerűen, szinte bármikor elkezdhető, rugalmas időben végezhető, valamint kortól, földrajzi és anyagi helyzettől függetlenül mindenki számára elérhető. Mindig van hol futni: a lakóhely közeli futópályán, erdőben, tó mellett vagy jobb híján az utcákon, rakpartokon és a fitnesztermekben. Elég egy pár futócipő, sportos öltözet, esetleg néhány társ és némi elszántság, és meg is van a heti aktív program.

A hétköznapi ember úgy fut, ahogyan tud: nem versenyez és szereti közösségi élményként megélni a futás élményét. Motivációja számtalan lehet, a mozgásigénytől kezdve az áhított fogyásig, a túlzott munkatempó ellensúlyozásától a tökéletes relax élményig. A hatalmas kezdeti lendület azonban gyakorta elfogy, és a vágyott célok sem mindig teljesülnek. Vajon honnan lehet erőt meríteni az ilyen esetekben? Hogyan csinálják, milyen módszerekkel érik el és tartják meg magas mentális és fizikai erejüket a profik?

Izgalmas, sok kulisszatitkot eláruló interjúnkban Lubics Szilvia hosszútávfutó, a 275 kilométeres, hat szakaszból álló Grand to Grand sivatagi ultramaraton 2024. évi győztese, a Spartathlon háromszoros, az Ultrabalaton kétszeres győztese, a Magyar Becsület Rend kitüntetettje, sokszoros magyar bajnok vall őszintén holtpontjairól, motivációjáról, edzéstervéről és az önismeret rendkívüli fontosságáról:

Sokan azért kezdenek el hosszabbakat futni, mert valamilyen fordulópont történik az életükben és ezt így próbálják meg feldolgozni mentálisan. 28 évesen kezdtél el futni. Téged akkor mi vezetett el a futáshoz?

Nekem semmi nagy változás nem volt akkor az életemben. Az egyetem elvégzése után már sokat sportoltam, elsősorban csoportos edzésekre jártam. A gyerekek születése után ez elmaradt, mert az edzések időpontjai valahogy nem voltak összeegyeztethetőek a kisgyerekes léttel. Viszont futni bármikor lehetett, ezért esett a választás erre a sportra.

Amikor kezdő futó voltál, akkor voltak olyan tipikus futó hibák, amelyeket elkövettél? Melyek voltak ezek? Ki vagy mi segített ezeket kijavítani?

Igazából zökkenőmentesen váltam futóvá. Már a kezdeti lépéseknél sem jelentett problémát 10 kilométer lefutása. Egyébként apránként növeltem a távot, nem voltak problémáim.

Nincsen sok fiatal ultrafutó, ez szerinted miért van? Esetleg azért, mert fejben meg kell érni ezekre a távokra, kihívásokra?

Egyre több a fiatal ultrás, de valóban a hosszabb távok felé inkább idősebb korban fordulnak az emberek, amikor már a tempó kevésbé fejleszthető az állóképességgel szemben. Nem jelenteném ki, hogy fiatalon nem lehet fejben kész erre valaki, de talán idősebb korban ez már jobban megy.

(Fotó: Lubics Szilvia – Facebook)

Az ultrafutás során 20-36 órát is ’egyedül’ van a futó a vállalt távon. Ezalatt nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megpróbáltatik. Hogyan készülsz mentálisan egy-egy hosszabb távú versenyre? Amikor mélyponton vagy, akkor mire koncentrálsz vagy mivel tudod motiválni magad?

Ha jönnek a holtpontok, az segít, hogy tudom, hogy túl leszek rajta. Rengeteg tapasztalatom van, így tudom, hogy előbb-utóbb jobban leszek, addig pedig menni kell tovább. Minden versenyen van olyan, hogy gyengének érzed magad, vagy fáj itt-ott, ilyenkor én arra gondolok, hogy mindenki ezt éli át, végül csak az számít, ki az, aki nem adja fel. A versenyekbe nagyon sok munkát teszek, így az is motivál, hogy azt nem hagyhatom veszni. Minden egyes nagyobb versenyre készülök mentálisan is, részletesen végig gondolom előre, mi fog rám, milyen problémáim fognak felmerülni, és hogyan kezelem majd őket.

Motivációs előadóként is gyakran meghívnak eseményekre, hiszen olyan teljesítményeket vittél véghez a sportágadban, amelyek világszinten is egyedülállóak. Sportemberként a hétköznapok emberének milyen tanácsot tudsz adni, amelyet a mindennapi életükben is jól tudnak alkalmazni az önmotivációhoz, a céljaik elérése érdekében?

