Munkavállalás az ország határain kívül, a komfortzónán kívül

Szokták mondani, hogy ha kilépsz a komfortzónádból, akkor csodálatos dolgok történnek veled. Könnyű azt mondani, ugyebár. Nem olyan könnyű megtenni az olyat, amitől minden érvünk távol tart minket. Például azoknak, akik félénkek, rémálom egy nyilvános beszéd. Nem érzik jól magukat, ha ezt kell tenniük, akkor meg miért csinálják, ha úgy sem teszi boldoggá őket? Állítólag ez egy holtpont, amin átlendülve a jellemünk fejlődik, sokkal több lehetőséget érhetünk el. Ebben van valami, hiszen minél nyitottabb valaki a világra, annál valószínűbb, hogy nagyobb tapasztalata lesz benne. Érdemes mindent kipróbálni, és nem szabad gátat szabni a vágyainknak.

Van, hogy a határ éppen egy országhatár. Valaki azért nem mer kimenni külföldre a jobb élet reményében, mert nem beszéli az ország idegen nyelvét. Így úgy érzi, reménytelen az élete, pedig kiolvashattuk a sorokból, hogy éles gátat szabott a céljának. De mi veheti rá arra, hogy áttörje ezt a gátat? A motiváció, amellyel biztosan nem adjuk fel addig, amíg át nem jutottunk a korlátainkon. Elkezdhet az illető új nyelvet tanulni, elmehet oda nyaralni, ismerkedhet a nyelvvel, valami biztosan ráragad, esetleg szerelembe esik egy ottani illetőbe, ami elég erős motiváció ahhoz, hogy minél hamarabb tudjon kommunikálni vele.

A külföldön való munkavállalás több szempontból is kedvező egy magyar embernek. Egyrészt a legfontosabb mozgatórugóért, a fizetésért, béren kívüli juttatásokért. A másik ország kedvezőbb bérezése miatt mennek ki olyan sokan, noha nem egy életre, a legtöbben csak pár évre mennek ki, hogy sok pénzt keressenek, azután hazajönnek és letelepszenek. Sokan a tarthatatlan körülmények miatt próbálják ki magukat másik országban, esetleg új életet szeretnének kezdeni egy teljesen idegen környezetben. Ha szeretnénk külföldre utazni, akkor érdemes csak, ha olyan szakmával rendelkezünk, amely ott esetleg hiányszakma, így nagy eséllyel helyezkedünk el, ide mérnökök, építőmunkások, orvosok is érthetőek. A vendégmunkásokat nagyon megbecsülik, és jó fizetést kapnak.

A sok szakember kivándorlásával, hiába próbáltak az ország politikájában röghöz kötéses módszert bevezetni, az országban szakemberhiány van úgy, hogy rengeteg magyar szakember van. Sajnos majdnem mindenki külföldön dolgozik közülük. A gazdasági helyzet összeomlani látszik, nagyon nehéz manapság házakat építeni, mert a hozzá szükséges szakemberek alig érnek rá, úgy el vannak havazva a sok megrendeléssel. Mivel tudják, hogy hiány van belőlük, visszaélnek vele gyakran. Nem csak a fizikai munkások vándorolnak külföldre, hanem szellemi munkások is, például a mérnökök rend szerint külföldön keresnek lehetőségeket, pár kivétellel.

Egy mérnöki diplomához általánosságban nyelvvizsga kell, így a nyelvi nehézségek nem jelentenek problémát. Arra kell odafigyelni, hogy ne használjanak ki csak azért, mert nem vagy odavalósi. Szerencsére azért akadnak szakemberek az országban, és az állami ösztöndíjazás a hiányszakmák terén elősegíti azt, hogy a gazdaság helyreálljon. Rengeteg álláslehetőséget találhatunk az álláshirdető portálokon, állásbörzéken, szakmák közül válogathatunk igényünk szerint. Részleteket a linken talál talál. A munkaügyi központok is segítenek a mihamarabbi munkalehetőség megtalálásában.

NGM államtitkár: az inaktívak, a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók a magyar munkaerőpiac tartalékai

Az inaktívak és a közfoglalkoztatottak, továbbá a külföldön dolgozók a magyar munkaerőpiac legfőbb tartalékai, számuk meghaladhatja a 300-400 ezret is – mondta a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára pénteken Nagyrécsén.

