Itt a kanizsai Strange Island új videója

Múltkor bemutattuk a tehetséges nagykanizsai Strange Island zenekar első, önálló klipjét.

Most elkészült a második is 🙂

A Strange Island egy 2017-ben alakult nagykanizsai könnyűzenei formáció, melynek tagjai Böcskei László (Docta) és Aczél László.
Zenei stílusuk a klasszikus és a modern hip-hop keveredése, néhol a pop-rock stílusjegyeivel ötvözve.
A dalok produceri munkálatait saját maguk végzik.
A dalszövegek tematikája javarészt a komolyabb hangvételt követi, ám előfordulnak felszabadultabb dalok is.
A reppekért felelős: Docta.

Fogadjátok szeretettel a zenekar második klipjét 🙂

Jubilál a kendlimajori Ludvig-művésztelep

Az eddigi legnépesebb résztvevői körrel nyílik meg vasárnap a Nagykanizsához közeli Kisrécsén a Ludvig Nemzetközi Művésztelep, amely sorrendben a 25. alkalom lesz – tájékoztatta az alkotótelep elindítója kedden az MTI-t.

(Ludvig Zoltán. Fotó: Facebook)

Ludvig Zoltán festőművész arról számolt be, hogy a művésztelepre minden korábbinál többen jelezték részvételüket, ezúttal 16 országból 43 képzőművész fogadta el a meghívást.
Számos visszatérő hazai és külhoni alkotó mellett nyolc új résztvevő is érkezik a kendlimajori művésztelepre Kelet- és Nyugat-Európából, valamint Ázsiából.
A rég kialakult gyakorlat szerint a látogatók előtt mindennap nyitva a művésztelep.
Az érdeklődők így a nemzetközi kortárs képzőművészet széles szeletével találkozhatnak úgy, hogy nemcsak a galéria falán látják a kész művet, hanem követhetik az alkotás folyamatát, illetve személyesen is kapcsolatba kerülhetnek az alkotóval.
A 25. művésztelepről egy jubileumi kiadvánnyal is megemlékeznek a szervezők.
A mintegy ezer fotót tartalmazó albumban csaknem 120 képzőművészt mutatnak be portréval, életrajzzal és alkotásaikkal, megmutatva mindazt, ami Kendlimajorban történt 1999 óta.
Az albumot június 3-án, a műgyűjtők délutánján mutatják be, másnap pedig a nyílt napon a „Még 1 mozdulat” Táncszínház előadását is megtekinthetik a látogatók.
A Ludvig művésztelep zárókiállítását június 10-én nyitják meg – tette hozzá Ludvig Zoltán. MTI

Sálak, bizsuk új élete

Sálak, bizsuk új élete címmel csütörtökön délután a letenyei városi könyvtárban nyílt meg nagykanizsai asztrológus, önismereti koordinátor, Légrádi Szilvia textilmunkáiból összeállított kiállítás.
Az alkotó tavaly ősz óta készíti látványos munkáit, első bemutatkozása a kanizsai HSMK-ban volt.
A köszöntőt Dömők József a Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója mondta, a kiállítást Szilágyi Szilvia mediátor ajánlotta a szépszámú érdeklődő figyelmébe.
A program során közreműködött a letenyei Mákvirág Citerazenekar. A tárlat április 19-ig tekinthető meg a letenyei bibliotéka nyitvatartási idejében.

(A fotón balról-jobbra. Légrádi Szilvia az alkotó, Dömők József igazgató és Szilágyi Szilvia moderátor)

(Légrádi Szilvia alkotásaival a letenyei könyvtárban)

Kanizsai történet: valami nagyon különös történt

Nagykanizsa mint mindig, ebben az évben is készülődött a karácsonyra. A település bejáratánál egy kifüggesztett tábla figyelmeztette erre mindazokat, akik esetleg megfeledkeztek volna e neves dátumról. A város főterén felállítottak egy hatalmas nagy fenyőfát. Ágaira üresen kongó, semmitmondó díszeket aggattak, mondván – mindenki karácsonyfája.
Jaj egy jégből készült angyal szobor is van ott. Persze, csak a látványa tetszetős ennek a hajcihőnek. Gazdagabb (boldogabb?) senki sem lesz e tüneményes látványosságtól. Legfeljebb Kardosabb ha belenéz a pénztárcájába s nem a szinte ürességtől kongó könyvtárban csücsürészik.
A téren karácsonyi falu apró kis bódéi is felsorakoztak a helység főterének középső részén a Böske téren. Árusok hada zúdította be oda portékáit. Úgy mesélik régen is ez piactér volt.
December havában szinte hömpölygő folyammá alakult át minden szunnyadó létforma. Elvégre most van itt az ideje a feltöltekezésnek – vélheti bárki. Jövés-menés, szaladgálás, válogatás, készülődés, sütés-főzés…

