Cseresnyés: a kormányzati intézkedések is javítják a munkaerőpiaci mutatókat

A kormányzati intézkedések és a gazdasági fejlődés segíti a foglalkoztatást, így folyamatosan csökken a munkanélküliség – közölte Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára csütörtökön az M1 aktuális csatorna reggeli műsorában.

cseresnyés péter államtitkár

Hozzátette,

2010 óta durván 680 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ebből 460 ezren a versenyszférában találtak munkát.
A foglalkoztatást segítő kormányzati intézkedések közül a munkahelyvédelmi akcióprogramot emelte ki, amelynek keretében 2013 óta 900 ezer ember jutott munkához, vagy tudta megtartani az állását. A program támogatásával már több mint 400 milliárd forint maradt a munkaadóknál, amit béremelésre és fejlesztésre fordíthattak.

Az NGM államtitkára arra is felhívta a figyelmet, hogy a fiatalok körében is javultak a foglalkoztatási mutatók, hiszen a fiatalok munkanélkülisége már folyamatosan 13 százalék alatt van, holott 2010-ben még 30 százalék közelében volt.

Jogszabálysértő a kormány külhoniaknak küldött levele

A kormány nevében a külhoni magyaroknak küldött kampánylevelek sértik a választás esélyegyenlőségre, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó alapelveit – állapította meg csütörtöki határozatában a Kúria. A bíróság egyúttal a népszavazást szervező kormányt eltiltotta a további jogszabálysértéstől.

A Kúria csütörtöki döntésével megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság pénteki határozatát. Az NVB-hez egy magánszemély fordult kifogással, sérelmezve, hogy a kormány a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgároknak is küldött a népszavazás témájában levelet. A kifogástevő szerint a kormány nem kereshette volna meg jogszerűen a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyarokat, ugyanis a kormány mint a népszavazás kezdeményezője és a parlamenti képviselőcsoporttal rendelkező pártok csak a szavazóköri névjegyzék adatait kaphatják meg a Nemzeti Választási Irodától kampánycélokra.

nepszavazas

Az NVB többsége úgy döntött, nem jogsértő, hogy a kormány a választópolgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartása alapján levélben kereste meg a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárokat. Az NVB határozata ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amit a Kúria csütörtökön bírált el.

A Kúria az internetes oldalán közzétett végzésében azt írta: a polgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartásáról szóló 1992-es törvény szerint bárki kérheti a polgárok adatait, de csak akkor, ha igazolja a felhasználás célját és jogalapját, ugyanakkor a megengedett célok között a politikai kampány nem szerepel. Az adatok célokhoz kötött felhasználásának elve tehát kizárja a politikai kampányt folytatókat a közvetlen adatigénylésből.

A politikai kampány folytatói csak közvetett módon, közvetítő útján vehetnék fel a kapcsolatot az adatbázisban szereplő személyekkel. (Ekkor azt igényelhetik, hogy kapcsolatfelvétel céljából a nyilvántartó a megjelölt személyt keresse meg és kérje írásos hozzájárulását ahhoz, hogy nevét, lakcímét és értesítési címét a kérelmező rendelkezésére bocsáthassa, vagy arról értesítse, hogy a kérelmezőt közvetlenül keresse meg, ha vele a kapcsolatot fel akarja venni.)

A bíróság megjegyezte: a kormánynak közhatalmi szereplőként valóban joga van a nagykorú, külföldön élő magyar állampolgárok név- és lakcímadatainak megismerésére a polgárok személyre szóló tájékoztatása, illetve a polgárok álláspontjának megkérdezése céljából, ez azonban különbözik a pártok számára biztosított közvetett megkeresés lehetőségétől.

A bíróság szerint tévedett az NVB, amikor a pártoknak a nyilvántartási törvény szerinti közvetett megkeresésre kapott lehetőségét azonos tartamúnak, azonos értékűnek tekintette az adatbázisnak a kormány közhatalmi feladataihoz igénybe vehető közvetlen megismerési és felhasználási jogosultságával.

