A Vasemberház 1980-ban lerobbantott szomszédjai 100 évvel korábban című emléktáblát leplezték le Kanizsán

A Vasemberház utcai homlokzatán november 6-án, szép őszi napsütésben, „A Vasemberház 1980-ban lerobbantott szomszédjai 100 évvel korábban” című táblát avatták fel. Az avatás előtt Czupi Gyula, a Halis István Könyvtár igazgatója a következő gondolatait osztotta meg velünk:

Tarnóczky Attila mindig is ajándékokat készített. Mindannyiunknak. Az egész városnak. Az utcán megjelenő munkái teszik Kanizsává a városunkat. Az ajándékokat elfogadók, akik elolvassák, megnézik, használják munkáit, ezek segítségével lesznek kanizsaiak.
Először, még országgyűlési képviselőként segítette a Cigány holokauszt emlékmű megvalósulását. Erre is emlékezve Fenyvesi Attila kollégám énekel el egy cigány dalt.”
A dal elhangzása után beszédét így folytatta:

„Most egy felsorolás következik. Remélem sikerül személyessé tenni:
A vasúti pályaudvarunk peronjának megvalósulását is ő segítette.
Önkormányzati vezetőként sok szervezéssel segítette létrejönni a kórház kerítésének rekonstrukcióját (1999).
2001 Szinte harangonként nyert meg önkénteseket az Ady utcai harangjáték megvalósulásához
Táblák a város régi, nevezetes épületein, 2003-tól két három év alatt 100 tábla készült, mára már 126 db van. (Mindez 2020-ban 3 db-bal bővült.)
Erről így nyilatkozott Attila: „A 2003-as év elején érlelődött bennem meggyőződéssé az ötlet, hogy hasznos és egyben – akár civil erővel is – megvalósítható lenne a várostörténeti szempontból érdekes, még létező épületeink történetét megörökítő emléktáblák állítása.”
Ma ezek a táblák nemcsak a város történetére emlékeztetnek Nagykanizsán, hanem Tarnóczky Attilára is.
További látható alkotásai városszerte, és a könyvtárban, az interneten:

2006 – Pallosjog jelvény (Ady 1.)
2008 – Görögkeleti temető emlékkereszt.
2009-től holmi.nagykar.hu, amit az utolsó otthon töltött napjáig folyamatosan gondozott.
Ma ez a felület, ez a honlap (holmi.nagykar.hu) nemcsak a város, Nagykanizsa történetét teszi az egész világon megismerhetővé, hanem Tarnóczky Attila viszonyát is szeretett városához.
2009 – Az Eötvös téren a Tarnóczky Attila által készített olajlámpa emlékeztet a régmúlt technikájára, az 1800-as évek utcai világítására. Ekkor készült a játékos emléktábla, amit hazavihetnek a mostani avatás résztvevői.
2010 – Kutyaszorító tábla a Kölcsey utcában.
2011- Tarnóczky Attila helytörténész által rekonstruált látóhegyi kápolna oltára (ez az oltár hosszabb ideig volt látható könyvtárunkban).
2012 – Patkófal és a Gyuri bíró.
2014 – Sáska kofa.
2016 – Hajó emlékcégér, Ady utca.
2016 – Deák tér régi téglaburkolata egy részlet gólyalábasok említésével. Ennek a képét viheti magával a mai avatás résztvevője.
2016 – Városháza dombormű.
2017 – Gólyalábas figura.
2019 – Barakk kórház.
2020 – A vasemberház 1980-ban lerobbantott szomszédjai 100 évvel korábban.

A Bazár udvar – nem egyetlen volt korábban a városban, amely saját nevet kapott. A 19. század második felében a Vasember-ház udvarát csak Nagy udvarként emlegették, az Eötvös tér 30. szám alatt pedig a Vas udvar várta a vásárlókat.
Ennek is része volt abban, hogy a város önkormányzata 2002-ben a lakosság javaslatainak begyűjtése után néhány belvárosi udvarnak nevet adott:

Ady utca 1.: Harang udvar,
Erzsébet tér 1.: Aradi udvar,
Erzsébet tér 14-15.: Kiskastély udvar,
Erzsébet tér 18.: Szever udvar,
Erzsébet tér 20.: Szerb udvar,
Fő út 4.: Mester udvar,
Fő út 5.: Vár udvar,
Fő út 6.: Zsinagóga udvar,
Fő út 7.: Korona udvar,
Fő út 8.: Bazár udvar,
Fő út 10-12.: Belus udvar.
Valamivel később az építési vállalkozók kérésére még két elnevezés született:
Ady utca 35.: Zerkowitz udvar,
Kinizsi utca 2.c: Kinizsi udvar.

