Karácsony: fenyőből is válasszuk a hazait!

Karácsonyra szinte „kötelező” karácsonyfát venni. Az azonban nem mindegy, hogy milyet. Az egyiknek jó az illata, de hamar hullik a levele, a másiknak ritkásak az ágai és nehéz feldíszíteni, a harmadik látszólag mindenben megfelel, de nagyon drága. Mielőtt döntést hozunk, azt sem árt tisztázni, melyik terem meg Magyarországon, hogy ne olyat vegyünk, amit erősen környezetszennyező módon, ezer kilométerekről utaztattak. A kérdések tisztázására a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjének igazgatóját kértük fel.

Hazánkban egyedül az erdei fenyőt tekinthetjük egyértelműen őshonos fenyőfajnak, azt is csak a nyugati határszélen. Ugyanitt a lucfenyő és a fehér jegenyefenyő őshonossága viszont már vitatott a szakemberek között. Az ország más részein – további fenyőfajokkal együtt – ezek is csak elültetve fordulnak elő. A Debreceni Egyetem (DE) Botanikus Kertjében mind megtalálhatók és nem csak olyan kis méretekben, ami beférne egy lakásba – ismertette Takács Attila.

(Fotó: archív. Fenyőfákat vágnak ki egy ültetvényről 2019. november 19-én a Zala megyei Nemespátrón. MTI/Varga György)

A hozzánk közel eső erdélyi és felvidéki hegyekben a lucfenyő az uralkodó, de erdei fenyő és jegenyefenyő is előfordul, melyek arrafelé őshonosak, természetes módon szaporodnak. A legmagasabb régióban a törpefenyő a jellemző.

A fenyőfa szépsége, drágasága szubjektív dolog, a tartóssága viszont egyértelmű. A luc és az ezüstfenyő elég hamar és nagy mennyiségben pergeti a levelét, a Nordmann-jegenyefenyő és a duglászfenyő a fűtött lakásban tartósabbak – magyarázta a szakértő.

A Botanikus Kert vezetője szerint arról, hogy az árusnál lévő fenyő mennyire friss, a legkönnyebben úgy tudunk meggyőződni, ha egy kicsit a földhöz ütögetjük az alját, a törzsét. A hetekkel ezelőtt kivágott luc erősen szórni fogja a tüskéit. A jegenye, a Nordmann- és a duglászfenyő esetében a leveleket érdemes megtapogatni, minél régebbi vágású, annál szárazabb. A frissen vágott fenyő vágásfelületén a gyanta is jól látszik. Aki frissesség tekintetben biztosra akar menni, jól teszi, ha egy termelőt keres fel és az ültetvényen előtte vágják ki a fát. Kisebb számban, mint Zalában, Vasban vagy Somogyban, de régiónkban is találhatók ilyen helyek.

Takács Attila azt is ajánlja, hogy akinek a fenyő illata is fontos, válasszon inkább friss lucot vagy a ritkább erdei-, illetve fekete fenyőt. Ezek ugyanakkor kevésbé felelnek meg a mai divatnak és nehezebb őket feldíszíteni. A kompromisszumra nyitottaknak a duglász ajánlható.  

(Fotó: archív. Kivágott fenyőfákat húznak hálóba a Zala megyei, Nagykanizsához közeli Nemespátrón 2019. november 29-én.
Az ország egyik legnagyobb fenyőnevelő térségében elkezdődött a karácsonyfák kivágása. Fotó: MTI/Varga György)

Az igazgató kiemelte: amennyiben azt is szeretnénk, hogy a friss vágású fa sokáig üde maradjon, érdemes vízbe vagy nedves talajba állítani. Ne tegyük a növényt nagyon meleg helyre és időnként vízzel permetezzük meg a lombját.

A földlabdás fenyőfát karácsony után azonnal ne ültessük ki a kertbe, inkább néhány hónapra tegyük félre a lakáson kívüli hűvös, legfeljebb enyhén fagyos helyre. Az ültetésre azért érdemes március környékéig várni, mert a növény csak akkor hoz majd új gyökereket. A földlabdás fenyőt csak egyszer lehet a lakásba bevinni, a következő karácsonykor ezt már ne tegyük meg vele, mert amikor kiveszik a földből, sok hajszálgyökere elszakad és ezt kétszer valószínűleg nem bírja pótolni – osztotta meg ismereteit Takács Attila.

