Egy hírportál Nagykanizsának és térségének, Dél-Zalának
A VIII. Országos Farsangi Fánkfesztivál szervezői a Facebookon tették közzé a február 6-i kanizsai program részleteit.
A Kanizsa Centrumban megrendezendő eseményre csapatok jelentkezését várják.
A jelentkezési határidő január 26.
Azt senki nem mondhatja, hogy nem volt mit csinálni szombaton Kanizsán, még akkor sem, ha valaki a Valentin-napot messzire kerüli. Igaz, némiképp szerencsétlen, hogy az egyébként külön-külön is érdekes programok egy időponton kerültek megszervezésre. Február 14 apropóján azonban a mai nap inkább az Esküvő kiállításnak állt jobban, és a sikeresség maximalizálása érdekében szerencsésebb lett volna időpontban elszeparálni a két rendezvényt. Ugyanakkor nem nevezhető problémának sem, mivel teljesen más közönséget vonzanak, és bizonyára sokkal több embert késztet két rendezvény a kimozdulásra, mint egy. Lássuk, milyenek is voltak a szombati programok!
A rendezvények alap különbsége, hogy az egyik tömegrendezvény, a másik egy specifikáltabb. Bár gasztro-rendezvény sok van országszerte, a Fánkfesztivál Nagykanizsáé. Ezt az érdemet javarészt a VOKE Kodály Művelődési központnak – azon belül is Kámánné Szép Teréziának és kollégáinak – köszönheti a város, ami csak két-három év után mérte fel a fesztivál valódi jelentőségét. Esküvős kiállítás több helyszínen is megrendezésre kerül, a színvonal és a kiállítói kínálat mindig ugyanahhoz a kottához köthető, mint afféle franchise. Az idei, nagy meglepetésünkre magasabb színvonalat prezentált a legutóbbiakhoz képest, jóllehet azok is izgalmas rendezvények voltak.
Ahogyan arról az olvasók is tájékozódhattak korábban, Osvald Gábor és csapata nagyon sokat tett azért, hogy ez a rendezvény nálunk is megrendezésre kerüljön. A helyzet úgy alakult, hogy cikinek számítana, ha éppen nálunk n
em lenne, ám hosszú évek fáradságos munkája beért arra, hogy Nagykanizsa is felkerült az esküvős rendezvénytérképre. Igaz korábbi beszélgetéseinknél a főszervező meglehetősen szerényen és némi fenntartással nyilatkozott az eseményről, meglepődve tapasztaltuk a nagy számú kiállítót, akik egytől egyig színvonalas kínálattal rukkoltak elő. A HSMK területe jó lehetőséget biztosított ahhoz, hogy úgy tudjanak tömeget ellátni, terelni, hogy a látogatóknak kicsit sem csorbul a komfortérzete. Ez vélhetően a helyszín jó adottságainak és azok megfelelő kihasználásának köszönhető. A programok hasonlítottak a korábbiakhoz, de változások bőven megfigyelhetőek. Kifejezetten impozáns látványt nyújtott a bejáratnál parkoló két limuzin, és díszes hintó, és szinte szívet melengető látvánnyal szolgáltak egyes kiállítók pultjai, különösen a tortás, és dekoros pultok, de igazából kár is lenne kiemelni bármelyiket is, hisz az összhatás volt a mérvadó. A program azonos volt a korábbiakhoz, igaz, ebben a témában nem nagyon lehet eltérni a tárgytól… A pikantériát egyébként a több tucat modell hölgy adta, ami miatt – ha másért nem is – már érdemes volt legalább egy kis időt bámészkodni. A repertoár gyakorlatilag minden a témában érintett dolgot lefedte, aligha lehet ráfogni a szervezésre, hogy valamiből is hiányt szenvedett. A lényeg nem az volt, hogy minden, az esküvő bizniszben fellelhető helyi vagy távolabbi vállalkozás felvonuljon, hanem csak néhány, akik inspirációul szolgálhattak a hezitálók számára. Aki házasságkötés előtt áll, az vélhetően némi kedvezményt is besöpörhetett, ami nagyon hasznos tud lenni a több milliós büdzséjű „nagy nap” idején…
A színvonal tehát nemhogy nem csökkent, de szubjektív megítélésünk alapján inkább nőtt az Esküvőkiállítás esetében.
