Cseresnyés: „A hazugság profétái ma is jólfésült üzletemberekként oktatnak ki minket demokráciából”

Az 1945 és 1956 között a Szovjetunióba elhurcolt mintegy 800 ezer magyarnak állít emléket a Veritas Történetkutató Intézet által összeállított vándorkiállítás, amely péntektől Nagykanizsán látható.
A Halis István Városi Könyvtárban tartott megnyitón Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője egyebek mellett arról beszélt, hogy hosszú ideig hallgatni kellett arról, mi is történt mintegy 800 ezer magyarral. „Hazánk évtizedeken keresztül a másoknak való kiszolgáltatottság, a kollaboráns árulók által irányított elvtelenség vadászterülete volt, ahol emberek százezrei, milliói szenvedtek.” A gulág táboraiba kényszerítettek megaláztatása és iszonyata ugyanakkor a mély hallgatás miatt vált a feledés áldozatává – hangoztatta.

gulag
Az államtitkár úgy fogalmazott: „a kommunizmus és annak itthoni és európai bérencei, még ma is nagyhangú utódai a legembertelenebb eszme képviselői”, akik nem nyerhetik el a történelem megbocsátását. „A hazugság profétái ma is jólfésült üzletemberekként oktatnak ki minket demokráciából”, Brüsszelbe futnak, hogy feljelentsék Magyarországot, és közben szellemi fölényt tulajdonítanak maguknak a kultúra, a művészet és a tudomány számos területén.
A tét ma már Európa léte – idézett Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi, tusnádfürdői beszédéből az államtitkár, aki kitért arra is, hogy a 2012-es békemenet után, amely „azt üzente a világnak, hogy hagyjátok békén Magyarországot”, ma még nagyobb veszély fenyeget.
„Nyugat felől a kötelező betelepítési kvóta, dél felől az államhatárt akár erőszakkal is áttörni hajlandó tömeg”, ezért meg kell védeni a kultúránkat, a gazdaságunkat, a biztonságunkat, a demográfiai viszonyainkat. Ezért kell október másodikán, a népszavazáson nemmel voksolni – hangsúlyozta Cseresnyés Péter.
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének apropóján megnyílt nagykanizsai kiállításon Szakály Sándor, a tárlatot létrehozó Veritas Történetkutató Intézet igazgatója azt mondta: annak a múltnak egy szeletét kívánják bemutatni, amelyről évtizedeken keresztül nem beszélhettünk. Holott a 20. századi történelem egyik legtragikusabb korszakáról van szó – emelte ki a történész.
Szólt arról, hogy a történelmi Magyarország területéről elhurcolt mintegy 800 ezer katona és hadifogolynak nyilvánított civil közül 200-250 ezer soha nem tért haza. Akiket később hazaengedtek, azokat is az „ÁVH katonái” fogadták, és sokuknak ezután a hortobágyi vagy recski rabság jutott.
Szakály Sándor kitért arra is, hogy a tablóképekből álló, Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1945-1956 című kiállításnak angol, német, ukrán, román, szerb, szlovák és cseh nyelvű változata is készül, amely igyekszik megmutatni más nemzetek számára, hogy mi történt a gulágon, illetve a gupvinak nevezett hadifogolytáborokban. MTI

(Fotó: Wikipédia)

Megkezdődött a kanizsai dödöllefeszt – Videók

Megnyílt péntek este a 13. nagykanizsai bor- és dödöllefesztivál, a dél-zalai város egyik legismertebb rendezvénye.
A kétnapos fesztivál – amelyet Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője nyitott meg – leglátványosabb programjának a szombati szüreti felvonulás és a főzőverseny számít.

nagykanizsa-dodollefesztival-2016

nagykanizsa-dodollefesztival-2016-2

A program szerint szombat délelőtt Nagykanizsa belvárosán vonul végig a szüreti sokadalom, déltől pedig 20 csapat készíti el a hagyományos zalai-vasi ételként ismert dödöllét, és az étkeket mesterszakácsok értékelik.
A belvárosban zajló fesztivál két napjának kísérőprogramjai között helyi kulturális csoportok és országosan ismert előadók koncertjei is szerepelnek, de népi játszótér, kézművesek kirakodóvására, illetve az ország több vidékéről érkezett borházak is várják a látogatókat, akik maguk is megkóstolhatják a sajátos burgonyás tésztaféle különböző variációit. MTI (Fotók/Videó: Vízvári József – Pipás)

 

 

Egy est Nagykanizsán

Ismét fantasztikus fotókat kaptunk ezúttal Kummer Nándortól.

