Kultúra Archívum

Kanizsai történet: valami nagyon különös történt

2016-12-24 Kultúra

Nagykanizsa mint mindig, ebben az évben is készülődött a karácsonyra. A település bejáratánál egy kifüggesztett tábla figyelmeztette erre mindazokat, akik esetleg megfeledkeztek volna e neves dátumról. A város főterén felállítottak egy hatalmas nagy fenyőfát. Ágaira üresen kongó, semmitmondó díszeket aggattak, mondván – mindenki karácsonyfája.
Jaj egy jégből készült angyal szobor is van ott. Persze, csak a látványa tetszetős ennek a hajcihőnek. Gazdagabb (boldogabb?) senki sem lesz e tüneményes látványosságtól. Legfeljebb Kardosabb ha belenéz a pénztárcájába s nem a szinte ürességtől kongó könyvtárban csücsürészik.
A téren karácsonyi falu apró kis bódéi is felsorakoztak a helység főterének középső részén a Böske téren. Árusok hada zúdította be oda portékáit. Úgy mesélik régen is ez piactér volt.
December havában szinte hömpölygő folyammá alakult át minden szunnyadó létforma. Elvégre most van itt az ideje a feltöltekezésnek – vélheti bárki. Jövés-menés, szaladgálás, válogatás, készülődés, sütés-főzés…

Ebben a városban éldegélt egy egyszerű átlagos hétköznapi család. A férj valami pénzintézetben dolgozott. Már a második házasságát cipelte vállán. Az elsőből származott Péter, aki már egyetemre járt. Második nekifutásra összehozott egy leányt – Évát, aki mostanra középiskolássá cseperedett. Három éve született meg szemük-fénye – Gergő, aki nemrég ünnepelte harmadik szülinapját. Az asszony az önkormányzatnak csúfolt helyen melózott, vagy tartózkodott mint köztisztviselő.
Vagyis mindketten egy jól fizetett helyen gyakorolják az átverés tudományát.
De nekik mit is jelentett számukra a karácsony?
Háát… rohangálást, bevásárlást, púpozott tányér töltött káposztát, pulykát, bejgli-hegyeket …
Talán majd egy-egy adag szódabikarbónát… némi civakodást anyóssal, apóapóssal… huzavonát az ajándékok elosztásánál… állandó töprengést – mivel is kellene meglepni, ha másért nem illendőségből a rokoni kompániát.