Ebben a városban éldegélt egy egyszerű átlagos hétköznapi család. A férj valami pénzintézetben dolgozott. Már a második házasságát cipelte vállán. Az elsőből származott Péter, aki már egyetemre járt. Második nekifutásra összehozott egy leányt – Évát, aki mostanra középiskolássá cseperedett. Három éve született meg szemük-fénye – Gergő, aki nemrég ünnepelte harmadik szülinapját. Az asszony az önkormányzatnak csúfolt helyen melózott, vagy tartózkodott mint köztisztviselő.
Vagyis mindketten egy jól fizetett helyen gyakorolják az átverés tudományát.
De nekik mit is jelentett számukra a karácsony?
Háát… rohangálást, bevásárlást, púpozott tányér töltött káposztát, pulykát, bejgli-hegyeket …
Talán majd egy-egy adag szódabikarbónát… némi civakodást anyóssal, apóapóssal… huzavonát az ajándékok elosztásánál… állandó töprengést – mivel is kellene meglepni, ha másért nem illendőségből a rokoni kompániát.

– Pista, akkor meg kellene beszélnünk a részleteket! – Mint minden évben, valahogy most is így kezdődött el a karácsonyi készülődés a B. családban.
– Mondjad Petruskám, mit agyaltál ki abban az édeskés kobakodban.
– Tudod, akkor úgy lesz, ahogy eddig is csináltuk. Első nap megyünk az én szüleimhez, második nap a tiédhez. Anyáméknak egy új asztalterítőt s egy karkötőt szántam. Mit szólsz hozzá
– Hát legyen, ha úgy gondoltad…
– A te szüleidnek viszont vehetnénk egy új villanyvasalót. Emlékszel, a régit már alig tudják használni.
– Aha…, ez jó ötlet…
– Péterrel kapcsolatban viszont tanácstalan vagyok, hiszen ő olyan kis furácska…
– Na ezt hagyjuk, jó! – vágott közbe felindultan apjukom. Ő ilyen, és punktum! Fogadd már el végre, hogy nem lehet mindenki olyan kerekdedül tökéletes, mint te. Ismerhetnéd már a természetét. Állandóan csak a kedvenc könyveit bújja. Én már kiszemeltem a számára megfelelő gyógyírt.
– Legyen úgy, ahogyan akarod. Elvégre mégiscsak a te fiad…
– Akkor most már áttérhetünk a saját térfelünkre – folytatta a csevegést Petra. Évának kellene egy új csizma. Tudod, a régebbi tönkrement…
– Hát igen, de valld be, hogy ebben bizony ő is hibás volt! – horkant fel hirtelen morajlással Pista.
– Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Emlékezz rá, hogy abban a sáros időben…
– No persze… Hiszen mostanában állandóan csavarog fél éjszakákon át! – vágott közbe érces haraggal István.
– Elvégre most van abban a korban. Tudtommal te sem csináltad másként annak idején.
– Na jó-jó, de akkor még egészen másfajta világ volt. Inkább hagyjuk ezt, mert megint csak veszekedés lesz belőle, mint legutóbb.
– Gergőnek meg azt a csodálatos játékautót lehetne megvenni, amire úgy ácsingózik már régóta.
– Talán nem kellene annyira kényeztetned azt a lurkót. Én örültem, ha gyerekkoromban egy elnyűtt macit kaptam ajándékba.
– Már megint kezded! – dühödött fel Petra. Minden évben előjössz ezzel a nyavalygós gyerekkoroddal. Teli van már a hócipőm az egész múltaddal! Talán sajnálod mindezt a saját fiadtól?
– Nem sajnálom, de te igenis túlzottan ajnározod Gergőt! Amint megtetszik neki valami, te azonnal fejet bólintasz.
– Egyszer van egy évben karácsony, nemde! – rikoltott fuldokló sikoltással hites urára Petra.