Hangsúlyozta, hogy karácsony után a lehullott tűleveleket ne tegyük a komposztba, mert azok magas viasztartalmuk miatt csak több év alatt bomlanak le, ráadásul el is savasítanák a komposztot.  

A Botanikus Kertben jelenleg 25-30 szigorúbb értelemben vett fenyő faj él, ha a változatokkal (fajtákkal) is számolunk, akkor még több. A fenyőkön kívül sok más örökzöld nyitvatermőt nevelnek: tuják, tiszafák, borókák, ciprusok, hamisciprusok, cédrusok termetes példányai gyönyörködtetik az ide látogatókat.

Azok, akik úgymond környezetvédelmi megfontolásból nem élő, hanem műfenyőt szereznek be, butaságot csinálnak, mert a műfenyő előállítása és egyszer majd a megsemmisítése környezetszennyezéssel jár. Ezzel szemben a karácsonyfaárusoknál kapható élő fenyőket nem a természetes erdőkből vágják ki, hanem erre a célra kialakított ültetvényekről. Amíg a kis növények elérik a vágásérett kort, számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, például széndioxidot kötnek meg – hívta fel a figyelmet Takács Attila. (Forrás: Debreceni Egyetem/Helló Sajtó)

Kapcsolódó

2024-es adventi koszorú trendek: a minimalistától az ehetőig

Dobjuk fel egyedi ünnepi dekorációval otthonunkat, és készítsük el saját adventi koszorúnkat.

Idén menő lesz a fenntarthatóság és a minimalizmus, de a klasszikus stílussal sem nyúlhatunk mellé, és az alternatív vonalon is bőven találhatunk kedvünkre valót. Kreatív ötletek és hasznos tanácsok következnek a Praktiker szakértőjétől, aki többféle stílust és technikát is megmutat, amelyek közül mindenki kiválaszthatja kedvencét. Remek kreatív tevékenység és akár társas elfoglaltság lehet, ha egyedül vagy családdal, barátokkal közösen állítjuk össze saját adventi koszorúnkat. A különleges ünnepi dísz a karácsonyi dekoráció központi eleme lehet, ráadásul miközben készítjük, lelkileg már elkezdhetünk az ünnepekre hangolódni emlékeztet rá Boncz Péter, a Praktiker lakberendezési szakértője.

Amellett, hogy adott a koszorúforma és a négy gyertya, mindenki saját ízlésének megfelelően tudja párosítani az elemeket, színeket, ebben csak a fantázia szabhat határt. Az alapanyagokat és eszközöket könnyen be tudjuk szerezni barkácsáruházban, kertészetben, egyes részeket esetleg kreatív- és virágboltban. Ha valamelyik munkaeszközhöz (például kötöződrót, ragasztópisztoly), hozzávalóhoz információra lenne szükségünk, vásárláskor szakértő eladók segíthetnek dönteni. Inspirációként következzen most néhány tanács, tipp és ötlet.

Idén befutó a fenntarthatóság és a monokróm minimalista stílus

A Praktiker szakértője szerint 2024-ben a természetes, letisztult stílus és a fenntartható, újrahasznosítható anyagok kerülnek középpontba. Az alapszíneket elsősorban a természet ihleti, és főleg a natúr árnyalatok dominálnak: így a hántolt fa színe, a bézs, az ekrü, a homokszín vagy a fehér. A trend másik jellegzetessége a visszafogott díszítés. A koszorú alapja többek között lehet fenyőág, fűz- vagy szőlővessző, ezek mind organikus és tartós anyagok. A dekorációhoz a természetben magunk is gyűjthetünk hozzávalókat, például különféle terméseket: makkot, gesztenyét, tobozt, magyalt, fagyöngyöt, más bogyókat. A konyhában is találhatunk kiegészítőket, felhasználhatunk szárított narancskarikát vagy fahéjrudat. A természetesség jegyében a gyertya lehet fehér vagy színezett méhviasz, valamint akár szójagyertya is. Ha különlegesebb összeállítást szeretnénk, a gyertya színével tudunk még játszani: a természetes színeket ízlésesen egészítheti ki a púderrózsaszín vagy a pasztellkék – javasolja Boncz Péter.