– Pista, akkor meg kellene beszélnünk a részleteket! – Mint minden évben, valahogy most is így kezdődött el a karácsonyi készülődés a B. családban.
– Mondjad Petruskám, mit agyaltál ki abban az édeskés kobakodban.
– Tudod, akkor úgy lesz, ahogy eddig is csináltuk. Első nap megyünk az én szüleimhez, második nap a tiédhez. Anyáméknak egy új asztalterítőt s egy karkötőt szántam. Mit szólsz hozzá
– Hát legyen, ha úgy gondoltad…
– A te szüleidnek viszont vehetnénk egy új villanyvasalót. Emlékszel, a régit már alig tudják használni.
– Aha…, ez jó ötlet…
– Péterrel kapcsolatban viszont tanácstalan vagyok, hiszen ő olyan kis furácska…
– Na ezt hagyjuk, jó! – vágott közbe felindultan apjukom. Ő ilyen, és punktum! Fogadd már el végre, hogy nem lehet mindenki olyan kerekdedül tökéletes, mint te. Ismerhetnéd már a természetét. Állandóan csak a kedvenc könyveit bújja. Én már kiszemeltem a számára megfelelő gyógyírt.
– Legyen úgy, ahogyan akarod. Elvégre mégiscsak a te fiad…
– Akkor most már áttérhetünk a saját térfelünkre – folytatta a csevegést Petra. Évának kellene egy új csizma. Tudod, a régebbi tönkrement…
– Hát igen, de valld be, hogy ebben bizony ő is hibás volt! – horkant fel hirtelen morajlással Pista.
– Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Emlékezz rá, hogy abban a sáros időben…
– No persze… Hiszen mostanában állandóan csavarog fél éjszakákon át! – vágott közbe érces haraggal István.
– Elvégre most van abban a korban. Tudtommal te sem csináltad másként annak idején.
– Na jó-jó, de akkor még egészen másfajta világ volt. Inkább hagyjuk ezt, mert megint csak veszekedés lesz belőle, mint legutóbb.
– Gergőnek meg azt a csodálatos játékautót lehetne megvenni, amire úgy ácsingózik már régóta.
– Talán nem kellene annyira kényeztetned azt a lurkót. Én örültem, ha gyerekkoromban egy elnyűtt macit kaptam ajándékba.
– Már megint kezded! – dühödött fel Petra. Minden évben előjössz ezzel a nyavalygós gyerekkoroddal. Teli van már a hócipőm az egész múltaddal! Talán sajnálod mindezt a saját fiadtól?
– Nem sajnálom, de te igenis túlzottan ajnározod Gergőt! Amint megtetszik neki valami, te azonnal fejet bólintasz.
– Egyszer van egy évben karácsony, nemde! – rikoltott fuldokló sikoltással hites urára Petra.
Az ünnepek közeledtével minden egyes nap főleg négy óra után amikor a gyerkőcöknek vége a suli szinte rohamra indult a város népessége a karácsonyi falu árusai ellen. Vagy szombat –vasárnap. Innen-onnan giccses lakodalmas rock cirádás dallami zengedeztek az égig… Vázák, cserepek, díszek, piperecikkek, ruhák, bőrdíszművek, és minden egyéb más kincs kínálgatta magát, ami kielégítheti a fogyasztói társadalom nagyra becsült honpolgárainak megpocakosodott igényeit. Elvégre őértük van ez a csodás világ, nemde? Hiszen ők táplálják anyaföldünket meg-megújuló vásárlási kedvük életnedvével…
A B. családnál is feltornyosultak az izgalmak az ünnepek közeledtével.
– Megvetted már a karácsonyfát? – érdeklődött urától ékes hangon Petra.
– Ráér az az utolsó nap is. Minek álljon addig itthon fölöslegesen. Csak a levele hullik szanaszét mindenfelé.
– Meglehet, hogy addigra elkapkodják a javát…
– Ugyan már, még egyik évben sem maradtunk fa nélkül! – replikázott vissza Pista.
– No, azért mégiscsak jobb lenne, ha megvennéd időben.Férjuram lenyelt egy gombócot a torkán, s mivel nem akarta éppen eme szent ünnep előtt összerúgni a port becses nejével, nyakába véve a várost útnak indult a család karácsonyfáját beszerezni. Végül is siker koronázta ezen törekvését, hisz vásárolt egy jó méternyi délceg ezüst fenyőt.
Lassú léptekkel minden házba bekopogtatott a karácsonyest csendesded fuvallata. Petra a konyhában szorgoskodott. Szokásához híven pulykát és halat sütött. A halat ugyan nem túlságosan kedvelte, de nem akarta felszabdalni a hagyomány láncolatát. Elvégre ez a módi ilyenkor. Miért éppen ő lógjon ki a sorból…
– Apuci, mikor jön már a Jézuska? – kíváncsiskodott a kis Gergő.
– Tudod fiam, ha majd elbúvik a napocska és öreg este lesz. Várjál addig szépen türelmesen kisfiam.
– Lassan el lehetne kezdeni a fát díszíteni! – dübörgött Petra szólama a konyhából.
– Jól van már, mindjárt nekifogok. Pista előkereste a fenyőfa tartozékait s megpróbálta valahogy beleügyeskedni a fa alját a tartóba. Ám ez a művelet némi szerencsétlenségbe torkollott. A fa ugyanis oldalvást billent, s egy nagy ívű bukfencet hányva a szőnyegre vetette magát.
– Ó, hogy csessze meg az a … ezt az elnyomorodott fenyőfa tartót. Annyiszor mondtam már, hogy célszerűbb lenne műanyag fát vásárolni. Azzal biztosan nem lenne ennyi kínlódás, mint ezzel a vacakkal.
– Ej, hát még ennyit sem lehet rád bízni! – dörmögött hörgő hangon Petra. Minden évben ugyanezt a cirkuszt csinálod! Hogy lehet valaki ennyire ügyefogyott! Még egy fenyőt sem vagy képes normálisan felállítani… Másról nem is beszélve…
– Fogd már be, jó! – rivallott vissza István. S újult erővel nekifogott a karácsonyfa állítás nemes ívű feladatának. Másodszorra már siker koronázta próbálkozását, s a sudár fa büszkén húzta ki magát a szoba közepén felállított tribünön.
– Éva merre kószál? Igazán segíthetne ő is a díszítésben – sziszegett harsányan István.
– Elment a barátnőjéhez. Nemsokára megérkezik.
– Agyamra megy már ez a laza liberalizmusod! Legalább karácsony napján itthon lehetne időben.
– Ugyan, ne morogj már annyit! Azt a pár díszt egymagad is fel tudod tenni!…
Lassacskán a horizont alá bukott a nap sárguló korongja. Hamar sötétedik már ilyen tájban.
Az égen komor felhők gyülekeztek, s odakint dermesztő hideg szél járta át mindazokat, akik az utcán voltak kénytelenek eltölteni ezt a hírneves estét…
– Pista, összeszedted már az ajándékokat? – törte meg a csendet dörgedelmes hangon Petra. Időközben Éva is hazaérkezett. A nagyobbik szobában gyülekeztek egytől egyig – epekedve várva ki-ki a maga Jézuskáját…
– Hát akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! – hadarta el egyszerű köszöntőjét Petra…