A bravúrosan exponált képek az éjszakai Nagykanizsa életének egy-egy pillanatába engednek betekintést.  Köszönjük szépen!

Továbbra is várjuk Olvasóink fotóit,  információit Facebook oldalunkon privát üzenetben vagy az info@delzalapress.hu e-mail címen.

Következzen egy esti fotós kanizsai séta 🙂

nagykanizsa este 1

nagykanizsa este 2

nagykanizsa este 3

nagykanizsa este 4

nagykanizsa este 5

nagykanizsa este 6

Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Fenyves Márk

Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke augusztus 20-a, nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetéseket és elismeréseket adományozott a kulturális élet kiemelkedő személyiségeinek, köztük a kanizsai születésű Fenyves Márknak.

nagykanizsa fenyves márk 2
A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitűntetést Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Závogyán Magdolna, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára a Pesti Vigadóban adta át a mozdulatművész-táncművész, tánctörténeti és táncelméleti kutató, az Orkesztika Alapítvány elnöke és kurátora részére.

Fenyves Márk Orkesztész – mozdulatművész – vizuálisművész – pedagógus, tánctörténeti és táncelméleti kutató 2016-ban 25 éves táncművészeti pályafutása, a 25 éves Orkesztika Alapítvány és a 20 éves Magyar Mozdulatművészeti Társulat évfordulója kapcsán, az elmúlt negyedszázad során kifejtett meggyőződésből végzett értékmentő-komplex szakmai tevékenysége elismeréséül ítélték meg az állami kitüntetést.

Önzetlen munkája által létezik az 1950-ben politikai okokból betiltott, mára 104 éves – legrégebbi hagyományú – modern tánc intézmény, a Dienes Valéria által 1912-ben alapított Orkesztika Iskola és a magyar mozdulatművészet műfaja, melynek feltárása, feldolgozása, elismertetése és fejlesztése érdekében fejt ki sokrétű tevékenységet – ezen érdemeit értékelték a döntéselőkészítők és döntéshozók.

nagykanizsa fenyves márk 1

Fenyves Márk az általános iskolai tanulmányait még Nagykanizsán, a Péterfiben végezte, majd a középfokú tanulmányok Pécsre, a Művészeti Szakközépiskolába szólították, a művészeti oktatás után pedig a fővárosban, a Magyar Iparművészeti Egyetemen végzett  textilesként tervezőművész egyetemi diplomát szerzett textil szakon.

Eck Imre koreográfiáinak hatására érdeklődése a képzőművészet területéről a táncművészet felé fordult. Felsőfokú tanulmányokat folytatva, tudományos fokozatokat szerezve  lett mozdulatművész, esztétikus  testképző – kinetológus, modern tánc pedagógus okleveles tánctanár.

Mára a   Duncan-Dienes Orkesztika Iskola, MOHA-Mozdulatművészek Háza és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Még 1 Mozdulatszínház) alapító tagja, kutatási és művészeti igazgatója, orkesztika tanár (orkesztész), mozdulatelmélet-mozdulatelemzés tanár, tánctörténeti kutató.

Az 1950-ben betiltott magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike.
Táncosként, elsőként az Orkesztika Mozdulatszínház tagja volt (1992-1995), majd a Dekadance és más csoportoké. A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Dr. Dienes Gedeonnal és Pálosi Istvánnal létrehozta a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), Mozdulatművészeti Stúdiót (2001), valamint a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (Még 1 Mozdulatszínház, 1995), melynek művészeti vezetője, táncosa, koreográfusa és látványtervezője.

Pedagógusként 1992-től orkesztikát, mozdulatművészetet, táncelméletet és történetet, művészettörténetet, képzőművészetet tanít Magyarországon és külföldön, 2002–től a PPKE-BTK-n, MTF-n és a SOTE-EFK-n. Külföldön: Moszkvában, Varsóban, Prágában a Duncan Center Conservatoryban tanított.
1994-től szakértőként és előadóként részt vesz több pedagógiai, művészeti, kutatóintézet és múzeum szakmai programjában.