Valami egészen más érzésünk volt a Kanizsa Centrumban megrendezett Fánkfesztivál esetében. Az első, egyszavas benyomásunk a „bucsusság” volt. A helyszín tömve volt emberekkel, és tényleg nem volt korosztály, aminek az érdeklődését ne tudta volna lekötni egy kis időre, de az összhatás valahogy nem volt az igazi. A korábbi alkalmakkor meghittebbnek, szerethetőbbnek hatott, mikor a MÁV csarnokban, egy egyszerű 
infrastruktúrával bonyolódott, és a főszerep valóban a fánké volt. Most leginkább az volt a benyomásunk, hogy egy klisés tömegrendezvényen vagyunk, ahol amúgy van fánk is, ráadásul borzasztóan elvonta a figyelmet a témáról, programról az ottani „egyéb” kínálat. A legelső dolog ami feltűnt, hogy mire valami fánkfesztiválra emlékeztető környezetet találtunk már túl voltunk egy körhintán, pár áruson, egy színpadon egy csomó üzleten, és rengeteg emberen. Tehát a kínálat megette a keresletet. Legalábbis annyira mégsem jó, ha a folklórról és fánk témáról folyamatosan eltereli a figyelmet pár butik, elektronikai vagy épp élelmiszer üzlet. Egyszerűen nehéz átadni az embernek magát az atmoszférának úgy, hogy rendszeresen kizökken. A helyszín kelemesebb, és nyilvánvalóan komfortosabb is látogatói szempontból, de elgondolkodtató az is, hogy azért mindenre nem biztos, hogy jó a Kanizsa Centrum. Mint gasztro-fesztiváltól kevesebb sallangot várna az ember, ahol a sok színpadi program kissé agyonnyomja magát a gasztronómiát, hiszen az egységnyi idő alatt felgyülemlő tömegeket – amit a programok vonzanak – már nem képes úgy ellátni sem. Márpedig, ha valaki egy Fánkfesztiválra érkezik, az vélhetően a fánkért és a kapcsolódó ínyencségek miatt érkezik, és nem a minden igény kielégítéséhez. Sokkal közelebbinek éreztük a korai Fánkfesztiválokat, aminek még megvolt a kisvárosi hangulata. Az is nehezen mérhető így, hogy mennyivel jobb, sikeresebb a korábbiaknál, ugyanis nem tudni, hogy az ott lévők eleve oda akartak-e menni, vagy csak éppen belebotlottak a boltba menet.
Mégsem mondhatjuk, hogy a színvonal csökkent volna, mert legalább 20-30%-kal több kínálat (a boltokon kívül) állt rendelkezésre, és temérdek program nyújtott szórakozást, miközben ezrek cserélődtek a helyszínen. Aki pedig ellátogatott, bizonyosan nem volt unalmas szombatja a Fánkfesztiválon sem.
Idén februárban immáron 7. alkalommal kerül megrendezésre a város egyik legdinamikusabban fejlődő gasztronómiai fesztiválja, mely rövid idő alatt népszerűvé vált a környéken. A VOKE Kodály Zoltán Művelődési Központ által megrendezett eseményen a kíváncsi édes szájúak mellett temérdek fánkkészítő jelenik meg, hogy fánkjaik megmérettessenek a versenyben.
Az elkészítésben szinte korlátlan variáció áll rendelkezésre, de a különleges finomságokon kívül éppúgy szerepet kap a pálinka és a bio élelmiszer is, de a kávé és tea szerelmesei is találnak kóstolni valót.
A program során arcfestés és más gyermekfoglalkozások is rendelkezésre állnak.
A versenyre 3-5 fős csapatok jelentkezését várják több kategóriában: profik-amatőrök, hozott-helyben sütött, hagyományos-különleges fánkok. A nevezési díj 1500 Ft csapatonként, melyet a nevezési határidőig (Február 2) kell befizetni a részvételhez. Ezt személyesen vagy átutalással is megtehetik.
Az eseményt a rendezvény fővédnöke, Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő nyitja meg mely után változatos – a korábbi évekből már megszokottá vált – folklór és népzenei előadások, fúvószenekari, valamint ének és tánc előadások színesítik a délutánt. A programot tombolasorsolás és Wolf Kati koncertje zárja majd.
A hétvégéi program ezúttal is ingyenes lesz.
