Kanizsai húsvéti népszokások

“A kanizsai húsvét szokásairól ezt írta Kerecsényi Edit, múzeumunk egykori igazgatója:
Húsvétvasárnap a háziasszony a korai mise után megszenteltette a díszes szőttessel vagy damaszt szalvétával letakart kosárban magával vitt, nagyszombaton megfőzött füstölt sonkát, tormát, piros tojásokat, kalácsot, kenyeret és sót.
Egyesek mindenből csomagoltak és szenteltettek egy keveset, amit az ünnepi asztalra szántak.
Az asztalt mindenütt gondosan megterítették, majd kellemes ünnepeket kívánván ünneplőben költötték el a reggelit.
A morzsákat gondosan összesöpörték, a tojáshéjat is összegyűjtötték, majd elégették, vagy a baromfinak adták.
A sonka csontját az eresz alá dugták, hogy megóvják a házat a villámcsapástól és más veszedelemtől.”
(Forrás: Nagykanizsa anno)

“A húsvéti népszokások legtöbbjénél a tojás, főként a díszített, a hímes tojás a szokások elengedhetetlen tartozéka. Kanizsa környékén a hímes tojás kétszer kap fontos szerepet – hangsúlyozta Száraz Csilla.

– Először vasárnap délután, amikor a keresztszülők vagy a szomszédok ajándékozzák, másodszor húsvéthétfőn vagy a húsvétot követő úgynevezett mátkáló vasárnapon. Ekkor a fiatal lányok cserélnek legkedvesebb barátnőjükkel hímes tojást, ezzel életre szóló barátságot, mátkaságot, komaságot fogadva egymásnak.

Általános szokásként élt Zalában és Somogyban, hogy a keresztszülők húsvétkor megajándékozták keresztgyermekeiket.

A 20. század első évtizedeiben ez az ajándék hímes tojás és alma volt. A két világháború közötti időszakban a tojás mellé gyakran került narancs, vásári mézesbáb, apró csokoládé, az 1960-as évektől játék, könyv és dísztárgy is.

Kiskanizsán egyik évben a keresztanya látogatta meg keresztgyerekét, a következő évben pedig fordítva történt. Sármelléken fehérrel hímzett „pirostojásos kendőben” vitte a keresztanya az egyszínűre festett tojást, Nemespátrón pedig húsvétvasárnapján, a délutáni istentisztelet után a templom előtti téren ajándékoztak.

A kislányok a legszebb hímes tojást félretették mátkatojásnak, a többivel pedig játszottak: kisasszonyosat, cicásat vagy labdáztak velük. A keresztanyáktól kapott „mátkatojásokat” cserélték egymással a jó barátnők, akik egész életükben magázták, és mátkámnak szólították egymást.” – olvasható többek között Bakonyi Erzsébet cikkében a Kanizsa Újságban.

Nagykanizsán a fiatalok körében szerencsére még most is divat a lányok locsolása Húsvétkor. Találtunk is egy jó kis tavalyi akció videót egy kanizsai locsolkodásról.

Szólj hozzá a Facebookon!
   
loading...