A Praktiker szakértője szerint:
A barkácsáruházakban többféle természetes koszorúalapot is be tudunk szerezni készen: általános a szalmából készült, de találhatunk sással vagy mohával bevontat, vesszőből fontat vagy tobozokból összeállított változatot is. Tipp: a gyertya nélkül feldíszített alapot, például fűzfavesszőből készült változatot dekorációként ajtóra is akaszthatjuk.

A klasszikus mindig menő

A klasszikus stílus sosem megy ki a divatból – véli a Praktiker szakértője. Alapnak a természetes megoldások mellett készen kapható polisztirolt is választhatunk, amelyet barkácsáruházban is be tudunk szerezni. A hagyományos változat gazdagabb díszítésű, felhasználhatunk hozzá bármilyen ízlésünk szerinti dekorációs elemet. Így például boríthatjuk fenyő-, tuja-, ciprusággal, borostyánnal, díszíthetjük gyűjtött terméssel (toboz, gesztenye, makk), különböző színű, anyagú és nagyságú gömbbel, csillaggal, más karácsonyi témájú dekorral, illetve a kompozícióhoz illő masnival, szalaggal. Tradíció szerint az adventi koszorúra három lila és egy rózsaszín gyertya került, amelyek a hitet, reményt, örömöt és szeretetet jelképezik, de ma már a gyertya színét legtöbben a kompozíció színvilágához igazítják.

A Praktiker szakértője szerint így készíthetünk klasszikus koszorút:
A hagyományos adventi koszorúhoz általában szükség van alapra, örökzöld ágakra, termésekre, díszekre, szalagra, masnira, négy gyertyára, a koszorú nagyságához illő gyertyatüskékre. Munkaeszközként készítsünk elő kötöződrótot vagy -szalagot, ollót, csípőfogót vagy metszőollót a drót vágásához, ragasztópisztolyt és kötényt. Az eszközöket barkácsáruházban is meg tudjuk vásárolni, ahol szakértő eladók segítenek a választásban, de webshopban akár online is megrendelhetjük, néhány napos kiszállítási határidővel.

Első lépés: Vágjuk méretre (pl. 15 cm) metszőollóval a választott örökzöld ágait, például puha Nordmann-fenyőt. Helyezzük a koszorúalapot sík munkafelületre, és kezdjük el rétegesen köré kötözni a lehetőleg fiatal, hajlékony ágakat, hogy dús és egyenletes eloszlást kapjunk. A kötöződrót színe sötétzöld vagy fekete legyen, hogy beleolvadjon a koszorúba.

Második lépés: Jelöljük ki a gyertyák helyét, szúrjuk az alapba a gyertyatüskéket, és állítsuk bele a gyertyákat. Ha nincs tüskénk, a gyertyát dróttal is az alaphoz rögzíthetjük.

Harmadik lépés: Jöhetnek a díszítőelemek. Az ágak közé ragasztópisztollyal rögzíthetünk tobozokat, színes terméseket (pl. csipkebogyó, magyal), szárított narancskarikát, csillagánizst, fahéjrudat, továbbá szalagot, masnit, kisebb-nagyobb gömböket, amelyek még ünnepibbé varázsolják a megjelenést.

Tipp: A fenyőágak frissességét sokáig megőrizhetjük, ha időnként egy kevés vizet permetezünk rájuk. A koszorúnak pedig fenyő, narancs vagy fahéj illóolajjal adhatunk extra ünnepi illatot.

