Helyi védelem alá kerülnek Nagykanizsán

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése 126/2/2017. (VIII. 31.) számú határozatával döntött az alábbi objektumok helyi védelem alá helyezésére irányuló eljárás megindításáról:

  • Csány u. 2. lakóház,
  • Kinizsi utca 58. egykori kápolna-épület,
  • Ady utca 41. egykori transzformátorház,
  • Szent Mihály szobor (Kiskanizsai templomkert),
  • Városcímeres emlékkő (Csónakázó-tó bejárat),
  • Fakereszt (Szent György út déli végén),
  • Kőkereszt (Kishegyi út, 32372 hrsz.),
  • Batthyány címer (Erzsébet tér 1.),
  • Rózsás János emléktáblák (Csengery u. 52.),
  • Mecsi József emléktábla (Király u. 47.),
  • Üveggyár emléktábla (Vár u.),
  • Kálvin János dombormű (Református templom),
  • Piarista iskola neves tanulói emléktábla (Sugár u. 11.),
  • Piarista iskola híres tanárai és diákjai emléktábla (Sugár u. 11.),
  • Gépipari technikum dombormű (Sugár u. 11.),
  • Winkler-Zsigmondy Technikum emléktábla (Sugár u. 11.).

(Városcímeres emlékkő a Csónakázó-tó bejáratánál. Fotó: Hello Kanizsa – Facebook)

A helyi védelem alá helyezési szándékot Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a településkép védelméről szóló 28/2017. (IX. 05.) önkormányzati rendelete értelmében a döntést megelőzően 15 napra közzé teszem.

Nagykanizsa, 2017. november 9.

Dénes Sándor
polgármester

(Forrás:nagykanizsa.hu)

Emléktáblát állítottak Rózsás János írónak, történésznek Nagykanizsán

Születésének 90. évfordulója és a Gulag-emlékév alkalmából emléktáblát avattak kedden a Gulagot megjárt Rózsás János író, történész egykori nagykanizsai lakóházának falán.
Az 1926-ban Budapesten született, gyakran a “magyar Szolzsenyicinnek” nevezett író, történész, a Gulag lexikon szerzője 2012-ben bekövetkezett haláláig élt a nagykanizsai Csengery utca 52. szám alatti házban. A város önkormányzata – a tábla szövege szerint – “a szovjet rabtáborokba hurcolt sokszázezer magyar helyett szóló díszpolgárának” állította a Gulag-emlékévhez kapcsolódóan az emléktáblát, amelynek leleplezésekor Dénes Sándor polgármester (Fidesz-KDNP) azt mondta: Rózsás János olyan ember volt, aki segítette sorstársait, kutatott az eltűntek után, és szólt mások helyett is.
 

nagykanizsa rózsás jános író

(Fotó: YouTube)

 
A polgármester felidézte, hogy Rózsás János 1944-ben, 18 évesen került szovjet hadifogságba, ahonnan csak 1953 telén szabadult. A rabságban eltöltött idő alatt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, és szabadulása után a KGB arra próbálta rávenni, hogy a később Nobel-díjassá lett barátja “cáfolataként” írja meg az “ellen-Gulagot”. Ehelyett megírta Keserű ifjúság című könyvét, amely először csak Münchenben jelenhetett meg 1986-ban.
Dénes Sándor emlékeztetett arra is, hogy az író, történész olyan ember volt, aki “a világot és a létezést nem engedte elvenni és eltörölni”, az emléktábla is a kiállás, az emlékezés és az emberség jelképe.
 
A nagykanizsai emléktábla leleplezésén jelen volt az egykori Gulag-rab fia, Rózsás Antal, valamint a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének zalai és nagykanizsai vezetői.
Rózsás János 1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta, az volt a vád ellene, hogy önként harcolt magyar leventeként a Szovjetunió ellen.
 
1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában. Itt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval, akivel három évet töltöttek együtt.
 
Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta.
Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a Gulag lexikon és 2005-ben a Leventesors.

 
Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével tüntették ki. 2011 augusztusában vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) a Gulag szörnyűségeinek – az egyetemes történettudománynak fontos forrásanyagot jelentő – kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életútja elismeréseként. MTI