Cseresnyés Péter a 75 települést érintő dél-zalai foglalkoztatási együttműködési megállapodás aláírásakor beszélt arról, hogy a március 20-án napvilágot látott kormányrendelet értelmében a jelenlegi 210-220 ezer közfoglalkoztatott létszámát négy év alatt 150 ezerre kell csökkenteni.
Rajtuk kívül az inaktívak, valamint a külföldön dolgozó fiatalok és középkorúak lehetnek a magyar munkaerőpiac tartalékai, számuk összesen meghaladhatja a 300-400 ezret – ismertette.

Úgy vélte, az önkormányzatok számára ugyan “kis fájdalommal jár”, hogy a ma a közfoglalkoztatottak által ellátott feladatokat más foglalkoztatási formában kell megoldaniuk, de az adott településnek és a társadalom egészének is “érdeke és előnye”, ha minél többen tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. A sokat kritizált közfoglalkoztatás intézményét a kormány mindig csak átmeneti lehetőségnek tekintette, hogy a korábban a munkaerőpiacról kiszorultakat újból visszavezesse a munka világába – tette hozzá.

Felidézte, hogy 2010-ben 11,6 százalékos volt a magyarországi munkanélküliségi ráta és 55 százalék volt a foglalkoztatottak aránya, mára pedig 4,3-4,4 százalékra mérséklődött a regisztrált álláskeresők aránya, miközben a foglalkoztatottság már az európai uniós átlagot is némileg meghaladva elérte a 68 százalékot. Ma nem munkanélküliségről kell beszélnünk, hanem az üres álláshelyekről, jelenleg is mintegy 60-70 ezer állásra keresnek munkavállalót a magyarországi vállalkozások.

A foglalkoztatási gondok megoldását segítik az európai uniós forrásból a kormányhivatalok közreműködésével már régóta zajló programok, amelyek elsősorban a hátrányos helyzetben lévő munkavállalók felkészítését, elhelyezkedését segítik, de hasonló a célja a dél-zalai foglalkoztatási paktumnak is – jelezte Cseresnyés Péter.

Jakab Sándor, a Nagykanizsa és Térsége Önkormányzati Társulás alelnöke a rendezvényen elmondta: a nagykanizsai és a letenyei járásban lévő több mint 46 ezer lakót számláló 75 település számára hívták életre a dél-zalai foglalkoztatási együttműködést. A 2020-ig tartó programba közel 200, ma még hátrányos helyzetben lévő munkavállalót szeretnének bevonni, közülük 40-et képzésben részesíteni, hogy csaknem 90 ember tartós állást találhasson magának. MTI

Miért baj a „bérszakadék”?

Egy friss statisztikából ma kiderült, hogy hazánkban egy magas beosztású topmenedzser és egy átlagos fizikai munkás bére között 25 lépcső van, vagyis huszonötször több pénzt visz haza egy multi vezetője akár, mint egy átlagos munkavállaló. Az okfejtés elején célszerű leszögezni két dolgot: az egyik, hogy a csúcsvezetők bérei a vállalatok közt eltérőek lehetnek, nem ritkán iparágon belül is. A másik, hogy az a melós, aki már az átlagosnak mondott 114 ezret hazaviszi, sokakhoz képest már elégedett lehet, és itt eltekinthetünk a munkanélküliség okozta kellemetlenségektől. Csak a saját környezetemben tudnék egy tucat olyat hozzátenni, aki felsőfokú végzettség ellenére sem, vagy épphogy eléri ezt a „melós” bérszintet. A dolog tehát sokkal borúsabb még a nyílt statisztikánál is…

Morális és gazdasági háttér

Ne legyen illúziója senkinek: nem a vezetők vannak 25-szörösen agyonfizetve, hanem a beosztott dolgozók keresik a 25-ödét annak.

origo.hu, infografika

origo.hu, infografika

Feltételezzük, hogy Isten szemében mindannyian egyformák vagyunk. Persze a lehetőségek függvényében ki többet, ki kevesebbet tud kihozni képességeiből, személyiségéből, millióféleképpen alakítva saját sorsát oktatással, ambíciókkal, és szerencsével. Óhatatlanul eszembe jut ilyenkor a pár éve elhangzott, „annyit érsz, amennyid van”, igencsak vitatható kijelentés, mely egy olyan politikus szájából vált szállóigévé, aki nyilvánvalóan nem a klasszikus versenyszférában tört fel alulról felfelé. Ettől eltekintve…
Vajon az a topmenedzser annyival értékesebb is-e? – teheti fel magában a kérdést joggal az az ember, akinek a fejlődési körülményei valamivel kedvezőtlenebbül alakultak, ám ugyanúgy megtesz mindent a boldogulásért és a kényelemért, ahogy a vezetőik. Vajon mennyire képes ez a szakadék demoralizálni a magyar embereket? Mondhatjuk, hogy már megszokta a magyar dolgozói réteg, hogy kevésért kell sokat szenvednie. A probléma főként akkor válik húsba markolóvá, amikor valaki a nyugati példát látva esetleg komolyan megfontolja a disszidálás lehetőségét. Nem sokkal nyugati irányban ugyanis ez a szorzó a legkevésbé sem igaz.

