Emléktáblát avattak az elhunyt Tarnóczky Attila tiszteletére

Tarnóczky Attila, a várostörténeti táblasorozat alkotójának emlékére október 21-én (szerdán) avatta fel a 25 éves Czupi Kiadó ezeknek a tábláknak legfrissebb darabját. Tarnóczky Attila mindannyiunkat megrázó elvesztése átalakította ezt az évfordulós táblaavatót.

A piaristák Sugár út 11. számú épületén elhelyezett tábla avatásakor Czupi Gyula könyvkiadó, a Tarnóczky Attila asztaltársaság tagja a következő gondolatait osztotta meg velünk:

„ A 25 éve alakult Czupi Kiadó a kerek évfordulót egy olyan táblával ünnepli, mely a várostörténeti táblák sorozatát gazdagítja. Ez a tábla elkészült, de az élet úgy hozta, hogy módosítani kellett. Most Tarnóczky Attila és munkája első kőbe vésett emlékévé is vált. Szívesen és sokat, nagy örömmel beszélnék Attiláról, aki először elvbarátom volt, majd személyes kapcsolatunk elmélyült.

Nekem is, ahogy közülünk sokaknak az ő megismerése, a vele való gyakori találkozás, beszélgetés, fontos részévé vált életemnek. 1988 óta ez a harmincadik év, amikor a hét egy-egy estéjét együtt töltöttük. Láttam sokfajta tevékenységben elmélyülni. Mindig szisztematikus, következetes és elveiben tántoríthatatlan volt. Láttam ezt aktív politikusként és a politikától visszavonultan, amikor azonban a közélet szereplőjeként mindig aktív maradt.

Mindig megtalálta azt, amiben örömét lelte. Nagykanizsa nagy szerencséjére végül a város történetének megismerése és megismertetése lett a szenvedélye. Ennek internetes változata 2009 óta évente megújuló kiadásban elérhető. Ezt építette nap, mint nap, utolsó otthon töltött napján is alakított a tartalmon, az Attila utcáról részt csiszolta. Ha lehet egy internetes tartalomnak lelke, márpedig lehet, akkor a www.holmi.nagykar.hu Tarnóczky Attila lélekkel, az ő lelkületével teli munkája. A városban elhelyezett fali képei, installációi színessé teszik városunkat, az otthonosság érzetét adva városunknak.”

Czupi Gyula beszédét követően Farkas Tibor, aki szintén a Tarnóczky Attila asztaltársaság tagja, egy olyan népdalt adott elő, melyet sokat énekeltek együtt Tarnóczky Attila hegyi kertjében. Még az ének előtt tudtuk meg, hogy Attilának gazdag népdalgyűjteménye volt.

A gyönyörű és tartalmas dallamok után, Horváth István Radnóti-díjas versmondó szavalta el Kardos Ferenc versét.
A táblát Czupi Gyula, és a Czupi kiadó két munkatársa, Tábori Zita és Tábori Imre leplezte le, majd Böszörményi Géza, a Nagykanizsai Piarista Iskola igazgatója osztotta meg velünk gondolatait és szentelte meg a táblát.
(Kép és szöveg: Móricz István)

Elhunyt Tarnóczky Attila

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Tarnóczky Attila 2020. október 9-én itt hagyott bennünket. Osztozunk a család gyászában.

Emlékét szívünkben őrizzük! – közölte Facebook oldalán szombaton az Éljen VárosuNk Egyesület. Tarnóczky Attila 75 éves volt.

“Kanizsán évtizedeken át fizika–kémia szakos középiskolai tanárként tartották számon Tarnóczky Attilát, akiből aztán az utóbbi húsz évben a város egyik meghatározó politikusa, majd az egyik legaktívabb lokálpatriótája lett. Kacskaringós életpályájával mintha csak a Tarnóczky család hagyományai előtt kívánt volna tisztelegni: az elmúlt évszázadban látványos felemelkedések és drámai bukások kísérték a família sorsát.

A kispolgári létből induló vasutas nagyszülők kereskedőt faragtak a fiukból – Tarnóczky Attila édesapjából –, aki főként háztartási eszközöket, konyhai árukat forgalmazott, de nagy tételben bármit hajlandó volt megvenni-eladni. Ám a második világháború utáni rendszerváltozást nem élte túl a Tarnóczky-féle nagykereskedés.

Tarnóczky Attilát – származása alapján – a hatvanas évekig az egyéb kategóriába sorolták. Édesanyja háztartásbeliként nevelte a három gyermekét, a polgári életmódját feladni kényszerülő édesapából pedig díszárukészítő kisiparos lett.

