Egy hírportál Nagykanizsának és térségének, Dél-Zalának
Nagykanizsán a Kaán Károly utcában egy ingatlan pincéjében lévő kazán ajtaja véletlenül nyitva maradt.
A kazánajtóból kipattant szikra vagy hőhatás következtében a kazán mellett tárolt papír lángra kapott.
A keletkezett tüzet a kanizsai hivatásos lánglovagok egy vízsugárral, pár perc alatt eloltották, majd a helyiséget átszellőztették.
A pénteken délután történt eset során nem sérült meg senki – adta hírül a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.
Nagykanizsa mint mindig, ebben az évben is készülődött a karácsonyra. A település bejáratánál egy kifüggesztett tábla figyelmeztette erre mindazokat, akik esetleg megfeledkeztek volna e neves dátumról. A város főterén felállítottak egy hatalmas nagy fenyőfát. Ágaira üresen kongó, semmitmondó díszeket aggattak, mondván – mindenki karácsonyfája.
Jaj egy jégből készült angyal szobor is van ott. Persze, csak a látványa tetszetős ennek a hajcihőnek. Gazdagabb (boldogabb?) senki sem lesz e tüneményes látványosságtól. Legfeljebb Kardosabb ha belenéz a pénztárcájába s nem a szinte ürességtől kongó könyvtárban csücsürészik.
A téren karácsonyi falu apró kis bódéi is felsorakoztak a helység főterének középső részén a Böske téren. Árusok hada zúdította be oda portékáit. Úgy mesélik régen is ez piactér volt.
December havában szinte hömpölygő folyammá alakult át minden szunnyadó létforma. Elvégre most van itt az ideje a feltöltekezésnek – vélheti bárki. Jövés-menés, szaladgálás, válogatás, készülődés, sütés-főzés…
Ebben a városban éldegélt egy egyszerű átlagos hétköznapi család. A férj valami pénzintézetben dolgozott. Már a második házasságát cipelte vállán. Az elsőből származott Péter, aki már egyetemre járt. Második nekifutásra összehozott egy leányt – Évát, aki mostanra középiskolássá cseperedett. Három éve született meg szemük-fénye – Gergő, aki nemrég ünnepelte harmadik szülinapját. Az asszony az önkormányzatnak csúfolt helyen melózott, vagy tartózkodott mint köztisztviselő.
Vagyis mindketten egy jól fizetett helyen gyakorolják az átverés tudományát.
De nekik mit is jelentett számukra a karácsony?
Háát… rohangálást, bevásárlást, púpozott tányér töltött káposztát, pulykát, bejgli-hegyeket …
Talán majd egy-egy adag szódabikarbónát… némi civakodást anyóssal, apóapóssal… huzavonát az ajándékok elosztásánál… állandó töprengést – mivel is kellene meglepni, ha másért nem illendőségből a rokoni kompániát.
– Pista, akkor meg kellene beszélnünk a részleteket! – Mint minden évben, valahogy most is így kezdődött el a karácsonyi készülődés a B. családban.
– Mondjad Petruskám, mit agyaltál ki abban az édeskés kobakodban.
– Tudod, akkor úgy lesz, ahogy eddig is csináltuk. Első nap megyünk az én szüleimhez, második nap a tiédhez. Anyáméknak egy új asztalterítőt s egy karkötőt szántam. Mit szólsz hozzá
– Hát legyen, ha úgy gondoltad…
– A te szüleidnek viszont vehetnénk egy új villanyvasalót. Emlékszel, a régit már alig tudják használni.
– Aha…, ez jó ötlet…
– Péterrel kapcsolatban viszont tanácstalan vagyok, hiszen ő olyan kis furácska…
– Na ezt hagyjuk, jó! – vágott közbe felindultan apjukom. Ő ilyen, és punktum! Fogadd már el végre, hogy nem lehet mindenki olyan kerekdedül tökéletes, mint te. Ismerhetnéd már a természetét. Állandóan csak a kedvenc könyveit bújja. Én már kiszemeltem a számára megfelelő gyógyírt.
– Legyen úgy, ahogyan akarod. Elvégre mégiscsak a te fiad…
– Akkor most már áttérhetünk a saját térfelünkre – folytatta a csevegést Petra. Évának kellene egy új csizma. Tudod, a régebbi tönkrement…
– Hát igen, de valld be, hogy ebben bizony ő is hibás volt! – horkant fel hirtelen morajlással Pista.
– Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Emlékezz rá, hogy abban a sáros időben…
– No persze… Hiszen mostanában állandóan csavarog fél éjszakákon át! – vágott közbe érces haraggal István.
– Elvégre most van abban a korban. Tudtommal te sem csináltad másként annak idején.
– Na jó-jó, de akkor még egészen másfajta világ volt. Inkább hagyjuk ezt, mert megint csak veszekedés lesz belőle, mint legutóbb.
– Gergőnek meg azt a csodálatos játékautót lehetne megvenni, amire úgy ácsingózik már régóta.
– Talán nem kellene annyira kényeztetned azt a lurkót. Én örültem, ha gyerekkoromban egy elnyűtt macit kaptam ajándékba.
– Már megint kezded! – dühödött fel Petra. Minden évben előjössz ezzel a nyavalygós gyerekkoroddal. Teli van már a hócipőm az egész múltaddal! Talán sajnálod mindezt a saját fiadtól?
– Nem sajnálom, de te igenis túlzottan ajnározod Gergőt! Amint megtetszik neki valami, te azonnal fejet bólintasz.
– Egyszer van egy évben karácsony, nemde! – rikoltott fuldokló sikoltással hites urára Petra.
Az ünnepek közeledtével minden egyes nap főleg négy óra után amikor a gyerkőcöknek vége a suli szinte rohamra indult a város népessége a karácsonyi falu árusai ellen. Vagy szombat –vasárnap. Innen-onnan giccses lakodalmas rock cirádás dallami zengedeztek az égig… Vázák, cserepek, díszek, piperecikkek, ruhák, bőrdíszművek, és minden egyéb más kincs kínálgatta magát, ami kielégítheti a fogyasztói társadalom nagyra becsült honpolgárainak megpocakosodott igényeit. Elvégre őértük van ez a csodás világ, nemde? Hiszen ők táplálják anyaföldünket meg-megújuló vásárlási kedvük életnedvével…
A B. családnál is feltornyosultak az izgalmak az ünnepek közeledtével.
– Megvetted már a karácsonyfát? – érdeklődött urától ékes hangon Petra.
– Ráér az az utolsó nap is. Minek álljon addig itthon fölöslegesen. Csak a levele hullik szanaszét mindenfelé.
– Meglehet, hogy addigra elkapkodják a javát…
– Ugyan már, még egyik évben sem maradtunk fa nélkül! – replikázott vissza Pista.
– No, azért mégiscsak jobb lenne, ha megvennéd időben.Férjuram lenyelt egy gombócot a torkán, s mivel nem akarta éppen eme szent ünnep előtt összerúgni a port becses nejével, nyakába véve a várost útnak indult a család karácsonyfáját beszerezni. Végül is siker koronázta ezen törekvését, hisz vásárolt egy jó méternyi délceg ezüst fenyőt.
Lassú léptekkel minden házba bekopogtatott a karácsonyest csendesded fuvallata. Petra a konyhában szorgoskodott. Szokásához híven pulykát és halat sütött. A halat ugyan nem túlságosan kedvelte, de nem akarta felszabdalni a hagyomány láncolatát. Elvégre ez a módi ilyenkor. Miért éppen ő lógjon ki a sorból…
– Apuci, mikor jön már a Jézuska? – kíváncsiskodott a kis Gergő.
– Tudod fiam, ha majd elbúvik a napocska és öreg este lesz. Várjál addig szépen türelmesen kisfiam.
– Lassan el lehetne kezdeni a fát díszíteni! – dübörgött Petra szólama a konyhából.
– Jól van már, mindjárt nekifogok. Pista előkereste a fenyőfa tartozékait s megpróbálta valahogy beleügyeskedni a fa alját a tartóba. Ám ez a művelet némi szerencsétlenségbe torkollott. A fa ugyanis oldalvást billent, s egy nagy ívű bukfencet hányva a szőnyegre vetette magát.
– Ó, hogy csessze meg az a … ezt az elnyomorodott fenyőfa tartót. Annyiszor mondtam már, hogy célszerűbb lenne műanyag fát vásárolni. Azzal biztosan nem lenne ennyi kínlódás, mint ezzel a vacakkal.