Orkesztika tanulmányokat folytatott Tatai Mária (1991-1995), Keresztúri Ildikó (1992-1993) és Dr. Dienes Gedeon(1995-2005) tanítványa, a mozdulatművészetet eredeti forrásból sajátította el: Berczik Sára növendéke volt (1995-1999), de tovább pallérozódott E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit, Egri Zsuzsa kezei alatt is.
1994-től kortárstánc és klasszikus tánctechnikákkal ismerkedett Gálik Éva, Hargitai Ákos, Fülöp Viktor, Kolozsvári Dóra, Goda Gábor, Lőrinc Katalin, Ide van Heiningen nyomán.

Tudatos hagyományőrzést folytatott az elmúlt évtizedekben, tanult, oktatott, előadott, színházat alapított felismerve egy több, mint 100 éves magyar hagyomány egyediségének értékeit és jelentőségét.

A mozdulatművészet, az orkesztika egy huszadik századi új tudományterület, új esztétikai gondolkodású művészeti ág. Egy ősi energiákat megmozdító, klasszikus és esztétizáló, teljes embert igénylő, tánc és mozdulatforma Európában.
A századfordulón a nyugati kultúra ebben találta meg mindazt, amit a kelet már tudott a mozdulatról. Egyszerre élet stílus -filozófia – út és gyakorlat. Elmélyedve benne megélhetjük a szépséget, a jót, az egészséget és természetességet, azt az eredeti-ősi állapotot amit teljességnek nevezhetünk. A mozdulatművészet egy holisztikus magyar művészeti, pedagógiai és mozdulati irányzat. Elméleti- tudományos, ORKESZTIKÁ-nak nevezett mozdulatrendszerének (szó szerinti fordításban a mozdulatok, a tánc – művészete és tudománya) kidolgozója 1912-ben, egy zseniális gondolkodó Dr. Dienes Valéria volt.
Fenyves Márk 25 éves táncművészeti pályafutása, elméleti munkássága valódi értékmentés.

nagykanizsa fenyves márk 3

Táncosként a Még 1 Mozdulatszínház, mai nevén Magyar Mozdulatművészeti Társulat valamint a Dekadance, Gold Bea, az Orkesztika Mozdulatszínház, a Közép Európa Táncszínház, Horváth Csaba, a Mándy Ildikó Társulat, a Nemzeti Színház, Balázs Mari – ex-Dreamteam és a Feledi Projekt produkcióiban szerepelt. Számos magyar és nemzetközi fesztivál és fellépés résztvevője.

Láthattunk tőle és művésztársaitól sok színt a palettáról: verstánc – mozdulatkórus – misztériumjáték – táncszvít – Babits-est – gyermekdarabok.

Magyar és nemzetközi táncversenyek zsűritagja és közel 15 éven át (1997-2012) aktív résztvevője a magyar táncművészeti szervezetek vezetőségének

Táncelméleti szakemberként lexikonszerkesztő, tanulmányíró, könyvszerkesztő, történeti és elméleti kutató, előadó volt az elmúlt évtizedben (MTSZ, MTT, MTA, ELTE, MTF, stb.). A Mozdulatművészeti Gyűjtemény vezetője (táncgyűjtemény, archívum, könyvtár és videotár). A Dienes Valéria hagyaték gondnoka.
Szakterülete a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélete, története, pedagógiája, gyakorlata. Művészeti és pedagógiai munkássága mellett a tánc elméleti tudományával foglalkozik

Pálosi Istvánnal közösen végzett elhivatott munkájának köszönhetően 1991 óta ez a szellemi és művészeti irányzat újra szabadon gyakorolható. Ma az Orkesztika Alapítvány – MOHA – Mozdulatművészek Háza és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat keretében folytatódik az iskola. Élő hagyomány, mely az amatőrtől a profiig, a tudománytól a művészetig megtestesül az újralapított intézményekben. Otthona a szemléletnek – a különös, a mai kortól talán látszólag idegen – teljességre való törekvésnek, mely egyben egyfajta választ és segítséget nyújthat az elvekben teljességre törekvő ám a valóságban egyre inkább részekre tördelődő jelenünknek.

