Egy hírportál Nagykanizsának és térségének, Dél-Zalának
Nagyon sok fotót kaptunk nagykanizsai Erzsébet téri, adventi díszkivilágításról, amely az idén különösen szépre sikeredett.
Most a kanizsai Horváth Valéria fotóit nyújtjuk át Önöknek.
A főcím azért Kanizsa kék órákban lett, mert Valéria fényképei napnyugatkor készültek.
Továbbra is várjuk olvasóink fotóit KanizsaPress nevű Facebook oldalunkra privát üzenetben ?
Ahogy a sajtó is beszámolt róla, Cseresnyés Péter minden Karácsonykor (és Húsvétkor is) elmegy a választókerülete minden idősek otthonába. (Pláne a választási évet megelőzően, gondolnánk, ha nem tudnánk, hogy évek óta tartó “szokás” ez már nála)
Aki már járt ilyen intézményben, sejtheti, a képviselő nem szavazatokat gyűjt ezeken a helyeken, de már hagyomány-szerűen gyermekrajzos lapokkal, némi édességgel és gyümölccsel köszönti az ott élő időseket. És ami talán a legfontosabb: figyelemmel, és kedvességgel.
(Cseresnyés Péter feleségével lakásukban állították össze a család szeretetdobozait. Fotó: Facebook)
Ugyan számos nyilatkozatában elmondta, rendkívül fontosnak tartja az idősebb generációk megbecsülését, illetve azt is, hogy erre a fiatalabb generációkat is megtanítsák erre, úgy látszik, valóban nem csak kampányfogás ez az “emberi politikus” dolog.
Mint megtudtuk, a napokban minden óvodának felkérést küldött, amiben arra kéri az óvónőket, rajzoltassanak a településen egyedül élő öregeknek, kérjék meg a szülőket, hogy a gyerekekkel látogassák meg egyedül élő szomszédaikat, hiszen lehet, hogy épp ezzel törik meg ünnepük magányát.
Emellett nagy sikerrel zajlik a tavaly általa indított cipősdobozos akció is.
A legnépszerűbb közösségi oldalon több ezren követik Cseresnyést, így a jó példa fontos és dicséretes.
Cikkünk nem fényezni akarja az államtitkárt, aki valószínűleg nincs is erre rászorulva, de jó látni, hogy nem minden (és főként nem az ünnep) szól a politikáról.
Lássuk be, ez a felhívás valóban szép gesztus, ne habozzunk, az ünnepek alatt figyeljünk még jobban egymásra, a nehéz helyzetben élőkre, az egyedül élőkre!
Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görögkatolikusoknál hatodik vasárnaptól karácsonyig számított időszak).
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti – írja a Wikipédia.
A feldíszített, szép, látványos adventi Nagykanizsáról küldött nekünk fotókat Mészáros Renátó.
Fogadják szeretettel 🙂
Az adventi készülődés jegyében egy csinos kis mézeskalács házikó jelent meg a nagykanizsai Erzsébet téren.
Az ötlet, hogy a téliesített Erzsébet királyné (Sisi) szobrot ilyen köntösbe burkolják, a városvezetéstől származik. Úgy tudjuk, hogy a szemrevaló kis házikóhoz – amelynek létrehozásában jelentős szerepet játszott az Adri-Kézműves tortaműhely – a következő hozzávalók kellettek:
– 36 tábla rétegelt fa lemez
– több száz csavar és tipli
– 60 flakon purhab
– 10 liter festék
– 4 asztalos
– 1 cukrász
Garantáltan allergénmentes ?
A fotókat Fehér Tibor olvasónktól kaptuk.
Köszönjük szépen! 🙂
Nagykanizsa mint mindig, ebben az évben is készülődött a karácsonyra. A település bejáratánál egy kifüggesztett tábla figyelmeztette erre mindazokat, akik esetleg megfeledkeztek volna e neves dátumról. A város főterén felállítottak egy hatalmas nagy fenyőfát. Ágaira üresen kongó, semmitmondó díszeket aggattak, mondván – mindenki karácsonyfája.
Jaj egy jégből készült angyal szobor is van ott. Persze, csak a látványa tetszetős ennek a hajcihőnek. Gazdagabb (boldogabb?) senki sem lesz e tüneményes látványosságtól. Legfeljebb Kardosabb ha belenéz a pénztárcájába s nem a szinte ürességtől kongó könyvtárban csücsürészik.
A téren karácsonyi falu apró kis bódéi is felsorakoztak a helység főterének középső részén a Böske téren. Árusok hada zúdította be oda portékáit. Úgy mesélik régen is ez piactér volt.