Ezek bejárata elé, a járdába ágyazva alumínium-öntvény névtáblák kerültek. A belváros rekonstrukciója során az öntvények szinte mindegyikét elpusztították. Ma ezek nem találhatók meg. Vissza kellene őket állítani.
Emlékét azzal is ápolnánk, ha munkáját egyszerűen csak megőriznénk – mondta a kanizsai könyvtárvezető.
Czupi Gyula avató beszéde után Tarnóczkyné Tajti Zsuzsanna és Károlyi Attila leleplezték a táblát, mely emléket állít a város egykori, patinás épületeinek. (Kép és szöveg: Móritz István)

Emléktáblát avattak az elhunyt Tarnóczky Attila tiszteletére

Tarnóczky Attila, a várostörténeti táblasorozat alkotójának emlékére október 21-én (szerdán) avatta fel a 25 éves Czupi Kiadó ezeknek a tábláknak legfrissebb darabját. Tarnóczky Attila mindannyiunkat megrázó elvesztése átalakította ezt az évfordulós táblaavatót.

A piaristák Sugár út 11. számú épületén elhelyezett tábla avatásakor Czupi Gyula könyvkiadó, a Tarnóczky Attila asztaltársaság tagja a következő gondolatait osztotta meg velünk:

„ A 25 éve alakult Czupi Kiadó a kerek évfordulót egy olyan táblával ünnepli, mely a várostörténeti táblák sorozatát gazdagítja. Ez a tábla elkészült, de az élet úgy hozta, hogy módosítani kellett. Most Tarnóczky Attila és munkája első kőbe vésett emlékévé is vált. Szívesen és sokat, nagy örömmel beszélnék Attiláról, aki először elvbarátom volt, majd személyes kapcsolatunk elmélyült.

Nekem is, ahogy közülünk sokaknak az ő megismerése, a vele való gyakori találkozás, beszélgetés, fontos részévé vált életemnek. 1988 óta ez a harmincadik év, amikor a hét egy-egy estéjét együtt töltöttük. Láttam sokfajta tevékenységben elmélyülni. Mindig szisztematikus, következetes és elveiben tántoríthatatlan volt. Láttam ezt aktív politikusként és a politikától visszavonultan, amikor azonban a közélet szereplőjeként mindig aktív maradt.

Mindig megtalálta azt, amiben örömét lelte. Nagykanizsa nagy szerencséjére végül a város történetének megismerése és megismertetése lett a szenvedélye. Ennek internetes változata 2009 óta évente megújuló kiadásban elérhető. Ezt építette nap, mint nap, utolsó otthon töltött napján is alakított a tartalmon, az Attila utcáról részt csiszolta. Ha lehet egy internetes tartalomnak lelke, márpedig lehet, akkor a www.holmi.nagykar.hu Tarnóczky Attila lélekkel, az ő lelkületével teli munkája. A városban elhelyezett fali képei, installációi színessé teszik városunkat, az otthonosság érzetét adva városunknak.”

Czupi Gyula beszédét követően Farkas Tibor, aki szintén a Tarnóczky Attila asztaltársaság tagja, egy olyan népdalt adott elő, melyet sokat énekeltek együtt Tarnóczky Attila hegyi kertjében. Még az ének előtt tudtuk meg, hogy Attilának gazdag népdalgyűjteménye volt.