Az ünnepek közeledtével minden egyes nap főleg négy óra után amikor a gyerkőcöknek vége a suli szinte rohamra indult a város népessége a karácsonyi falu árusai ellen. Vagy szombat –vasárnap. Innen-onnan giccses lakodalmas rock cirádás dallami zengedeztek az égig… Vázák, cserepek, díszek, piperecikkek, ruhák, bőrdíszművek, és minden egyéb más kincs kínálgatta magát, ami kielégítheti a fogyasztói társadalom nagyra becsült honpolgárainak megpocakosodott igényeit. Elvégre őértük van ez a csodás világ, nemde? Hiszen ők táplálják anyaföldünket meg-megújuló vásárlási kedvük életnedvével…
A B. családnál is feltornyosultak az izgalmak az ünnepek közeledtével.
– Megvetted már a karácsonyfát? – érdeklődött urától ékes hangon Petra.
– Ráér az az utolsó nap is. Minek álljon addig itthon fölöslegesen. Csak a levele hullik szanaszét mindenfelé.
– Meglehet, hogy addigra elkapkodják a javát…
– Ugyan már, még egyik évben sem maradtunk fa nélkül! – replikázott vissza Pista.
– No, azért mégiscsak jobb lenne, ha megvennéd időben.Férjuram lenyelt egy gombócot a torkán, s mivel nem akarta éppen eme szent ünnep előtt összerúgni a port becses nejével, nyakába véve a várost útnak indult a család karácsonyfáját beszerezni. Végül is siker koronázta ezen törekvését, hisz vásárolt egy jó méternyi délceg ezüst fenyőt.
Lassú léptekkel minden házba bekopogtatott a karácsonyest csendesded fuvallata. Petra a konyhában szorgoskodott. Szokásához híven pulykát és halat sütött. A halat ugyan nem túlságosan kedvelte, de nem akarta felszabdalni a hagyomány láncolatát. Elvégre ez a módi ilyenkor. Miért éppen ő lógjon ki a sorból…
– Apuci, mikor jön már a Jézuska? – kíváncsiskodott a kis Gergő.
– Tudod fiam, ha majd elbúvik a napocska és öreg este lesz. Várjál addig szépen türelmesen kisfiam.
– Lassan el lehetne kezdeni a fát díszíteni! – dübörgött Petra szólama a konyhából.
– Jól van már, mindjárt nekifogok. Pista előkereste a fenyőfa tartozékait s megpróbálta valahogy beleügyeskedni a fa alját a tartóba. Ám ez a művelet némi szerencsétlenségbe torkollott. A fa ugyanis oldalvást billent, s egy nagy ívű bukfencet hányva a szőnyegre vetette magát.
– Ó, hogy csessze meg az a … ezt az elnyomorodott fenyőfa tartót. Annyiszor mondtam már, hogy célszerűbb lenne műanyag fát vásárolni. Azzal biztosan nem lenne ennyi kínlódás, mint ezzel a vacakkal.
– Ej, hát még ennyit sem lehet rád bízni! – dörmögött hörgő hangon Petra. Minden évben ugyanezt a cirkuszt csinálod! Hogy lehet valaki ennyire ügyefogyott! Még egy fenyőt sem vagy képes normálisan felállítani… Másról nem is beszélve…
– Fogd már be, jó! – rivallott vissza István. S újult erővel nekifogott a karácsonyfa állítás nemes ívű feladatának. Másodszorra már siker koronázta próbálkozását, s a sudár fa büszkén húzta ki magát a szoba közepén felállított tribünön.
– Éva merre kószál? Igazán segíthetne ő is a díszítésben – sziszegett harsányan István.
– Elment a barátnőjéhez. Nemsokára megérkezik.
– Agyamra megy már ez a laza liberalizmusod! Legalább karácsony napján itthon lehetne időben.
– Ugyan, ne morogj már annyit! Azt a pár díszt egymagad is fel tudod tenni!…
Lassacskán a horizont alá bukott a nap sárguló korongja. Hamar sötétedik már ilyen tájban.
Az égen komor felhők gyülekeztek, s odakint dermesztő hideg szél járta át mindazokat, akik az utcán voltak kénytelenek eltölteni ezt a hírneves estét…
– Pista, összeszedted már az ajándékokat? – törte meg a csendet dörgedelmes hangon Petra. Időközben Éva is hazaérkezett. A nagyobbik szobában gyülekeztek egytől egyig – epekedve várva ki-ki a maga Jézuskáját…
– Hát akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! – hadarta el egyszerű köszöntőjét Petra…