– Hivatalosan ezt a titulust használta, valójában kegytárgyakat gyártott. Hétvégenként engem is magával vitt: búcsúról búcsúra jártuk az országot, segítettem neki pakolni meg árulni. Rendkívül kalandosnak találtam, hogy pajtákban aludtunk, néha a stand alatt a földön.

Először akkor érezte, hogy az „egyéb besorolás” nem a legelőnyösebb, amikor – nyolc diáktársával ellentétben – nem vették fel a kanizsai olajipari technikumba, pedig ő volt a legjobb tanuló az osztályban.

Így az akkor kevésbé népszerű Batthyány gimnáziumot végezte el. Az érettségi után néhány évvel váratlanul megnyílt előtte az egyetemi felvétel lehetősége: édesapja elhunyt, édesanyja pedig – hogy eltarthassa a családot – munkásnő lett, csomagoló a kanizsai ostyagyárban.

Tarnóczky Attila életét egyszerre jellemezte a hűség és a csapongás. Bizonyos dolgokban ragaszkodott a tradíciókhoz, például csak egyszer nősült, negyven éve él boldog házasságban pedagógus feleségével. A tanári hivatásához is hűséges, egész életében a kanizsai Mező Ferenc Gimnáziumban tanított.

Ami viszont a hobbijait illeti, sokszor beleszeretett olyan dolgokba, amelyeknek aztán később könnyedén búcsút intett. Persze ezek sem számítottak futó kalandoknak. A sakkozást például évtizedeken át versenyszerűen űzte, négyszer lett városi bajnok, egészen a mesterjelölt szintig jutott. Éveken át a sziklakertépítés volt a mániája, mígnem a dereka miatt fel kellett adnia.

Rossz nyelvek szerint a politikai pályafutását is a csapongás jellemezte. Tény, hogy Kanizsán alapító tagja volt az MDF-nek, később az MDNP-ben politizált, utána a Fidesz tagja lett, végül függetlenként fejezte be a politikai karrierjét. Volt országgyűlési képviselő, városatya és alpolgármester is.

– Az csak látszat, hogy szélkakasként változtattam volna a nézeteimet – mondja. – A politikai ízlésem az elmúlt évtizedekben semmit sem változott, ma is nemzeti liberálisnak vallom magam. Nem én alakultam át folyton, hanem azok a pártok, amelyekhez ideig-óráig tartoztam.

Miután 2006-ban kiszállt a politikából, belevetette magát a városvédő munkába. Valójában már a hetvenes években helyi aláírásgyűjtést szervezett, hogy az egykori Fekete Sas gyógyszertár felszerelését ne szállítsák át Zalaegerszegre. Akkoriban ez a fajta kiállás szokatlan volt, viszont sikerrel járt: a patika bútorzatát ma is a kanizsai múzeumban őrzik.

A kilencvenes évek közepén Tarnóczky Attila kezdeményezésére sikerült megakadályozni, hogy elbontsák a városi kórház csaknem kétszáz éves öntöttvas kerítését.

– Mivel az önkormányzatnak nem volt pénze a felújításra, így a vállalkozókhoz fordultam – mondja. – Sorra jártam a kanizsai vállalkozókat azt kérve, finanszírozzák egy-egy elem rekonstrukcióját, cserébe a cégük neve rákerülhet kerítésre.

Később a főtéri szökőkút, a harangjáték és még sok más fontos kanizsai relikvia újult meg Tarnóczky Attila szponzorszerző tevékenysége nyomán.

Legnagyobb szabású városvédő vállalkozása a kanizsai táblarendszer létrehozása volt. Először 2003-ban jelent meg Kanizsa belvárosában az egyik falon tábla, amely összefoglalta az adott épület történetét. Hogy ki építtette, ki tervezte, kik laktak benne, kötődik-e hozzá valamilyen nevezetes helyi esemény. Azóta 120 ilyen tábla díszíti az épületek falait. Mindegyiket más-más cég, illetve magánszemély állíttatta Tarnóczky Attila útmutatásai alapján.

Aki ma végigsétál Kanizsán, a táblák alapján átfogó várostörténeti kurzusban részesülhet. A nyugdíjas pedagógus bízik benne, hogy a „táblás házak” az időnek is jobban ellenállnak, vagyis az ilyen épületeket kevésbé fenyegeti majd a lebontás veszélye, mint a jelöletlen társaikat.” – írta róla egy korábbi cikkben az rd.hu