Azt gondolom, hogy az a mentális hozzáállás, amivel én készülök, majd végigcsinálom a versenyeket, nem csak a sportteljesítményeknél működik, hanem az élet bármely területén felállított célok esetében is. Mindig beszélek a megfelelő célok kitűzéséről, a nehézségekből való kilábalási technikáimról, mindezt a saját példáimmal bemutatva.

(Fotó: archív)

Van valami meghatározott rituáléd a futóversenyek előtt? Esetleg van-e valamilyen kabalád, amit mindig magaddal viszel?

Minden versenyre lelkiismeretesen készülök, de különösebb rituáléim nincsenek. A kabalám a kis plüss vizslám, aki bejárta velem az utóbbi években a világot, a sivatagoktól az Antarktiszig.

Régebben úgy tudom, hogy nem volt edződ, hanem magadnak írtad az edzéstervet. Ma már edzővel dolgozol. Ki ő és milyen szempontok alapján választottad? Milyen egy számodra ideális edző?

A kezdetek után bő hét évig csak egyedül futottam, aztán közel tíz éven át volt edzőm. 2021 óta egyedül készülök, bár az idei fő versenyemnél van egy edző, akivel rendszeresen átbeszéljük a dolgokat. Elég jól ismerem már magam, végeztem edzőképzést, van is egy kis futócsapatom is. Az utóbbi időben nem érzem arra az igényt, hogy irányítsanak, most is inkább egy olyan emberre volt szükségem, akivel megbeszélhetem a felmerülő problémáimat. Hozzáteszem a korábbi edzőimnek ebben nagy szerepe van, sokat tanultam tőlük is, de bő húsz éves sportmúlttal szerintem jól össze tudom rakni a felkészülésemet.

Ma már neked is vannak futó tanítványaid, az 2024-es Ultrabalaton versenyen is jelen volt néhányuk. Hány tanítványt vállalsz és mi szerint választod ki a futókat? Hogyan fejleszted a tanítványaidat, vannak-e mindenkinél bevált módszereid?

Jelenleg tíz tanítványom van, ennyi emberrel tudok lelkiismeretesen dolgozni. Nem kötöm eredményekhez a csapatba kerülést, talán csak a szorgalomhoz. Jelenleg mindenki hosszú ideje a csapatban van. Alapvetően a legfontosabb számomra a bizalom és a lelkiismeretes munka. Hamar kiderül, ha valaki csak nagy célokat tűz ki, de túl sok a kifogása az edzések elvégzésekor. Ilyenkor én őszinte vagyok és megmondom, hogy esetében nincs rám szükség. Mindenki amatőr sportoló, más-más lehetőségekkel, családi körülményekkel, hiába készül több futóm is ugyanarra a versenyre más tervet kapnak, mert más szinten vannak és mások a lehetőségeik edzésidő és regeneráció terén is.

(Fotó: archív)

Kevesen tudják rólad, de hosszú ideje vegetariánus vagy, mert nem szereted a húst. Milyen ételeket eszel a mindennapokon, hogy formában tartsd magad, illetve hogyan táplálkozol egy-egy ultra verseny közben?

20 éves korom óta vegetáriánus vagyok. Rövid ideig próbálkoztam egy sérülés miatt a vegán táplálkozással, de nekem nem működött. Tejterméket és tojást is fogyasztok. A megfelelő tápanyagbevitelre odafigyelek. A fehérjebevitelt turmixokkal egészítem ki.

Egy ultrafutónak sokféle tápanyagra és vitaminra van szüksége, te milyen táplálékkiegészítőket szedsz? Van olyan, amit kifejezetten a versenyek előtt veszel be?

Magnéziumot és C vitamint szedek napi szinten, ősztől nyárig pedig D vitamint is. Ezen kívül a nagyobb versenyek előtt 2-3 hónapig multivitamin készítményt. Azért, hogy jobban bírjam a terhelést, a Novo C készítményeit választottam.

Végezetül megkérdezem, hogy ennyi tapasztalattal milyen 3 fontos tanácsot adnál felnőtt kezdő futóknak?

Sétálni nem szégyen, ne rohanj! – Ha nem megy a folyamatos futás, nyugodtan válts gyaloglásra, majd ha újra normalizálódik a légzésed, kezdj el újra kocogni. A futásban gyorsan lehet fejlődni, hamarosan azon veszed észre majd magad, hogy megvan az első lefutott 5 kilométered.

Mindenképpen ruházz be egy jó futócipőre, amit direkt erre specializálódott boltban vásárolsz. Sok sérülésnek a rossz cipőválasztás az oka.

Figyelj a regenerációra, iktass be pihenőnapokat és időnként keresztedzéseket: úszás, jóga, kerékpározás.