A Kúria felhívta a figyelmet arra is, hogy a népszavazási törvény keretei között mind a népszavazás kezdeményezője, mind a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok kérhetik a Nemzeti Választási Irodától az adott választópolgárok nevére, lakcímére vonatkozó adatokat. Ez az adatbázis csak a szavazóköri polgárok adatait tartalmazza, míg a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala nyilvántartása a külföldön élő magyar állampolgárok nevét, lakcímét is. Vagyis a szavazóköri adatbázis szűkebb körű, mint a választásra jogosultak teljes köre.

Ha a kormány az országos népszavazás szervezőjének minősül, akkor a kampánytevékenysége során csak azt az adatbázist használhatja, amely a kampányban részvevő többi szereplő számára ugyanígy elérhető. A kormány mint szervező az országos népszavazási kampányban kampányeszközeinek terjesztésére nem használhat olyan adatbázist, amelyhez a közhatalom gyakorlójaként jutott – szögezte le a Kúria.
Mindezek alapján a bíróság megállapította a jogszabályok megsértését, a népszavazást szervező kormányt pedig eltiltotta a további jogszabálysértéstől. A Kúria végzése jogerős.

Feljelentést tettek

A Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) szerint a kormány törvénysértő módon járt el, amikor az október 2-ra kitűzött népszavazás kapcsán tájékoztató levelet küldött olyan külhoni magyaroknak is, akik nem adták meg címüket a magyar hivataloknak, vagy külön nyilatkozatban tiltották le azok használatát.

Az ellenzéki párt elnöke ismeretlen tettes ellen pénteken feljelentést tett személyes adattal való visszaélés, hivatali visszaélés, valamint közfeladati helyzettel visszaélés bűntette miatt – közölte a MoMa az MTI-vel.

A közleményben utaltak a Kúria csütörtöki határozatára, amely a párt szerint „egyértelműen kimondja, hogy a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok személyes adatnak minősülő nevének és lakcímének felhasználása jogosulatlanul történt, amely nyilvánvalóan jelentős érdeksérelmet okozott az érintett személyeknek, akik nem adták meg a hozzájárulásukat az ő személyes adataiknak felhasználásához”.
A MoMa elvárja, hogy a bűnüldöző hatóságok – a Kúria törvénysértést megállapító határozata alapján is – „a bűncselekményeket elkövető személyt/személyeket mielőbb megtalálják és a felelősségre vonást kezdeményezzék!” – írták. MTI

Felébredni a devizahitel-álomból

A Portfolio.hu legfrissebb értesülései szerint sajnos a korábbi várakozásokkal ellentétben nem lesz Kánaán a devizahiteleseknek a kormány tervezete szerint. A bankok működésével kapcsolatban azonban várható némi normalizálódás.

Rögtön az elején érdemes leszögezni a kölcsönös korrektség érdekében, hogy a devizahitel-válságnak nincs egyértelmű felelőse. Ezt a labdát ugyanis mindenki kapura rúgta.

A klasszikus bűnbak maga a pénzintézet, akinek a legnagyobb bűne az egyoldalú szerződésmódosítás.

Sokan összekeverik/beleveszik ezt a problémát a megnövekedett törlesztő részletek esetével, pedig ez nem egészen helytálló. Amiről igen gyakran elfeledkeznek, az az állami felelősség, amiből valamennyi kormány kivette a részét 1998 óta.

A bankok szabad versenyét szinte semmilyen állami korlát, vagy feltétel nem szabályozta,

ami elejét vehette volna a jövő problémáinak, aminek gyökér oka a szűklátókörűség (vélhetően még maguknak is hazudtak a törvényalkotók, mikor az euró mielőbbi bevezetésére bazíroztak) és a struccpolitika (érezték, hogy ebből baj lehet, de ki merte volna a látszat jólétben megkockáztatni az „olcsó pénz” elvételét?).

A harmadik tényező pedig maga a hitelfelvevő.

Az egy dolog, hogy a bank rendszerint nem adott megfelelő és teljes körű felvilágosítást – megalapozott üzleti érdeke miatt -, de az asztal túloldalán rendszerint helyet foglaltak olyan felnőtt emberek is, akik elhitték a következmények nélküli túlköltekezés illúzióját.

