Romelise design: mágikus gyöngyök

A gyöngyök szépségégéből áradó varázslat örök marad.

 

Az ékszerkészítés egyidős az emberiséggel. Az első nyakláncok növényi magvakból, kagylókból készültek. A világ közben folyamatosan fejlődött, változott, de a szép iránti igény, és a gyöngyök szépségégéből áradó varázslat örök maradt. Mindig éltek köztünk olyanok, akik ezt a varázslatot közvetítették, a látszólag élettelen tárgyakat lélekkel töltötték meg.

—Igazából a Romelise design úgy jött, hogy az egyik nagy szerelmem és hobbim a hastánc, és ahhoz hozzátartoznak az ékszerek, a csillogás, a pompa. Ráadásul elvárás, hogy minél egyedibb, különlegesebb legyen egy táncosnő kinézete, hogy minél autentikusabb legyen. Ebbe valahogy nem igazán férnek bele a tömegesen kapható, tucat ékszerek. Én is azt szerettem volna, hogy minél egyedibb legyen a megjelenésem, hogy minél jobban tükrözze az én stílusomat, és természetesen ne jöjjön velem szembe az utcán. Sokat kerestem a kész dolgok között, de valami mindig hiányzott, nem adta meg a teljességet. Így kezdődött az ékszerek iránti szenvedélyem — meséli a kezdetekről Bogdán Erzsébet.

Minden nő álma a csillogás

—Hol tanultad a technikákat?

—A városnak voltak rendezvényei ahová a gyerekeket lehetett elvinni, és mi mindig úgy ültünk oda, hogy a gyerek majd csinálja. De hát, ahogy a többi, úgy az enyém is sokszor bizonyult türelmetlennek, és az lett a vége, hogy anyuka fejezte be az elkezdett munkát. Ez történt az elkezdett ékszerekkel is. Hála az égnek különböző technikákat sikerült megismernem az ilyen foglalkozások során, és egyre jobban érdekeltek ezek a dolgok. Az ékszerkészítés mindig elbűvölt: kézzel fogható hozadéka van, lehet változtatni, és az ékszerekben megtestesül minden nő álma, a csillogás, a különlegesség, az egyediség. Ezeket az ékszereket ráadásul mindig lehet változtatni, mindig lehet színesíteni.

—Ezek időigényes dolgok…

—Úgy adódott, hogy több munkám során is előtérbe került az ékszerkészítés, egy évadot dolgoztam a Halis István Városi Könyvtárban, aztán négy évet a HSMK-ban, Ifjúsági Klub vezetőként, ahol az odalátogatóknak szerettem volna színesebb programot kínálni azáltal, hogy bevittem sokszor a gyöngyeimet is. Ezek után az intézmény több rendezvényein már gyöngyékszer foglalkozásokat tartottam.

—Önképzés, kutatás vezet oda, hogy a kígyózó horgászzsinórból és a kisebb-nagyobb átszúrt, szabályos és szabálytalan golyóbisokból végül egyedi, csak rád jellemző formájú, anyagú, színű ékszer szülessen?

Minden ékszerem egyedi

-Mindig egy alap után kutatok. Az alap közös, mert hát nincs új a nap alatt, a gyöngyök és a zsinórok ékszerré alakítása egyidős az emberiséggel. Az alapokat legfeljebb új elnevezésekkel látom el, mindig attól függ, kit tanítok a gyöngyfűzésre. A gyerekekkel például cicatechnikának hívjuk az egyik fűzési eljárást, de felnőtt körben nyilván más a név, a mozdulatsor azonos. Az, hogy stílusban, színben, technikában mi illik, mi nem, hogy mi a menő, a trend, én nem kutatom, inkább azt szeretném, ha az az ékszer, amelyet abban a pillanatban készítek, azt fejezné ki, amit érzek, amit gondolok, és arra az igényre „adna” választ, amelyet majdani viselője velem szemben megfogalmaz. Ezek az ékszerek az én gondolatvilágomban, ízlésvilágomban erednek, ott gyökereznek, de igazán akkor vagyok boldog, ha annak az embernek az érzéseivel, elképzeléseivel találkozik, akinek készül. Ettől lesz egy ékszer egyedi, különleges, ez a Romelise design titka. Minden darabban benne vagyok én, a származásom, az érzésvilágom, a múltam, és minden darab különleges, egyedi. Különböző méretben készülnek az ékszerek, mind más és más. Én azt szeretem, ha az ékszer és a gazdája egymásra talál, ha valami láthatatlan kapocs jön létre közöttük.

—Miből dolgozol?

—Különféle alapanyagokkal dolgozom, előfordul, hogy drágább köveket használok, máskor meg a műanyaghoz van kedvem. Az ékszer értékébe nyilván belejátszik, hogy miből készülnek, de a gazdája számára a fő értékét nem ez adja. Sokszor nevet adok az ékszereimnek, egyediségüknek ez is a része. A kanizsai hobbiboltokból szereztem be korábban a gyöngyöket, most már az internet is a segítségemre van. Ami igazán különleges élmény, ahogy a gyöngyök –mint egy varázslat-megtalálnak engem. Gyöngyök kerülnek hozzám ismerősöktől és ismeretlenektől, olyan gyöngyök, amelyekből egészen különleges ékszereket készíthetek. Szütyőkben, bugyrokban elhozzák az emberek a rég elszakadt láncokat, karkötőket, és nem azt kérik, hogy javítsam meg, hanem, hogy alkossak, vagy a gyerekekkel készítsünk belőlük valami újat, valami mást, valami szépet. Jó érzés, amikor ezekkel a gyöngyökkel dolgozom. Közben el-elgondolkodik a gyöngyök múltján az ember.

—Egyedül dolgozol?

—Nem mindig. A barátaim, az ismerőseim is olykor beszállnak az ékszerkészítésbe. Sokszor leülünk a gyöngyeinkkel, és együtt alkotunk. Sokan megcsodálják a munkáinkat, ha meglátják egyik vagy másik vendéglő teraszán.

—Megvásárolhatók ezek az ékszerek?

—Természetesen, valahol ez is cél, és levédetni a márkanevet. De sokszor érzem az a gyöngyfűzés közben, hogy nem eladó tárgy, hanem éppen ajándék készül, és azt is tudom, kinek. Az ilyen ékszerek aztán oda kerülnek, ahová sorsuk szánta azokat.

Vélemény, hozzászólás?