Szilvi fenti tanácsaival a kezdő és a haladó futók számára is utat mutat, egy fittebb, tudatosabb és egészségesebb életmód felé. Mentális erejét a reális célkitűzés, a részletes előre tervezés, a sok belefektetett célirányos munka is adja, amely motivációként hajtja előre. Még az sem tántorítja el, hogy tudja, lesznek nehézségek – de érzi, hogy azokon, ha nem áll meg, akkor előbb-utóbb túllendül. Tanácsaiból erőt meríthet a hétköznapok embere is és segíthetnek vágyott céljaink elérésében a futásban és az élet más területein is. (x)

A nagykanizsai Lubics Szilvia nyerte a 275 kilométeres ultramaratont

„Grand to Grand Ultra, 275 km – Győzelem!

Igen, megcsinálta! Szilvi megnyerte a versenyt!

(Fotó: Lubics Szilvia – Facebook)

Szilvi 275 kilométert futott a hat szakaszból álló viadalon Arizona és Utah kietlen, köves, sivatagos tájain a Grand Canyontól a Bryce Canyonig, miközben egy hátizsákban cipelte az egész heti felszerelését.

Éjszakánként derékaljon, hálózsákban aludt egy sátorban, nappal a tűző napon futott többségében 40-50 kilométeres szakaszokat, egy alkalommal 85 km-t, végül pedig 13-at.

A vezetést a második napon vette át, majd meg is őrizte azt a célvonalig. Eredménye: 45 óra 30 perc lett, több mint egy órával előzve meg a második helyezett francia lányt.

A másik magyar induló, Roskovics Miki is nagyszerűen teljesített, ő 6. lett.

Magam részéről köszönöm, hogy velem együtt izgultatok, és szurkoltátok végig az elmúlt egy hetet. Várjuk, hogy Szilvi elmeséljen mindent. Azt hiszem, lesz mit…”- olvasható Lubics Szilvia Facebook oldalán.

Kapcsolódó

Lubics Szilvia: Fuss a testi-lelki edzettségért

Lubics Szilvia ultrafutóval gyerekekről, kutyákról, a hétköznapokon túlmutató kitartásról és az egészségtudatosságról beszélgettünk.

A futás öröme és a benne rejlő szabadság élmény kisgyermek korban ösztönösen működik, aztán az esetek többségében háttérbe szorul. Jó hír viszont, hogy bármilyen életkorban újrakezdhető ez a kitartásra, önfegyelemre tanító mozgásforma, aminek manapság egyre többen hódolnak. Nemcsak heti vagy napi rendszerességgel járnak ki futni szép természeti környezetbe az emberek, például Budapesten a Margitszigetre, de több ezren állnak rajthoz már egy-egy közösségi futás alkalmával is, akár maratoni vagy félmaratoni távokra.

A rendszeres futás minden kétséget kizáróan edzi az immunrendszert, és számtalan más jó hatása is van testi-lelki egészségünkre, kezdve a stresszoldástól a testsúlykontrollon át az izom- és akaraterősítésig. Ráadásul a jó példa ragadós, így gyermekeink, családtagjaink is előszeretettel tartanak velünk vagy követik jó gyakorlatunkat. Ennek ékes bizonyítéka Lubics Szilvia ultrafutó, a Spartathlon háromszoros és az Ultrabalaton kétszeres győztese, sokszoros magyar bajnok és válogatott, valamint három gyermekes anyuka élete.

Lubics Szilviával a gyermekkoráról, a családról, a genetikáról és az immunrendszer erősítésének megoldásairól is beszélgettünk:

Azt mondják, hogy a sport szeretete legtöbbször gyerekkorból ered. Te szeretted a tornaórákat? Volt esetleg valami kedvelt sporttevékenységed gyerekkorodban?

Nálam ez teljesen másként alakult. A tornaóráktól rettegtem, szerintem én voltam a legügyetlenebb az osztályban. A családunkban nem volt senki, aki mozgott volna. Kerékpározni viszont nagyon szerettem. Egy kis városban nőttem fel, ahol mindenhová bringával jártunk és esténként órákat tekertünk a barátokkal.

Sokan azért kezdenek el hosszabbakat futni, mert valamilyen fordulópont történik az életükben és ezt így próbálják meg feldolgozni mentálisan. 28 évesen kezdtél el futni. Téged akkor mi vezetett el ehhez a mozgásformához?

Nekem semmi nagy változás nem volt akkor az életemben. Az egyetem elvégzése után már sokat sportoltam, elsősorban csoportos edzésekre jártam. A gyerekek születése után ez elmaradt, mert az edzések időpontjai valahogy nem voltak összeegyeztethetőek a kisgyerekes léttel. Viszont futni bármikor lehetett, ezért esett a választás erre a sportra.

