Wakeboardozásom története
Talán egy évvel ezelőtt már bemutattuk a Gyékényesi- tó legújabb és egyben legmenőbb attrakcióját, az X2.0 Cable System Wakepark-ot. Első hallásra bonyolult, úgyhogy hívjuk inkább Wakeboard-parknak, úgysincs sok a környéken. Szóval tavaly már ismertté vált, hogy egy új technológiai háttérrel felállított wakeboard pálya költözött a tóhoz egy maroknyi kanizsai fiatal, Horváth Gábor és Novák Tamás munkájának köszönhetően.
Aki nem túl jártas a témában: a wakeboard gyakorlatilag egy kötött pályás „vizisí”, csakhogy ez egy deszkával történik. A sportág „hidegebb ikertestvére” a snowboard, amit szélesebb körben ismernek és űznek. A lényege, hogy egy lineáris vonalon közlekedő vontatóeszköz (változó sebességgel) egy kijelölt pályán húzza végig a hullámlovasokat, miközben különböző trükkök bemutatására is lehetőség nyílik.
Már egy éve terveztem, hogy kipróbálom
Mire elszántam magam idén, és kihasználva a kánikulát – továbbá jobb fürdőzési lehetőség híján – ellátogattam az alig 20 km-re található tavi pályához. Mindjárt az elején le kell szögezzek két dolgot: abszolút távol állt tőlem eddig az extrémsport, mint fogalom és életembe nem volt síléc/board a lábamon. Elhatároztam, hogy kibúvók keresése helyett, megnézem magamnak, lesz ami lesz.
Mint a legtöbb ember, én is arra számítottam, hogy tele lesz profi, túlzottan magabiztos, összeszokott csapatokkal, akik főleg koptatni tudják csak az amatőrök egóját és lelkesedését. Érkezésemkor egyetlen másodpercre ez beigazolódni is látszott, majd egy perc után saját magamtól kértem elnézést a buta, magyaros, alaptalan feltételezésem miatt. A helyszínen sportoló, várakozó, bámészkodó emb
erek kétségkívül fiatalabb célcsoport tagjai, viszont kb. 30 éves szórással: vagyis tizenéves gyerekektől ötvenes felnőttig kortól, nemtől, felekezettől, sőt egészségi állapottól függetlenül mindenkit találhattam. A legmeglepőbb ezen belül ugyancsak két dolog volt: egy részük ismerősként köszöntött, a másik részük pedig idegenként, de nagyon kedvesen. A kezdetleges pillanatnyi feszültségem nagyjából egyetlen perc alatt a múlté lett.
Horváth Gábortól, a pálya egyik üzemeltetőjétől és a sport oktatójától azt is megtudtam, hogy a jelenlevők nagy többsége aznap volt kint először, egy szűkebb kör viszont egy éve kijár rendszeresen. Döbbenetes volt, mert a látottak alapján nehezen volt hihető, hogy a látszólag nehéz és technikás sportot hogyan lehet ilyen rövid idő alatt elsajátítani. Nem sokkal ezután már tudtam…
Én, és a deszka
Gábor kíméletlenül profi. Egy perc alatt átlátja a felállást, és azonnal instruálni kezdett. A pálya szélén egy gyorstalpaló oktatást tartott, még emészthető mennyiségű információval. Mivel semmi síelési alapom nem volt, különösen zöldmezős projektnek számítottam az oktatómnak, ezért igyekeztem minél jobban koncentrálni. Ebből az első próbálkozásoknál szinte semmit nem profitáltam, de arra egyből rájöttem, hogy nincs időm, lehetőségem a vízben agyontaktikázni, túlszámítani magam. Miután kijöttem az egyébként pofátlanul jó minőségű, tiszta, és elképesztően kellemes hőfokú vízből, a srácok felismerve bennem a „gátlásos sportolót”, inkább arra kezdtek ösztökélni, hogy a hallottak elraktározása mellett arra koncentráljak inkább, hogy „csak akarjak felállni, és menni előre”.
Ez egy ösztönsport, ami a mozgásunkba eleve kódolva van, csak szabadjára kell tudni engednünk.