Ám ekkor hirtelen valami nagyon különös, a B. család számára kissé szokatlan esemény történt.
A kis Gergő ugyanis egy ügyes-gyors, macskára emlékeztető mozdulattal a karácsonyfához lépett, s leszakított róla három darab szaloncukrot. Odament anyjához, apjához, nővéréhez… és a kezükbe nyomott egy-egy darabot belőle.
– Ezt az én Jésuskám hosta nektek. Fogadjátok seretettel!
Egy pillanatra elveszett az idő fonala körülöttük. Néma-értetlen megdöbbenés ütött tanyát mindnyájuk arcán. Úgy rémlett, mintha az ég angyalai is bekukucskálnának szobájuk ablakán egy-egy árva pillantás erejéig…
… S ekkor (talán?) mindannyian megértették a karácsony igazi üzenetét…

Bognár László közíró. Nagykanizsa, 2016.12.15.
(A történet 2015-ben játszódott Nagykanizsán)

Horváth Valéria fotói a Rozgonyi oviban

2016-12-20 Kultúra

Hétfőn délután a nagykanizsai Horváth Valéria ” Ahogyan Én Látom ” című fotó kiállítása nyílt meg a Rozgonyi utcai óvodában.
A megnyitót az óvoda nagycsoportosai által előadott betlehemi történet vezette be, majd ez után Lengyák István (Pista bácsi) mondott direkt gyerekek számára megírt megnyitó beszédet. A tárlat január 17-ig tekinthető meg az oviban.
(Kép és szöveg: Pusztafi Attila)
Horváth Valéria fotóit Olvasóink is sok-sok lájkkal „jutalmazták” a delzalapress.hu valamint KanizsaPress Facebook oldalunkon 🙂

Megjelent a 17. Kanizsai Antológia

2016-12-19 Kultúra

December 13-án a Halis István könyvtárban 17 órakor immáron 17. alkalommal jöttek össze az irodalom és a könyvek szerelmesei. Megjelent a 17. Kanizsai Antológia és ennek kapcsán a könyv íróit látta vendégül a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata.
Az ünnepségen megjelent írókat, költőket és az érdeklődőket Balogh László önkormányzati képviselő az OKISB elnöke köszöntötte.

– Kedves mindnyájan! A Kanizsa Antológia immár a 17. kötetét és az alkotókat köszöntjük a mai napon. Sok szempontból is büszkék lehetünk rá, hiszen 2005-ben indult el ez a történet. Ez az antológiasorozat kifejezi azt, hogy pezsgő irodalmi élet zajlik Nagykanizsán, amely munkát ez a sorozat is fémjelzi. Szeretettel és jó szívvel köszöntöm a kanizsai irodalmár alkotók 17. közös munkáját. A kanizsai kultúránk felemelkedését hisszük és várjuk. És most a legfontosabb, hogy az alkotókat köszöntsük tisztelettel, mert ők a mi lélegzésünket is érzik. Természetes, hogy a látókörünkben a világ közepe, a centrum, a szív, önmagunk, a mi Kanizsánk. Köszönjük nekik, hogy hozzájárulnak művészeti gazdagságunkhoz. Lehetünk és legyünk is büszkék arra, hogy gazdagok vagyunk irodalmár alkotóink számában és sokszínűségében.

