Multifunkciós rendezvény-szombat

Azt senki nem mondhatja, hogy nem volt mit csinálni szombaton Kanizsán, még akkor sem, ha valaki a Valentin-napot messzire kerüli. Igaz, némiképp szerencsétlen, hogy az egyébként külön-külön is érdekes programok egy időponton kerültek megszervezésre. Február 14 apropóján azonban a mai nap inkább az Esküvő kiállításnak állt jobban, és a sikeresség maximalizálása érdekében szerencsésebb lett volna időpontban elszeparálni a két rendezvényt. Ugyanakkor nem nevezhető problémának sem, mivel teljesen más közönséget vonzanak, és bizonyára sokkal több embert késztet két rendezvény a kimozdulásra, mint egy. Lássuk, milyenek is voltak a szombati programok!

A rendezvények alap különbsége, hogy az egyik tömegrendezvény, a másik egy specifikáltabb. Bár gasztro-rendezvény sok van országszerte, a Fánkfesztivál Nagykanizsáé. Ezt az érdemet javarészt a VOKE Kodály Művelődési központnak – azon belül is Kámánné Szép Teréziának és kollégáinak – köszönheti a város, ami csak két-három év után mérte fel a fesztivál valódi jelentőségét. Esküvős kiállítás több helyszínen is megrendezésre kerül, a színvonal és a kiállítói kínálat mindig ugyanahhoz a kottához köthető, mint afféle franchise. Az idei, nagy meglepetésünkre magasabb színvonalat prezentált a legutóbbiakhoz képest, jóllehet azok is izgalmas rendezvények voltak.

Esküvő kiállítás

Ahogyan arról az olvasók is tájékozódhattak korábban, Osvald Gábor és csapata nagyon sokat tett azért, hogy ez a rendezvény nálunk is megrendezésre kerüljön. A helyzet úgy alakult, hogy cikinek számítana, ha éppen nálunk n20150214_133131_Richtone(HDR)em lenne, ám hosszú évek fáradságos munkája beért arra, hogy Nagykanizsa is felkerült az esküvős rendezvénytérképre. Igaz korábbi beszélgetéseinknél a főszervező meglehetősen szerényen és némi fenntartással nyilatkozott az eseményről, meglepődve tapasztaltuk a nagy számú kiállítót, akik egytől egyig színvonalas kínálattal rukkoltak elő. A HSMK területe jó lehetőséget biztosított ahhoz, hogy úgy tudjanak tömeget ellátni, terelni, hogy a látogatóknak kicsit sem csorbul a komfortérzete. Ez vélhetően a helyszín jó adottságainak és azok megfelelő kihasználásának köszönhető. A programok hasonlítottak a korábbiakhoz, de változások bőven megfigyelhetőek. Kifejezetten impozáns látványt nyújtott a bejáratnál parkoló két limuzin, és díszes hintó, és szinte szívet melengető látvánnyal szolgáltak egyes kiállítók pultjai, különösen a tortás, és dekoros pultok, de igazából kár is lenne kiemelni bármelyiket is, hisz az összhatás volt a mérvadó. A program azonos volt a korábbiakhoz, igaz, ebben a témában nem nagyon lehet eltérni a tárgytól… A pikantériát egyébként a több tucat modell hölgy adta, ami miatt – ha másért nem is – már érdemes volt legalább egy kis időt bámészkodni. A repertoár gyakorlatilag minden a témában érintett dolgot lefedte, aligha lehet ráfogni a szervezésre, hogy valamiből is hiányt szenvedett. A lényeg nem az volt, hogy minden, az esküvő bizniszben fellelhető helyi vagy távolabbi vállalkozás felvonuljon, hanem csak néhány, akik inspirációul szolgálhattak a hezitálók számára. Aki házasságkötés előtt áll, az vélhetően némi kedvezményt is besöpörhetett, ami nagyon hasznos tud lenni a több milliós büdzséjű “nagy nap” idején…
A színvonal tehát nemhogy nem csökkent, de szubjektív megítélésünk alapján inkább nőtt az Esküvőkiállítás esetében.

