Egy közgyűlés margójára – Így látta a kanizsai polgármester

Tegnap hosszú hónapokat követően újra összeült a város közgyűlése. Mint ismeretes, a járványhelyzet ideje alatt nem ülésezett a grémium; a rendkívüli időszakban a polgármester gyakorolta a döntéshozói jogokat.
Ezen periódusban, e tényből fakadóan, számos rendelkezést, intézkedést kellett meghoznom mindannyiunk egészségügyi biztonsága és a város stabilitása érdekében, természetesen a várható gazdasági válságra is tekintettel.

Úgy gondolom, hogy a járványhelyzet első hullámát követően, látva az ország és Nagykanizsa egészségügyi eredményeit, elmondhatom, hogy jól kezeltük a helyzetet, időben, szakszerűen és arányosan hoztuk meg a fontos, mindannyiunk biztonságát és életét védő intézkedéseket.

Nincs és nem is lehet ennél fontosabb és jobb hírt most elmondani, csak egyet, a köszönet szavait. Mindenkinek, aki itt volt, aki segített, aki türelmes volt, aki fegyelmezett és segítőkész volt, mindenkinek, aki hozzájárult, akár csak a szabályok pontos betartásával is e közös sikerhez. Amely, remélem hosszú távon megmarad, és nem tér vissza a pandémia második hulláma.

E nehéz és hosszadalmas 98 napot követően azonban sok-sok közös városi ügy és feladat maradt a közgyűlésre.
Én magam a rendkívüli időszakban csak azon kérdésekben döntöttem, melyek az itt élők biztonságát, gazdaságunk stabilitását szolgálták, mindig figyelve a szükségesség és arányosság elveire, és olyan kérdésekben, melyek határideje ezt megkövetelte.

Így végül több mint 70 előterjesztés megtárgyalásának hitében kezdtük meg a közgyűlést csütörtökön, azonban a többséget adó koalíció már az ülés kezdetén mintegy lefelezte a napirendi pontok számát, elsősorban a szakmai ügyekben, az intézményeinkhez, a város működésével is szorosan összefüggő területeken.

A megmaradt napirendi pontok között sok volt a tisztán politikai ügy, amely azt sugallja, hogy komoly visszavágási, mondhatni revans vágy uralta a többségi koalíció tagjait.

Vissza akartak, és sok tekintetben vissza is vettek számos, a véleményem szerint teljesen érthetetlen, mert felesleges, pozíciót, például a megfoghatatlan tanácsnoki pozíciót. Amely semmilyen plusz jogkört vagy feladatot nem jelent a képviselői pozíción felül, talán csak az illetményt, amely több mint a duplája a képviselői illetménynek.

Főként annak fényében, hogy a jobboldal képviselőitől viszont megvontak mindent. Kivéve persze önmaguknál, ahol a tanácsnokok mellett a bizottsági elnöki tisztségeket is mind elfoglalták, és természetesen ott az illetményt biztosítják maguknak.
Megemelték a fizetésüket, ami így több mint két és félszerese a jobboldali frakció tagjaiénak, mert ez volt a legfontosabb nekik. Nem a jobboldali frakció illetményének csökkentése számomra a problémás, hanem hogy ekkora különbséget teremtettek a képviselők között, mondhatni, politikai alapon. Ez egyértelműen igazságtalan és erkölcstelen, ugyanakkor az áhított és hangoztatott együttműködést erősen csorbító tény.

Általánosságban és hirtelenjében három dolgot mondhatunk el, emelhetünk ki a csütörtöki közgyűlésen tapasztaltak alapján:

• az első, hogy a legfontosabb, a legtöbb vitát kiváltó témákban, mint például a polgármesteri hivatal működési szabályzatának ügye, amelyben át akarták alakítani a hivatalom munkáját, összetételét és struktúráját, vagy az alpolgármesteri pozíció megszüntetésének groteszk kísérlete, azt láttatják, hogy a koalíció jogszerűtlen, kimondhatjuk, törvénytelenséget létrehozó állapotot akart kicsikarni a közgyűlésből.
Egy fős többségére támaszkodva, pusztán erőből.
Ezt úgy tudtam csak megakadályozni mindkét esetben, hogy az ellenséges hangulat közepette nem tettem fel szavazásra az előterjesztéseiket, mert akkor törvénytelenség állhatott volna elő.
Ilyen jogszerűtlenségek, törvénytelenséget létrehozó politikai blöffök nagyon súlyosan károsítják az amúgy sem bizalommal teli közügyeinket, a közgyűlés megítélését.

• A másik elszomorító tapasztalat, hogy a koalíció javaslatainak, előterjesztéseinek jelentős része egyáltalán nem a város közügyeiről, feladatairól, problémáiról szólt, hanem a saját pozícióik megszerzéséről, a fizetéseik, bevételeik biztosításáról, a hatalmi státusuk megerősítéséről.

Ez a bosszúvágyból, felgyülemlett dühből merítkező mohóság, és nem egy, a városáért küzdő és tevékenykedő közösség képét rajzolta ki. Sok esetben a hatalmat, presztízst és pénzt jelentő posztokért ment a harc a részükről, vagy jó és fontos ügyek elmeszeléséért, esetleg törvénytelen helyzetek létrehozásáért. Így nehéz a város fontos ügyeit szolgálni és támogatni.

• A harmadik, amit sajnálattal megtapasztalhattunk a közgyűlésen a jogszerűtlenségek, a pozícióharc és a törvénytelen politikai blöffök mellett, az a sok tekintetben érzelem vezérelte döntések sora volt.

Hasznos és szép kezdeményezések estek áldozatul az olykor bizony nem csak elfojtott indulatoknak, amelyek végig jellemezték a koalíció tagjait.
Így siklott el a trianoni emléktábla felállításának lehetősége, amely végül nem is került volna költségébe a városnak, adományok révén valósult volna meg, de a koalíció még annyit sem tett meg, hogy annak a területnek a területhasználatát engedélyezi, ahova az emléktábla kerülhetett volna.
De említhetem még az ifjúsági centrum ügyét is, ami egy civil, közintézményi és vállalkozói kezdeményezés révén születhetett volna meg, ám leszavazták, nem is szólva arról a 400 millió forintról, ami e pályázat révén érkezhet a városunkba, elsősorban fiataloknak szóló programok megvalósítására. Ez most veszélybe került.
Elmarad a Város Napja is, és minden rendezvény, de majdnem kisiklott a lovasverseny, és egy jelentős könyv kiadásának ügye is, és mindez csak azért nem történt meg, mert ezek a támogatások már kiutalásra kerültek.

Vagyis sokszor csak azért csúszott el egy-egy fontos kezdeményezés, mert az érzelem, a revans nem engedte az ésszerűséget szabadjára, holott olykor egy tisztázó kérdés is elég lett volna.

Bizonyos, hogy ennyire ellenséges, érzelemmel teli, erőből zajló közéleti küzdelem nem viszi előbbre a közös ügyeinket sem – írta Facebook oldalán pénteken Balogh László nagykanizsai polgármester. (Fotók: archív)