Balogh László köszöntő sorai után Lehota M. János esztéta, mondta el gondolatait erről az antológia könyvek sorozatról.

– Minden alkotónak, szerzőnek nagy szeretettel köszönöm, hogy eljöttek és hogy alkotásokat küldtek a város legújabb antológiájába. Két gondolatot szeretnék elmondani és megosztani önökkel. Az első talán a legfontosabb, amit minden évben érdemes újra és újra elmondani, hogy sokan vagyunk és gazdag a városunk. És ezt érdemes minden alkalommal elmondani. „Arckép” az alcíme az antológiának, ami azt jelenti, hogy művészi kép önmagunkról. Egy tükörkép önmagunkról. Ha belenézünk a tükörbe, akkor lássuk, hogy hol tartunk. Ez az antológia lehet egy olyan platform, ahol mindannyian, akik itt szerepelnek, azok egy picit a világ részévé is vállnak, és ez által meg tudják mutatni önmagukat. Több mint negyven alkotó szerepel 200 oldalon ebben a könyvben. Az antológiának a kezdetek óta ez a célja, hogy lehetőséget adjon egy közös térben való együtt dolgozásra. Lehet tanulni is egymástól.
Nagykanizsán ma 40 olyan alkotót tudunk felmutatni, akiknek írásai ebben az antológiába bekerülhettek. Egy 50 000-es városban 40 alkotó az nagyon szép szám. És nem fogytunk, hanem növekedtünk. Ez a legnagyobb büszkesége a városnak. Abban a rohanó világban, ahol ma élünk, leül valaki egy percre, és szakít egy kis időt arra, hogy egy holt feleslegesnek gondolt kultúrát művelje, az mindenképpen azt mutatja fel, hogy érdemes itt élni ebben a városban és érdemes itt alkotni.
A másik fontos gondolat pedig az, hogy ma mindenki keresi azt a lehetőséget, ahol meg tud szólalni. És ahol el tudja érni a másik embert, meg tudja szólítani. És az antológia ebben segít az íróknak. A könyv idei válogatása is rendkívül színes. Az írásokban az identitás kérdései, a létkérdések témái kerültek előtérbe. Biztos, hogy ennek is van üzenete.

Majd Kardos Ferenc felelős szerkesztő beszélt arról, hogyan válogattak a sok beérkezett alkotás közül, hogy minden eddiginél nívósabb írások kerüljenek bele ebbe a mostani antológiába. Az ünnepség végén Kardos Ferenc az újonnan megjelent 17. Kanizsai Antológia szerzőinek nyújtott át kettő-kettő darab tiszteletpéldány könyvet. Majd az alkotókat és az érdeklődő vendégeket vendégül látta a könyvtár vezetése egy pohár italra és szendvicsre. (Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)

Elsőkönyves írónő Kanizsán

2016-12-17 Kultúra

Hedericsné, Varga Eszter, Stella e. Soul, Türelem című könyvét író-olvasó találkozó keretén belül mutatta be az érdeklődő közönségnek a kanizsai Halis István könyvtárban december 9-én este.
Az első kötetével jelentkező zákányi írónő látványelemekben is bővelkedő könyvbemutatója, – amely versek és novellák gyűjteménye- kötetlen beszélgetéssel ért véget.

(Fotók: Vízvári József – Pipás)

Könyvet írt a kanizsai Kocsis Katalin

2016-12-09 Kultúra

Kocsis Katalin könyvtáros, pedagógus neve nem ismeretlen a kanizsai emberek előtt. Nagykanizsa története, múltjának feldolgozásai, híres itt élt emberek történeteinek feldolgozását tartja egyik legfontosabb feladatának. És ezzel egy olyan űrt tölt be, ami nélkül mindannyian szegényebbek lennénk. Most egy újabb nagy érdeklődésre számot tartó kis könyve jelent meg. Nagykanizsáról európai színpadokra címmel. Erdősy Eugénia nagykanizsai származású híres operaénekesnő, aki 27 éves korában hunyt el 1886-ban. A könyvbemutatón Czupi Gyula a Halis István könyvtár igazgatója mutatta be a szerzőt és beszélgetett az írónővel a könyv megszületéséről.
A könyvbemutató előtt Kocsis Katalin röviden mesélt Erdősy Eugénia életéről lapunknak.