Fánkfesztivál

Valami egészen más érzésünk volt a Kanizsa Centrumban megrendezett Fánkfesztivál esetében. Az első, egyszavas benyomásunk a “bucsusság” volt. A helyszín tömve volt emberekkel, és tényleg nem volt korosztály, aminek az érdeklődését ne tudta volna lekötni egy kis időre, de az összhatás valahogy nem volt az igazi. A korábbi alkalmakkor meghittebbnek, szerethetőbbnek hatott, mikor a MÁV csarnokban, egy egyszerű 20150214_142320infrastruktúrával bonyolódott, és a főszerep valóban a fánké volt. Most leginkább az volt a benyomásunk, hogy egy klisés tömegrendezvényen vagyunk, ahol amúgy van fánk is, ráadásul borzasztóan elvonta a figyelmet a témáról, programról az ottani “egyéb” kínálat. A legelső dolog ami feltűnt, hogy mire valami fánkfesztiválra emlékeztető környezetet találtunk már túl voltunk egy körhintán, pár áruson, egy színpadon egy csomó üzleten, és rengeteg emberen. Tehát a kínálat megette a keresletet. Legalábbis annyira mégsem jó, ha a folklórról és fánk témáról folyamatosan eltereli a figyelmet pár butik, elektronikai vagy épp élelmiszer üzlet. Egyszerűen nehéz átadni az embernek magát az atmoszférának úgy, hogy rendszeresen kizökken. A helyszín kelemesebb, és nyilvánvalóan komfortosabb is látogatói szempontból, de elgondolkodtató az is, hogy azért mindenre nem biztos, hogy jó a Kanizsa Centrum. Mint gasztro-fesztiváltól kevesebb sallangot várna az ember, ahol a sok színpadi program kissé agyonnyomja magát a gasztronómiát, hiszen az egységnyi idő alatt felgyülemlő tömegeket – amit a programok vonzanak – már nem képes úgy ellátni sem. Márpedig, ha valaki egy Fánkfesztiválra érkezik, az vélhetően a fánkért és a kapcsolódó ínyencségek miatt érkezik, és nem a minden igény kielégítéséhez. Sokkal közelebbinek éreztük a korai Fánkfesztiválokat, aminek még megvolt a kisvárosi hangulata. Az is nehezen mérhető így, hogy mennyivel jobb, sikeresebb a korábbiaknál, ugyanis nem tudni, hogy az ott lévők eleve oda akartak-e menni, vagy csak éppen belebotlottak a boltba menet.
Mégsem mondhatjuk, hogy a színvonal csökkent volna, mert legalább 20-30%-kal több kínálat (a boltokon kívül) állt rendelkezésre, és temérdek program nyújtott szórakozást, miközben ezrek cserélődtek a helyszínen. Aki pedig ellátogatott, bizonyosan nem volt unalmas szombatja a Fánkfesztiválon sem.

Hó-gondok

Bár csodás dolog a hóesés, és ingergazdag világbunkban érthetően jobban felkelti az emberek figyelmét a téli hó, azért vannak valamivel érdekesebb esetek is. Sokat gondolkodtunk, hogy kezdjen-e el a DélZalaPress is havas fotókat közölni és ötpercenként beszámolni arról a tényről – melyet egyébként legalább 1 hete hallani valamennyi országos médiumból -, miszerint esik a hó, és mint tudjuk olyankor vagy nagyon nyomós indokunk kell legyen a közlekedésre, vagy egyáltalán el se kellene indulnunk. Előbbi esetében persze fontos kiemelni, hogy ha már menni kell, akkor azt tegyük a lehető legnagyobb körültekintéssel.

