Címke: tesnevelés

Kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetséggondozó munkájáért Bonis Bona díjat vehetett át Balogh Zoltán minisztertől a kiskanizsai, Szepetneken tanító és edzősködő Laskiné Spingár Éva. A Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott ünnepi Tehetséggálán az emberi erőforrás miniszter és Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár Kiváló Tehetségfejlesztő díjat adott át a pedagógusnak. Vele beszélgettünk. És hallgattunk jót jótól… ugyanis ezt jelenti a Bonis Bona.

– A Pécsi tanárképző főiskola elvégzése után, 1981-től biológia-testnevelés szakos tanárként dolgoztam a periférián lévő kistelepülésen, Szepetneken. Tavalyi nyugdíjazásom után is óraadó tanár maradtam – kezdte a visszaemlékezést Laskiné Spingár Éva.
Elmesélte, hogy 40 éves tanári pályafutása alatt 1975-től 2015-ig mindig kiemelt szerepet szánt a tehetségek felkutatásának, segítésének, tanítványaival aktívan részt vett a település társadalmi életében. A Magyar Lábtoll-labda Szövetség vezetőségi tagjává választotta 2016-ban.

– Rendszeresen szervezek gyalog- és kerékpártúra, katolikus, ifjúsági és tehetséggondozó táborokat, tanítványaimmal tehetség felmérő versenyeken veszek részt csecsemőápolás, balesetvédelem, atlétika, mezei futás, lábtoll labda témakörökben 1998-ban honosítottam meg a lábtoll-labdázást, ezt a távol keleti sportágat a településen, menedzsere is voltam „A lehetetlen nem létezik” című megyei szintű tehetségfejlesztő programoknak. Ennek keretében az három zalai település nyolc oktatási intézményében kerül koordinálásra a tehetséggondozás a lábtoll-labda sportágban. A programba több mint 300 diákot vontunk be.

– Nem lehetett könnyű Szepetneken tehetséget gondozni…

– Kezdetektől ott dolgoztam, a faluban a diákok 65%-a különleges bánásmódot igényel, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. A települést horvát, német, de legfőképpen roma nemzetiségek lakják. Amellett, hogy gondozom a sport illetve a biológiai tudomány területéről a tehetségeket, keresetemnek egy bizonyos részét rendszeresen a gyermekekre fordítom, kiegészítem a gyermekek élelmezését, mert a családjuk nem tud megfelelő ellátást nyújtani.

– Mindezek mellett a versenyekre sem lehet könnyű eljutni…

– A versenyekre saját gépkocsival később az önkormányzat kisbuszával vittem és viszem a gyermekeket, sokszor 3-400 kilométer távolságra mennek, reggel 5-től akár másnap reggel 5-ig tart a szolgálat – az ember nem fekszik le, amíg otthon éjjel le nem teszi a gyereket, hazamegy, kipakol… A hétvégeken vagy foglalkozást tartok, vagy versenyre viszem őket. Szepetnek? Hát, igen… minden sikert a hármas határhoz közel, ebben a kis 1500 fős, kis településen tudtam elérni, ahol minimális lehetőségei vannak a kiemelkedésre a nemzetiségi fiataloknak… Tehetséggondozó versenyt szerveztem az iskolában, gyermek országos bajnokságot, Királyi Pál Kupát, iskolai bajnokságot…Minimális külső segítséggel, egyedül.

– De miért éppen a lábtoll-labda? szokták mondani, hogy jól kell sportágat választani… több ok miatt.

– Takács Tamás lábtollas ebből írta még a szakdolgozatát is – őt hívta meg gyereknapra az iskola, hogy tartson egy bemutatót. Amikor belevágtunk, az első kiskanizsai versenyen a szepetneki 13 évesek 18 éve harmadik helyezettek lettek. Ők most 31 évesek. A sportág választásának története van úgy is, hogy el kellett gondolkodni: egy kisiskola nem fog eredményt elérni fociban, kézilabdában, hiszen nincs is annyi gyerek, akikből eredményesen ki lehetne nevelni egy jó csapatot, ki lehetne állni egy-egy meccsre. Így döntöttünk, döntöttem a lábtoll mellett.
Laski Éva tehetséggondozás területén végzett munkáját a Zala megyei Közgyűlés 2002-ben a Zalai Gyermekekért díjjal ismerte el. Azt mondja, mindig az volt a célja, hogy minden szepetneki diák és felnőtt megismerje, szeresse a lábtoll-labda sportot.
Két tehetséges diák versenyzője szép nemzetközi sikereket ért el. Morvai Noémi és Vlasics Dalma 2014-ben Európa bajnoki címet szerzett Lengyelországban a lábtoll-labda kontinensbajnokságon; szintén Morvai Noémi és Vlasics Dalma 2015-ben Rómában a lábtoll-labda világbajnokságon női csapat kategóriában negyedik helyezést ért el; Morvai Noémi 2013 ban vegyes páros kategóriában első lett társával Lukács Mártonnal a lengyel nemzetközi junior válogatottak tornáján; Vlasics Dalma és Morvai Noémi 2015-ben megnyerte a French Open bajnokságot. Horváth Gergő többszörös korosztályos és diákolimpiai országos bajnok, legutóbb 2015. április 12-én lett országos diákolimpiai bajnok a hatodik korcsoportos fiú csapat kategóriájában Nagykátán.

– A pedagógus, tehetséggondozó emlékszik a tehetségekre?

