Faragatlan viselkedés egy nagykanizsai parkolóban
Ma egy körül megálltunk a Kanizsa egyik bevásárlóközpontjának parkolójában (a szélén, ahol alig állt néhány autó), leparkoltunk, kiszálltunk, matattunk a kocsinál – bevásárló táska, stb… Mire egy ötvenes hölgy a rendkívül tekintélyt parancsoló hófehér Renault Clio-jával befordul a mögöttünk levő parkolóba, majd ahogy illik, átgurul mellénk.
A „mellénk” azt jelenti ez esetben, hogy ferdén rááll a mi autónkra, meg még ki is lóg a „böszme nagy Clio” orra az útra. (Mindezt egy Clioval, egy szinte üres parkolóban…) Majd kiszáll, az ajtóval természetesen úgy csűri telibe a kocsinkat, hogy olyat csattan, minta rázuhant volna egy fagyott pingvin. …
Majd tesz-vesz tovább… mire a férjem megszólítja, mikor szemlátomást nem hajlandó rólunk és a történtekről tudomást venni:
– Elnézést, Hölgyem! Lenne kedves megnézni, nem sértette-e meg az autónkat?
– Na hagyjanak már maguk is a hülyeségeikkel!
… első sokk… Mire én: Bocsánat, de nekicsapta az ajtót a kocsinknak…
– Ne szórakozzanak, hozzá sem ért…
És már nyargal is befelé… A férjem utánaszól: már bocsánat Hölgyem… És mielőtt befejezné, jön a válasz: „Menjenek a p@csába, kötekedő parasztok!”
Ezután mi is üdvözöltük az édesanyját, és jó erőt, egészséget kívántunk a kedves családjának, mert hát ugye kötekedő paraszt, a név kötelez… de most komolyan?! Noooormális?!
Hát szóval … ezt csak azért írom le, mert részünkről elengedtük a kérdést, mindenki saját magát mérgezi a bunkóságával, de ha valakinek ez a kedves hölgy mesél két „kötekedő parasztról”, üzenném neki: Remélem a családjával, a szeretteivel tud emberi hangon is beszélni, és nem olyan lelki szegények, mint ő.
És további minden jót, sok boldogságot kívánunk neki!
(Az eset pénteken történt. Forrás és fotó: Facebook)