A gyönyörű és tartalmas dallamok után, Horváth István Radnóti-díjas versmondó szavalta el Kardos Ferenc versét.
A táblát Czupi Gyula, és a Czupi kiadó két munkatársa, Tábori Zita és Tábori Imre leplezte le, majd Böszörményi Géza, a Nagykanizsai Piarista Iskola igazgatója osztotta meg velünk gondolatait és szentelte meg a táblát.
(Kép és szöveg: Móricz István)

Helyi védelem alá kerülnek Nagykanizsán

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése 126/2/2017. (VIII. 31.) számú határozatával döntött az alábbi objektumok helyi védelem alá helyezésére irányuló eljárás megindításáról:

  • Csány u. 2. lakóház,
  • Kinizsi utca 58. egykori kápolna-épület,
  • Ady utca 41. egykori transzformátorház,
  • Szent Mihály szobor (Kiskanizsai templomkert),
  • Városcímeres emlékkő (Csónakázó-tó bejárat),
  • Fakereszt (Szent György út déli végén),
  • Kőkereszt (Kishegyi út, 32372 hrsz.),
  • Batthyány címer (Erzsébet tér 1.),
  • Rózsás János emléktáblák (Csengery u. 52.),
  • Mecsi József emléktábla (Király u. 47.),
  • Üveggyár emléktábla (Vár u.),
  • Kálvin János dombormű (Református templom),
  • Piarista iskola neves tanulói emléktábla (Sugár u. 11.),
  • Piarista iskola híres tanárai és diákjai emléktábla (Sugár u. 11.),
  • Gépipari technikum dombormű (Sugár u. 11.),
  • Winkler-Zsigmondy Technikum emléktábla (Sugár u. 11.).

(Városcímeres emlékkő a Csónakázó-tó bejáratánál. Fotó: Hello Kanizsa – Facebook)

A helyi védelem alá helyezési szándékot Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a településkép védelméről szóló 28/2017. (IX. 05.) önkormányzati rendelete értelmében a döntést megelőzően 15 napra közzé teszem.

Nagykanizsa, 2017. november 9.

Dénes Sándor
polgármester

(Forrás:nagykanizsa.hu)

Emléktáblát állítottak Rózsás János írónak, történésznek Nagykanizsán

Születésének 90. évfordulója és a Gulag-emlékév alkalmából emléktáblát avattak kedden a Gulagot megjárt Rózsás János író, történész egykori nagykanizsai lakóházának falán.
Az 1926-ban Budapesten született, gyakran a “magyar Szolzsenyicinnek” nevezett író, történész, a Gulag lexikon szerzője 2012-ben bekövetkezett haláláig élt a nagykanizsai Csengery utca 52. szám alatti házban. A város önkormányzata – a tábla szövege szerint – “a szovjet rabtáborokba hurcolt sokszázezer magyar helyett szóló díszpolgárának” állította a Gulag-emlékévhez kapcsolódóan az emléktáblát, amelynek leleplezésekor Dénes Sándor polgármester (Fidesz-KDNP) azt mondta: Rózsás János olyan ember volt, aki segítette sorstársait, kutatott az eltűntek után, és szólt mások helyett is.
 

nagykanizsa rózsás jános író

(Fotó: YouTube)

 
A polgármester felidézte, hogy Rózsás János 1944-ben, 18 évesen került szovjet hadifogságba, ahonnan csak 1953 telén szabadult. A rabságban eltöltött idő alatt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, és szabadulása után a KGB arra próbálta rávenni, hogy a később Nobel-díjassá lett barátja “cáfolataként” írja meg az “ellen-Gulagot”. Ehelyett megírta Keserű ifjúság című könyvét, amely először csak Münchenben jelenhetett meg 1986-ban.
Dénes Sándor emlékeztetett arra is, hogy az író, történész olyan ember volt, aki “a világot és a létezést nem engedte elvenni és eltörölni”, az emléktábla is a kiállás, az emlékezés és az emberség jelképe.
 
A nagykanizsai emléktábla leleplezésén jelen volt az egykori Gulag-rab fia, Rózsás Antal, valamint a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének zalai és nagykanizsai vezetői.
Rózsás János 1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta, az volt a vád ellene, hogy önként harcolt magyar leventeként a Szovjetunió ellen.
 
1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában. Itt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval, akivel három évet töltöttek együtt.
 
Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta.
Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a Gulag lexikon és 2005-ben a Leventesors.

 
Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével tüntették ki. 2011 augusztusában vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) a Gulag szörnyűségeinek – az egyetemes történettudománynak fontos forrásanyagot jelentő – kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életútja elismeréseként. MTI