(Fotók: Fenyves Márk – Facebook. Szöveg: L.I.)

A Panelkirály

nagykanizsa keleti városrész

Tesco autó parkírozóban…

Napsugár közismert figurája Kanizsának, párja a Zalai a Panelkirály. akinek rengeteg pénze volt, okosan mindig tudta merre kell mozdulnia s így rettentő gazdag ember volt. Míg meg nem öregedett élte a életét: gazdag volt, karrierista, mindig jó felé tudott elmozdulni valamelyik párt felé.
Meg akarta venni a Palini kastélyt de azt bejárva, nem kellett neki inkább Palinba építtetett. Na egyik nap, mikor felébredt hatalmas házában, a legújabb holland ágyban, melybe tévé volt építve, és igénye szerint állíthatta, arra ébredt, hogy nem bír kikelni az ágyából. Nem tudta, mit tegyen. Felhívta hát barátját, a szomszédos országban uralkodó Téglablokk-királyt, hogy megkérdezze, mit csináljon.

Téglablokk-király sokáig hümmögött a telefonba, míg végül ennyit mondott:
– Panelkám, keresned kell egy orvost.

Panelkirály vergődött az ágyában. Neki soha nem kellett orvos. Mindig volt személyi edzője, masszőrei, sőt a homeopátiás szakemberek is körülötte voltak, de hogy orvos…
Utoljára akkor látott orvost, mikor megszületett.
Felhívta a személyi edzőjét, Izomerőt, aki rögvest ajánlotta egyik barátját, Mindentudót, aki szerinte nagyszerű szakember, bizonyára erre a problémára is tudja a megoldást.
Mindentudó, amint hallotta, hogy személyesen Panelkirály hívatja magához, sietett is.

-Ó, az egész semmiség, csak egy kis gerincbántalom, a korral jár.

Panelkirály elsápadt a doktor szavain, és kétségbeesett arccal nézett körül:

– Hogy érti azt, hogy a korral jár? És mi az, hogy csak egy kis gerincbántalom, hát ki sem tudok kelni az ágyból!

– Nyugodjon meg, mindjárt orvosoljuk a problémát. Tudja az Ön korában ez már igazán természetes.

– Az én koromban?

Mindentudó érezte, hogy olyasmit mondott, amit talán nem kellett volna, gyorsan az ajkába harapott.
Panelkirály kérdően nézett a doktorra, s újra megkérdezte:

– Az én koromban? Mégis hogy értsem ezt? Talán öregnek tart?

– Ó semmiképp sem, de azt bizonyára Ön is elismeri, hogy senki nem lesz fiatalabb az évekkel. Ön nem öreg, de azt el kell ismernie magának is, hogy 50 éves elmúlt, és ha ezek a gerincfájdalmak nem is lesznek mindennaposak, de gyakoribbak lesznek, szembe kell nézni azzal, uram, hogy a testünk bizony sohasem egyidős a lelkünkkel.
A király fájdalmas pillantást vetett ágyára, aztán megkérdezte:

– Ezek szerint változtatnom kéne az életmódomon.

– Nos, ez talán segíthet. De ne feledje el, hogy örökké senki nem élhet.

Mindentudó összepakolta az orvosi táskáját, majd beszélni kezdett életmódszakértő ismerőséről, Ildikó, aki nagy segítséggel lehetne Panelkirálynak.
Telt-múlt az idő, Panelkirály el is felejtette a napot, amikor gerincfájással ébredt, s képtelen volt kikelni az ágyából. Továbbra is fittnek és fiatalnak érezte magát, még a feje sem fájt, így hát élte tovább yuppie életét.
Eltelt egy évtized, és Panelkirály még mindig remekül érezte magát. Aztán Téglablokk-király elment hozzá vendégségbe, iszogattak kicsit, és beszélgettek.
Téglablokk sokat mesélt fontos üzleti ügyeiről mert időbe pártot váltott, amik miatt olyan sok évig nem tudott eljönni az ő drága barátjához, de azt is kifejtette, hogy mennyire boldog, hogy most végre sikerült elszakadni a munkától. Panelkirály is sajnálta, hogy olyan sokáig nem láthatták egymást.
Miután a vacsorát megették, és megitták részüket, Téglablokknak haza kellett mennie, hiszen még rengeteg dolga volt.
Panelkirály marasztalni próbálta, de nem bírta.