– Ej, hát még ennyit sem lehet rád bízni! – dörmögött hörgő hangon Petra. Minden évben ugyanezt a cirkuszt csinálod! Hogy lehet valaki ennyire ügyefogyott! Még egy fenyőt sem vagy képes normálisan felállítani… Másról nem is beszélve…
– Fogd már be, jó! – rivallott vissza István. S újult erővel nekifogott a karácsonyfa állítás nemes ívű feladatának. Másodszorra már siker koronázta próbálkozását, s a sudár fa büszkén húzta ki magát a szoba közepén felállított tribünön.
– Éva merre kószál? Igazán segíthetne ő is a díszítésben – sziszegett harsányan István.
– Elment a barátnőjéhez. Nemsokára megérkezik.
– Agyamra megy már ez a laza liberalizmusod! Legalább karácsony napján itthon lehetne időben.
– Ugyan, ne morogj már annyit! Azt a pár díszt egymagad is fel tudod tenni!…
Lassacskán a horizont alá bukott a nap sárguló korongja. Hamar sötétedik már ilyen tájban.
Az égen komor felhők gyülekeztek, s odakint dermesztő hideg szél járta át mindazokat, akik az utcán voltak kénytelenek eltölteni ezt a hírneves estét…
– Pista, összeszedted már az ajándékokat? – törte meg a csendet dörgedelmes hangon Petra. Időközben Éva is hazaérkezett. A nagyobbik szobában gyülekeztek egytől egyig – epekedve várva ki-ki a maga Jézuskáját…
– Hát akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! – hadarta el egyszerű köszöntőjét Petra…
Ám ekkor hirtelen valami nagyon különös, a B. család számára kissé szokatlan esemény történt.
A kis Gergő ugyanis egy ügyes-gyors, macskára emlékeztető mozdulattal a karácsonyfához lépett, s leszakított róla három darab szaloncukrot. Odament anyjához, apjához, nővéréhez… és a kezükbe nyomott egy-egy darabot belőle.
– Ezt az én Jésuskám hosta nektek. Fogadjátok seretettel!
Egy pillanatra elveszett az idő fonala körülöttük. Néma-értetlen megdöbbenés ütött tanyát mindnyájuk arcán. Úgy rémlett, mintha az ég angyalai is bekukucskálnának szobájuk ablakán egy-egy árva pillantás erejéig…
… S ekkor (talán?) mindannyian megértették a karácsony igazi üzenetét…
Bognár László közíró. Nagykanizsa, 2016.12.15.
(A történet 2015-ben játszódott Nagykanizsán)
A nagykanizsai GE gyárában irodista körökben terjedő információk szerint a jelenlegi leépítések csak a jéghegy csúcsát jelentik, úgy tudni a most elküldötteknél jóval többen kerülhetnek az utcára.
Mintegy húsz, a LED fényforrás részlegen dolgozó munkatárstól vettek érzékeny búcsút a kanizsai GE-ben – értesült a Zalai Hírlap.
A lap szerint, a kirúgásoknak nem a mértéke riasztó, hanem az a tendencia, amit mindez a jövőre vetít.
A kanizsai General Electric gyárában elterjedt egy belső tájékoztató levél, amiben szó volt a várható létszámleépítésről, így erre valamilyen szinten számítottak is a dolgozók. A ZH úgy tudja, több évtizede ott dolgozó munkatársak is lapátra kerültek. Természetesen a dolgozók végkielégítést és egyéb juttatásokat kapnak, de ez aligha vigasz a most elbocsátottaknak.
A ZH érdeklődésére küldött GE válaszból annyi derült ki, hogy most nem csoportos létszámleépítésről van szó, a teljes létszám körülbelül egy százalékát küldték el.
Mindeközben az Átlátszó cikkében arról számol be, hogy különféle manőverekkel igencsak kiemelkedő bevételt ért el a GE. Az írás címe rendkívül beszédes. Így szól:
Kevesebb mint 2%-os társasági adó? Csak a pálmafák hiányoznak a GE Hungary tavalyi beszámolójából.
Gondoltam egyet, felhívtam páromat Évit, és közöltem Vele hogy munka után elmegyünk vásárolni játékokat és különböző használati tárgyakat, amit elviszünk a Kanizsai Dorottya Kórház gyermekosztályára.