– Eugénia élete már régebben is foglalkoztatott és úgy éreztem, mindazt, ami a levéltárakban fellelhető róla írásos anyag, azt össze kell gyűjtenem és egy könyvben meg kell írnom Erdősy Eugénia életét, történetét. A nagykanizsai temetőben bukkantam rá a sírjára. Sajnos nagyon el van hanyagolva, benőtte a borostyán. Több évi kutatómunka után sikerült Eugéniáról szinte a feledés homályából ennyi mindent kideríteni.
Most már úgy érzem, hogy érdemes volt ezt a könyvet megírni.
Édesanyja született nagykanizsai asszony volt és Eugénia itt Nagykanizsán nevelkedett. Az is biztos, hogy több évig a mostani Kölcsey út 13 szám alatt laktak.
Igaz, az a régi ház már nincs meg. Innét származott ki Európába és aratott nagy sikereket híres nagyvárosok, így Berlin színpadán is, ahol ünnepelt sztár, primadonna volt. De nyáron mindig hazajött pihenni Nagykanizsára.
Itt is többször adott koncertet, nagyon ragaszkodott Nagykanizsához. Amikor tragikusan fiatalon meghalt, azt kérte utolsó kívánságként, hogy itt Nagykanizsán szeretne nyugodni, itt temessék el. Szerencsére testvérei teljesítették kérését.

– Vannak további tervei olyan kanizsai emberek történeteinek feldolgozására, mint ez az oly fiatalon elhunyt kanizsai énekesnő?

– Hajaj. – Tudod, milyen névsorom van? Eugénia is csak egy fejezet lett volna a kanizsai zenei kötődésű híres személyek hosszú sorában tervezett könyvben.
A kutatómunka eredményeképpen döntöttem úgy, hogy Eugénia mindenképpen megérdemel egy önálló könyvet. És ezt a kutató munkát a továbbiakban is folytatom – mondta búcsúzóul Kocsis Katalin.

Kocsis Katalin könyve, – immár a harmadik – a nagykanizsai Czupi Gyula kiadó gondozásában jelent meg. (Kép és szöveg: Vízvári József)

Pazar Mikulás-koncertet adott a fúvószenekar

2016-12-05 Kultúra

A Nagykanizsai Fúvószenekar pazar Mikulás-koncertet adott szombaton a Hevesi Sándor Művelődési Központban.
A Tatár Csaba karnagy vezette zenekar a Csillagközi Mikulás címet adta az estnek, amely során közreműködött a Farkas Ferenc Alapfokú és Aranymetszés Művészeti Iskola Ifjúsági Fúvószenekara valamint a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó Magic Ritmo Tánccsoportja.
A repertoárt főképpen sci-fi filmek zenéi alkották a nagy sikerű koncerten, melyen előzőleg két hónapon át mintegy 100 ember dolgozott. (Fotók: Varga György)

A megélt élet

2016-11-11 Kultúra

Dezső Ferenc nyugdíjas iskolaigazgató negyedik könyvének, A megélt élet című könyvének ünnepélyes könyvbemutatójára került sor november 8-án (kedden) a Halis István könyvtárban.

A köszöntőt Balogh László a Batthyány Lajos gimnázium igazgatója a nagykanizsai önkormányzat oktatási és kulturális bizottságnak elnöke mondta. Bevezetőjében Dezső Ferenc nyugalmazott iskolaigazgató pályáját méltatta.

A közösségi embert, a tanárembert és a költőt. A most megjelent negyedik, „A megélt élet” című könyvének, egyben életmű kötetének bemutatóján köszöntjük nagy tisztelettel Dezső Ferenc tanár urat. A cím beszédes. Tisztességes munka, erkölcsi tartás, közösséghez való erős tartozás.

Ez tükröződik vissza Dezső Ferenc eddigi életművén. Mi ünneplők köszöntjük a példaember, a tanárember örökségét. Aki nyolcvan év gyümölcseként a negyedik könyvét mondhatja a magáénak. Köszönet a hiteles és értékes emberi gondolatokért. Eddig megjelent kötetei: Utam, 2006, A XX. század tanúi, 2007, A végtelen felé. 2011, és most A megélt élet 2016-ban. Számtalan kitüntetéssel ismerték el munkásságát. A könyv a Czupi Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvbemutatón Horváth István Radnóti díjas versmondó olvasott fel verseket Dezső Ferenc most megjelent könyvéből.