– Drága barátom, mennem kell. El sem hiszed, mennyi üzleti partnerem van. Most kezdem már látni, mit is jelent beleérni valamibe. Emlékszel, mikor eleinte semmi dolgom nem volt, éltem a tizenévesek életét, és most, a harmincas éveimre végre érzem, mit is jelent üzletembernek lenni!
Panel elmosolyodott, nem szólt semmit.

– Ugyanakkor – mondta Téglablokk- én megpróbálom legyőzni az öregséget. Nem akarom, hogy velem is az történjen, mint veled.

– Hogyan?

Téglablokk nem akart magyarázkodni, fogta magát és hazament, Panel pedig egyedül ücsörgött hatalmas házimozi rendszere előtt, egy önmagát fűtő bőrfotelben.
Mit jelenthet, amit Téglablokk mondott? Panel egyre ezen gondolkodott. Csak nem arra gondolt, hogy ő kiöregedett a szakmából? Hogy túl öreg lenne? Hiszen alig múlt hatvan. Még mindig eszméletlenül gazdag. Bármit és bárkit megkaphat, csak egy csettintésre.
Az viszont igaz, hogy utoljára nem is emlékszik, mikor volt mulatni. Mikor volt társaságban. És ha már itt tart: mikor volt nővel. Vajon mért nem hiányoztak neki ezek a dolgok.

Eszébe jutott Mindentudó, és az, amit az öregségről mondott.
Igazából minden csak rosszabb lesz. Most kéne tenni valamit, amíg nem késő.
Felhívta Bérpalotát, aki legalább százéves volt, de még mindig élt. Mg aznap éjjel elment hozzá tanácsot kérni.
Bérpalota lelkesen fogadta, de általában sokat beszélt, és nem mindig arra válaszolt, amit kérdeztek tőle.

– Tudod fiam, én azt hittem, örökké élünk. De először rá kellett jönnöm arra, hogy a sorsunk bizony nem a mi kezünkben van. Aztán arra, hogy leépülünk. Aztán arra, hogy egyedül nem lehet élni. És aztán arra, hogy ha élünk is, nem örökké. Megöregszünk, és öregen a kutyának sem kellünk. De te még fiatal vagy, úgyhogy élj. Bár nem ártana, ha kerítenél magad mellé valakit. Bizony, le kell ereszteni a gyökereket. Kéne neked gyerek. Egy örökös, aki továbbviszi a Panel nevet. Persze nem ilyen állapotban. Keress magad mellé valakit, aki ért ahhoz, hogy legyél fiatal hatvanévesen, és aztán keress egy nőt, aki hajlandó neked gyereket szülni. Mélyre kell nyúlnod a pénztárcádban, de intézd el, hogy legyen elég pénzed, a halálod után is, mert pénz nélkül senki nem fog szeretni.
Bérpalota egészen addig beszélt, míg egyszer csak el nem aludt beszéd közben.

– Narkolepszia- mondta a felesége – Mindig ez van. Van, hogy csak néhány percre alszik el, van, hogy napokra… Az orvos azt mondta, hagyjam aludni, és nem lesz baja. Maga mit szól ehhez? Fel sem lehetne ébreszteni! Olyan süket, mint az ágyú.

Így történt, hogy Panelkirályra ráijesztett az öregség, és felismerte: muszáj beszélnie Veronikával, akit Mindentudó ajánlott.
Veronika gyönyörű ugyan nem volt, sőt kifejezetten ronda volt, mégis egészséges, és fiatal. Amikor Panel meglátta, egyből arra gondolt, hogy vajon a csúnya nők Isten büntetései lennének, amiért egyszer a Paradicsomban egy férfi nem bírt ellenállni Éva almájának? Az biztos, hogyha ez a nő lett volna Éva, Ádám fejvesztve elmenekült volna a Paradicsomból.
Veronika alaposan megnézte Panelt, aztán így szólt:

– Maga öreg. Ezt el kell rejteni. A mai társadalom kirekeszti az öregeket. Első három lépés: ráncfelvarrás, zsírleszívás, fogyókúra. Maga öreg és kövér. És ez elfogadhatatlan.