Alternatív megoldással trendi és egyedi a dekoráció

Vannak, akik szívesen kísérleteznek az ünnepi dekorációval. Boncz Péter, a Praktiker szakértője szerint az alternatív megoldások száma végtelen, ezért elsősorban ötletet szeretne adni néhány példa említésével. A koszorút készíthetjük karácsonyfagömbökből: elegáns hatást elsősorban arany és ezüst színű díszekkel érhetünk el, klasszikus karácsonyi hangulathoz pedig kombináljuk a pirost és a zöldet. Ha mozgalmasabb összképet szeretnénk, váltogassuk a kisebb és nagyobb méretű díszeket. A gömböket ragasztópisztoly segítségével erősítsük a koszorúalapra, a színeket pedig igazítsuk a gyertyákhoz. Színek közül idén népszerű az ébenfekete és az arany, bronz, lágyabb fémszín kombináció. Ezt vegyíthetjük némi zölddel, vagy akár hamvas barack árnyalattal, púderrózsaszínnel.

Kreatív megoldás, ha pozsgásokból állítjuk össze a koszorút. A növényt beletűzhetjük vesszőkoszorúba, vagy lyukat vájhatunk mohakoszorúba, amelybe gyökérrel együtt helyezhetjük el, ráadásul ezt az alapot nedvesen is tudjuk tartani. Ha a pozsgásokat nem szívesen áldoznánk fel a koszorú érdekében, saját cserepükben is elrendezhetjük őket egy kör alakú tálon. Ebben az esetben azonos méretben gondolkodjunk. Ezután ízlés szerint díszítsük karácsonyi dekorral, masnival és gyertyákkal.

Adventi koszorút egyszerűbben is készíthetünk, elég hozzá egy kör alakú alap, ami lehet üveg- vagy kerámiatál, esetleg fakorong, erre helyezzük el körben a díszítőelemeket – tanácsolja a Praktiker szakértője. Választhatunk örökzöldet (fenyő, tuja, ciprus, borostyán), felhasználhatunk karácsonyi díszeket, szalagokat, masnikat, és az egészet természetesen a négy gyertya koronázza meg, amelyeket akár kiürült csatosüvegekbe is állíthatunk. Az is divatos megoldás, ha egy tálba halmozzuk fel a különböző méretű és színű gömböket, amelyek manapság már nem is feltétlenül gömb, inkább amorf alakúak.

Kuriózum az ehető koszorú

Nem mindenki szeret bajlódni koszorúalappal, fenyőágak és szalagok kötözésével, vagy egyszerűen csak szereti a különleges, ehető dekorációt. Nekik izgalmas megoldás a mézeskalács koszorú. Ehhez kell egy jól felszerelt konyha, mézeskalács formák, és mindenekelőtt egy jó recept, amiből korong alapot és különböző formájú díszeket is süthetünk. Ha híján lennénk eszközöknek és formáknak, azokat akár barkácsáruház konyhai részlegén is meg tudjuk vásárolni. Sütést követően a már kihűlt harang, csillag és más karácsonyi témájú kalácsokat cukormázzal rögzíthetjük a korongra, közéjük négy mécsest helyezve – javasolja a Praktiker szakértője. (Forrás: HellóSajtó. Fotók: Praktiker)

Mézeskalács házikó az Erzsébet téren

Az adventi készülődés jegyében egy csinos kis mézeskalács házikó jelent meg a nagykanizsai Erzsébet téren.

Az ötlet, hogy a téliesített Erzsébet királyné (Sisi) szobrot ilyen köntösbe burkolják, a városvezetéstől származik. Úgy tudjuk, hogy a szemrevaló kis házikóhoz – amelynek létrehozásában jelentős szerepet játszott az Adri-Kézműves tortaműhely – a következő hozzávalók kellettek:

– 36 tábla rétegelt fa lemez
– több száz csavar és tipli
– 60 flakon purhab
– 10 liter festék
– 4 asztalos
– 1 cukrász

Garantáltan allergénmentes ?

A fotókat Fehér Tibor olvasónktól kaptuk.