December havában szinte hömpölygő folyammá alakult át minden szunnyadó létforma. Elvégre most van itt az ideje a feltöltekezésnek – vélheti bárki. Jövés-menés, szaladgálás, válogatás, készülődés, sütés-főzés…
Ebben a városban éldegélt egy egyszerű átlagos hétköznapi család. A férj valami pénzintézetben dolgozott. Már a második házasságát cipelte vállán. Az elsőből származott Péter, aki már egyetemre járt. Második nekifutásra összehozott egy leányt – Évát, aki mostanra középiskolássá cseperedett. Három éve született meg szemük-fénye – Gergő, aki nemrég ünnepelte harmadik szülinapját. Az asszony az önkormányzatnak csúfolt helyen melózott, vagy tartózkodott mint köztisztviselő.
Vagyis mindketten egy jól fizetett helyen gyakorolják az átverés tudományát.
De nekik mit is jelentett számukra a karácsony?
Háát… rohangálást, bevásárlást, púpozott tányér töltött káposztát, pulykát, bejgli-hegyeket …
Talán majd egy-egy adag szódabikarbónát… némi civakodást anyóssal, apóapóssal… huzavonát az ajándékok elosztásánál… állandó töprengést – mivel is kellene meglepni, ha másért nem illendőségből a rokoni kompániát.
– Pista, akkor meg kellene beszélnünk a részleteket! – Mint minden évben, valahogy most is így kezdődött el a karácsonyi készülődés a B. családban.
– Mondjad Petruskám, mit agyaltál ki abban az édeskés kobakodban.
– Tudod, akkor úgy lesz, ahogy eddig is csináltuk. Első nap megyünk az én szüleimhez, második nap a tiédhez. Anyáméknak egy új asztalterítőt s egy karkötőt szántam. Mit szólsz hozzá
– Hát legyen, ha úgy gondoltad…
– A te szüleidnek viszont vehetnénk egy új villanyvasalót. Emlékszel, a régit már alig tudják használni.
– Aha…, ez jó ötlet…
– Péterrel kapcsolatban viszont tanácstalan vagyok, hiszen ő olyan kis furácska…
– Na ezt hagyjuk, jó! – vágott közbe felindultan apjukom. Ő ilyen, és punktum! Fogadd már el végre, hogy nem lehet mindenki olyan kerekdedül tökéletes, mint te. Ismerhetnéd már a természetét. Állandóan csak a kedvenc könyveit bújja. Én már kiszemeltem a számára megfelelő gyógyírt.
– Legyen úgy, ahogyan akarod. Elvégre mégiscsak a te fiad…
– Akkor most már áttérhetünk a saját térfelünkre – folytatta a csevegést Petra. Évának kellene egy új csizma. Tudod, a régebbi tönkrement…
– Hát igen, de valld be, hogy ebben bizony ő is hibás volt! – horkant fel hirtelen morajlással Pista.
– Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Emlékezz rá, hogy abban a sáros időben…
– No persze… Hiszen mostanában állandóan csavarog fél éjszakákon át! – vágott közbe érces haraggal István.
– Elvégre most van abban a korban. Tudtommal te sem csináltad másként annak idején.
– Na jó-jó, de akkor még egészen másfajta világ volt. Inkább hagyjuk ezt, mert megint csak veszekedés lesz belőle, mint legutóbb.
– Gergőnek meg azt a csodálatos játékautót lehetne megvenni, amire úgy ácsingózik már régóta.
– Talán nem kellene annyira kényeztetned azt a lurkót. Én örültem, ha gyerekkoromban egy elnyűtt macit kaptam ajándékba.
– Már megint kezded! – dühödött fel Petra. Minden évben előjössz ezzel a nyavalygós gyerekkoroddal. Teli van már a hócipőm az egész múltaddal! Talán sajnálod mindezt a saját fiadtól?
– Nem sajnálom, de te igenis túlzottan ajnározod Gergőt! Amint megtetszik neki valami, te azonnal fejet bólintasz.
– Egyszer van egy évben karácsony, nemde! – rikoltott fuldokló sikoltással hites urára Petra.
Az ünnepek közeledtével minden egyes nap főleg négy óra után amikor a gyerkőcöknek vége a suli szinte rohamra indult a város népessége a karácsonyi falu árusai ellen. Vagy szombat –vasárnap. Innen-onnan giccses lakodalmas rock cirádás dallami zengedeztek az égig… Vázák, cserepek, díszek, piperecikkek, ruhák, bőrdíszművek, és minden egyéb más kincs kínálgatta magát, ami kielégítheti a fogyasztói társadalom nagyra becsült honpolgárainak megpocakosodott igényeit. Elvégre őértük van ez a csodás világ, nemde? Hiszen ők táplálják anyaföldünket meg-megújuló vásárlási kedvük életnedvével…
A B. családnál is feltornyosultak az izgalmak az ünnepek közeledtével.