„Nemcsak ronda, kegyetlen is. És a kegyetlenségével bünteti a szépérzékű embereket.”- gondolta, miközben bólogatott.

– A második felvonásban: új ruhatár, új ismerősök, új társadalmi kör.

„Izgalmasan hangzik. Hasonló korú, zsírleszívott, ráncfelvarrott emberek.”- tűnődött.

– Harmadik lépés a társkeresés: Azt hiszem, az lesz a legnehezebb, hogy találjunk egy nőt, aki hajlandó magának gyereket szülni.
Panel ekkor már rég gyűlölte ezt a nőt, de mégis ő volt az egyetlen, aki képes neki új életet adni, így hát tűrt.
Tűrte, amint 50 kiló zsírt leszívnak a testéről, tűrte, amint borzasztó ízű zöldségeket kellett ennie íz nélkül, és egész álló nap futnia kellett. Azt is eltűrte, hogy felvarrják a ráncait, és levágják testéről a felesleges bőrt. Mindezt rengeteg pénzért persze.

Aztán jött az új ruhatár. A rengeteg sport. Az új ismerősök, akikkel állandó, felszínes témákról, állandó álmosollyal az arcán beszélgetett. Új társadalmi kör.
Panelkirály azt furcsállta a legjobban, hogy bár aligha tudja elviselni a társaságot, mégis élvezi, hogy újra él. Eközben mindenféle nőkkel találkozott: gazdag sznobokkal szegény pénzsóvárral, unalmas királynőkkel, kényes hercegnőkkel. Általában minden nap találkozott ilyenekkel. Míg aztán egy hasonló felhozatalú napon, az unalomtól, fáradtságtól elgyötörve üldögélt az étterem székén, ahol a következő partnert várta, aki megérkezett, s a király azonnal így szólt:

– Nézze, hölgyem. Egész nap unalmas nőszemélyekkel beszélgettem arról, hogy vajon hogyan finomabb a tea: tejjel avagy tej nélkül, hogy melyik a kényelmesebb viselet: a szmoking, avagy az estélyi ruha (amit még sohasem viseltem), hogy mi volt az elegáns a múlt heti party-n, amin ott sem voltam, és hogy milyen ízléses ez az étterem. Így ha nem haragszik, rögvest a lényegre térnék: hajlandó nekem gyereket szülni, és gazdagon élni velem, vagy inkább keres egy másik unalmas frátert, aki fiatalabb és gazdagabb ugyan, de folyton megalázza és megcsalja magát, miközben szerelmes szavakat sugdos a fülébe, folyton lerészegedik, és szívből gyűlöli magát, de elkényezteti, hogy maga ebből semmit ne vegyen észre, és a gyerekei alá odatol mindent, hogy rajtuk töltse ki minden szeretetét?

A nő, akit egyébként Napsugárnak hívtak, állt és aztán igent mondott. Igent, hogy hajlandó gyereket szülni neki. Panel nem ugrott fel a székről, csak ennyit mondott:
– Rendben. Akkor most vegye úgy hogy megkértem a kezét. Üljön le és egyen. Ne maradjon ilyen csont sovány, el sem férne magában egy gyerek sem. Napsugár elnevette magát, és enni kezdett.

– Jézusom, maga úgy eszik, mint aki egy éve nem evett!

– Talán maga nem?- és Napsugár megint elnevette magát.

Ezen mindketten nevettek, hazamentek. Napsugárnak persze volt egy saját lakása a 10. emeleten a panelban, elvégre ő a szingli életmód szerint élte az életét, és gyerek szóba sem jöhetett, mert kirúgták az állásából az Egybesült Izzóból azon a címen, hogy találtak nála fiatalabbat. Akkor döbbent rá, hogy öreg, de még mi sem késő.

– Na így lettem én igaz királynő mesélte a Tesco parkírozójában egy csodálatos sport autóból, aminek a nevét sem tudom Napsugár, aki majdnem hölgy szomszédom Homokkomáromban. S nézd e kis kincset lett egy gyerekük, aki fiú.

– Az övé ?

– Úgy tudja, s nézett az ég felé.

– Panelkirállyal mi van ? – kérdeztem.

– Otthon vár bennünket.