Köszönjük szépen! 🙂

Kanizsai történet: valami nagyon különös történt

Nagykanizsa mint mindig, ebben az évben is készülődött a karácsonyra. A település bejáratánál egy kifüggesztett tábla figyelmeztette erre mindazokat, akik esetleg megfeledkeztek volna e neves dátumról. A város főterén felállítottak egy hatalmas nagy fenyőfát. Ágaira üresen kongó, semmitmondó díszeket aggattak, mondván – mindenki karácsonyfája.
Jaj egy jégből készült angyal szobor is van ott. Persze, csak a látványa tetszetős ennek a hajcihőnek. Gazdagabb (boldogabb?) senki sem lesz e tüneményes látványosságtól. Legfeljebb Kardosabb ha belenéz a pénztárcájába s nem a szinte ürességtől kongó könyvtárban csücsürészik.
A téren karácsonyi falu apró kis bódéi is felsorakoztak a helység főterének középső részén a Böske téren. Árusok hada zúdította be oda portékáit. Úgy mesélik régen is ez piactér volt.
December havában szinte hömpölygő folyammá alakult át minden szunnyadó létforma. Elvégre most van itt az ideje a feltöltekezésnek – vélheti bárki. Jövés-menés, szaladgálás, válogatás, készülődés, sütés-főzés…

Ebben a városban éldegélt egy egyszerű átlagos hétköznapi család. A férj valami pénzintézetben dolgozott. Már a második házasságát cipelte vállán. Az elsőből származott Péter, aki már egyetemre járt. Második nekifutásra összehozott egy leányt – Évát, aki mostanra középiskolássá cseperedett. Három éve született meg szemük-fénye – Gergő, aki nemrég ünnepelte harmadik szülinapját. Az asszony az önkormányzatnak csúfolt helyen melózott, vagy tartózkodott mint köztisztviselő.
Vagyis mindketten egy jól fizetett helyen gyakorolják az átverés tudományát.
De nekik mit is jelentett számukra a karácsony?
Háát… rohangálást, bevásárlást, púpozott tányér töltött káposztát, pulykát, bejgli-hegyeket …
Talán majd egy-egy adag szódabikarbónát… némi civakodást anyóssal, apóapóssal… huzavonát az ajándékok elosztásánál… állandó töprengést – mivel is kellene meglepni, ha másért nem illendőségből a rokoni kompániát.