Ám ekkor hirtelen valami nagyon különös, a B. család számára kissé szokatlan esemény történt.
A kis Gergő ugyanis egy ügyes-gyors, macskára emlékeztető mozdulattal a karácsonyfához lépett, s leszakított róla három darab szaloncukrot. Odament anyjához, apjához, nővéréhez… és a kezükbe nyomott egy-egy darabot belőle.
– Ezt az én Jésuskám hosta nektek. Fogadjátok seretettel!
Egy pillanatra elveszett az idő fonala körülöttük. Néma-értetlen megdöbbenés ütött tanyát mindnyájuk arcán. Úgy rémlett, mintha az ég angyalai is bekukucskálnának szobájuk ablakán egy-egy árva pillantás erejéig…
… S ekkor (talán?) mindannyian megértették a karácsony igazi üzenetét…

Bognár László közíró. Nagykanizsa,  2016.12.15.
(A történet 2015-ben játszódott Nagykanizsán)

Megjelent a 17. Kanizsai Antológia

December 13-án a Halis István könyvtárban 17 órakor immáron 17. alkalommal jöttek össze az irodalom és a könyvek szerelmesei. Megjelent a 17. Kanizsai Antológia és ennek kapcsán a könyv íróit látta vendégül a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata.
Az ünnepségen megjelent írókat, költőket és az érdeklődőket Balogh László önkormányzati képviselő az OKISB elnöke köszöntötte.

– Kedves mindnyájan! A Kanizsa Antológia immár a 17. kötetét és az alkotókat köszöntjük a mai napon. Sok szempontból is büszkék lehetünk rá, hiszen 2005-ben indult el ez a történet. Ez az antológiasorozat kifejezi azt, hogy pezsgő irodalmi élet zajlik Nagykanizsán, amely munkát ez a sorozat is fémjelzi. Szeretettel és jó szívvel köszöntöm a kanizsai irodalmár alkotók 17. közös munkáját. A kanizsai kultúránk felemelkedését hisszük és várjuk. És most a legfontosabb, hogy az alkotókat köszöntsük tisztelettel, mert ők a mi lélegzésünket is érzik. Természetes, hogy a látókörünkben a világ közepe, a centrum, a szív, önmagunk, a mi Kanizsánk. Köszönjük nekik, hogy hozzájárulnak művészeti gazdagságunkhoz. Lehetünk és legyünk is büszkék arra, hogy gazdagok vagyunk irodalmár alkotóink számában és sokszínűségében.

Balogh László köszöntő sorai után Lehota M. János esztéta, mondta el gondolatait erről az antológia könyvek sorozatról.

