Nagykanizsa.
Ügyeimet intézem.
Közelebbről Mező gimi és a Péterfy iskola és környéke.
Becsöngettek….
Vagy mégsem??
Még csak a másfél hét telt el az iskolából, igaz, van, akinek annyi se.
Coop bolt. Gyerekek, mert azok, hajléktalanok módjára ücsörögnek, terpeszkednek. A járdán egy kis dundi kisfiú sétál, kezében szatyrot lóbál, jól látszik, talán 10 éves, ha lehetett. Hol vannak a szülei? Ha beteg, mit keres az utcán?
Megmondom őszintén, ha az én gyerekem lenne, úgy vágom nyakon, azt sem tudja fiú avagy lány. De nem tesz ilyet. Ő délután 4-ig ott van az iskolában.
Elgondolkodtató, hogy vajon délelőtt 10 órakor miért bandázhat egy gyerek az utcán, miközben szülők egy sora kesereg, hogy szegény gyermeknek 6 órája van. Akkor ezt most nem értem? Bemegy az órára? Nem megy be? Fogja magát kisétál? A szüleik tisztában vannak, hol van a gyerek? Ha nincs órája miért nem haza megy?
Beülök az autóba. Én viszont hazamegyek. Azért a zebrán még átengedek 2 diákot. Táskájuk a hátukon..kéz a kézben.
(Írta: Egy édesanya)