– Sok gyerek fordult meg a kezem alatt, de persze, hogy emlékszem rájuk. A tehetségek a nyolcadik osztály után elmennek, továbbtanulna, én pedig átadom őket. Nagyon jó kezekbe, Budavölgyi Kálmánnak. A középiskolában jobban leterheltek, 8 óra, készülni másnapra… Kálmánéknál pedig , este van edzés, így jobban be tudják osztani az idejüket is. Nemcsak jó edzők kezébe kerülnek, de Kálmán több pénzt szerez, pályázik, menedzsel. Engem is ő jelölt, terjesztett fel a kitüntetésre. Közel 800 jelölt közül választották ki az idei Bonis Bona díjazottakat. Negyedik alkalommal jutalmazták idén a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli magyar, és a magyarországi nemzetiségi pedagógusokat és tehetségsegítő szakembereket.

– Arról még nem is ejtettünk szót, hogy te magad is eredményes versenyző vagy. No és meddig még?

– Magam is aktívan sportolok, a lábtoll- labda sportág többszörös egyéni országos bajnoka vagyok senior korcsoportban , most is versenyzek (azóta ismét senior versenyt nyert egyéniben és dobogós lett vegyes párosban. a szerk.) A hirtelen, sok edzéstől begyulladt a lábam, annyira intenzíven készültem a versenyre. Ki kellett használni mindenl ehetőséget kevesebb idő alatt, mert a több idő a pályán kell a fiatal versenyzőknek. Most egyedül képviselem a Szepetnek SE-t a versenyeken. Addig csinálom, amíg az egészségem engedi és amíg a férjem tolerálja.

– Amikor nem volt tanítás és edzés reggeltől késő délutánig, szünetekben gyakorta láttalak, uszodába mentél. A jó testnevelő soha nem csak fotelből sportol, mást sportágat is űzöl? Ki nevelt rá téged erre?

– A Hunyadiban Nagy Pista bácsinál szertornáztam, de atletizáltam is. Nemcsak jó tanár és edző volt ő, hanem jó példa is, legalább 8 tesitanárról tudok, aki az ő keze alól került ki, pedig tornaterem se volt a Hunyadiban.

– Azt mondod: amíg egészség lesz… de ez nem igaz, hiszen fáj a veséd, derekad… mint mindenkinél, jönnek a bajok. Mégis csinálod?

– A betegség? Megpróbálok mindent megtenni, a vesekő? Még asztma is van, de úszni járok. Sajnos most fáj a lában, a derekam is bedurran olykor…

– Miben hiszel, a nyugati vagy a keleti orvoslásban?

– Magamban.

– Édesanyád is rendkívül mozgékony, te aktív családanya vagy, sőt nagymama is , egyik leányod halmozza a sportágakat. Sok minden belefér a családi életetekbe?

– Nagyobbik lányunk műszaki érdeklődésű és végzettségű, plusz elvégzett tanári szakot is. A Richternél dolgozott, majd Németországban. Hannoverben volt kutató, majd Karlsruhe következett, most Hagen mellett élnek és ott vannak a férjével és a kislányukkal. 3 éves az unokánk, azon gondolkoznak a lányomék, hogy majd hol kezdje el az iskolát… lehet, hogy hazajönnek. Most egyelőre olyan ovit keresnek, ahol biztosítanak étkezést is, mert ott ez nem olyan egyszerű. A kisebbik lányom  rekreációt tanult, edző, megint megy tovább, mert szinkronúszókkal is foglalkozik, labdarúgó játékvezető volt már itthon középiskoláskén, ki tudja, még mit nem csinál, alig bírom követni: Winboard, crossfit… Édesanyám most is úgy jár olykor, hogy biciklire támaszkodik, aztán már fel is pattan rá. Tegnap a buszmegállóban ülök, épp a duguláselhárítást nézem, hát teker a mama a biciklin, kiabál, siet, nem ér rá, elmegy az ABC-ig. Most innen hozzá megyek, mert sütött resztelt májat nekem. Máskor kapál, kertet művel, Pestre utazik az unokáihoz pár hétre, hogy besegítsen a testvéreméknek.

– Sáska büszkeségünk a testvéred, az elismert budapesti báb- és színművész Tárnok Marica, aki produkcióival a főváros és a vidéki fellépések mellett itt Kanizsán is sok tapsot kiváltott már. Hát még Kiskanizsán, a Móriczban, a mi Olvasókörünk épületében! Tehetség és család?

– Három gyereke van, köztük egy sérült, elkél a segítség. A Marica Produkció nagyon sikeres, Mariann sokat dolgozik, rendkívül ötletes művész, és meg is valósítja mindezt.

– Sok mindent megvalósítasz te is így nyugdíjasként? Tudom, nagyon készültél az aktív nyugdíjas évekre…

– Továbbra is edzősködöm,  jövőre is tanítok, hiszen visszavárnak. Emellett sok mindenre jut most időm, amire korábban nem. Sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, sütök-főzök. A lányaim elismerését egyre többször kivívom a sütijeimmel. Most ráérek kipróbálni, amit eddig nem. A kert is megvan, akad munka. Beiratkoztam szövőtanfolyamra, a szövést volt tanítványomtól, a népi iparművész Zsovár Anitától tanultam, gyapjúval dolgozom.Elkészült már 2 díszpárna, mappatartó, de horgoltam már korábban is takarót a lányomnak több darabból. Amikor nyugdíjba mentem, kinyomozták – tudom is, hogy ki: a barátnőm – és meg is kaptam, amire vágytam. Egy kötőgépet. Most olyan embert keresek, aki segíteni tud. A kötés már megy a régi fajta kötőgépen, de a bővítést nem tudom. Meg kell tanulnom, mert mindent profi módon akarok csinálni. Kellene valaki, akitől elsajátíthatom.

Jót – jótól…

(Írta:  Lukács Ibolya. Fotók: Facebook)