– Minden alkotónak, szerzőnek nagy szeretettel köszönöm, hogy eljöttek és hogy alkotásokat küldtek a város legújabb antológiájába. Két gondolatot szeretnék elmondani és megosztani önökkel. Az első talán a legfontosabb, amit minden évben érdemes újra és újra elmondani, hogy sokan vagyunk és gazdag a városunk. És ezt érdemes minden alkalommal elmondani. „Arckép” az alcíme az antológiának, ami azt jelenti, hogy művészi kép önmagunkról. Egy tükörkép önmagunkról. Ha belenézünk a tükörbe, akkor lássuk, hogy hol tartunk. Ez az antológia lehet egy olyan platform, ahol mindannyian, akik itt szerepelnek, azok egy picit a világ részévé is vállnak, és ez által meg tudják mutatni önmagukat. Több mint negyven alkotó szerepel 200 oldalon ebben a könyvben. Az antológiának a kezdetek óta ez a célja, hogy lehetőséget adjon egy közös térben való együtt dolgozásra. Lehet tanulni is egymástól.
Nagykanizsán ma 40 olyan alkotót tudunk felmutatni, akiknek írásai ebben az antológiába bekerülhettek. Egy 50  000-es városban 40 alkotó az nagyon szép szám. És nem fogytunk, hanem növekedtünk. Ez a legnagyobb büszkesége a városnak. Abban a rohanó világban, ahol ma élünk, leül valaki egy percre, és szakít egy kis időt arra, hogy egy holt feleslegesnek gondolt kultúrát művelje, az mindenképpen azt mutatja fel, hogy érdemes itt élni ebben a városban és érdemes itt alkotni.
A másik fontos gondolat pedig az, hogy ma mindenki keresi azt a lehetőséget, ahol meg tud szólalni. És ahol el tudja érni a másik embert, meg tudja szólítani. És az antológia ebben segít az íróknak. A könyv idei válogatása is rendkívül színes. Az írásokban az identitás kérdései, a létkérdések témái kerültek előtérbe. Biztos, hogy ennek is van üzenete.

Majd Kardos Ferenc felelős szerkesztő beszélt arról, hogyan válogattak a sok beérkezett alkotás közül, hogy minden eddiginél nívósabb írások kerüljenek bele ebbe a mostani antológiába. Az ünnepség végén Kardos Ferenc az újonnan megjelent 17. Kanizsai Antológia szerzőinek nyújtott át kettő-kettő darab tiszteletpéldány könyvet. Majd az alkotókat és az érdeklődő vendégeket vendégül látta a könyvtár vezetése egy pohár italra és szendvicsre. (Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)

Az amerikai musical kanizsai születésű úttörőjére emlékeznek

Egy éven át tartó rendezvénysorozattal emlékeznek meg a 65 éve elhunyt Sigmund Rombergről, az amerikai operett és musical úttörőjének számító, nagykanizsai születésű zeneszerzőről.
Halász Gyula, a nagykanizsai Sigmund Romberg Emlékbizottság elnöke szerdai sajtótájékoztatón elmondta: 65 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el a nagykanizsai születésű muzsikus, akinek jövőre lesz születésének 130. évfordulója. A 2010-ben Nagykanizsán alakult emlékbizottság a kettős évforduló apropóján szervez rendezvénysorozatot, amelyet reményeik szerint a horvátországi Beliscsén (Belisce), gyermekkorának helyszínén, valamint Pécsett és Bécsben – ahol tanulmányait folytatta – további rendezvényekkel egészítenek ki.

sigmund-romberg-nagykanizsa
Nagykanizsán dalestet és kiállítást terveznek, és szorgalmazzák azt is, hogy a város központjában álló zenepavilon legyen a nemzetközi hírű nagykanizsai zeneszerzők emlékhelye. Az Egyesült Államokban ma is működő Romberg emlékzenekar egy európai turnéra is ígéretet tett, amelynek keretében a koncertek helyszínén működő szimfonikus zenekarokkal és dzsesszmuzsikusokkal lépnének fel, ha sikerül ezt a tervet valóra váltani – említette Halász Gyula.
Baráth Zoltán, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója hozzátette: a rendezvénysorozat nyitányaként szerdán megkoszorúzták a zeneiskola falán lévő Romberg-emléktáblát. Kották gyűjtésébe is kezdtek, de a növendékeikkel és ismert énekesekkel közösen tervezett dalestre szükség lesz a jórészt nagyzenekarokra készült hangszerelések átdolgozására.
Beszélt arról is, hogy Romberg munkásságát, szellemi hagyatékát szeretnék jobban megismertetni, népszerűsíteni, mert hosszú évtizedeken át ismeretlen volt Magyarországon, így sem a zeneoktatásba, sem a magyar zenetörténetbe egyelőre nem került be a neve. Holott az amerikai kontinensen máig tartó jelentős kultusza van, de az utóbbi pár évben Magyarországon is egyre többen dolgozzák fel a szerzeményeit.
Huszti Mária Bernadett énekes, művésztanár úgy fogalmazott: José Carrerastól Barbra Streisandig széles a listája azoknak, akik ma is a repertoárjukon tartják Romberg dalait. Ezek a művek ugyanakkor képzett hangot és komoly felkészülést igényelnek az előadóktól.
A nagykanizsai sajtótájékoztatón bemutatták azt a helyben készült tortát is, amely Rommy névre hallgat, és Romberg világjárásának helyszíneit idézve magyar, horvát, osztrák és amerikai összetevőkből készült.