Meglepő módon, mikor az ember saját reflexeire és a víziójára fókuszál sokkal hatékonyabb tud lenni. Második vízre szállásom során már felálltam, és majdnem fél pályáig jutottam. Némi pihenést és ülepedést követően a parton annyi akarat jutott az agyamtól a lábamig, hogy harmadik próbálkozásomkor kétszer végigmentem már a pályán. „Ennyi hát a nagy csoda.”
A parton a profibbak egy emberként bíztattak, és maguk is tanácsokkal láttak el a saját tapasztalataikból merítve, ezzel nemcsak a maradék gátlásomtól megszabadítva, hanem még motiváltabbá téve. A wakebordozás ezáltal egy olyan extrémsporttá vált számomra, amit először csinálok, szeretem is, hihetetlenül kikapcsol, és egyfajta lelki doppingként is szolgál azzal az üzenettel, hogy
mindent meg tudok csinálni, csak akarnom kell.
Szokták mondani, hogy a sport felszabadít és összehoz: hát ez mind igaz volt térben és időben itt.
X2.0 és a környék
A pályának saját parkolója van, ami a falu fő útjáról közvetlenül elérhető. Egy két tábla sokat segítene a tájékozódásban persze, de a folyamatosan bővülő és fejlődő pálya-infrastruktúra bizonyára ezzel is kalkulál. Ezenkívül van toalett, öltöző is. A legnagyobb vonzereje számomra maga a fiatalos, plázs jelleg: kiszolgáló egység, teraszos elrendezésben Gábor által készített 
menő fabútorok adnak helyet a pihenő sportolóknak, valamint az őket kísérőknek. Újdonság idén, hogy a komfort érdekében néhány függőágy is az ide látogatók kényelmét szolgálja, ahonnan pazar látvány tárul elénk: a tó festőisége. A felszerelés többféle méretben érhető el teljes körűen, így a fürdőruhán kívül mással nem kell készülni. Esetleg célszerű magunkkal vinni ételt, italt, ugyanis az egyesületben üzemelő hely nem rendelkezik egyelőre vendéglátói szolgáltatásokkal. A placc területe nem nagyobb egy 50 négyzetméteres lakásnál, de nem is indokolt nagyobb hely. Ezáltal hangulatosabb is, másfelől amúgy is bejelentkezés szükséges a használathoz, tehát nem alakul ki indokolatlan tumultus. A pálya minden szabványnak megfelel, biztonságos és modern. Aki túl korán szerelembe esős típus, az kapásból tud eszközt is vásárolni. A pályahasználat és annak díja kifejezetten felhasználóbarát: itt nincs percre vagy körre kimérve a használat.
A srácok üzleti koncepciója, hogy fél napos használatra biztosítják a mozgást, így mindenki annyit megy, amennyit bír. Ez nemcsak versenyképessé teszi a használati díjat, hanem a tanulást is felgyorsítja.
Nekem például csak munka után van időm erre, de két fél délután elég volt ahhoz, hogy a második alkalommal már szlalomozzak és majdnem meg is fordultam. Másnak ennél kevesebb idő is elég: a minap épp egy negyven körüli boardossal találkoztam ott, aki szinte hiba nélkül körbemegy már a pályán. Aznap kezdte…
Ezért a félnapos élményért, a profi háttérért, a klassz környezetért egyáltalán nem sok 5+1 ezer forint.
Kiváló panoráma
Sportszerelem
Nem azt mondom, hogy olcsó időtöltés, de állítom, hogy nem is drága. Manapság egy kerékpár, egy fitneszbérlet, vagy futballmez sincs ingyen, ha pedig a síeléshez hasonlítom szinte egyenesen nevetséges is. Ráadásul mindez a kommersz sportágakhoz tartoznak. A wakeboardozás egy különleges sport, ami élményt nyújt a mozgáson felül. És még csak nem is kell érte másik országba, vagy megyéken át utazni.
Amennyire zárkózottan álltam eddig az „extrémsportokhoz”, annyira vagyok biztos abban immáron, hogy nyaranta, havonta egyszer biztosan fogok még időt szakítani erre…
