Elhunyt Schmidt István

Szomorú szívvel értesültünk róla, hogy a magyar versmondó társadalom nagy alakja, Schmidt István (1934 – 2020) Radnóti-díjas rendező, a nagykanizsai Hevesi Sándor Színjátszó és Versmondó Kör alapítója, vezetője, a tehetséges vers- és prózamondó fiatalok Bonis Bona-díjas felkarolója és felkészítője, örökre elhagyott bennünket.

Schmidt István 1962-től foglalkozott Nagykanizsán a vers- és prózamondók felkutatásával, képességeik fejlesztésével. Munkálkodásának is köszönhető Balázsovits Lajos és Zala Márk (Márkus László), a két kiváló magyar színész pályára irányítása. Nagykanizsán nevéhez fűződik a Hevesi Sándor Versmondó kör 52 évvel ezelőtti megalapítása, irányítása, s a körön belül kiváló vers- és prózamondók nevelése, felkészítése a pódiumművészetre. Az elmúlt több mint fél évszázad során keze alól számtalan regionális, hazai és nemzetközi fesztivál díjazottja, győztese, és 5 Radnóti-díjas, valamint 3 Radnóti Diplomás versmondó került ki.

Megalapítója – és egyik fő szervezője volt – a kétévenként megrendezett (sajnos 20 év után megszüntetett) Csengey Dénes Kárpát-medencei Nemzeti Vers- és Prózamondó Versenyeknek. Tanítványaival állandó résztvevője a vajdasági Dudás Kálmán Nemzeti Versmondó Versenyeknek, a Szatmárnémetiben rendezett Gellért Sándor Versmondó Versenyeknek, a győri Radnóti Miklós Nemzeti Versmondó Versenyeknek, valamint a Szabó Lőrinc-, Nagy Gáspár-, Ötágú síp-, József Attila-, Arany János, Mensáros László-, és más országos és regionális előadói megmérettetéseknek, ahol tanítványai számtalan fődíjat és helyezést értek el.

Kiemelkedő, már több mint két évtizedes munkásságának is köszönhető a szlovéniai magyar versmondás nagyszerű felemelkedése, a szlovéniai magyar versmondók országos és nemzetközi versenyekbe való bekapcsolódása, és az ott elért számtalan sikere. A lendvai versmondó stúdió és a kétnyelvű iskolák versmondóinak sikeres szerepléseiben nagy szerepet vállalt a diákok felkészítésével. Hogy ezt elérhesse, és a versek, a magyar nyelv és költészet iránt az érdeklődést segítse fenntartani, idős kora ellenére hetente utazott ki Szlovéniába, hogy az ottani magyar versmondókkal foglalkozzon.
Munkássága, önzetlensége és kitartása, a fiatal tehetségekbe vetett hite, az irányukba megnyilvánuló szeretete és áldozatkészsége kiemelkedő példa a versmondással foglalkozó teljes magyar közösség számára.
Emlékét szívünkben őrizzük.

Horváth István Radnóti-díjas versmondó, Lengyák István a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület soros elnöke.

A nagykanizsai (kiskanizsai) Baj Bianka így emlékezett meg egykori mentoráról.

“Pista bácsi. Elmentél, és nem vagy többé. Nem tudtam elbúcsúzni… Ez fáj a legjobban. Talán nem is akartam. Pedig már éreztem, hogy kellene… mégsem ment. Nem ment, mert az már túl hivatalos, túl igazi lett volna.

Soha vissza nem vonható. És nem akartam, hogy az legyen. Már bánom, hogy nem tettem. El akartam mondani, hogy köszönöm. Köszönöm azt a rengeteg tapasztalatot, bölcsességet, humort, azt a fáradhatatlan nyugalmat, ami mindig áradt belőled, azt az élni akarást, amit nap, mint nap láthattam, amikor találkoztunk. Köszönöm, hogy megismertelek, köszönöm, hogy példát mutattál, hogy az életem szerves része voltál.

Nem akarok erre emlékezni. El akarom felejteni a pillanatot, amikor megtudtam, meghaltál. Ez olyan végleges, tragikus és komor, ami nem illik az emlékedhez. Ezért inkább így tekintek „költözésedre”: Pista bácsi felöltözött, cipőbe bújt, kezébe kapta versekkel telt táskáját, majd elindult egy olyan helyre, amit mi nem ismerhetünk még. Ő már többet tud nálunk. Elment és nincs többé. És mégis itt maradt… Bennünk.”

   
loading...