Nagyon tetszett neki az ötlet.
Így is tettünk. Bevásároltunk, becsengettünk szépen, elmondtuk, hogy hoztunk egy kis ajándékot a gyerekeknek. Nagyon örültek.
Azt hitték valamilyen alapítványtól jöttünk, mikor közöltük, hogy nem, mi csak magánszemélyként, nagyon meglepődtek.Nagyon kedvesek voltak velünk.
Az orvos is, nővérek is. A kisebb gyerkőcök már nem jöhettek ki, hogy beszélgethessünk velük, (gyermeki időben már késő volt) a nagyobbak kicsit szégyenlősek voltak, de hamar megbarátkoztunk.
Megnézhettük a karácsonyfájukat is, fotózhattam, de megkértek, hogy ne töltsem fel közösségi oldalra, így ezeket a képeket nem tudom megmutatni, ezek nekünk maradnak emlékek.
Vittünk gyümölcsöt is, az nem került rá a képre, útközben jutott eszünkbe, hogy biztos örülnének neki.
Szomorú dolgok, de egy kicsi mosolyt csalhattunk az arcukra. Egy anyuka jött ki a szobából, nézte hogy mit vittünk.
A kislánya messziről mutatott egy kis zebra figurára.
– Tessék csak elvinni és amikor meggyógyult haza is viheti a
gyerkőc! – mondtuk nekik.
A kislány mosolygott az arca előtt lévő párna mögül, az anyuka pedig szomorkásan, de mosolyogva suttogta:Köszönöm…
Na ez a köszönöm az, amiért megérte elmenni és segíteni. Tudod mennyibe került az a kis zebra? 100ft-ba…
Ez a köszönöm az, ami elindított bennem-bennünk valamit.
Ez a köszönöm az, amiért megyünk jövőre is, utána is, és utána is.
Sőt! Jövőre többen megyünk, és több helyre!!
Idén kevés idő jutott ilyen célra, de jövőre talán nagyobb volumenű dolgot is tehetünk!Mindenkinek békés, szeretetben gazdag boldog karácsonyt kívánunk!
Kisházi Gergely, Kelemen Éva.
Köszönjük, hogy segíthettünk!
A Nagykanizsai Rendőrkapitányság nyomozói egy 21 éves helyi fiatal ellen javasoltak vádemelést.
A gyanú szerint a fiatalember szeptember 18-án 1 óra körül Nagykanizsán, a Fő úton támadt rá egyik ismerősére, akit előbb lökdösni kezdett, majd többször megütött a fején.
A sértett a bántalmazás következtében nyolc napon túl gyógyuló, arccsonttörést szenvedett.
A Nagykanizsai Rendőrkapitányság nyomozói a 21 éves helyi férfi ellen súlyos testi sértés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott nyomozást befejezték, az ügyben keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldték meg az illetékes ügyészségnek – adta hírül a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság.
Magyarország erősödik, közel négy éve folyamatosan emelkednek a reálbérek, 46 hónapja töretlen az emelkedés – mondta Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatait kommentálva sajtótájékoztatón kedden Budapesten.
Hozzátette:
a reálbér-növekedés főként az adócsökkentéseknek, az alacsony inflációnak, és a kormányzati intézkedéseknek, kiemelten a munkahelyvédelmi akciónak köszönhető. A novemberben megkötött, hat évre szóló bérmegállapodás további emelkedést vetít előre – tette hozzá.
Hozzátette:
a reálbér-növekedés főként az adócsökkentéseknek, az alacsony inflációnak, és a kormányzati intézkedéseknek, kiemelten a munkahelyvédelmi akciónak az eredménye. A munkahelyvédelmi akció kedvezménye 470 milliárd forintot tesz ki. Kedvezőnek nevezte, hogy mind a verseny-, mind a közszférában magas növekedés tapasztalható.
Az év első 10 hónapjában 7,4 százalékkal emelkedtek a reálbérek, ami azt jelenti, hogy a családok vásárlóereje átlagosan csaknem egyhavi plusz bérrel emelkedett egyetlen év alatt.
Kiemelte: a novemberi bérmegállapodás további emelkedést vetít előre, a munkáltatói adóterhek csökkentésével a vállalkozókat terhelő adók szintje 2022-re 15,5 százalékkal csökkenhet, ami versenyképes lesz Közép-Európában.