Amikor kezdő futó voltál, akkor voltak olyan tipikus futó hibák, amelyeket elkövettél?

Igazából zökkenőmentesen váltam futóvá. Már a kezdeti lépéseknél sem jelentett problémát 10 kilométer lefutása. Egyébként apránként növeltem a távot, nem voltak problémáim.

Gyerekeknek ajánlanád-e a hosszútávfutást vagy a terepfutást, mint mozgásformát? Miért igen, miért nem?

A terepfutást és a futást mindenképpen, de nem a hosszú távokat, és mindenképpen csak játékos formában, legalábbis kisgyermek korban. A futás gyakorlatilag minden sport alapja, kiváló állóképességet csinál, erősíti az immunrendszert. A terepfutás pedig segít megismerni a körülöttünk levő természetet és nagyon változatos tud lenni.

3 nagyobb fiad van, ők is futnak vagy sportolnak komolyabban valamit?

Mindhárman sportolnak, a legidősebb fut is. Ő indult már maratonokon, de kedvenc távja inkább a félmaraton.

Szerinted a genetika mennyire határozza meg, hogy valaki mennyit, mennyire gyorsan vagy hosszan tud futni? Nyilván függ a testalkattól, egészségi állapottól, de van olyan fizikai tulajdonság, ami szerinted alkalmasabbá tesz a versenyszerű futásra?

A gyorsaság leginkább gyermekkorban fejleszthető, de a gyors és lassú izomrostjaink arányát a genetika nagyban meghatározza. Én úgy gondolom, futni mindenki tud, hacsak ebben valamiféle betegség nem akadályozza. Nem „futóalkat”-ból is lehet pár év alatt futó, sőt rengeteg pocakos ultrafutó is van. Az persze más kérdés, hogy az élmezőny általában szálkás, izmos, de ezt az alkatot automatikusan eredményezi a sok-sok edzés. Világbajnok nem lesz mindenkiből, de magunkhoz képest mindig tudunk fejlődni és rengeteg verseny várja az amatőr futókat is.

Nagyon fontos számodra a családod és úgy szervezed a napjaidat, hogy nem az ő ’kárukra’ edzel és versenyzel. Milyen hosszú távra tervezel előre? A férjedet (aki szintén futó) és a gyermekeidet mennyire vonod bele a tervezési fázisba?

Mindig csak egy évet tervezek előre. Alapvetően a családhoz igazítva a nagyobb versenyeket. A versenyzés a férjemmel mindig közös kaland, utazás. A srácok már mindannyian Budapesten élnek, egyre kevésbé kell hozzájuk alkalmazkodni, de nyilván bármelyikük életében, ha van egy fontos esemény, az mindig prioritást élvez nálam egy-egy versennyel szemben.

Három kutyátok is van. Róluk mit lehet tudni? Ők hogyan illeszkednek az edzéstervedbe, a család mindennapjaiba?

Maszat, a terrier keverékünk 14 éves, ő volt az első kutyám, vele kezdtem a kutyás futásokat. A mai napig fut, de már csak a rövidebb edzésekre viszem, a többi napon sétálunk. A két magyar vizslám Marcipán (10 éves) és Mangó (7 éves) már azért lettek kiválasztva, hogy együtt fussak velük. Mangó még majdnem minden edzésemre jön, Marcipán már a két óránál hosszabbakra nem, de régen simán jött velem 50 – 60 kilométereket. Az erdei futásoktól eltekintve mindegyikük igazi „szobakutya”, teljes értékű családtag.

Egy ultrafutónak sokféle tápanyagra és vitaminra van szüksége, te milyen táplálékkiegészítőket szedsz? Van olyan, amit kifejezetten a versenyek előtt veszel be?

Magnéziumot és C vitamint szedek napi szinten, ősztől nyárig pedig D vitamint is. Ezen kívül a nagyobb versenyek előtt 2-3 hónapig multivitamint. Azért, hogy jobban bírjam a terhelést, a Novo C készítményeit választottam.

Nemcsak egy ultrafutónak, de a hétköznapok emberének is hosszan tartó egészségre és immunerőre van szüksége, ezért érdemes átgondoltan megválasztani napi étrendkiegészítő vitaminjainkat, például a Novo C liposzómás termékcsaládot Lubics Szilvia ajánlásával, aki még 3 szuper futótippet is adott nemrég a kezdő futóknak a Novo C közösségi oldalán. (Fotók: archív)

A cikket a Novo C liposzómás vitamincsalád támogatta. További információ: www.novoc.hu.

Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot. Az ajánlott napi fogyasztási mennyiséget ne lépje túl. A termék gyermekektől elzárva tartandó.