– Megvetted már a karácsonyfát? – érdeklődött urától ékes hangon Petra.
– Ráér az az utolsó nap is. Minek álljon addig itthon fölöslegesen. Csak a levele hullik szanaszét mindenfelé.
– Meglehet, hogy addigra elkapkodják a javát…
– Ugyan már, még egyik évben sem maradtunk fa nélkül! – replikázott vissza Pista.
– No, azért mégiscsak jobb lenne, ha megvennéd időben.Férjuram lenyelt egy gombócot a torkán, s mivel nem akarta éppen eme szent ünnep előtt összerúgni a port becses nejével, nyakába véve a várost útnak indult a család karácsonyfáját beszerezni. Végül is siker koronázta ezen törekvését, hisz vásárolt egy jó méternyi délceg ezüst fenyőt.
Lassú léptekkel minden házba bekopogtatott a karácsonyest csendesded fuvallata. Petra a konyhában szorgoskodott. Szokásához híven pulykát és halat sütött. A halat ugyan nem túlságosan kedvelte, de nem akarta felszabdalni a hagyomány láncolatát. Elvégre ez a módi ilyenkor. Miért éppen ő lógjon ki a sorból…
– Apuci, mikor jön már a Jézuska? – kíváncsiskodott a kis Gergő.
– Tudod fiam, ha majd elbúvik a napocska és öreg este lesz. Várjál addig szépen türelmesen kisfiam.
– Lassan el lehetne kezdeni a fát díszíteni! – dübörgött Petra szólama a konyhából.
– Jól van már, mindjárt nekifogok. Pista előkereste a fenyőfa tartozékait s megpróbálta valahogy beleügyeskedni a fa alját a tartóba. Ám ez a művelet némi szerencsétlenségbe torkollott. A fa ugyanis oldalvást billent, s egy nagy ívű bukfencet hányva a szőnyegre vetette magát.
– Ó, hogy csessze meg az a … ezt az elnyomorodott fenyőfa tartót. Annyiszor mondtam már, hogy célszerűbb lenne műanyag fát vásárolni. Azzal biztosan nem lenne ennyi kínlódás, mint ezzel a vacakkal.
– Ej, hát még ennyit sem lehet rád bízni! – dörmögött hörgő hangon Petra. Minden évben ugyanezt a cirkuszt csinálod! Hogy lehet valaki ennyire ügyefogyott! Még egy fenyőt sem vagy képes normálisan felállítani… Másról nem is beszélve…
– Fogd már be, jó! – rivallott vissza István. S újult erővel nekifogott a karácsonyfa állítás nemes ívű feladatának. Másodszorra már siker koronázta próbálkozását, s a sudár fa büszkén húzta ki magát a szoba közepén felállított tribünön.
– Éva merre kószál? Igazán segíthetne ő is a díszítésben – sziszegett harsányan István.
– Elment a barátnőjéhez. Nemsokára megérkezik.
– Agyamra megy már ez a laza liberalizmusod! Legalább karácsony napján itthon lehetne időben.
– Ugyan, ne morogj már annyit! Azt a pár díszt egymagad is fel tudod tenni!…
Lassacskán a horizont alá bukott a nap sárguló korongja. Hamar sötétedik már ilyen tájban.
Az égen komor felhők gyülekeztek, s odakint dermesztő hideg szél járta át mindazokat, akik az utcán voltak kénytelenek eltölteni ezt a hírneves estét…
– Pista, összeszedted már az ajándékokat? – törte meg a csendet dörgedelmes hangon Petra. Időközben Éva is hazaérkezett. A nagyobbik szobában gyülekeztek egytől egyig – epekedve várva ki-ki a maga Jézuskáját…
– Hát akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! – hadarta el egyszerű köszöntőjét Petra…
Ám ekkor hirtelen valami nagyon különös, a B. család számára kissé szokatlan esemény történt.
A kis Gergő ugyanis egy ügyes-gyors, macskára emlékeztető mozdulattal a karácsonyfához lépett, s leszakított róla három darab szaloncukrot. Odament anyjához, apjához, nővéréhez… és a kezükbe nyomott egy-egy darabot belőle.
– Ezt az én Jésuskám hosta nektek. Fogadjátok seretettel!
Egy pillanatra elveszett az idő fonala körülöttük. Néma-értetlen megdöbbenés ütött tanyát mindnyájuk arcán. Úgy rémlett, mintha az ég angyalai is bekukucskálnának szobájuk ablakán egy-egy árva pillantás erejéig…
… S ekkor (talán?) mindannyian megértették a karácsony igazi üzenetét…
Bognár László közíró. Nagykanizsa, 2016.12.15.