Az elmúlt években szinte minden évben zászlajára tűzte a kormány, hogy ezt a fertőző mételyét a nemzetgazdaságnak kiiktatja, ám ez egy olyan bonyolult műtét lenne, melynek biztosan maradandó károsodás lenne a vége. A jelen helyzetben látható eredmény azt tükrözi, hogy ezúttal egy kicsit körültekintőbbek voltak állami oldalon, noha nem egészen van összhangban a korábbi retorikával.

bilincs

Mi a tényállás?

Két fontos határozat van születőben. Az egyik, hogy a bankok hitelkibocsájtási lehetőségei valamelyest végre szabályzásra kerülnek. A tervezet szerint ez lesz a „fair bankrendszer”, mely részletesen körülhatárolja a bankok által nyújtható kamatszinteket, és tisztességes szerződési feltételeket.

A válság után ez egy logikus és egyben hasznos „vívmány” lehet, ami első sorban a fogyasztókat védi, másod sorban a bankok számára is ideálisabb utat jelöl ki, elkerülve az esetleges későbbi túlkapásokat.

A másik pedig a törlesztés forintosítása, de ez nem annyira kedvező a hitelfelvevők számára, mint ahogyan arra számítani lehetett.

Nagy csalódás ugyanis, hogy a devizahitel hátralékot az aktuális árfolyamon átváltott forinthitellel lehet kiváltani csak, szemben az ígért, néhány évvel ezelőtti szinthez képest.

Mi jó, mi nem?

Ha a „fair bankrendszer” szisztémáját nézzük, mindenképpen egy felelős, és logikus következményként megszületett javaslatot láthatunk. A bankok versenyét közvetlenül szabályozó lépés nem szab gátat a hitelezésnek, ugyanakkor az olyan végzetes baklövésektől, mint az elmúlt években korlát nélkül ablakon kiszórt hitelek, megkíméli minden résztvevőjét a piacnak. A tervezet részletei egyenlőre nem ismertek, azonban az irányelv megszületése már eleve egy jó kezdeményezés. Bankok szempontjából a hátránya, hogy a hitelek kibocsájtása nem lesz annyira a pénzintézetre hagyva, mint előtte. Az eljárásokról és mértékekről az állam látszik gondoskodni, de a banki termékek kialakítását ez nem befolyásolja. Eszerint január 1-től azt kívánják meghatározni, hogy a bankok miként alakíthatják ki hitelszerződéseiket. A hiteligénylők szempontjából ez némi biztonságot nyújthat függetlenül a banki termékek tartalmától.

szemelyi_hitel

Az aktuális értéken történő forintosítás a hitelesek számára inkább savanyú szőlő. A jelen tervezet azt körvonalazza, hogy amennyiben a 8 éve felvett svájci frank hitelét forintosítaná, azt csak adott napi árfolyamon teheti meg. Vagyis nyerni nem nyer, legfeljebb kevesebbet bukik a kliens. Azért lehet ez fájó pont – a gazdasági körülményekben egyébként érthető döntés -, mert a kormánypropaganda évek óta azt sugallta, hogy a devizahitelesek körében kialakult extrém helyzetet ugyanolyan egyoldalúan fogja megoldani, ahogyan a bankok jártak el, kedvezőbb helyzetbe hozva az embereket ezáltal. A gazdaságban jártasabbak persze sejthették, hogy ennyire nem eszik forrón a kását, ám a tömegek számára félreérhető üzenetet közöltek. Az egyértelmű előny jelen helyzetben a bankok és az állam oldalán áll. A pénzintézetek számára így nem kell további, az árfolyamgát rögzítés során keletkezett veszteséget elszenvedniük, hanem gyakorlatilag reálértéken realizálhatják kintlévőségeiket. Az állam számára pedig azért pozitív, mivel a gazdaságunkba vetett bizalom a versenyszféra résztvevői szemében nem szenved nagyobb csorbát. Ellenkező esetben ugyanis a bankokon keresztül rendkívül meginoghatna a pénzügyi bizalom. (Habár a bankadó nem kerül eltörlésre.)

Összefoglalva tehát
1. az állam egyfelől szükségszerű, és számára előnyös lépéssel készül,
2. a bankok helyzete nem lesz rosszabb (noha jobb sem), hanem inkább stabilizálódhat
3. A hitelfelvevő puttonya ugyan nem ürül, de az út valamivel simábbá és biztonságosabbá válik