Az amerikai musical kanizsai születésű úttörőjére emlékeznek

2016-11-10 Kultúra

Egy éven át tartó rendezvénysorozattal emlékeznek meg a 65 éve elhunyt Sigmund Rombergről, az amerikai operett és musical úttörőjének számító, nagykanizsai születésű zeneszerzőről.
Halász Gyula, a nagykanizsai Sigmund Romberg Emlékbizottság elnöke szerdai sajtótájékoztatón elmondta: 65 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el a nagykanizsai születésű muzsikus, akinek jövőre lesz születésének 130. évfordulója. A 2010-ben Nagykanizsán alakult emlékbizottság a kettős évforduló apropóján szervez rendezvénysorozatot, amelyet reményeik szerint a horvátországi Beliscsén (Belisce), gyermekkorának helyszínén, valamint Pécsett és Bécsben – ahol tanulmányait folytatta – további rendezvényekkel egészítenek ki.

Nagykanizsán dalestet és kiállítást terveznek, és szorgalmazzák azt is, hogy a város központjában álló zenepavilon legyen a nemzetközi hírű nagykanizsai zeneszerzők emlékhelye. Az Egyesült Államokban ma is működő Romberg emlékzenekar egy európai turnéra is ígéretet tett, amelynek keretében a koncertek helyszínén működő szimfonikus zenekarokkal és dzsesszmuzsikusokkal lépnének fel, ha sikerül ezt a tervet valóra váltani – említette Halász Gyula.
Baráth Zoltán, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója hozzátette: a rendezvénysorozat nyitányaként szerdán megkoszorúzták a zeneiskola falán lévő Romberg-emléktáblát. Kották gyűjtésébe is kezdtek, de a növendékeikkel és ismert énekesekkel közösen tervezett dalestre szükség lesz a jórészt nagyzenekarokra készült hangszerelések átdolgozására.
Beszélt arról is, hogy Romberg munkásságát, szellemi hagyatékát szeretnék jobban megismertetni, népszerűsíteni, mert hosszú évtizedeken át ismeretlen volt Magyarországon, így sem a zeneoktatásba, sem a magyar zenetörténetbe egyelőre nem került be a neve. Holott az amerikai kontinensen máig tartó jelentős kultusza van, de az utóbbi pár évben Magyarországon is egyre többen dolgozzák fel a szerzeményeit.
Huszti Mária Bernadett énekes, művésztanár úgy fogalmazott: José Carrerastól Barbra Streisandig széles a listája azoknak, akik ma is a repertoárjukon tartják Romberg dalait. Ezek a művek ugyanakkor képzett hangot és komoly felkészülést igényelnek az előadóktól.
A nagykanizsai sajtótájékoztatón bemutatták azt a helyben készült tortát is, amely Rommy névre hallgat, és Romberg világjárásának helyszíneit idézve magyar, horvát, osztrák és amerikai összetevőkből készült.

Sigmund Romberg (Rosenberg Zsigmond) magyar-amerikai zeneszerző, producer, szövegíró 1887. július 29-én született Nagykanizsán. Az amerikai operett és musical műfajának egyik úttörője volt, főként egyesült államokbeli népszerűsége, valamint munkássága révén a műfaj kimagasló alakjaként tartja számon a zenetörténet, örökös tagja a Dalszerző Hírességek Csarnokának (Songwriters Hall of Fame).

A zenés műfaj térhódításának és aranykorának egyik meghatározó komponistája volt a Broadway-n, ahol csaknem kétezer dalát, 78 musicaljét játszották és játsszák még ma is. Együtt dolgozott Gershwinnel, Bing Crosbyval és Nat King Cole-lal, szerzeményeit napjainkban is számos világsztár énekli, játssza Plácido Domingótól Diana Krallig. MTI (Fotó: Wikipédia)

Érmekkel tértek haza az Eraklinosok

2016-11-08 Kultúra

A nagykanizsai Eraklin Táncklub Egyesület sikerekben gazdag versenyhétvégét tudhat maga mögött. A november 6-án, Zalaegerszegen megrendezett Gála Kupa szabadidős és klubközi pontszerző versenyen kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek az eraklinos versenyzők. A délelőtt folyamán táncos karrierjük elején álló, szabadidős versenyzők mérhették össze tudásukat. A verseny valóságos éremesőt hozott az Eraklinnak.