Lassan beleég a tudatunkba, hogy a nyár végeztével több program vár ránk a környéken, mint nyáron. Igaz, a borfesztivál-szezon valahol Balatonboglárral indul, de minket zalaiakat sem kell félteni. Sőt elmondhatjuk, hogy a szüreti témában igazán otthonosan mozog valamennyi környékbeli település. Ez szükségszerű is, hiszen évente legalább egyszer kötelességünk megünnepelni a kultúránkat, a gasztronómiánkat, nehogy elfelejtsük a modern elvárásoknak való megfelelés közben, hogy hol vagyunk, mit szeretünk, és kik is vagyunk.
Most, hogy lassan a szezon végéhez érünk néhány ilyen eseményt szemléznénk.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a bor- és ételkínálat rendkívül színes, ugyanakkor rendkívül túlárazott is.
A brand már megvan,
forrás: balatonboglar.com
Ez a rendezvény referenciának tekinthető a zalai rendezvények számára is. A nyaralások közepén a boglári rendezvény figyelmeztet először bennünket arra, hogy lassan vége a nyárnak, ezzel egy időben kezdetét veszik a gasztro-fesztiválok. A balatonboglári bornapok évtizedes hagyománya most már igazi tömegrendezvénnyé fejlődött. Amikor egy gasztronómiai rendezvény odáig nő, hogy komoly stressz a parkolóhely keresés, kicsit keserédes a sikeresség is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bor- és ételkínálat rendkívül színes, ugyanakkor rendkívül túlárazott is. Egy magyar rendezvényen, ahol a több ezer látogató fordul meg naponta – ahol „Jolly” koncert és ringlisezés tud még vonzerő lenni -, nem feltétlenül indokolt a drágaság. Tény, hogy gyakorlatilag kézműves ételektől, a randi bugyiig bármit meg lehet venni, de 500 Ft-os fröccs mégiscsak túlzásnak érződik ennek tükrében. Nem tűnik annyira látogató barátinak, ha egy tömegrendezvényen (ami nem Sound vagy Sziget típusú) 3 db fröccs és egy hurkapálcás krumplitekercsért több, mint 2000 forintot kérnek. Ez egy átlag magyar munkavállalónak egy napi bére… Balaton ide vagy oda, ez még mindig Magyarország, és átgondolandó, hogy ha Jolly típusú zenekarokkal akarnak tömeget vonzani, akkor indokolt-e egy nemzetközi fesztivál árstruktúrája. Mindent összevetve óriási a rendezvény, színvonalas tűzijátékkal, rendkívüli kínálattal, és bődületesen nagy tömeggel. Arra kell csupán figyelni, hogy hosszú távon ne zabálja fel magát a rendezvény.
Az esemény kapcsán a „kevesebb több” elv tűnt érvényesnek: csupán néhány pincészet kínálata is ragyogóan kiszolgálta a rendezvényen megforduló több mint ezer embert
Időben, térben és méretben van bőven távolság a boglárival szemben. A tizedik szülinapját megérő helyi rendezvény évről évre kilép saját árnyékából. A helyi összefogásnak köszönheti az esemény, hogy ma már nemcsak a helyiek és a környék falvaiból látogatják a rendezvényt, hanem a közeli városokból is fogadnak látogatókat. Ezek alapján a színvonal jelentős mértékben fejlődött főként a rendezvény környezetét illetően. Az esemény kapcsán a „kevesebb több” elv tűnt érvényesnek: csupán néhány pincészet kínálata is ragyogóan kiszolgálta a rendezvényen megforduló több mint ezer embert. A látogatók között jelentős számban voltak kisgyermekesek, akik a gyerekek figyelmét felesleges ugráló-vár nélkül is leköthették az új játszótéren és a parkosított téren. A becsehelyi szüreti fesztivál arról szólt, amiről szólnia kellett: dödölle, pörkölt, kézműves sajtok és más finomságok, aranyos előadások, és az együttlét, ahol természetesen a helyi borok prezentálása mellett néhány nagyobb név is megmutatta magát. Családias, színvonalas és igazán élvezhető rendezvény.
