Írjunk beszédet

Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyi munka, idő, felkészülés van egy beszéd mögött. Erre igazán hitelesen úgy tudnánk válaszolni, hogy olyan emberekkel beszélgetünk, akiknek ebben igazán nagy tapasztalat van. Hiszen aki rendszeresen, sok ember előtt beszél, az tud ebben a kérdésben korrekt választ és tanácsot adni, és főleg nem papírízű.

Tar Adrien, a PestBeszéd Toastmasters Klub előző elnöke, jogász, az egyik a témában hiteles személy, aki már nagy tapasztalatra tett szert beszédek tekintetében. Az elmondásából megismerhettük, hogy az ötlet születéséhez figyelni kell magunkra, az érzéseinkre, gondolatainkra. Ha van egy olyan téma, ami foglalkoztat, nem hagy nyugodni, mindig visszatér, akkor az érdemes a figyelmünkre, arra, hogy jobban kibontsuk azt.

Amikor ilyen gondolattal találkozunk, mindenképp érdekes időt szánni rá, hogy elgondolkozzunk rajta, megértsük. Ha megkaparintottuk a beszéd alapját képező gondolatot, akkor már csak gondolatsorokká kell érlelnünk. Készítsünk róla vázlatot, jegyzetet, valamint másokkal is praktikus néha egy kis eszmecsere, hátha újabb gondolathullámot indít el. Persze mindezekről még több jegyzetet érdemes készíteni.

Ha már összeállt fejben, a teljes beszéd leírása a következő lépés. Ha mindez megvan akkor már csak be kell gyakorolni, innentől már egyéni, hogy ki, hogy szereti, vagyis megtanulja vagy sem és inkább hagy helyet az improvizációnak. Érdemes a beszéd részeinek idejét minél gyakrabban lemérni, azt minél többször gyakorolni, mert így tudjuk csak csiszolni, harmonikussá tenni. Átlagban 2 hetet tart reálisnak egy rendesen megszerkesztett beszédre való felkészülési időnek.

A másik, szintén olyan személy, akinek a szava mérvadó, ő Szabó András, a SZÓ-DA Toastmasters oszlopos tagja. Véleménye szerint egy témára való, kielégítő felkészüléshez 20-30 órányi felkészülés szükséges. Általában egy beszéd akkor jó, ha olyan dologról szól, ami számunkra fontos és igazán otthon érezzük magunkat benne. Ezáltal életszerű és érdekes lesz a hallgatóság részére is. Szabó András ajánlása szerint a már kész szöveggel annyi a teendőnk, hogy lerajzoljuk egy mind-map formájában, hogy a vizuális memóriánkban rögzüljön, valamint a szöveget felmondani valami hangrögzítőre és azt kétszeres sebességgel visszahallgatni néhányszor, hogy az auditív memória is dolgozzon.

Végül, de nem utolsó sorban a kinesztikus memóriába is be kell, hogy kerüljön, amit úgy tudunk elérni, hogy kidolgozzuk a gesztikulációt, mint egy színpadon, majd hagyjuk leülepedni, hogy az előadáson minden flottul menjen.