  Sigmund Romberg (Rosenberg Zsigmond) magyar-amerikai zeneszerző, producer, szövegíró 1887. július 29-én született Nagykanizsán. Az amerikai operett és musical műfajának egyik úttörője volt, főként egyesült államokbeli népszerűsége, valamint munkássága révén a műfaj kimagasló alakjaként tartja számon a zenetörténet, örökös tagja a Dalszerző Hírességek Csarnokának (Songwriters Hall of Fame).

A zenés műfaj térhódításának és aranykorának egyik meghatározó komponistája volt a Broadway-n, ahol csaknem kétezer dalát, 78 musicaljét játszották és játsszák még ma is. Együtt dolgozott Gershwinnel, Bing Crosbyval és Nat King Cole-lal, szerzeményeit napjainkban is számos világsztár énekli, játssza Plácido Domingótól Diana Krallig. MTI (Fotó: Wikipédia)

Érmekkel tértek haza az Eraklinosok

A nagykanizsai  Eraklin Táncklub Egyesület sikerekben gazdag versenyhétvégét tudhat maga mögött. A november 6-án, Zalaegerszegen megrendezett Gála Kupa szabadidős és klubközi pontszerző versenyen kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek az eraklinos versenyzők. A délelőtt folyamán táncos karrierjük elején álló, szabadidős versenyzők mérhették össze tudásukat. A verseny valóságos éremesőt hozott az Eraklinnak.

nagykanizsa-eraklin-tancklub-egyesulet
Balassa Balázs – Bécs Fanni Junior 2 kezdő latin kategóriában rögtön az első versenyükön egy bronzéremmel térhetett haza, a 3. helyezést érték el.

Birkás Mihály – Darabos Anna páros volt a délelőtt legeredményesebb versenyző párosa, ugyanis mind a két kategóriában, ahol elindultak, Junior 1 kezdő standard és kezdő latin kategóriában is az első helyet szerezték meg.
Gelencsér Soma- Posza Gréta fonyódi eraklinos páros második versenye volt az idei Gála Kupa, melyről rögtön a Junior2 kezdő latin kategória győzteseként térhettek haza Zalaegerszegről.

Koller Norbert – Varga Lilla Gyerek 1 kezdő standard kategóriában, a népes mezőnyben a dobogós 3. helyezést érték el, latinból pedig a 4. helyen végeztek.
Lekszikov András Zsigmond – Gyergyói Anna Gyerek 2 kezdő standard és latin haladó kategóriában is a döntőbe jutottak és az előkelő 6. helyezést érték el.
Takács Gerely – Bodó Kata szintén a fonyódi eraklinosok táborát népesítik és öregbítik hírnevét a versenyeken. Életük második táncversenyén rögtön a döntős 4. helyezéssel térhettek haza.
A délután folyamán megrendezett klubközi pontszerző versenyen négy eraklinos páros indult, mindannyian szép helyezéseket értek el mind a saját maguk korosztályában, de mindegyik páros egy korosztállyal feljebb is, az átjárhatóság szabályainak megfelelően az idősebbek között is szépen megállta a helyét.
Benkő Dániel István – Bognár Alexandra Junior I. D standard és D latin kategóriában, a népes mezőnyben a 10. és 11. helyet érték el, míg egy korosztállyal feljebb a Junior II D standard és D latin kategóriában 11. és 8. helyezéssel büszkélkedhetnek.

Buda Leventének és partnernőjének Berner Lénának még friss párosként ez volt az első közös versenye, mely során a saját korosztályukban Junior 2 E standardból a 4. helyezést érték el, latinból pedig a döntő 6. helyéig táncolták magukat. Egy korosztállyal feljebb, az ifjúsági versenyzők közt pedig standard kategóriában egy ezüstéremmel a nyakukban térhettek haza.

