A 93. születésnapját ünneplő Sasvári Gizellát köszöntötte a szövetség. Azt a sportolót, aki 1932. november 13-án született Nagykanizsán, aki 1959-ben 800 m-en magyar bajnokságot nyert, és a Nagykanizsai Bányász SE színeiben 800 m-en képviselte hazánkat az 1960-as, római olimpián, s aki a legidősebb olimpiai döntős atléta.
„Boldog voltam, hogy kijutottam a legrangosabb sportviadalra, de ugyanakkor szinte megbénított a felelősségérzet. Coubertin báró szerint ugyan nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos, én azonban igazolni akartam: megérdemeltem a kiküldetést” – fogalmazott Gizella néni, aki az ominózus olimpiai előfutamában a második helyen biztosította be helyét a fináléban úgy, hogy a papírforma alapján nem számára jósolták azt a döntőbeli helyet.
Ahol aztán – no, de hallgassuk őt: „A döntő két percéről nem sokat tudok mondani. Arra emlékszem csak, hogy idegességemben – életemben először és utoljára – kiugrottam. S emiatt újra kellett indítani a mezőnyt. Az első körben, sőt a második feléig közvetlenül a vezetők nyomában futottam.
Az utolsó 150 méteren azonban már nem tudtam velük lépést tartani. Nem is csoda, hiszen erőnlétileg sohasem álltam valami jól, ráadásul a verseny napján egyetlen falatot sem tudtam lenyelni… Ha a legjobb eredményemet megfutom, hatodikként pontot szerezhettem volna. A 2:08.0-val meg kellett elégednem a hetedik hellyel.”
Hősnőnk 1963-ban költözött a vasi fővárosba, 1969-ben 37 évesen fejezte be az aktív sportolást, de nem távolodott el szeretett sportágától, edzőként még évekig ott maradt a vörös salakon.
Gyulai Miklós szövetségi elnök köszöntő levelét Lengyák György, a MASZ egykori utánpótlás vezetője adta át az ünnepeltnek – közölte Facebook oldalán a Magyar Atlétika.