Tenyeremben a csillagok – A kanizsai Varga Anita verse

Nagykanizsa

Varga Anita

(Fotó: S. Varga György/KanizsaPress)

Tenyeremben csillagok

Gyűrött emlékek hada sorban áll
Az éjjeli égbolt csillagokat vár
Ám azok nem ülnek fel az égre
Lehullottak, és ráhullottak egy kézre.

Az én tenyerembe estek a csillagok
Olyanok, mint a versben élő szótagok
Gyengéden tartom, és csodálva nézem őket
Megidéznek eltűnt, talán sosem volt időket.

Ráfújok a fényes, apró csillagokra
Feltapadnak az égre, mint egy tintafoltra
Melléjük oson a kerek telihold
Ilyen szép az égbolt, még sosem volt.

Gyűrött emlékek hada sorban áll
Az éjjeli égbolt csillagokat vár
Ám azok nem ülnek fel az égre
Lehullottak, és ráhullottak egy kézre.