Horváth Gergő és Szabó Flóra Gyerek 2 D osztályos versenyzők standardból és latinból is. A két kategóriában a 7. és a 6. helyezést tudhatják magukénak egy kiemelkedően kemény versengés végén. A legfiatalabb osztályos versenyző páros a nagyobbak között is szépen megállta a helyét, és sok párost megelőzve a 8. és 10. helyet érték el az idősebb, Junior 1 korosztályos versenyzők között.

Müller Balázs – Jáger Laura páros Junior 1 D standard kategóriában 12 páros közül kiemelkedő teljesítménnyel a döntő 5. helyén végeztek, míg latinból a középdöntőben végeztek. Az idősebb, Junior 2 korosztályos versenyzők között szintén a döntőbe táncolták magukat a gyerekek, és szintén az 5. helyezéssel büszkélkedhetnek.

Gratulálunk a versenyzőknek!
A versenyszezonban még számos versenyre készülnek a táncosok, két hét múlva, hazai pályán, Nagykanizsán, a IV. Cséplő Dániel Emlékkupán és a VI. Eraklin Kupán mérettetnek meg az Eraklinos versenyzők. A táncosokat Lekszikov Csaba és Balassa Júlia készíti fel.

Megjelent A jövőlátó

Megjelent a nagykanizsai Vizvári József (Pipás) új novellás kötete A jövőlátó.
A budapesti Krúdy Gyula Irodalmi Kör írójának ez évi negyedik kötetében 18 novella kapot helyet.
A humoros, ironikus, novellák mellett az emberi sorsokat bemutató írások olvashatók a Pipás legújabb alkotásában.
A kötet megrendelhető a 06/30/413-6995-ös telefonszámon.

nagykanizsa-vizvari-jozsef-ujsagiro

Erdélyi és zalai régészeti légi fotókból nyílt kiállítás Nagykanizsán

Erdély tájain és a zalai dombok között található műemlékek és még feltárásra váró évezredes építmények légi fotóiból nyílt kiállítás Nagykanizsán, a magyarországi és erdélyi légi régészet eddigi legszélesebb körű tárlataként.
A marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum, a gyulafehérvári Egyesülés Múzeum és a nagykanizsai Thúry György Múzeum támogatásával évek óta zajló régészeti dokumentálásról a légi fotókat készítő Czajlik Zoltán, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének egyetemi docense azt mondta: a korábbi kiállításokhoz képest ilyen gazdag, és számos felvételt először bemutató tárlatot még nem állítottak össze. A még 1993-ban francia együttműködéssel kezdődött légi fotózások eredményeként mostanáig több mint 55 ezer felvételt készítettek, ebből válogatva mintegy ötven látható keddtől Nagykanizsán.

nagykanizsa-thury-gyorgy-muzeum

A két erdélyi múzeum jóvoltából 2009-ben kezdődött el a műemlékek és régészeti lelőhelyek repülőgépről történő dokumentálása, amely egyfajta információmentés is, ugyanis az évek során több lefotózott lelőhely már megsemmisült. Ide sorolható az elárasztott Bözödújfalu katolikus templomának tornya, amely a nagykanizsai kiállításon még látható egy képen, de néhány évvel ezelőtt végleg a vízbe süllyedt – említette Czajlik Zoltán.
Hozzátette még, hogy Magyarország középső vidéke légi régészeti szempontból viszonylag jól feltárt, de Zala az utóbbi időkig elhanyagolt volt. Két évvel ezelőtt kezdték el a dokumentálást a nagykanizsai múzeum támogatásával, és sikerült a levegőből olyan lelőhelyekre bukkanni, mint a Hahót melletti körárok, amely további kutatásokra vár.

A Magyar Plakát Házban december végéig látható, Történelmi látképek – Légi régészet a Marostól a Zaláig című időszaki kiállítás keretében Erdély, a Déli-Kárpátok, a Mezőség és Székelyföld korábban a két erdélyi városban és a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott felvételei mellett most először láthatók a Bánságban és Zalában készült légi fotók. Halomsíros temetők, őskori és római települések, erődítmények és várak épületeinek körvonalai tűnnek fel a mezők és szántók talajának takarásában, de az egykori kanizsai vár hajdani területe is látható a nagykanizsai légifotó-kiállításon. MTI

1 2