Mi is kellünk hozzá

Mi is kellünk hozzá

Azt az elcsépelt szófordulatot sem szeretnénk használni, miszerint “az időjárásnak/körülményeknek megfelelően kell vezetni”, mert ezt számtalan módon lehet értelmezni, egészen addig, míg ki nem lyukadnak az univerzális ténynél: a hó, a hideg, a szél, és az egyébként mindenki által ismert rossz minőségű közúthálózat elegye életveszélyes lehet.
Ez a lakóingatlanokra is érvényes, hiszen gyakoribb lapátolás és megfelelő gondosság esetén hamarabb járhatóvá válnak járdáink és bejárataink, mintha többnapnyi letaposás után állnánk neki kotorni a már tömörödött csapadékot. Igaz tehát, hogy mi magunk is sokat tehetnénk környezetünk biztonságosabbá tételéhez – feltéve, ha nincs közöny -, ugyanakkor nehéz bármit mondani az “ha az önkormányzat szarik rá, akkor én nem fogom csinálni helyette” típusú általános reakciókra. – mondta egy társasház képviselője. Emellett fontos tudni, hogy mi magánterület, mi közterület, és a rendelet annak takarításáról miként rendelkezik.
A dolog ezzel ellentétben nem ilyen fekete-fehér, ha ugyanis közterületről van szó, és a lakók bejelentést tesznek, ha nem is azonnal, de rövid időn belül az illetékesek is lépni tudnak, ám ezt gyakran figyelmen kívül hagyják az emberek, mivel jellemző az inaktivitás is ilyen esetben. – tudtuk meg szakemberektől.

Másik oldal

Az érem másik oldala a felkészültség. Még decemberben volt valami halvány remény arra – mikor az első kisebb hó leesett -, hogy 2015-re felnőttünk a (enyhe) tél átvészelésére. Majd amikor jön az újfent beharangozott hóvihar, ismét leblokkol a rendszer. Már az Origo.hu oldalán is beszámoltak róla, hogy Kanizsán még a hótoló is elakadt. Szinte érthetetlen, hogy Ausztriában, ennek a csapadékmennyiség többszörösét miként képesek mégis infrastruktúrálisan, szervezetileg és morálisan is jobban kezelni.

Be kell látni, hogy a télre való felkészülés nem egyenlő a téligumival (ha van), vagy közvetlenül a havazáskor figyelmet felkelteni a lehetséges veszélyekre. Az alapvetően mezőgazdasági területeket átszelő zalai utakat igen kevés esetben védik manapság hófogó-hálók, vagy sűrűbb aljnövényzet, fák, esetleg kisebb erdőségek. Ezek megléte éppen kompenzálni tudná a hókotrók felkészültségét, mely a havazás előtt a szakemberek szerint mindig megfelelő mennyiségben és állapotban állnak rendelkezésre, majd havazás után kiderül: az ilyen esetekre nem lehet teljesen felkészülni. Legalábbis idehaza. Joggal mondják a szakemberek, hogy az embereknek is kutyakötelessége alkalmazkodni, és megtenni mindent a biztonságért, ugyanakkor ezzel szembenáll, hogy esetenként a felelős szervek sem állnak a helyzet magaslatán. Ennek okáról napestig lehet vitatkozni, de Simicska Lajos-féle bölcsesség alapján (“míg én vagyok, minden van”) vélhetően erőforrásra lenne nagyobb szükség.

Jellemző kép volt a hétvégén Zalában

Jellemző kép volt a hétvégén Zalában

Ezzel valamelyest szembenáll, hogy a városban az üzlet- és lakástulajdonosok igyekeznek takarítani (tartva a vegzálástól, bírságtól) annak érdekében, hogy megközelíthetőek legyenek. Ugyanakkor a közterületek nem minden esetben vannak a megfelelő minőségben “karbantartva”.  Ez jellemző a Király úttól a Főúton át, az Erzsébet téren keresztül szinte valamennyi helyszínre. Ezek viszonylag nagy gyalogosforgalmú területek. Egyik olvasónk például arról számolt be, hogy a pénteki hóvihar idején az Erzsébet téren szórták a havat az illetékesek, míg a járdák gyakorlatilag járhatatlanok voltak. Bizonyos esetekben tehát nemcsak pénz, hanem rendszer-szintű problémával találkozunk, ami az utca emberének egyszerűen csak a logika hiányaként tűnik fel. Legalábbis átvágni a téren kisebb prioritás, mint a körülötte levő járdák. (Egyébként ez hétfőre egész tűrhető mértékben változott)

A lényeg tehát, hogy a vásár kettőn áll. Az időjárás és körülményei mindenkié, és nemcsak az embereké, valamint nem csak az önkormányzaté. Kellő empátiával és odafigyeléssel jelentősen javulhat a közlekedés/biztonság is!