Példaként említette, hogy egy kétkeresős családnál, ahol mindkét szülő minimálbéren dolgozik, 2018-ra egy gyermek esetén 36 ezer forinttal, két gyermeknél 46 ezer forinttal, 3 vagy több gyerek esetében pedig 53 ezer forinttal nő a nettó kereset – ismertette.
A garantált bérminimum esetén egy kétkeresős családnál, ha mindkét szülő a garantált bérminimumot keresi, 2018-ra egy gyereknél havi 68 500 forinttal, két gyerekkel 78 500 forinttal, 3 vagy több gyerek esetén 85 ezer forinttal nő a nettó keresetük.
Az államtitkár aláhúzta: a béremelésekkel 1,2 millió munkavállaló vihet többet haza 2017 januártól, amellyel a háztartások fogyasztása is emelkedik. A növekvő fogyasztás a gazdaság élénküléséhez járul hozzá. A tárca számításai szerint a minimálbérek erőteljes emelése a vállalkozásokat arra készteti, hogy a magasabb bérkategóriába tartozó dolgozóik bérét is tovább emeljék.
Szólt arról is, hogy a társasági adó is jelentősen csökken, egységesen 9 százalékra, emiatt kisebb teherrel kell számolni a munkaadóknak, és ez kompenzációt jelenthet a béremeléshez. MTI
Hétfőn délután a nagykanizsai Horváth Valéria ” Ahogyan Én Látom ” című fotó kiállítása nyílt meg a Rozgonyi utcai óvodában.
A megnyitót az óvoda nagycsoportosai által előadott betlehemi történet vezette be, majd ez után Lengyák István (Pista bácsi) mondott direkt gyerekek számára megírt megnyitó beszédet. A tárlat január 17-ig tekinthető meg az oviban.
(Kép és szöveg: Pusztafi Attila)
Horváth Valéria fotóit Olvasóink is sok-sok lájkkal „jutalmazták” a delzalapress.hu valamint KanizsaPress Facebook oldalunkon 🙂
Nagykanizsán december 13-án 15 óra 30 perc és 17 óra 50 perc között, a Sugár út 16/A. szám előtti útszakaszon egy ismeretlen személy az általa vezetett ismeretlen forgalmi rendszámú és típusú járművel, kikerülés közben nekiütközött egy a parkolóban álló, üres, lezárt állapotban lévő, bordó színű, Citroen Berlingo típusú személygépkocsi bal oldali visszapillantó tükrének. A baleset után az ismeretlen személy adatai hátrahagyása nélkül távozott a helyszínről.
Az eset körülményeinek tisztázása érdekében kérjük, hogy aki látta a balesetet vagy arról információval rendelkezik, jelentkezzen a Nagykanizsai Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályán, vagy hívja a 06-93-312-190-es telefonszámot, illetve névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést az ingyenesen hívható 06-80-555-111-es „Telefontanú” zöldszámon, valamint a 107-es vagy a 112-es díjmentesen hívható segélyhívószámok valamelyikén – olvasható a police.hu-n.
Az ónos szitálás is elég ahhoz, hogy veszélyesen csúszóssá váljon az útburkolat – hívta fel a figyelmet az M1 aktuális csatorna hétfő délelőtti műsorában Tóth Tamás meteorológus.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat a hétvégén több megyére, járásra is adott ki figyelmeztetéseket, riasztásokat az ónos eső veszélye miatt. A rendőrség is felhívta a figyelmet, hogy több útszakasz, köztük autópályák burkolata is csúszóssá vált. Az elmúlt hétvégén több mint 140 olyan baleset történt, amely sérüléssel, halálos áldozattal járt.
Tóth Tamás, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa elmondta: az ónos csapadék a meteorológus szakma számára is kihívást jelent, mert a kis területet érintő, nagyon kis mennyiségű – sokszor méréshatár alatti – csapadék szinte előrejelezhetetlen.
