A dombon – A nagykanizsai Varga Anita verse
A dombon
Hazafelé jövet felnéztem az égre
A lemenő napnak bíbor-lilás fénye
A napsugár kószán szökött
Táncolt a felhők fodrai között.
Enyhe meleg szellő fújni kezdett
A szeretet így járja át a lelket
Tavaszi fáknak zörrenő levelei
A megújulás apró hírnökei.
Felmentem egy közeli dombra
(Szemem jobban lásson a horizontra)
A színek játéka sokáig nem eresztett
Észre sem vettem: az eső csepergett.
Én pedig csak álltam és néztem az eget
Boldog voltam: láthattam azt a kegyet
Amit a természet az ember elé lerak
Este lett, a Nap átadta helyét a Holdnak.
Hazafelé jövet felnéztem az égre
A lemenő napnak bíbor-lilás fénye
A napsugár kószán szökött
Táncolt a felhők fodrai között.