Napsugár pát intett kihúzva csoda járgányával a parkírozóból.

Tanulság: éljétek a szinglik boldog és túlhajszolt életét, későn házasodjatok, és azt is csak érdekből, a gyerek pedig csak azért legyen, hogy idősen legyen, aki gondoskodik rólatok. És ha rondák vagytok, nem kell aggódni: nincs olyan plasztikai műtét, mely ne tehetne benneteket ördögien vonzóvá.

(Bognár László közíró. Nagykanizsa, 2016-08-22.)

Emléktáblát állítottak Rózsás János írónak, történésznek Nagykanizsán

Születésének 90. évfordulója és a Gulag-emlékév alkalmából emléktáblát avattak kedden a Gulagot megjárt Rózsás János író, történész egykori nagykanizsai lakóházának falán.
Az 1926-ban Budapesten született, gyakran a „magyar Szolzsenyicinnek” nevezett író, történész, a Gulag lexikon szerzője 2012-ben bekövetkezett haláláig élt a nagykanizsai Csengery utca 52. szám alatti házban. A város önkormányzata – a tábla szövege szerint – „a szovjet rabtáborokba hurcolt sokszázezer magyar helyett szóló díszpolgárának” állította a Gulag-emlékévhez kapcsolódóan az emléktáblát, amelynek leleplezésekor Dénes Sándor polgármester (Fidesz-KDNP) azt mondta: Rózsás János olyan ember volt, aki segítette sorstársait, kutatott az eltűntek után, és szólt mások helyett is.
 

nagykanizsa rózsás jános író

(Fotó: YouTube)

 
A polgármester felidézte, hogy Rózsás János 1944-ben, 18 évesen került szovjet hadifogságba, ahonnan csak 1953 telén szabadult. A rabságban eltöltött idő alatt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, és szabadulása után a KGB arra próbálta rávenni, hogy a később Nobel-díjassá lett barátja „cáfolataként” írja meg az „ellen-Gulagot”. Ehelyett megírta Keserű ifjúság című könyvét, amely először csak Münchenben jelenhetett meg 1986-ban.
Dénes Sándor emlékeztetett arra is, hogy az író, történész olyan ember volt, aki „a világot és a létezést nem engedte elvenni és eltörölni”, az emléktábla is a kiállás, az emlékezés és az emberség jelképe.
 
A nagykanizsai emléktábla leleplezésén jelen volt az egykori Gulag-rab fia, Rózsás Antal, valamint a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének zalai és nagykanizsai vezetői.
Rózsás János 1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta, az volt a vád ellene, hogy önként harcolt magyar leventeként a Szovjetunió ellen.
 
1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában. Itt ismerkedett meg Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval, akivel három évet töltöttek együtt.
 
Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta.
Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a Gulag lexikon és 2005-ben a Leventesors.

 
Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével tüntették ki. 2011 augusztusában vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) a Gulag szörnyűségeinek – az egyetemes történettudománynak fontos forrásanyagot jelentő – kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életútja elismeréseként. MTI

Nagykanizsa az 1900-as évek elején

Olyan régi nagykanizsai képeslapokhoz jutottunk hozzá, melyeknek egy részét biztosan nem látta a nagyközönség. Hetenként több ezer régi kanizsai fotóból válogatunk és osztjuk meg azokat a Dél-Zala Press olvasóival.

A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

A régi kanizsai fotókat bemutató első cikkünket ITT a második részt pedig ITT nézhetik meg Olvasóink.

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

nagykanizsa 1900-as évek 1

nagykanizsa 1900-as évek 2

nagykanizsa 1900-as évek 3

nagykanizsa 1900-as évek 4

nagykanizsa 1900-as évek 7

nagykanizsa 1900-as évek 8

nagykanizsa fotó 1

nagykanizsa fotó 2

nagykanizsa fotó 3

nagykanizsa fotó 4

Egy fantasztikus kanizsai koncert – Videóval

Bacskay Zoltán, Nemere László, Misko János, Vukics László felállásban adott nagysikerű koncertet a Retro Party Boys együttes, csütörtök este a nagykanizsai Medgyaszay ház színháztermében. A 60-as évek nagy slágereinek előadásával kedveskedtek a színháztermet zsúfolásig megtöltő kanizsai zenerajongókkal, Shadows számok prezentálásával.  A Retro Party Boys után a Vigadó Duó koncertjét hallgatták meg a nézők. Nemere László és Ernst Katalin énekelt örökzöld dalokat.
(Kép/szöveg/videó: Vízvári József – Pipás)

nagykanizsa koncert 1

nagykanizsa koncert 2

nagykanizsa koncert 3

Domboldalról a belvárosba költözik a nagykanizsai JazzLand

nagykanizsa jazz land

„Mentsük meg a Jazz-t Cserfőn!
Save Jazz in Cserfő!