– Pista, akkor meg kellene beszélnünk a részleteket! – Mint minden évben, valahogy most is így kezdődött el a karácsonyi készülődés a B. családban.
– Mondjad Petruskám, mit agyaltál ki abban az édeskés kobakodban.
– Tudod, akkor úgy lesz, ahogy eddig is csináltuk. Első nap megyünk az én szüleimhez, második nap a tiédhez. Anyáméknak egy új asztalterítőt s egy karkötőt szántam. Mit szólsz hozzá
– Hát legyen, ha úgy gondoltad…
– A te szüleidnek viszont vehetnénk egy új villanyvasalót. Emlékszel, a régit már alig tudják használni.
– Aha…, ez jó ötlet…
– Péterrel kapcsolatban viszont tanácstalan vagyok, hiszen ő olyan kis furácska…
– Na ezt hagyjuk, jó! – vágott közbe felindultan apjukom. Ő ilyen, és punktum! Fogadd már el végre, hogy nem lehet mindenki olyan kerekdedül tökéletes, mint te. Ismerhetnéd már a természetét. Állandóan csak a kedvenc könyveit bújja. Én már kiszemeltem a számára megfelelő gyógyírt.
– Legyen úgy, ahogyan akarod. Elvégre mégiscsak a te fiad…
– Akkor most már áttérhetünk a saját térfelünkre – folytatta a csevegést Petra. Évának kellene egy új csizma. Tudod, a régebbi tönkrement…
– Hát igen, de valld be, hogy ebben bizony ő is hibás volt! – horkant fel hirtelen morajlással Pista.
– Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Emlékezz rá, hogy abban a sáros időben…
– No persze… Hiszen mostanában állandóan csavarog fél éjszakákon át! – vágott közbe érces haraggal István.
– Elvégre most van abban a korban. Tudtommal te sem csináltad másként annak idején.
– Na jó-jó, de akkor még egészen másfajta világ volt. Inkább hagyjuk ezt, mert megint csak veszekedés lesz belőle, mint legutóbb.
– Gergőnek meg azt a csodálatos játékautót lehetne megvenni, amire úgy ácsingózik már régóta.
– Talán nem kellene annyira kényeztetned azt a lurkót. Én örültem, ha gyerekkoromban egy elnyűtt macit kaptam ajándékba.
– Már megint kezded! – dühödött fel Petra. Minden évben előjössz ezzel a nyavalygós gyerekkoroddal. Teli van már a hócipőm az egész múltaddal! Talán sajnálod mindezt a saját fiadtól?
– Nem sajnálom, de te igenis túlzottan ajnározod Gergőt! Amint megtetszik neki valami, te azonnal fejet bólintasz.
– Egyszer van egy évben karácsony, nemde! – rikoltott fuldokló sikoltással hites urára Petra.
Az ünnepek közeledtével minden egyes nap főleg négy óra után amikor a gyerkőcöknek vége a suli szinte rohamra indult a város népessége a karácsonyi falu árusai ellen. Vagy szombat –vasárnap. Innen-onnan giccses lakodalmas rock cirádás dallami zengedeztek az égig… Vázák, cserepek, díszek, piperecikkek, ruhák, bőrdíszművek, és minden egyéb más kincs kínálgatta magát, ami kielégítheti a fogyasztói társadalom nagyra becsült honpolgárainak megpocakosodott igényeit. Elvégre őértük van ez a csodás világ, nemde? Hiszen ők táplálják anyaföldünket meg-megújuló vásárlási kedvük életnedvével…
A B. családnál is feltornyosultak az izgalmak az ünnepek közeledtével.
– Megvetted már a karácsonyfát? – érdeklődött urától ékes hangon Petra.
– Ráér az az utolsó nap is. Minek álljon addig itthon fölöslegesen. Csak a levele hullik szanaszét mindenfelé.
– Meglehet, hogy addigra elkapkodják a javát…
– Ugyan már, még egyik évben sem maradtunk fa nélkül! – replikázott vissza Pista.
– No, azért mégiscsak jobb lenne, ha megvennéd időben.Férjuram lenyelt egy gombócot a torkán, s mivel nem akarta éppen eme szent ünnep előtt összerúgni a port becses nejével, nyakába véve a várost útnak indult a család karácsonyfáját beszerezni. Végül is siker koronázta ezen törekvését, hisz vásárolt egy jó méternyi délceg ezüst fenyőt.
Lassú léptekkel minden házba bekopogtatott a karácsonyest csendesded fuvallata. Petra a konyhában szorgoskodott. Szokásához híven pulykát és halat sütött. A halat ugyan nem túlságosan kedvelte, de nem akarta felszabdalni a hagyomány láncolatát. Elvégre ez a módi ilyenkor. Miért éppen ő lógjon ki a sorból…
– Apuci, mikor jön már a Jézuska? – kíváncsiskodott a kis Gergő.
– Tudod fiam, ha majd elbúvik a napocska és öreg este lesz. Várjál addig szépen türelmesen kisfiam.
– Lassan el lehetne kezdeni a fát díszíteni! – dübörgött Petra szólama a konyhából.
– Jól van már, mindjárt nekifogok. Pista előkereste a fenyőfa tartozékait s megpróbálta valahogy beleügyeskedni a fa alját a tartóba. Ám ez a művelet némi szerencsétlenségbe torkollott. A fa ugyanis oldalvást billent, s egy nagy ívű bukfencet hányva a szőnyegre vetette magát.
– Ó, hogy csessze meg az a … ezt az elnyomorodott fenyőfa tartót. Annyiszor mondtam már, hogy célszerűbb lenne műanyag fát vásárolni. Azzal biztosan nem lenne ennyi kínlódás, mint ezzel a vacakkal.
– Ej, hát még ennyit sem lehet rád bízni! – dörmögött hörgő hangon Petra. Minden évben ugyanezt a cirkuszt csinálod! Hogy lehet valaki ennyire ügyefogyott! Még egy fenyőt sem vagy képes normálisan felállítani… Másról nem is beszélve…
– Fogd már be, jó! – rivallott vissza István. S újult erővel nekifogott a karácsonyfa állítás nemes ívű feladatának. Másodszorra már siker koronázta próbálkozását, s a sudár fa büszkén húzta ki magát a szoba közepén felállított tribünön.
– Éva merre kószál? Igazán segíthetne ő is a díszítésben – sziszegett harsányan István.
– Elment a barátnőjéhez. Nemsokára megérkezik.
– Agyamra megy már ez a laza liberalizmusod! Legalább karácsony napján itthon lehetne időben.
– Ugyan, ne morogj már annyit! Azt a pár díszt egymagad is fel tudod tenni!…
Lassacskán a horizont alá bukott a nap sárguló korongja. Hamar sötétedik már ilyen tájban.
Az égen komor felhők gyülekeztek, s odakint dermesztő hideg szél járta át mindazokat, akik az utcán voltak kénytelenek eltölteni ezt a hírneves estét…
– Pista, összeszedted már az ajándékokat? – törte meg a csendet dörgedelmes hangon Petra. Időközben Éva is hazaérkezett. A nagyobbik szobában gyülekeztek egytől egyig – epekedve várva ki-ki a maga Jézuskáját…
– Hát akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! – hadarta el egyszerű köszöntőjét Petra…