(A történet 2015-ben játszódott Nagykanizsán)
Gondoltam egyet, felhívtam páromat Évit, és közöltem Vele hogy munka után elmegyünk vásárolni játékokat és különböző használati tárgyakat, amit elviszünk a Kanizsai Dorottya Kórház gyermekosztályára.
Nagyon tetszett neki az ötlet.
Így is tettünk. Bevásároltunk, becsengettünk szépen, elmondtuk, hogy hoztunk egy kis ajándékot a gyerekeknek. Nagyon örültek.
Azt hitték valamilyen alapítványtól jöttünk, mikor közöltük, hogy nem, mi csak magánszemélyként, nagyon meglepődtek.Nagyon kedvesek voltak velünk.
Az orvos is, nővérek is. A kisebb gyerkőcök már nem jöhettek ki, hogy beszélgethessünk velük, (gyermeki időben már késő volt) a nagyobbak kicsit szégyenlősek voltak, de hamar megbarátkoztunk.
Megnézhettük a karácsonyfájukat is, fotózhattam, de megkértek, hogy ne töltsem fel közösségi oldalra, így ezeket a képeket nem tudom megmutatni, ezek nekünk maradnak emlékek.
Vittünk gyümölcsöt is, az nem került rá a képre, útközben jutott eszünkbe, hogy biztos örülnének neki.
Szomorú dolgok, de egy kicsi mosolyt csalhattunk az arcukra. Egy anyuka jött ki a szobából, nézte hogy mit vittünk.
A kislánya messziről mutatott egy kis zebra figurára.
– Tessék csak elvinni és amikor meggyógyult haza is viheti a
gyerkőc! – mondtuk nekik.
A kislány mosolygott az arca előtt lévő párna mögül, az anyuka pedig szomorkásan, de mosolyogva suttogta:Köszönöm…
Na ez a köszönöm az, amiért megérte elmenni és segíteni. Tudod mennyibe került az a kis zebra? 100ft-ba…
Ez a köszönöm az, ami elindított bennem-bennünk valamit.
Ez a köszönöm az, amiért megyünk jövőre is, utána is, és utána is.
Sőt! Jövőre többen megyünk, és több helyre!!
Idén kevés idő jutott ilyen célra, de jövőre talán nagyobb volumenű dolgot is tehetünk!Mindenkinek békés, szeretetben gazdag boldog karácsonyt kívánunk!
Kisházi Gergely, Kelemen Éva.
Köszönjük, hogy segíthettünk!
Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő ötletére körülbelül négyezer szeretetcsomagot készítettek és ajánlottak fel a rászorulóknak Nagykanizsán.
Az ajándékokat vasárnap az Erzsébet téren mutatták be a térre kilátogató embereknek és a sajtó munkatársainak.
(Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)
„A Család és Gyermekjóléti Központ már harmadik éve próbálja szebbé varázsolni a karácsonyt azon gyermekek számára, akik nehéz körülményeik miatt nem számíthatnak játékokra, ajándékra.
Segítségüket szeretnénk kérni!Ha valakinek lehetősége van használt, de jó állapotban lévő játékot, könyvet, színes ceruzát, kifestőt felajánlani intézményünknek, azt örömmel fogadnánk december 9-ig a Zrínyi utca 51. szám alatt nyitvatartási időben. Köszönjük!”
(Forrás: Facebook)
Az ünnep első napján a város adventi koszorújának első gyertyáját a kanizsai Erzsébet téren Tóth Nándor alpolgármester kapcsolta fel.
Mint többek között fogalmazott:
„Számunkra, kanizsaiak számára az ünnepek különösen fontosak. Hogy ünnepünk békés és tartalmas legyen, lélekben is fel kell készülnünk rá, hiszen az ünnep így válhat gazdaggá és meghitté.
Hogy ünnepünk ne legyen üres és felszínes, időben el kell kezdeni a felkészülést. Ezt szolgálja, erre ad lehetőséget az advent időszaka.
A karácsonyig hátralévő idő lehetőséget ad mindenkinek, a boldog karácsony megélésére. Alkalmat ad, kinek-kinek az anyagi lehetőségeihez és igényeihez mérten az apró, és nagyobb ajándékok beszerzésére.
A meghitt karácsonyi együttlétek megszervezéséhez itt az Erzsébet téren is lehetőség van ajándékok megvásárlására, közös játékokban és éneklésben való részvételre.
Minden kanizsai polgárnak kívánok meghitt, boldog és áldott karácsonyt! Isten éltesse önöket!”
– mondta vasárnap este Nagykanizsa polgármestere.
(Fotók: Vízvári József – Pipás)
A kanizsai adventi forgatag és karácsonyi vásár részletes programjai ITT TALÁLHATÓK.