A Cserfői JazzLand idén az összefogás jegyében a Honvéd Kaszinóban lesz megrendezve. Az elmúlt két évtizedben több ezer látogatót varázsolt el a színvonalas, generációkat összehozó jazz zenei rendezvény, Cserfőn.

Az utóbbi években amúgy ingyenes fesztivál ezúttal jótékonysági céllal szerveződik, hogy a jövőben a hétvégi jazz hallgatása, a JazzLand és a fiatalok oktatása Tiborcz Iván által, továbbra is Cserfő gyönyörű dombjain történhessen. Számos nagykanizsai születésű, remek jazz-zenész kezdte pályafutását a szőlővidéken.

16 órától utcai hangulatkeltéssel indul az esemény, 17 órakor a 20 év a JazzLand-en című fotókiállítás megnyitására kerül sor. 18 órakor a Honvéd Kaszinóban kezdődnek a koncertek. 22 órakor értékes képzőművészeti alkotások kerülnek kisorsolásra a támogatói jegyek vásárlói között. Az est örömzenével (Jam Session) zárul.

Ady utca, 16 órától:
Igricek & Transsylvanians
Nagy Isabel, ének
Farkas Tibor, ének és gitár
Tiborcz Iván, furulya és szaxofon
Kaszás Ottó, ének és gitár
Tiborcz András, bőgő
Kőfalvi Csaba, dob
Eraklin Táncklub Egyesület

Honvéd Kaszinó, 17 órától:
20 év a JazzLand-en fotókiállítás

Berkes quartet
Berkes Adél, szaxofon
Berkes Marci, zongora
Murka László, bőgő
Berkes Tamás, dob

Jazz Land Q
Tiborcz Dénes, szaxofon
Simon Balázs, szaxofon
Tiborcz Iván, zongora-szaxofon
Murka László, bőgő
Kőfalvi Csaba, dob

Pálinkálom
Burján Orsolya, ének
Kém Sándor

Choose Cheese
Cseke Dániel, szaxofon
Menyhért Márton, gitár
Berta Zalán, basszusgitár
Bakonyi Bence, dob

Sorsolás
Jam Session
A résztvevő zenészek közös produkciója

A koncertre a belépés 2000 Ft-os támogatói jeggyel történik, melyből akár több is beszerezhető a helyszínen. A támogatói jegyek automatikusan részt vesznek a sorsoláson, ahol értékes művészeti alkotások nyerhetőek. Az esemény 14 év alatti gyermekek számára ingyenes.

Köszönjük a hihetetlen erejű közösségi összefogást. A fellépő zenészek, támogató cégek és segítőkész barátok, magánszemélyek együttműködése nélkül a kanizsai kultúra várának egyik erős bástyáját vesztenénk el.

Támogatóink a programban említett formációk tagjain kívül:

Nagykanizsa MJV Önkormányzata
Honvéd Kaszinó
Berkes Tamás
Claudine Pots
Dobri Noémi
Halász Gyula
Halmos Ildikó
Ludvig Dániel
Ludvig Zoltán
Peter Buchleitner
Szabó Tamás
Szokol László
Volráb Lajos
JAGO kávézó
TeRRa NoVuM
Valkó Viktória

(a lista folyamatosan bővül)

Akik szeretnének hozzájárulni a Mentsük meg a jazz-t Cserfőn! című akcióhoz, de Augusztus 6.-án nem érnek rá, azoknak is van lehetősége segíteni. Az alábbi elkülönített bankszámlán hálásan fogadjuk a felajánlásokat:
Tiborcz Iván
UniCredit 10918001-00000089-07530000
támogatás”

(Forrás: Facebook)

1 8 9 10 11 12