…ez a szűkebb sáv teszi lehetővé azt, hogy Nyugaton nem borítják rá az asztalt a melósok a főnökre.

A külföldi vállalatok esetében sem sokkal magasabb a vezetői alapbér, mint idehaza. Az itteni topmenedzserek valódi európai béreken vannak, csak épp a megélhetés könnyebb valamivel Magyarországon. Egy német gyári melós 2000 eurós béréhez képest az igazgató csupán néhányszor több pénzt kap rendszerint, legfeljebb vonzóbb részvényopciókkal, vagy komoly bónusszal jutalmazzák. Gondoljunk csak bele, hogy ha magyar kalkulációt alkalmaznának külföldön is, akkor gyakorlatilag minden kinti vezető havonta vehetne egy luxus házat Audival úgy, hogy még maradna is neki. Ez vajon meddig tudna teljesítményre motiválni egy vezetőt? Egyrészt ez a szűkebb sáv teszi lehetővé azt, hogy Nyugaton nem borítják rá az asztalt a melósok a főnökre.

Alulról felfelé

Külföldön nincs "kulimunka"?

Külföldön nincs “kulimunka”?

Másrészt azért sem hallani annyira Európa más országaiból a hőzöngésekről – még a válság ellenére sem – mert az alapbérek rendszerint ahhoz a minimálbérhez vannak viszonyítva, melyek valós megélhetéshez szükséges mennyiségből erednek. Vagyis nem felülről mondják azt, hogy kb. 60 ezer forint a kitermelhető összeg, úgyhogy abból próbálj megélni mindehhez jó pofát vágva, hanem megnézik, hogy honnan indul például az átlag rezsi, az átlag albérlet, és egy általány a minőségi élethez, ami még nem a rongyrázás mértéke. Ha ez itthon is így működne, a közmunkabér nettó 90 ezer, a minimál pedig 130 ezer Forint körül kéne mozogjon. (Ez egyébként még mindig a fele lenne például az osztrákéhoz képest, a kiadások hasonlósága mellett.)

…miért érdekelné az osztrák melóst, hogy a vezetője 6-10 ezer eurót keres, amikor ragyogóan megél ő is viszonylag kevés felelősséggel, kevesebb kvalitással a saját béréből?

 

Amikor megkérdezek egy külföldön rostokoló, jó képességű embert, hogy mivel másabb osztrák wc-t takarítani, mint magyart, az az egyértelmű válasz, hogy abból a munkából jut autóra, nem kell számolgatni hó végén a parizerre valót, sőt még nyaralásra/síelésre is jut úgy, hogy nagyon meg sem erőlteti magát. Arról nem is szólva, hogy a külföldi vállalati kultúrában a 13. és 14. havi bérek nem adhatók, hanem adandók. És itt jön egy kulcsmomentum: miért érdekelné az osztrák melóst, hogy a vezetője 6-10 ezer eurót keres, amikor ragyogóan megél ő is viszonylag kevés felelősséggel, kevesebb kvalitással a saját béréből?
Gyakran felejtik el a magyar munkáltatók – sőt a politikai döntéshozók – a bérek vásárlóértékét. Hiába mondják azt, hogy 47 ezerből meg lehet élni, ha egyszer az alapra sem elég? Mitől lenne boldogabb, motiváltabb a munkavállaló, ha a lehetőségek számára csak a 65 ezer forintos minimálbér körül mozognak, ami jó eséllyel a havi alacsony minőségű élelmiszer adagra sem elég? Mitől ne lenne elégedetlen egy dolgozó, aki meggebed a 100 ezerért, míg vezetője egy új autó árát keresi meg minden hónapban?  Ezt tovább nehezíti itthon, hogy a főnök a milliós fizetése mellett céges autóval ingyen furikázik, ingyen telefonál, szemben a kevés bérből élővel, aki szerencsétlenebb helyzetben csak drágábban tud telefonálni kedvezmény híján, és csak használt autót tud venni, amire többet is költ. Ne legyen illúziója senkinek: nem a vezetők vannak 25-szörösen agyonfizetve, hanem a beosztott dolgozók keresik a 25-ödét annak. Egészen más a töltete… A dolgok jelenlegi állása szerint ez az olló csak tágulni tud, ami sajnos demoralizál, és elszigetel.