Ám ekkor hirtelen valami nagyon különös, a B. család számára kissé szokatlan esemény történt.
A kis Gergő ugyanis egy ügyes-gyors, macskára emlékeztető mozdulattal a karácsonyfához lépett, s leszakított róla három darab szaloncukrot. Odament anyjához, apjához, nővéréhez… és a kezükbe nyomott egy-egy darabot belőle.
– Ezt az én Jésuskám hosta nektek. Fogadjátok seretettel!
Egy pillanatra elveszett az idő fonala körülöttük. Néma-értetlen megdöbbenés ütött tanyát mindnyájuk arcán. Úgy rémlett, mintha az ég angyalai is bekukucskálnának szobájuk ablakán egy-egy árva pillantás erejéig…
… S ekkor (talán?) mindannyian megértették a karácsony igazi üzenetét…

Bognár László közíró. Nagykanizsa,  2016.12.15.
(A történet 2015-ben játszódott Nagykanizsán)

Rekordméretű adventi koszorú Nagykanizsán

nagykanizsa adventi koszorú

Szalmabálák képezik az alapját annak a hatalmas adventi koszorúnak, amelyet a napokban kezdtek építeni a nagykanizsai Erzsébet téren.

A bálákat fenyőágakkal borították be, majd az óriás adventi koszorút a nyugdíjas klub tagjai és az iskolások is díszítették, de bárki elhelyezhetett rajta az adventhez és a karácsonyhoz kötődő ünnepi díszt.

(Fotók: Cseresnyés Péter – Facebook, KonTurPlusz)

 

 

Fotósok figyelem!

Készüljünk az ünnepekre már most! Hamarosan itt az advent, vasárnaponként mindannyian gyertyát gyújtunk majd, egészen karácsonyig. Mitől is lehetne még meghittebb az ünnep, mint attól, ha saját magunk által készített díszekkel, adventi koszorúkkal vesszük körbe magunkat otthonunkban?

Az adventi ünnepkör kapcsán hirdet rendhagyó fotópályázatot a Zalaerdő Zrt. Várjuk a szebbnél-szebb saját kezűleg, természetes anyagokból készített adventi koszorúkról készült fotókat!

A fényképeket a kozjolet@zalaerdo.hu e-mail címre várjuk 2014. november 29-én (szombat) éjfélig. Kérjük, a pályázathoz mellékeljék postacímüket, illetve telefonszámukat vagy e-mail címüket!

A legszebb, legötletesebb koszorú készítőjét értékes ajándékcsomaggal jutalmazzuk, érdemes versenybe szállni érte!

Az eredményeket és a legjobb képeket a Zalaerdő Zrt. facebook oldalán tesszük közre december első hetében! – olvasható a Zalaerdő felhívásában!

foto