Én csak egy költő vagyok – A nagykanizsai Varga Anita verse

Kultúra

Barátom, a vihar, és a villámok
Fényárba öltöztetik az éji eget
Az esőcseppek esnek, mint gyémántok
Ragyogják, akár a szavak a költészetet.

Barátom, a szél, mely hajamba kap
Repíti reményeim, és gondolatom
Szárnyain utazik, s viszi vágyamat
Ami aztán ott ragad egy csillagon.

Barátom, a fa, erős a gyökere
Olyan, mint bennem az öntudat
Rímekből él lelkemben az élet
És súgja: poétaként járjam utamat.

S egyedül az égen a csillagok
Világítanak, mint a verssorok
Hozzájuk az ihlettel szaladok.

Értik ők, hogy én csak egy költő vagyok
Másom nekem nincs, amit adhatok
Lelkemből lelkekbe rímeket rakok.

Lelkemből lelkekbe rímeket rakok
Másom nekem nincs, amit adhatok
Értik ők, hogy én csak egy költő vagyok…