A Zalakarosra jellemző színvonal és atmoszféra hozta a tőle elvártat, de az érdeklődés fenntartása érdekében a jövőben rá kell erősíteni az egyediségre…
Dél-Zala fürdővárosa sem ma kezdte a fesztiválszervezést, ami egyben egy turisztikai vonzerő is. A városnak rengeteg hotelje van, így az ott megszálló vendégeknek is kell alternatív szórakozás a fürdőzésen kívül. Emellett, ha már az ország minden tájáról vonzanak embereket, akkor miért is ne lehetne megmutatni nekik testközelből a térségünk 
szépségeit? Zalakaros igazán nagy hangsúlyt fektet a programokra egyébként is, valójában egész évben ellátják velük a vendégeket, sőt a környező települések lakóit is. Talán épp ezért egy szüreti fesztivál el is veszik az esemény-kavalkádban. Legalábbis, ha szigorúan azt a részét nézzük, hogy ugyanaz a kínálat, mint máshol, akkor a zalakarosi borfesztivál pusztán egy protokoll eseménynek tűnik: egy „program fővárosnak” ciki lenne nem rendezni szüreti napokat. Mindettől függetlenül Zalakaros is színvonalas fesztivált tudott ismét megrendezni, ami jelenleg még vonzerő lehet önmagában, ám hosszú távon fordítani kell az egyediségre. A karosi fesztiválon nagyjából egy helyre lehetett koncentrálni az érdeklődő tömeget, ami nagy előny, ha közösséget akar valaki kovácsolni. A Zalakarosra jellemző színvonal és atmoszféra hozta az elvártat, de az érdeklődés fenntartása érdekében a jövőben rá kell erősíteni az egyediségre…
…A dödölle ugyanis egy valódi jellegzetesség, ami kiemeli a kanizsait a borfesztiválok tömegéből
A Dödölle fesztivál evolúciója a városi hagyományoknak is köszönhető. Évtizedekkel ezelőtt igen nagy népszerűségnek örvendett a sörfesztivál – amit azóta ismét életre keltettek, de a kirobbanó siker még várat magára -, valamint a Kanizsa Napok. Az igény tehát mindig is megvolt a lakosság részéről, hogy évente 1-2 napra kiforduljon a város a 
hétköznapi szürkeségből. Ezt az évek alatt a Dödölle fesztivál jól ki is tudta használni, sikerre vezetve egy látszólag triviális és Kanizsához annyira nem is köthető témát: a szüretet. Prikryl József kezdeményezése, miszerint a helyi jellegzetességnek kell zászlóshajónak lennie egy városi rendezvényen, siker sztorinak mondható. A dödölle ugyanis egy valódi jellegzetesség, ami kiemeli a kanizsait a borfesztiválok tömegéből. Ugyan sok helyen rendezték meg már a városban, ez a mostani helyszín viszont remélhetőleg végleges lesz. A megközelítés remek, az elrendezés jó volt, és végre a tér méltó helye lett egy méltó rendezvénynek, amit bátran mutogathatunk ilyenkor távoli vendégeinknek is. A civil csapatok érdeklődése is megnőtt az évek során, ami nagyon kell a városi életnek. A dekadencia közepette ugyanis van két nap az évben, amikor szívesen kanizsaiak a kanizsaiak. Az idei rendezvényen az Elimina Tour is megrendezésre került, aminek összekötése a rendezvénnyel zseniális ötlet volt. Az infrastruktúrájára nem volt teljesen felkészülve ugyan a közönség, de érdeklődve figyelték gyerektől idősig az eseményeket. A jövőben fontos lenne, hogy idejében elkezdjék a megfelelő információkat kiadni, ugyanis a rendezvény most már nem akkora volumenű, hogy annak promócióját egy plakát elláthassa. Főként, mivel eredetileg kanizsaiaknak szól, és nem sok hírverés előzte meg idehaza a rendezvényt. Mindent összevetve, a kanizsai Dödölle Fesztivál képes volt színvonalat emelni, és csak bíztatni tudjuk a szervezőket az irány megtartására.
Szerkesztői megjegyzés: A rendezvények kapcsán valamit fejben kell tartani a szervezőknek, az pedig az összhang. Nem árt figyelembe venni más szervezők munkáját is, és talán egy kis balansz erősítheti a szeptemberi hétvégi rendezvénysorozatokat. Az egy időben történő szüreti események így hosszabb távon csak gyengítik saját jelentőségüket, elvégre ez nem egy Szent István ünnep, amit egyszerre kell tartani. Ezen kívül a 21. században megnőtt ingerküszöb miatt nem árt ezeket a szüreti fesztiválokat megkülönböztetni valahogy, vagyis a felvonulás-borivás-kézművesség háromszögön kívül valami egyediség is jól jönne. Máskülönben kifulladhat a szüreti téma…