Balassa Balázs – Bécs Fanni Junior 2 kezdő latin kategóriában rögtön az első versenyükön egy bronzéremmel térhetett haza, a 3. helyezést érték el.

Birkás Mihály – Darabos Anna páros volt a délelőtt legeredményesebb versenyző párosa, ugyanis mind a két kategóriában, ahol elindultak, Junior 1 kezdő standard és kezdő latin kategóriában is az első helyet szerezték meg.
Gelencsér Soma- Posza Gréta fonyódi eraklinos páros második versenye volt az idei Gála Kupa, melyről rögtön a Junior2 kezdő latin kategória győzteseként térhettek haza Zalaegerszegről.

Koller Norbert – Varga Lilla Gyerek 1 kezdő standard kategóriában, a népes mezőnyben a dobogós 3. helyezést érték el, latinból pedig a 4. helyen végeztek.
Lekszikov András Zsigmond – Gyergyói Anna Gyerek 2 kezdő standard és latin haladó kategóriában is a döntőbe jutottak és az előkelő 6. helyezést érték el.
Takács Gerely – Bodó Kata szintén a fonyódi eraklinosok táborát népesítik és öregbítik hírnevét a versenyeken. Életük második táncversenyén rögtön a döntős 4. helyezéssel térhettek haza.
A délután folyamán megrendezett klubközi pontszerző versenyen négy eraklinos páros indult, mindannyian szép helyezéseket értek el mind a saját maguk korosztályában, de mindegyik páros egy korosztállyal feljebb is, az átjárhatóság szabályainak megfelelően az idősebbek között is szépen megállta a helyét.
Benkő Dániel István – Bognár Alexandra Junior I. D standard és D latin kategóriában, a népes mezőnyben a 10. és 11. helyet érték el, míg egy korosztállyal feljebb a Junior II D standard és D latin kategóriában 11. és 8. helyezéssel büszkélkedhetnek.

Buda Leventének és partnernőjének Berner Lénának még friss párosként ez volt az első közös versenye, mely során a saját korosztályukban Junior 2 E standardból a 4. helyezést érték el, latinból pedig a döntő 6. helyéig táncolták magukat. Egy korosztállyal feljebb, az ifjúsági versenyzők közt pedig standard kategóriában egy ezüstéremmel a nyakukban térhettek haza.

Horváth Gergő és Szabó Flóra Gyerek 2 D osztályos versenyzők standardból és latinból is. A két kategóriában a 7. és a 6. helyezést tudhatják magukénak egy kiemelkedően kemény versengés végén. A legfiatalabb osztályos versenyző páros a nagyobbak között is szépen megállta a helyét, és sok párost megelőzve a 8. és 10. helyet érték el az idősebb, Junior 1 korosztályos versenyzők között.

Müller Balázs – Jáger Laura páros Junior 1 D standard kategóriában 12 páros közül kiemelkedő teljesítménnyel a döntő 5. helyén végeztek, míg latinból a középdöntőben végeztek. Az idősebb, Junior 2 korosztályos versenyzők között szintén a döntőbe táncolták magukat a gyerekek, és szintén az 5. helyezéssel büszkélkedhetnek.

Gratulálunk a versenyzőknek!
A versenyszezonban még számos versenyre készülnek a táncosok, két hét múlva, hazai pályán, Nagykanizsán, a IV. Cséplő Dániel Emlékkupán és a VI. Eraklin Kupán mérettetnek meg az Eraklinos versenyzők. A táncosokat Lekszikov Csaba és Balassa Júlia készíti fel.

Megjelent A jövőlátó

2016-11-05 Kultúra

Megjelent a nagykanizsai Vizvári József (Pipás) új novellás kötete A jövőlátó.
A budapesti Krúdy Gyula Irodalmi Kör írójának ez évi negyedik kötetében 18 novella kapot helyet.
A humoros, ironikus, novellák mellett az emberi sorsokat bemutató írások olvashatók a Pipás legújabb alkotásában.
A kötet megrendelhető a 06/30/413-6995-ös telefonszámon.

« 1 … 13 14 15 16 17 … 27 »