Közölte: jelentős csapadék a következő napokban nem várható, előfordulhat viszont hószállingózás, így lehetnek olyan helyek, ahol vékony hólepel kialakulhat karácsonyra is. MTI
(Fényképek: archív. Ónos eső Nagykanizsán 2016. január 6-án. Fotók: MTI/Varga György)
December 13-án a Halis István könyvtárban 17 órakor immáron 17. alkalommal jöttek össze az irodalom és a könyvek szerelmesei. Megjelent a 17. Kanizsai Antológia és ennek kapcsán a könyv íróit látta vendégül a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata.
Az ünnepségen megjelent írókat, költőket és az érdeklődőket Balogh László önkormányzati képviselő az OKISB elnöke köszöntötte.
– Kedves mindnyájan! A Kanizsa Antológia immár a 17. kötetét és az alkotókat köszöntjük a mai napon. Sok szempontból is büszkék lehetünk rá, hiszen 2005-ben indult el ez a történet. Ez az antológiasorozat kifejezi azt, hogy pezsgő irodalmi élet zajlik Nagykanizsán, amely munkát ez a sorozat is fémjelzi. Szeretettel és jó szívvel köszöntöm a kanizsai irodalmár alkotók 17. közös munkáját. A kanizsai kultúránk felemelkedését hisszük és várjuk. És most a legfontosabb, hogy az alkotókat köszöntsük tisztelettel, mert ők a mi lélegzésünket is érzik. Természetes, hogy a látókörünkben a világ közepe, a centrum, a szív, önmagunk, a mi Kanizsánk. Köszönjük nekik, hogy hozzájárulnak művészeti gazdagságunkhoz. Lehetünk és legyünk is büszkék arra, hogy gazdagok vagyunk irodalmár alkotóink számában és sokszínűségében.
Balogh László köszöntő sorai után Lehota M. János esztéta, mondta el gondolatait erről az antológia könyvek sorozatról.
– Minden alkotónak, szerzőnek nagy szeretettel köszönöm, hogy eljöttek és hogy alkotásokat küldtek a város legújabb antológiájába. Két gondolatot szeretnék elmondani és megosztani önökkel. Az első talán a legfontosabb, amit minden évben érdemes újra és újra elmondani, hogy sokan vagyunk és gazdag a városunk. És ezt érdemes minden alkalommal elmondani. „Arckép” az alcíme az antológiának, ami azt jelenti, hogy művészi kép önmagunkról. Egy tükörkép önmagunkról. Ha belenézünk a tükörbe, akkor lássuk, hogy hol tartunk. Ez az antológia lehet egy olyan platform, ahol mindannyian, akik itt szerepelnek, azok egy picit a világ részévé is vállnak, és ez által meg tudják mutatni önmagukat. Több mint negyven alkotó szerepel 200 oldalon ebben a könyvben. Az antológiának a kezdetek óta ez a célja, hogy lehetőséget adjon egy közös térben való együtt dolgozásra. Lehet tanulni is egymástól.
Nagykanizsán ma 40 olyan alkotót tudunk felmutatni, akiknek írásai ebben az antológiába bekerülhettek. Egy 50 000-es városban 40 alkotó az nagyon szép szám. És nem fogytunk, hanem növekedtünk. Ez a legnagyobb büszkesége a városnak. Abban a rohanó világban, ahol ma élünk, leül valaki egy percre, és szakít egy kis időt arra, hogy egy holt feleslegesnek gondolt kultúrát művelje, az mindenképpen azt mutatja fel, hogy érdemes itt élni ebben a városban és érdemes itt alkotni.
A másik fontos gondolat pedig az, hogy ma mindenki keresi azt a lehetőséget, ahol meg tud szólalni. És ahol el tudja érni a másik embert, meg tudja szólítani. És az antológia ebben segít az íróknak. A könyv idei válogatása is rendkívül színes. Az írásokban az identitás kérdései, a létkérdések témái kerültek előtérbe. Biztos, hogy ennek is van üzenete.
Majd Kardos Ferenc felelős szerkesztő beszélt arról, hogyan válogattak a sok beérkezett alkotás közül, hogy minden eddiginél nívósabb írások kerüljenek bele ebbe a mostani antológiába. Az ünnepség végén Kardos Ferenc az újonnan megjelent 17. Kanizsai Antológia szerzőinek nyújtott át kettő-kettő darab tiszteletpéldány könyvet. Majd az alkotókat és az érdeklődő vendégeket vendégül látta a könyvtár vezetése egy pohár italra és szendvicsre. (Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)